Egy szerb fiatalokból álló csoport, amelyben a délszláv térség háborúi alatt Péterrévére beköltözöttek gyermekei a hangadók, és idáig mar több mint 20 magyar fiatalt vert vagy alázott meg. Volt, akit arra kényszerítettek, hogy a szerb himnuszt vagy valamilyen szerb dalt énekeljen hangosan. Ha a magyar gyerekek nem tudták a szöveget vagy nem vállalták a szerb nyelven történő éneklést, felpofozták őket és néhány nap haladékot kaptak, hogy megtanulják a szerb dalok szövegét.

A csoport rendre magyar fiatalokat szemelt ki. Szórakozóhelyekre rontott be, ahol verekedést provokált. Volt, akinek a lábába vágtak kést, másnak a nyakához szegeztek vágóeszközt. Több esetben üldözőbe vették a szórakozóhelyről haza induló magyar gyerekeket, s volt rá példa, hogy a gyerekeket védelmező szülő is verést kapott.

A Vajdaság Ma szerint a péterrévei események elszenvedői hangsúlyozzák: nincs szó a helyi tősgyökeres magyarok és szerbek közötti jó viszony megromlásáról. A gondokat egy 5-6 tagú, zömében beköltözött gyerekekből álló bűnbanda okozza.


"Most ilyen idok vannak"

A szülők, miután nem kaptak segítséget a rendőrségtől, az igazságszolgáltatási szervektől és a helyi magyar szervezetektől, a sajtón keresztül a nyilvánossághoz fordultak. Az alábbiakban két édesapa, Györe István és Huttyai Ferenc vallomását adjuk közre.

- Mi történik itt Péterrévén az utóbbi néhány hónapban? Mért kérték a sajtó segítségét? Györe István, akinek két fiát vertek meg a szerb gyerekek:

- Péterrévén soha ehhez hasonló esetekkel nem találkoztunk, még a legsúlyosabb háborús években sem. Én közel tíz évig belügyi dolgozó voltam, bűnügyi felügyelőként dolgoztam Óbecse község területén, Péterrévét tartottam többek között és mondhatom, hogy az elmúlt húsz évben ilyen atrocitások nem voltak. Ilyen esetekre akkor sem került sor, amikor a nemzeti alapon zajló tömeggyűléseket tartották. Ami most történik, az kimeríti a nemzeti gyűlölet fogalmát. A jelenség mögött néhány menekült gyerek áll, akik megjárták a javítóintézetet. Pár évvel ez előtt itt a faluban telepedtek le. Már az iskolában is óriási problémát jelentett a viselkedésük. Több bűncselekvényt követtek el Óbecse község területén. Vaskos bűnügy dossziéval rendelkeznek. Betörés, erőszakos viselkedés, verekedés írható a számlájukra. Az igazságügyi szervek jól ismerik őket. Ügyükben több eljárás már befejeződött, néhány azonban még vizsgálati, vagy bírósági szakaszban van. Ezen gyerekek köré sajnos más szerb gyerekek csoportosulnak, olyanok, akiket könnyen rábírnak arra, hogy megmutassák, ki a szerb és ki a nagyszerb. És, mint ahogy a közmondásban van, hogy egy romlott alma el tudja rontani az egész kosár almát, ez kezd történni Péterrévén is. Itt nem egy, két vagy három esetről van már szó. Január-február óta, amióta az idő megengedett és a gyerekek elkezdtek befelé járni a központba, különböző vendéglátó-ipari létesítményekben és a parkokban ez a 4-5 tagból álló bűnözői csoport rábeszéli a haverokat és a késő esti, éjszakai órákban belekötnek a 14-15 éves magyar gyerekekbe. A megvert gyerekek sokáig még a szüleiknek sem merték elmondani, hogy mi zajlik, nehogy ne engedjük őket szórakozni menni. Attól is tartottak, hogy a szülők esetleg reagálnak a történtekre, ami miatt aztán őket még jobban megverik. A veréseken túl volt, volt akinek a lábába kést szúrtak, másnak a nyakához szegezték a kést, másokat össze-vissza rugdosták… Tíz-tizenötös csoportba verődve kiszúrnak néhány magyar gyereket és agyba-főbe verik őket… Az esetek nagy többségét jelentettük a rendőrségnek. Június 10-én a nagyobbik fiamat támadták meg. Két kollégájával jöttek hazafelé , amikor az autóbuszban sorra verték a magyar gyerekeket. Hajnalban telefonált a gyerek, hogy édesapám, gyere, segíts, mert meg akarnak bennünket ölni. Gépkocsiba ültem, a buszból kiszálló gyerekeket beültettem a járműbe. Ekkor nekiestek a kocsinak, jól összerugdosták. Bűnvádi eljárást indítottunk a községi ügyésznél, a kerületi ügyésznél, a községi belügyi szerveknél, és segítséget kértünk a helyi közösség tanácsától és a polgármestertől is. Annak ellenére, hogy a gyerekeket összeverték, és a kocsit összerugdosták, minket életveszélyesen megfenyegettek, az elkövetőkkel szemben mind a mai napig egyetlen eljárás nem indult az ügyben. Pedig családom minden tagját a legsúlyosabban sértegették. Nekem azt mondták, hogy a magyar templom előtt fognak keresztre feszíteni. Mindezt, ami elhangzott más szülők is hallották, hiszen több szülő is ott volt, hogy kimentse a gyerekét az autóbuszból. A rendőrség, azóta sem tesz semmit. Azaz, hogy tesz. Mert az egyik rendőr, akinek a fia ott volt a magyarverők között, kijött a faluba és a magyar gyerekeket begyömöszölte a rendőrautóba, nyomást gyakorolt rájuk. Holott ezt nem tehette volna, mert saját gyereke révén érintett volt az ügyben.

- Huttyai Ferenc fiát is megverték…

- Amikor értesültem róla, hogy a fiam is szenvedő alanya volt az elmúlt hónapokban gyakorivá vált történéseknek, letaglózott a hír. Amikor a gyereket kérdőre vontam, és a részletek után érdeklődtem, kiderült, hogy az már nem az első, nem a második és nem is a harmadik eset, hanem a sokadik. Amikor kérdőre vontam, hogy mért nem szólt, akkor a gyerek egy viszonylag elfogadható választ adott. Azt mondta, azért, mert félt, hogy nem engedem majd esténként szórakozni, vagy hogy mint szülő, majd bele fogok avatkozni. Aztán a gyerek elmesélte azt is, hogy a parkban ez a szerb csoport odament hozzájuk és felszólította őt, hogy a Gyurgyevdant, vagy a szerb himnuszt énekelje nekik, és ha netán nem tudta, vagy nem akarta énekelni, akkor röpült a pofon. A végén egy hetet adtak neki, hogy tanulja meg, különben ismét megverik. A megalázás jobban fájt a gyereknek, mint az a néhány pofont. Tanácstalannak, és tehetetlennek érzem magam. Mert minden szinten megpróbálkoztunk a segítségkéréssel, de sikertelenül. A rendőrség, az igazságszolgáltatás, a helyi tanács eddig semmit nem tett.

A közöny jobban fáj, mint a pofon - teszi hozzá Györe István, majd így folytatja:

- Alig múlt el másfél hónap a nagyobbik fiam megverése óta, július 21-én a kisebbik gyerekemet is megtámadta egy 10-15 fős csoport. Dorongokkal, lécekkel, deszkákkal, üvegekkel zavarták őket a parkból. Ezt megelőzően ezek a szerb verekedők az egyik vendéglőben ugyancsak magyar fiatalokba kötöttek bele. Miután onnét kirakták őket, és az utcán meglátták a mi gyerekeinket, üldözni kezdték őket. Hajnal fél kettőkor gyerekeink beszaladtak a garázsba, és magukra zárták az ajtót. Ezek kívülről összerugdosták az ajtót, letörték a kilincset és ordítoztak. Arra ébredtem, hogy szidnak, fenyegetnek bennünket. Hogy mi mindent mondtak, ezt nem illik se papírra vetni, se szóban elmondani. Először azt hittem, hogy betörtek a házba. A gyerekek sírtak, hogy meg akarják őket verni. Erre én kimentem az utcára. Alig léptem ki a házból, botokkal agyba-főbe vertek. Egyiküket elkaptam, kicsavartam a kezéből az ütleget. Ezt követően értesítettük a rendőrséget. Kijöttek, de helyszínlelést nem végeztek. Nem szedték össze a tárgyi bizonyítékokat. A garázsajtót, a letört kilincset, az üvegdarabokat nem fényképezték le. Nem vitték be a verekedőket, hogy alkohol-tesztnek vessék őket alá. Külön kértük őket, nézzék meg, hogy a szerb gyerekeknek van-e valamilyen sérülésük, nehogy másnap az legyen, hogy a magyarok megverték őket. Megmutattam nekik az akkorra már bedagadt és bekékült vállamat, ahol a botot eltörték rajtam. Mint volt felügyelő állítom, minden professzionalitást mellőzően lépett fel a rendőrség. Hiszen veszélyes fegyverrel történő súlyos testi sértés esetén tudni való, mi a teendő. Ne beszélve arról, hogy ami történt, az kimeríti a nemzeti alapú gyűlöletkeltés fogalmát. Éppen ezért a rendőrségnek hivatali kötelessége lett volna, hogy eljárás indítson. Ezzel szemben a becsei rendőrség nem tett semmit. Azaz, hogy tett. Eljárást indítottak ellenem, mert állítólag megvertem valamelyik szerb gyereket. Tegnap, augusztus 8-án kijöttek hozzám és elvitték fegyvereimet. Jogtalanul tették, mert én szabad kézzel mentem közéjük az utcára, hogy lássam, ki próbálja meg betörni a garázsajtót, és ki akarja megverni a gyerekeimet. Fegyver nem volt a kezemben. Azokkal szemben viszont, akik másfél hónap alatt másodszor estek neki a gyerekeimnek, semmit sem tett a rendőrség. Sőt, az egyik menekült gyereknek az édesapja még két-három másik menekülttel jött ide bejzbol ütővel, szerelővasakkal akartak velem leszámolni. A rendőrség alig bírta őket lecsitítani. A rendőröket is fenyegették. Ennek ellenére ez sem került bele a jegyzőkönyvbe.

KI FOGJA MEGVÉDENI A MAGYAROKAT?

- Nem tudom ki fog bennünket megvédeni. A péterrévei helyi közösség tanácsától július 21-én, mi, a megvert gyerekek szülei (huszonegynéhányan) petícióban kértük, hogy rendkívüli ülés keretében vitassák meg a péterrévei biztonsági helyzetet. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megakadályozzanak egy esetleges halálesetet. Vagy azt, hogy ne adj Isten, valamelyik magyar gyerek visszaüssön, és valamelyik szerb gyereknek essen baja. Mert a temerini példát látva, ilyenkor gyorsan reagálnak a belügyi szervek. Sajnos, a petíció átadása óta három hét telt el, a helyi közösség tanácsa azonban mindeddig nem foglalt állást. Pedig a tanácstagok háromnegyed része magyar. De a községi és körzeti ügyész, meg a rendőrség is hallgat. Egyedül Duško Jovanovic óbecsei polgármester ígérte meg, hogy elejét fogja venni a történéseknek. Kedden fog velünk, a bántalmazott gyerekek szüleivel találkozni. Értesítettük a pártokat, az összes érdekvédelmi szervezetet. Úgy tűnik, senkinek sem érdeke, hogy elejét vegye a magyarveréseknek. Eddig huszonegynéhány áldozata van a magyarellenes atrocitásoknak. Könnyű lenne gátat emelni a jelenség elé, hiszen mindössze egy csoport garázdálkodóról van szó. Őket kellene csupán megfegyelmezni. Nagyon sajnálatos, ami itt történik. Nem vagyok egyetlen pártnak sem a tagja. Egyik fő szponzora vagyok a helyi művelődési életnek, a néptáncnak, a népzenének, a sportrendezvényeknek, a környezetvédelmi mozgalomnak, a horgász- és vadászegyesületeknek. Különböző táborokat szervezünk a faluban. És hangsúlyozni szeretném, hogy nem csak a magyarságot segítem. Amikor a nagyobbik fiamat június 10-én atrocitás érte, a magyarverők között négy olyan szerb fiatal volt, akik előző este ott ültek a helyi kézilabdacsapatnak adott zenés vacsorán a Vadászházban. Megkérdeztem tőlük: nem szégyellitek magatokat, tegnap két malacot kaptatok tőlünk, ma meg keresztre akartok bennünket feszíteni? Mondtam nekik, hogy ilyen soha nem volt Péterrévén. Erre az volt a válasz, hogy "most pedig ilyen idők vannak". Ezért kérem a hivatalos szerveket, tegyenek meg mindent a békés együttélés érdekében. Itt, ebben a közösségben a közelmúltig ilyen esetekre nem volt példa. Azért sem értem az illetékesek késlekedését, mert most érzékeny helyzetben van az ország, rendezés előtt áll a koszovói kérdés, hamarosan választások lesznek. Most kéne elejét venni a dolgok eszkalálódásának, és nem teszik.

- Györe István érez-e gyűlöletet a szerbség iránt?

- Aki engem ismer, tudja, hogy annyi barátom van a szerbek között, mint a magyarok között. Rengeteg szerb szülő jött hozzám, hogy István, veletek vagyunk, és ne engedjétek, hogy ez tovább menjen, mert ezt nem a mi szerbjeink csinálják, ez egy bűnöző banda. De sajnos, áll az ügy. Nagyon kérem a szülőket: ne hallgassanak! Ha bántják gyerekeiket, azonnal jelentsék a belügyi szerveknek, hogy intézkedhessenek. Ha pedig nem fognak intézkedni, azzal előbb-utóbb el kell, hogy valaki számoljon, mert az Isten fölött is van Isten, azt mondják. Nem hallgathatjuk el azt, ami velünk történik. Erről szólni kell, erről beszélni kell. Meg kell védeni gyerekeinket, meg kell védeni magunkat a jövőnk érdekében. Itt élünk már több száz éve és továbbra is itt szeretnénk élni. Nem engedhetjük meg azt, hogy a gyűlölet és a nacionalizmus tovább terjedjen Péterrévén.

- Huttyai Ferenctől azt kérdezem: kértek-e segítséget a legbefolyásosabb magyar párttól, a VMSZ-től, vagy a VMDK-tól és a VMDP-től, hiszen a múltban éppen annak volt köszönhető a magyarverések számának csökkenése, hogy elhangzott a vajdasági magyar pártok egységes segélykiáltása…

- Mivel én a közelmúltig a VMSZ helyi szervezetének az elnöke voltam, felhívtam a VMSZ két helyi vezetőjét: az óbecsei körzeti szervezet elnökét és a péterrévei tagozat elnökét. Értesítettem őket a dolgok állásáról. A péterrévei helyi szervezet elnökétől (aki a VMSZ tanácsának is a tagja) kértem, hogy hozzon össze találkozót Pásztor István pártelnökkel és Nagy Ferenccel, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzuljával, hogy értesítsem őket a történtekről. Ezekre a találkozókra a mai napig nem került sor. Ekkor felhívtam Knézi Pétert, a VMSZ óbecsei körzeti szervezetének elnökét, aki egyben Óbecse alpolgármestere is. Tőle azt a választ kaptam, hogy ő nem tartja ezt a problémát olyan fajsúlyúnak, hogy bármi lépést tegyen. Ezzel szemben én úgy vélem, hogy ez a jelenlegi helyzet olyan súlyos, hogy nem tűr halasztást. Ezért kértük a sajtó segítségét.

- Amikor Ön volt fiatal, akkor is volt példa arra, hogy az egyik nemzet fiataljai csoportba verődve rontottak volna a másik nemzet fiataljainak?

- Ilyen eseteket akkoriban el se lehetett volna képzelni. Voltak elszigetelt kocsmai verekedések, de ami ma történik, ilyen nem volt. Én azonban hangsúlyoznám, hogy most sem arról van szó, hogy a faluban a szerbek és a magyarok gyűlölik egymást, és ezért vannak a magyarverések. Itt egy garázdálkodó csoportról van szó. Őket kellene megállítani.

- Györe Istvántól azt is meg kell kérdeznem, nem az áll-e a dolgok hátterében, hogy Ön egy jómódú magyar vállalkozó, emiatt kiszemelték. Vagy hogy mezőgazdasági terményekkel kereskedik és ott szerzett magának ellenséget…

- Ez kizárt dolog. Ezekkel a gyerekekkel, de a szüleikkel sem, korábban sosem találkoztam. (Ternovácz István)


forrás: MTI.hu, mno.hu, Vajdaság Ma



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára