"A világ emez egyik legvarázsosabb vidékének élete mély hatást gyakorolt a bizottság tagjaira, aminthogy így kell hatnia minden utazóra. A benyomás, amelyet a termékeny országrészen keresztül a román, magyar és szász élettel való érintkezésből nyertünk: az, hogy ha itt a faji , nyelvi, vallási és gazdasági problémákra megfelelő megoldást nem találnak, ez az ország Európának egyik legszomorúbb országává, és a világ békéjének legfenyegetőbb veszélyfészkévé válik."

Tovább olvasva még néhány érdekes meglátást találunk, például a két nép társadalmi szerkezetéről: "Kisebbségi sorsban csak a magyar arisztokrácia egy része tudott megfelelő anyagi függetlenséget biztosítani ahhoz, hogy a gyakran ráfizetéssel járó politikai életben tevékeny részt vehessen. De a közös elnyomás közelebb hozta egymáshoz a magyarság társadalmi osztályait, akik között a háború előtt sem volt akkora különbség mint Magyarországon, a román kormány pedig eltörölte a címeket, s úgy a külső formai megkülönböztetés is ember és ember között megszűnt. Amíg a kisebbségi magyar társadalom osztályai szinte egy síkra szorultak össze, addig a román társadalmi életben éppen ellenkező folyamat ment végbe. Az Ókirályságban már a háború előtt ég és föld választotta el egymástól az európai szinten álló bojárt az állati sorban élő földművestől. A romániai demokrácia azt jelentette, hogy a közéleti érvényesüléshez nem kellett bojárnak születni, de feltétlenül románnak kellett születni, s a többségi polgárok számára korlátlan lehetőségek hazájában a demokrácia a társa-dalmi és vagyoni megoszláshoz vezetett."

Ami előre látható volt 1925-ben, az be is következett, a balkáni türelmetlen nacionalizmus csak területet akart népe terjeszkedése részére. A területtel együtt megkapott városokat románokkal megszállni, a magyarokat elűzni, életvitelüket lehetetlenné tenni, kulturális lehetőségeiket megszüntetni, asszimilálni, egyáltalán a magyarságot felszámolni: a nemzeti feladat. Ennek állomásait ismerjük, azt is tudjuk, hogy mindenféle államforma (királyi, kommunista, kapitalista) következetesen megtartotta ezt a törekvést.

A fenti idézet amerikai unitáriusok akciójának jelentéséből való, a távoli nagyhatalom lelkiismerete csak egyházi közösségeiben szólalt meg, a politikai Amerika és általában a győztes Nyugat politikai körei Magyarország példás megbüntetésével végrehajtott igazságtételként hirdették és annak is tekintették döntésüket, és a demokrácia diadalának nevezték a vérbő nacionalizmus tobzódását Erdélyben, annak akár királyi, akár kommunista változatában.

Erdély Európának egyik legszomorúbb országává lett. Nemcsak azért, mert a nagyhatalmak ragaszkodnak korábbi döntésükhöz, hanem azért is, mert Magyarország 1945 óta sokáig tétlen volt, újabban pedig tétován idétlenkedik nemcsak ennek a "legszomorúbb országnak", de a többi szomorúságnak az esetében. Nem lehet szabadulni attól a gondolattól, hogy az 1989 óta a Kárpát-medencét érintően lezajlott változások során a trianoni­párizsi döntések által megmerevedett állapotokon kínálkozó lehetőségek kihasználatlanok maradtak a magyar kormányok részéről.

Forradalom Romániában, Csehszlovákia szétesése, a Szovjetunió összeomlása, Jugoszlávia szétbomlása csupa olyan esemény volt, ami az elcsatolt területek magyarságát közvetlenül érintette, az igazságtalanság állapotának változatlan fenntartását értelmetlenné tette.

A 45 éves bolsevista diktatúra határon túli magyar politikája az volt, hogy amit Párizsban elrendeztek, az elfogadott Magyarország részéről is: az ottani magyarok legyenek államuk jó polgárává. A szomszédokkal elvtársi-testvéri jóviszonyt minden körülmé-nyek között fenn kell tartani.

Az egypárturalom omlását követő átalakulás levezetésére azt a politikai oldalt emelte kormányhatalomra a magyar nép, amely bolsevistaellenes és nemzeti politikát hirdetett. Ezért most itt jó kérdés, hogy ezzel a fontos történelmi változással mennyit változott a korábbi nézet?

"Antall József miniszterelnök 1993. szeptember 12-én interjút adott a Hét című tévéműsornak. Pálffy G. István interjújának teljes, szerkesztett változatát adjuk közre."

Ezzel vezeti be az interjú közlését az Atheneum által kiadott köny: Antall József ­ Modell és valóság II. A hosszú beszélgetésből az alábbi rész tartozik ide:

Riporter: Beleillik-e ebbe a sorba az a látogatás, amit Jeszenszky Géza a jövő héten tesz majd Romániában? Hiszen ha nem is iszlám eredetű fundamentalizmus, de egy bizonyos nemzeti, politikai fundamentalizmus ott is tapasztalható, és kapcsolatainkat ez erősen beárnyékolta eleddig.

Antall József: Nem akarok most arról beszélni, hogy a fundamentalizmus mely országokban és hogyan jelentkezik. ... Ami Romániát illeti, az első amit kimondhatok az, hogy mi minden szomszéd országgal igenis rendezett, jó viszonyt akarunk fenntartani. Az a tény, hogy nemzeti kisebbségeink vannak ezekben az országokban, nem arra sarkall bennünket, hogy ezekkel az országokkal rossz viszonyban és feszültségben éljünk, hanem ellenkezőleg, arra indít, hogy jó viszonyban legyünk...

Riporter: Tehát nincs szó határkérdésekről?

Antall József: A határkérdéseket ­ ezt már többször kifejtettem ­ nemzetközi jogi értelemben rendezték a békeszerződések, legutóbb a párizsi békeszerződés. Mi tudomásul vettük a párizsi békeszerződésnek a döntéseit, ami lényegében a trianoni békeszerződésen alapul, kivéve Kárpátalja helyzetét, amit akkor Csehszlovákiához csatoltak és ma Ukrajna része. ... Ami ebből európai kérdés, és ami része lehet nagyobb rendezési terveknek, mint például a Balladur-terv vagy bármilyen más program, azt majd megtárgyalják az európai szervezetek..."

* Ez volt az antalli örökség kisantantos része. Most, 14 évvel később, uniós tagként ott tart e téren Magyarország, ahol akkor. Lezajlott a nagy Európa-átalakítás, anélkül hogy magyar igény akárcsak elhangzott volna ­ óh nem határrevízióra, de legalább ­ valamiféle nemzetközileg támogatott garanciákra annak érdekében, hogy a magyar nemzetrészek felszámolása akadályoztassék. Semmit nem tudott megakadályozni Magyarország mindabból az elüldözésből, atrocitásokból, amikről ugyan panaszra fordulhat a nyugati fő-nökséghez, de az mindeddig eredmény-telennek bizonyult.

Közös magyar­román kormányülést tartottak Bukarestben október 20-án. Azt mondják, ez hasonlatos a francia­német megbékéléshez. Vajon ebben a hasonlatosságban melyik fél volt az, amelyik megkapta a másik országának nagyobbik felét? Melyik fél az, amelyik csudamód meg tudott barátkozni azzal a másikkal, amely nemzete egy ötödét kitevő részét 87 éve nyomorgatja? No ennél jobb hasonlatot kérünk.

A magyar kormányküldöttség (miniszterek, államtitkár-, helyettes-, fő- és alelvtársakkal együtt) 50 fővel érkezett, ami a Balkánon is kitüntetett vendéglátásnak számít. Ez ­ mibe kerül?

Olvassuk, hogy: "Majdnem mindegyik bukaresti újság megemlíti az eseményt. Az egyik pedig interjút közöl a magyar miniszterelnökkel, aki szerint azután, hogy a történelem során a két nemzet elég keserűséget és kiábrándulást okozott egymásnak, most eljött az ideje meg kell tanulni, hogy örüljünk is egymásnak, hiszen egymás mellett fogunk élni a jövőben is. Gyurcsány Ferenc úgy nyilatkozott, hogy Magyarországnak két nagy felelőssége van a régióban, a térség stabilitásának felelőssége és a határon túl élő magyarság támogatásának felelőssége."

Ami a keserűséget és kiábrándulást illeti, ezt sem osztotta el a sors egyenlően a két fél között, és valószínű, nem azonos mértékben fognak örülni egy-másnak azután, hogy a nagy ember így elnyilatkozta magát.

Romániában illik elvtársiasan: magyar érdek ellenesen megnyilatkozni. A Hét című marosvásárhelyi magyar hetilapnak a határon túli magyar szervezetekkel való viszonyát firtató kérdésre Gyurcsány azt mondja, hogy nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak tartja a viszonyt, amelyet azonban "beárnyékol a kettős állampolgárság ügye. Ez a kérdés belátható időn belül nem lesz napirenden. Meg lehet próbálni a magyar­magyar kapcsolatokat napirenden tartani, de ez ­ Gyurcsány Ferenc szerint ­ megmérgezi a kapcsolatokat, és akik egymással jó viszonyban akarnak lenni, a megoldható kérdésekkel foglalkoznak.

"A két országnak szimbolikusan közös kormánya van három órán át" ­ mondta a Magyar Rádiónak Markó Béla, Románia miniszterelnök-helyettese, aki elmondta: nem egyszerűen egy kerekasztal-értekezlet lesz az ülés, hanem komoly döntéseknek kell születniük és születnek is. Példaként a főkonzulátusi hálózat bővítését nevezte, amelynek értelmében rövid időn belül Csíkszeredában létre fog jönni a magyar főkonzulátus. A kormányfő-helyettes hozzátette: arról is döntenek, hogy a két fővárosban működő kulturális intézetek nyithatnak fiókot, így Sepsiszentgyörgyön létrejöhet a bukaresti magyar kulturális intézet ottani fiókja.

"Az október 20-i román­magyar kormányülés olyan jelentős esemény, amely mellett nem lehet elmenni ­ a fonáksága miatt" ­ mondta sajtótájékoztatóján Tőkés László királyhágó-melléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Kifejtette, hogy a közös kormányülés ténye, üzenete éles ellentétben áll a magyar valósággal, hiszen ugyanabban az időben tüntetés volt az állami magyar egyetem újraalakításáért, és amikor az egyházi vezetők kénytelenek elutazni Brüsszelbe, hogy a kisebbségi és egyházi jogsértések ügyében az integráció kapcsán nyomást gyakoroljanak Romániára.

Tőkés László folyamatosan rámutat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megalkuvó politikájára. Ez a romániai magyar párt "fesztív politikát folytat, hiszen a tulajdonviszonyok rendezése, az egyetem-ügy és az autonómia napirendre sem kerülnek". Tőkés demagógnak és képmutatónak nevezte az RMDSZ pártvezérének, Markó Bélának azon kijelentését, miszerint "a két országnak a párbeszédet sikerült érvényesítenie a konfrontáció helyett", majd így szólt: "A Gyurcsány-kormány pedig egyoldalú és méltatlan módon segíti hozzá Romániát az integrációs kreditpontokhoz. Az önrendelkezés és az önálló magyar felsőoktatás ügye helyett gondoskodnak egy csíkszeredai konzulátusról, ami az eddiginél is jobban megkönnyíti a kivándorlást, és magyar kulturális fiókintézetet alapítanak Székelyföldön, ahol a magyar kultúrának igazán nem vagyunk híjával. Másfelől a Gyurcsány-kormány pénzügyi megszorításokkal, a támogatások megnyirbálásával sújtja a határon túli magyarságot, és közel egy éve nem hajlandó összehívni a Magyar Állandó Értekezletet." A püspök mondandója ekként zárult: "Úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferencnek kényelmesebb Bukarestben megoldani a magyar kérdést, mint a Kárpát-medencei magyarság közképviseletének intézményesített fórumán, a MÁÉRT-en keresni a megoldást."

* Ha már szó esett a MÁÉRT-ről (Magyar Állandó Értekezlet), amit polgári társadalmi nyomásra azért hoztak létre és volt kénytelen intézményes javaslattevő szervezetnek elfogadni egy korábbi kormány, mert az elmúlt 15 év kormányai nem kezelték jelentősége mértékében a magyar­magyar kapcsolatokat, másszóval a szétszaggatott nemzet együvé tartozásának kérdéseit. A liberálbolsevista kormány halogatja az értekezlet összehívását, a választásokig már egészen biztosan nem kerül rá sor. Talán éppen a MÁÉRT érvénye és törekvései ellenében dáridóztak Bukarestben.

Nem a MÁÉRT ellenében, hanem hiányában tartanak megbeszélést határon túli magyar szerevezetek. Már harmadik tanácskozásukat rendezték meg a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei október 8-án Marosvásárhelyen. Értekeztek a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseiről, a magyar­magyar kapcsolatok prioritásairól, valamint az európai integráció és a nemzeti kisebbségek jogai közötti összefüggésekről.

A tizennégy szervezet egyetértett a magyar kormány azon szándékával, hogy az alkotmány külön fejezetben foglalkozzék a határon túli magyarok jogállásával, ugyanakkor bírálták is a kormányt a támogatások késlekedése miatt.

A találkozó résztvevői zárónyilatkozatban elítélik a délvidéki magyarság elleni szerb megfélemlítési kísérleteket, támadásokat, és tettlegességeket, és kérik a nemzetközi fórumok és a magyar kormány határozott kiállását a vajdasági magyar közösség ügyében.

Továbbra is szorgalmazzák a határon túli magyarok magyar állampolgárságának megadását. Magyarországra, valamint az Európai Unió más országaiba való beutazás tekintetében cél az akadálytalan határátlépés.

Megfontolásra javasolják a nyugati magyar szervezetek tevékenységének támogatását.

Az autonómia kérdésében egyeztető szakértői bizottság felállításáról döntöttek. Megállapították: autonómia megvalósulása nemcsak a délvidéki, hanem a kárpátmedencei magyarság számára létkérdés, megmaradásának alappillére

A magyarságot érintő alapvető kérdések szükségessé teszik a Magyar Állandó Értekezlet mielőbbi összehívását, amely továbbra is a magyar­magyar kapcsolatok legfontosabb intézménye.

A dokumentumot ellátta kézjegyével mind a 13 résztvevő szervezet képviselője, azaz:

€ Romániai Magyar Demokrata Szövetség
€ Magyar Koalíció Pártja, Felvidék
€ Vajdasági Magyar Szövetség
€ Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség
€ Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség
€ Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége
€ Magyar Egyesületek Szövetsége
€ Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége
€ Észak-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége
€ Kanadai Magyar Kulturális Tanács
€ Az Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Társaság
€ Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége
€ Magyar Emberi Jogi Alapítvány (USA)

* Ui.: A tagszervezetek felsorolásából látható, hogy ez a szerevezet nagy súlyt helyez az emigráció jelenlétére. Számosan hiányolják, hogy Ausztrália magyarságának nincs képviselete, holott kiemelkedő tevékenységet fejtett ki a múltban és fejt ki ma is szervezett gyűjtései által az elszakított nemzetrészek érdekében. Az ok egyszerű, nincs többé meghívható, összmagyar képviseletet ellátó szervezet Ausztráliában. Mint ismeretes, Boros Béla és társai egyenetlenséget keltettek a szervezeten belül, aminek következtében az ötvenéves múltra visszatekintő Ausztráliai Magyar Szövetség (ami később Új Zélandra is kiegészült) szétesett.

» vissza a HUNSOR honlapjára