Elöször szeretném kifejezni mély szolidaritásomat a székelyföldi,
Székelyudvarhelyi árvízkárosultataikkal. Remélem, hogy hamarosan
legalább a legsúlyosabb szenvedést lehet enyhíteni. Segítségünkre van
szükségük, anyagi segítségre, ezért kérek mindenkit, mutassuk ki
legalább anyagilag, hogy a Székelyföld közelebb van hozzánk mint az
indiai óceán és a Tsunami katasztrófa.
De nem csak anyagi segítség kell. Most augusztusban hét év után elöször
voltam ismét Erdélyben, és láttam, személyesen tapasztaltam, hogy
lényegesen nem változott az emberi jogi helyzet, a kollektív jogok
kapcsán egyáltalán nincs elörelépés.
Ami változott az az, hogy a magyarok is a román hatóság részei lettek
hogy a magyarok is képviselik azt a román politikát, amely a magyarságot
csak a román alkotmány keretein belül, tehát csak az egységes
nemzetállam keretében türi el, más szavakkal azt a román politikát,
amelynek célja Ceausescu elött és Ceausescu után sohasem változott:
asszimiláció és homogenizáció.
Hasonló helyzetet látunk más határon túli területeken is. Mindenhol,
ahol a magyarság képviselöi a kormány részvevöi vagy másképpen össze
vannak fonódva államhatalmi elemekkel, ott már elvileg egy igazi magyar
érdekképviselet nem lehetséges. A saját kormány ellen nem lehet
harcolni, két úrnak nem lehet szolgálni. A tortából csak a bársony
székekben ülök kapják a habot, a nép továbbra is nyomorog. Mivel a külsö
látszat azt sugallja, hogy minden rendben van, a magyarság továbbra is
egy másodrangú és elnyomott nép marad a saját hazájában.
Kedves barátaim, sokkal több figyelmet kell fordítani a határon túli
magyarság helyzetére, sokkal több segítségünk szükséges. Nem csak
szükséges, hanem ez a kötelezettségünk is.
A nemzetközi fórumoknak és a nemzetközi államközösség kötelezettsége is
lenne, az emberi és kollektív jogok megsértésének felmutatása és
elitélése. De mit lehet elvárni, ha a saját képviselet hallgat, ha a
magyar kormány hallgat, ha mi is hallgatunk ? Az "apeasment" politikája
a nyugalom érdekében a történelemben még mindig megbosszulta magát.
A magyarság helyzetében különösen magas az ár. Ne csapjuk be saját
magukat és mondjuk ki világosan: A mostani politika hosszútávon
egyenesen az asszimilációhoz vezet és a mindenkori magyar kormány ezzel
egyetértett. A jószomszédság, a nyugat parancsai, de a kényelmesség is
priorítást élvezett a határon túli magyarság sorsa felett. Minden más
szólam nem öszinte.
A határon túli magyarok az asszimilálódás sínén vannak, ez egyirányú
zsákutca, ahonnan nincs visszafelé vezetö út . Intó példák az Elzász, de
intó példa a Várvidék Ausztriában is. Egy magára hagyott népcsoport nem
képes ellenállni az asszimilizációs nyomásnak.
Az asszimilálódást még erösíti és gyorsítja az Európai Unió által
gyakorolt hatás, az egyenlöség elve minden Európai Uniós polgár között -
ami öszhangban van az amerikai felfogással. Emlékezetes az amerikai
delegációvezetö Campelmann kijelentése az 1991-es Genfi kisebbségi
konferencián, a magyar aggályokra utalva: "Asszimiláció ? Ez semmi
rosszat nem jelent, söt ez egy nagyon pozitív dolog !"
A másik veszély a kivándorlás. A magyarok kivándorlási száma
írtózatosan magas: a nagy háború utáni érvágás után - 1956, kommunista
diktatúra - most is túl nagy azoknak a száma, akik elmennek nyugat felé.
Erdélyböl több mint 500.000 ember hagyta el a szülöföldjét az utolsó 15
évben, Vajdaságban 100.000 - számok, amelyeket a politikusok nem
szívesen hallanak, de amelyek bizonyítékul szolgálnak a
kudarcpolitikáról.
Kedves barátaim, ez a mai helyzet, ez a 15 éves magyar politika képe, ez
a 15 éves magyar külügy tehetetlenségének az eredménye. És nem látszik
semmilyen fény a horizonton. 15 év után még mindig nincs koncepció, 15
év után még mindig nincs a jövöre orientált nemzetstratégia, amely a
határon túli magyarság megmaradását biztosítaná. Vagy ez a jövöben sem a
cél ? A magyarság feláldozása már régen a paktum része, a nyugati
hatalmak érdekében ? Sok jel arra mutat. Az alapszerzödések a NATO-ba
való belépésnek az ára voltak. De miért nem volt téma a határon túli
magyarság egyáltalán az Európai Unióba történö belépési tárgyalások
során.
Kifizetödött, hogy a NATO és az EU belépés miatt Magyarország feláldozta
a határon túliakat? Érdemes volt ? Most elönyösebb a helyzetünk ?
Minden öszinte válasz kell hogy legyen : nem. Nagyon rossz üzlet volt.
Éppen tegnap Bécsben valaki kérdezte tölem: Miért van az, hogy pont a
magyarokat mindig becsapják és átverik ? Most ismét - az EU-ban is - ök
a nagy vesztesek.
Nem akartam mondani neki, hogy miért. Mert nincsenek államférfiak, hanem
csak reálpolitikusok, mert nincs összefogás, és ott ahol lenne, ott
akadályozzák a Szatmáriék és mucuskák .......
Kedves barátaim, a magyarság még sohasem volt ilyen rosz helyzetben, még
sohasem volt kitéve ilyen fenyegetö veszélynek mint ma. A környezö
országokból az agresszív nacionalizmus és az asszimilációnyomás
fenyegeti; az EU-tól az értékellenes, nemzetellenes, multikulturális
tendencia valamint a globalizmus. Az anyaország ez ellen nem is próbál
védekezni, belügyben a polarizáció és külügyben az "apeasement"politika
("lecsendesítö") jellemzö. És itt nincs külömbség a szocialista és az
úgynevezett polgári kormányok között, csak a stílusban és az eszközök
kiválasztásában vannak differenciák. Sajnos egyik kormány sem dicsérheti
magát hatásos és eredményes politikával, egy kormánynak sem sikerült,
Magyarországnak és a magyarságnak az öt megilletö poziciót biztosítania
Európa Közepén és ezzel Európában.
Ami a határon túli magyarságot illeti, még mindig hiányzik egy
célelképzelés, egy összefogó terv, egy jövöbeni stratégia.
Ami eddig elhangzott, a statusztörvény, magyar igazolvány, kettös
állampolgárság - ez mind nem javítja az emberek helyzetét a
szülöföldjükön, ott ahol kellene - otthon - nem segíti elö az etnikai
megmaradást. A szocialista szülöföldprogram is túl kévés és nem is
kezdödött el.
Mindez végeredményben semmi más mint egy fájdalomcsillapító, hogy ne
fájjon annyira a kilátástalan helyzet, hogy jobban lehessen elviselni
az elhibázott politikát.
Kedves barátaim,
A fájdalomcsillapító is fontos, hogy elviselhetöbb legyen a betegség, a
fájdalom. De a fájdalomcsillapító nem gyógyítja meg a betegséget, söt
néha összemossa a szimptómákat. Rossz az az orvos, aki csak
fájdalomcsillapítóval kezeli a beteget és nem foglalkozik az
alapbetegséggel.
A magyar alapbetegség: Trianon. Ne csináljunk úgy, mintha nem tudnánk a
diagnózist. Mindenki jól tudja ezt, csak nem merjük kimondani. Es ne
csináljunk úgy, mintha nem tudnánk mi a terápia. Mi azt is jól tudjuk,
csak nem merjük kimondani. Nem merjük kimondani, mert félünk - mitöl -
? a saját árnyékunktól ? mert félünk, hogy mit fognak mondani mások,
föleg a jogtiprók, az igazságtalanságot okozók ?
Kedves barátaim,
Hallgatással és szönyeg alá söpréssel semmilyen problémát a világon nem
lehet megoldani, legkevésbé ilyen súlyos és alapvetö kérdéseket. De
csupa szép szavakkal sem. Abból már eleget hallottunk.
A nemzetegyesítés is addig csak egy üres szó marad, ameddig nem konkrét
és célravezetö tettek következnek. A nemzetegyesítést sem igazolvánnyal,
sem útlevéllel, sem más okmánnyal nem lehet megvalósítani. Mert egy
dolgot elfelejtenek. Mert a legfontosabb dolgot elfelejtik: A nemzethez
terület is tartozik. Nincs nemzetegyesítés terület nélkül. Terület
nélkül a nemzetegyesítés nem lehetséges. Vagy mondjuk ki világosan és
bátran: Nincs nemzetegyesítés Trianon áttörése nélkül. Ez az egyetlen
terápia, amely a betegséget gyógyítja, minden más csak
fájdalomcsillapító, minden más csak enyhiti a szenvedést, minden más
csak lassítani fogja ezt a vonatot, amelynek a célja az asszimiláció -
egy humanitárius asszimiláció legyen - ahogy ezt a nagyhatalmak kérték.
Kedves barátaim, sem lelassult, sem humanitárius asszimiláció nem kell
nekünk, hanem önrendelkezés és szabadság, ahogy ez minden más népnek is
jár. Ahogy ezt kivívták maguknak a németek, litvánok, lettek, észtek,
szlóvének, horvátok, és sok más nép, mint a közel jövöben a
koszovoalbánok is. A szerb külügyminiszter Vuk Draskovic mult héten egy
Ausztriában tartott elöadásban már arról biztosította a
koszovoalbánokat, hogy - Draskovic szószerint: többet fognak kapni mint
autonómiát és csak egy kicsit kevesebbet mint önállóságot. Mindenesetre
önálló képviseletük lesz az ENSZ elött mint független országnak, csak
a határaikon legyen a szerb zászló is. Ez pillanatnyilag a szerb ajánlat
Koszovónak. Milyen messze vannak ettöl a vajdasági magyarok. Azok a
vajdasági magyarok, akikröl a kilencvenes évekban az Európai Unió egy
kérdésre úgy válaszolt, hogy a Koszovóra vonatkozó terv, a Koszovóra
vonatkozó megoldás természetesen a vajdasági magyarokra is érvényes. A
magyar külpolitika ezt is elaludta.
Kedves barátaim, vége kell hogy legyen a csipkerózsika álomnak. Nyomást
kell gyakorolni, föleg a magyar kormányra, hogy végre felébredjen.
Dolgozzon ki egy stratégiát, lépjen fel a Kárpát-medencei magyarság
önrendelkezési jogáért, töltse be végre a védöhatalmi kötelezettségét,
vegyen példát a mintaszerü osztrák politikáról és diplomáciáról
Déltirollal szemben.
Ausztria nem 15 évet várt, hanem már egy fél évvel a függetlensége után,
tehát már 1957 tavaszán az osztrák kormány kidolgozott egy stratégiát
Déltiról visszaszerzése céljából. Ajánlom az illetékeseknek
tanulmányozni a már részben szabaddá tett titkos dokumentumokat.
Az osztrák kormány ebben a dokumentumban örömmel állapítja meg, hogy
Innsbruckból - az osztrák Északtirolból - radikális és kemény hangokat
lehet hallani. Idézek: "Kell ez az innsbrucki menydörgés, mert így
jobban tudunk tárgyalni"
Hol van a magyar menydörgés ? Hol vannak a kemény és radikális hangok ?
De igaz, tárgyalások sincsek. Itt nem tárgyalnak, hanem koccintanak.
Ilyesmi elképzelhetetlen lett volna Ausztriában. Ausztria és Olayzország
között nem is voltak államlátogatások , csak 4
évvel az autonómia végleges statutuma után - elötte nem. Tudják, mikor
volt elötte az utolsó államlátogatás ? 1887 ! Ezután 1996 ban volt a
következö államlátogatás - 4 évvel az ENSZ elötti közös végleges
nyilatkozat után, mert utána is még nyitott kérdések voltak, mint
például az amnesztia az elitélt szabadságharcosoknak vagy az öket érintö
vagyonelkobzás. Ezek csak külsöségek, de jellemzö és látszik, milyen más
volt az osztrák magatartás.
Bár Ausztria poziciója sokkal nehezebb volt. Olaszország az Európai
Közösség tagja volt és ellenezte Ausztria belépési szándékát. A
nyomásnak a célja a jogtagadás volt. Milyen más a mai Magyarország.
Magyarország EU tag és nem fog vétó joggal élni - bár nem jogtagadás,
nem autonómia tagadás lenne a cél, mint Olaszország esetében, hanem
jogkövetelés, az autonómia jogos követelése.
Ausztria nem csak az ENSZ elé vitte a déltiroli ügyet, hanem minden
évben az ENSZ közgyülésben az osztrák külügyminiszter rámutatott a
déltiroli problémára és hangsúlyozta Ausztria védöhatalmi
kötelezettségét. Még sok évvel az autonómia megadása után, az utolsó
eset 1997-ben volt. Csak ezután jelentkeztek olyan hangok, hogy most
talán már nem kell az olaszokat tovább bosszantani.
Magyarország ezt mind nem teszi meg. Nem tölti be a védöhatalmi
kötelezettségét. Nem viszi a magyarság ügyét a nemzetközi fórumok elé.
Az ENSZ közgyülés foglalkozott a 270.000 déltirolival, a 9000 gibraltári
lakóssal, a ciprus kérdéssel, de nem az 5 millió határon túli
magyarsággal. A magyar külügy a magyar kérdést az ENSZ közgyülésen eddig
nem is említette. Egyszer sem. Remélem, hogy most Sólyom László lesz az
elsö, aki a magyarság problémáit említeni fogja. Sok remény füzödik
Sólyom Lászlóhoz, aki a a figyelemre méltó augusztus 20-i beszédében
helyes és bátor szavakat talált.
Kedves barátaim,
új határon túli politika kell. Igazi nemzetstratégia kell. A vonatot nem
lassítani kell, hanem gyorsítani, csak az ellenkezö irányba. Nem
asszimiláció iránt, hanem önrendelkezés felé.
Merjük kimondani az igazságot, merjük kimondani a követeléseket. A
külföldi nemzetközi jogászok már régen ezen a véleményen vannak, hogy
Trianon semmis, hogy az önrendelkezési jog kötelezö jog, amely minden
népnek jár.
Kezünkbe kell venni a sorsunkat, mint ezt az utolsó 15 évben sok más nép
megtette. Itt is hadd említsem a klasszikus német példát, mert nem lehet
elég gyakran rámutatni. A német egyesítést nem a nagyhatalmak, nem
hadseregek, nem fegyverek vitték véghez, hanem a legnagyobb hatalom, ami
létezik: a nép. A lipcsei hétföi tüntetések 1 millió ember részvételével
egy olyan hatalmat képviselt, amely végül a nagyhatalmakot a
tárgyalóasztalhoz kénysterítette - minden politikai és diplomáciai
ellenállás ellenére.
Kedves barátaim,
ezt is ismétlem, mert nem lehet elég gyakran kimondani:
A Kárpát-medenccében mi vagyunk a nép !
Ne hagyjuk magunkat degradálni kissebségekre, ne hagyjuk megosztani:
nincs romániai magyarság, vajdasági magyarság, szlovákiai magyarság vagy
kárpátaljai magyarság. Csak egy magyar nép van, egy közös történelemmel,
egy közös kultúrával és egy közös identitással. A Kárpát-medencében mi
vagyunk a nép. A nép mint az önrendelkezési jog hordozója az
önrendelkezési jog címzetje.
Végül fel kell ébrednünk, ki kell mondani az igazságot,meg kell
fogalmazni a követelésünket. Ahhoz össze kell fogni, mert ez csak együtt
sikerül. Össze kell fogni a határok és pártok felett. A nemzeti
kérdésböl nem szabad pártügyet csinálni, ne vigyük be a nemzeti kérdést
a választási kampányba, mert szétmorzsolódik a polarizáció a jobb és bal
között. A nemzet sem jobb, sem baloldali, mint a jog sem jobb- sem
baloldali.
A magyarság helyzete súlyos és az idö ellenünk dolgozik. Meddig akarunk
várni? A hallgatás már eddig is nagy kárt okozott. Össze kell fogni,
ameddig nem túl késö. Össze kell fogni és meg kell fogalmazni a
követelésünket. 1989 -ben az önrendelkezési jog ideje kezdödött el
Európában. Csak a magyarság ezt nem vette észre. A magyarság nem
hallotta a jeleket . Halljátok a jeleket ! Szocialisták országszerte !
Halljátok ne csak az Internacionálét, hanem a saját nemzetet is !
Halljátok a jeleket !
Össze kell fogni, mert csak együtt lehet gyógyítani a sérelmeinket, csak
együtt lehet visszakapni az öntudatunkat, csak együtt lehet kiharcolni a
jogunkat - és csak együtt lesz sikerünk. Csak közös harc és közös
küzdelem után lesz gyözelem . a közös gyözelem.
Isten áldja a magyarságot !
Eva Maria Barki
[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]
» vissza a HUNSOR honlapjára