Az objektivitás sokszor kimerül álobjektivitásban, formális tárgyszerűségben, akárcsak abban a léthelyzet-szabványban, amikor a szemlélő középre áll két fél vitájában s mindig középen keresi az igazságot. Holott az igazság nincs mindig középen, különösképpen nem az agresszor és az áldozat között, ez talán egy több mint 80 éve nyomorgatott nemzeti közösség körében nem szorul hosszabb indoklásra. Mindez annak kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy elolvastam a Transindex hírportál elemzését a nemrégiben befejeződött aláírásgyűjtésről. Maga a beszámoló teljes mértékben eleget tesz a formális tárgyszerűségnek, közli az aláírási valamint a népszámlálási adatokat, megvizsgálja, hogy kinek melyik régióban nagyobb a támogatottsága, közli továbbá azokat a vádakat, melyekkel a szemben álló felek, Tőkés László csapata valamint az RMDSZ egymást illették, illetve ezek cáfolatát. De hát álljunk meg egy pillanatra! Mert mi van, ha a dolog épp úgy áll, ahogy egyébként áll.

Vagyis az egyik fél rágalmaz, a másik védekezik, eközben nem illeti hasonló rágalmakkal ellenfelét, viszont kénytelen a közvélemény előtt beszámolni az őt ért valós méltánytalanságokról. Az oktatási támogatás kampánycélra használata az RMDSZ részéről, Tőkés László aláírásgyűjtőinek megfélemlítése, a rendőrrel való fenyegetés stb. dokumentált tények, melyek helyet kellene kapjanak az RMDSZ belmagyar módszertanát elemző és adatoló fehér könyvben. Ha másért nem, legalább az utókor számára össze kellene szedni az írott és íratlan erkölcsi normákat lábbal tipró összes gazságot, amit a román hatalom zsoldjában RMDSZ-szes mezben elkövettek a Hargita megyei listahamisítástól, a Nagy Benedek ügyön, Kincses Elemér kirúgásán, az UPE és a MIT elleni hadjáraton, az MPSZ választási félreállításán keresztül a 2006-os aláírásgyűjtésben elkövetett szégyenteljes visszaélésekig.

Visszatérve a Transindex összesítésére: ha tényleg tárgyszerűek akarunk lenni, akkor legalább címszavakban meg kell említeni, hogy az RMDSZ teljesítménye mögött ott van az is, hogy e szervezet diszponál évek óta a magyar és a román költségvetésnek az erdélyi magyar közösség (és nem a politikum!) számára elkülönített forrásai felett, hogy most a pártpénzt (amit az MPSZ azért nem kap, mert az RMDSZ 2004-ben a román állami kapcsolatait felhasználva érvénytelenítette a szervezet által összegyűjtött 54.000 aláírást) ne említsük. Hogy az erdélyi magyar média kb. három negyede részben egzisztenciális függésből, részben kontraszelektáltsága miatt hatalomorientált. Hogy az RMDSZ rendelkezik egy olyan infrastrukturális és humán hálózat felett, melyet az autonomistákkal közösen épített ki, majd fokozatosan kisajátított.

Olyan futóverseny volt tehát az aláírásgyűjtés, ahol az egyik versenyző lábára hatalmas súlyokat szereltek, a másik meg doppingolt. Az eredmény viszont önmagáért beszél. A verseny ugyanis nem időre, hanem teljesítményre ment. Most ketten állnak a tulajdonképpeni rajtnál. A következő, immár döntő megmérettetésen a választópolgárok hirdetnek győztest. S még derülhet, hogy ők sem etethetők a végtelenségig.

» vissza a HUNSOR honlapjára