Szervezetünk nem ért egyet az önrendelkezés nemzetközi jogának azon értelmezésével, mely szerint új államot alapíthat vagy elcsatolhat részeket egy nép vagy kisebbség az ot befogadó ország területén illetve területérol csak azért, mert népszaporulata meghaladja az oshonos, államalkotó lakosságét. Ennek ürügyén darabolták fel ugyanis ezeréves hazánkat a trianoni diktátum során, oly sajátságosan értelmezve a wilsoni elveket, hogy mindenkinek a javát szolgálja, kivéve magukat a magyarokat.

Anélkül, hogy az új államot kikiáltó albánok vagy a Délvidéket orvul és jogtalanul megszerzo, az ottani magyarok jogait lábbal tipró Szerbia mellé állnánk, felszólítjuk az erdélyi magyarságot arra, hogy számoljon le évszázados kishituségével, és vegyük észre, hogyha egy nép minden erejével akar valamit, és önfeláldozóan képes küzdeni is érte, akkor elobb-utóbb eléri célját.

Felhívjuk a mindenkori román kormány figyelmét arra, hogy egy nép, nemzetrész vagy oshonos nemzeti kisebbség céljai között akkor kap helyet a függetlenség, amikor úgy érzi, következetesen megtagadják tole közösségi jogait. Továbbá figyelmébe ajánlunk egy eddig észrevétlenül maradt nézopontot: mikor Koszovó lépésének esetleges erdélyi vonatkozásairól festenek rémképeket, és ezért nem hajlandók elismerni az új albán államot, akkor alapvetoen helyesen, ám maguk ellen beszélnek. Erdély koszovói albánjai ugyanis a románok, hiszen ok azok, akik a Magyar Királyság területén az idok során egyre kedvezobbé váló körülmények között meghaladták az oket vendégül látó magyarok létszámát, és attól kezdve magukénak követelték – s végül háborús részvételük fejében megkapták – Erdély földjét. Mikor tehát államok oszthatatlanságáról értekeznek, tartsák e történelmi tényt szem elott.

Felhívnánk a magyar kormány figyelmét arra, hogy ismét lehetoség nyílik Délvidék helyzetének rendezésére, a lehetséges megoldások közül pedig az autonómia a minimum, ami jár a megszállt és sanyargatott országrésznek. Felhívnánk arra is a magyar kormány figyelmét, hogy szerb menekültek ezreinek betelepítése révén sor kerülhet az etnikai arányok újabb eroszakos megváltoztatására (amit egyébként a nemzetközi jog is tilt). Felkérnénk arra is a magyar kormányt, hogy használja az elszakított magyarok érdekében Koszovó precedensértékét – ha volna magyarul érzo és gondolkodó, felelos kormány Budapesten.

Ugyanakkor néma gyereknek az anyja sem érti a szavát: az immár plurálissá vált erdélyi magyar politikai terepen egymással versengve kísérelheti meg érvényesíteni a két magyar párt a Koszovó által jelentett lehetoségeket, annak tudatában, amit a minden év augusztusában sorra kerülo EMI-táborban többször megfogalmaztunk: többet kell kérnünk ahhoz, hogy a kevesebbet megkapjuk. Bátorítjuk politikusainkat: az erdélyi magyarság az mellé fog állni, aki bátran és megalkuvás nélkül képviseli közösségünk céljait és érdekeit.

Ne ünnepeljünk és ne gyászoljunk hát, hanem mérjük fel a vasárnapi történelmi esemény jelentoségét és a lehetoséget, amit a Kárpát-medencei magyarságnak jelent, ne nyugodjunk bele jogfosztottságunkba, hiszen „Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás." (Théophile Delcassé egykori francia külügyminiszter)


2008. február 18. Kolozsvár-Marosvásárhely
Az Erdélyi Magyar Ifjak országos elnöksége nevében

Soós Sándor elnök
Bagoly Zsolt alelnök





forrás: Erdély Ma






[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára