- Az RMDSZ és az EMNT között megkötött megállapodás rövidesen elér első, fontos állomásához, az Európa parlamenti választások napjához. Ön volt ennek az együttműködésnek a kezdeményezője, majd a találkozók, a párbeszéd moderátora. Hogyan látja, jól döntött-e, amikor a polgári tábor egyik alapembereként mindvégig kitartott e kétféle politikai irányultság közötti kapcsolatok újrafelvételében, és az együttműködés intézményesítésében?

- Bármennyire megosztott is legyen egy társadalom, létezniük kell olyan intézményeknek, amelyek keretében a különböző politikai erők megállapodnak, ha másban nem, legalább a konfrontáció játékszabályaiban. A párbeszéd intézményesítésének hiánya anarchiához és legalábbis szellemi polgárháborúhoz vezet. Ezzel szemben az emberek, akiknek az érdekeit a politikának képviselnie kell, el nem ítélhető módon, a békét szeretik. Annál inkább imperatívusz a párbeszéd rendszeresítése egy kisebbségi társadalomban, amelyben egy nemzeti közösség a többséggel szemben kell megjelenítse és érvényesítse érdekeit. Nem kérdés tehát számomra, hogy hasonló megállapodásra szükség van, a kérdés az, hogy ez milyen formát öltsön, hogy be tudja tölteni társadalmi szerepét. Az EMNT és az RMDSZ közötti megállapodás első próbája valóban a június 7-i EP-választás, amelynek során a magyar választópolgárok - közösségünk tagjai - közvetlenül nyilváníthatnak véleményt. Ha a Magyar Összefogás listája nagyobb mozgósításra képes, mint a két évvel ezelőtti versenyhelyzet, amikor a politikai táborok egymással szemben indultak, akkor átmentünk a vizsgán, ha viszont nem, akkor felül kell azt vizsgálni. De meggyőződésem, hogy akkor sem a megállapodás tényével, hanem annak tartalmával és mélységével van probléma.

- A polgári oldalon belül mai napig viták, érvek és ellenérvek kísérik e magállapodást. A Magyar Polgári Párt vezetősége nem tudta túl tenni magát azon, hogy nem vele kötött megállapodást az RMDSZ, ugyanakkor sok MPP-tag, MPP-tisztségviselő támogatja Tőkés László kampányát. Lát-e esélyt arra, hogy ennek az összefogásnak előbb-utóbb a Magyar Polgári Párt is teljes jogú részese legyen?

- Az EMNT megalakulása óta folyamatos erőfeszítéseket tesz arra, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse a fontosabb politikai szereplőket és keresse azt a bizonyos "nemzeti minimumot", amely minden együttműködés alapja lehet. Meggyőződésünk, hogy stratégiai céljaink nagy része csak akkor érhető el, ha abban sikerül együtt fellépni. Többszöri hasonló kísérlet után végre ez sikeresnek bizonyult, bár az összefogás mértékén még lehetne javítani.

Az MPP-vezetőség frusztrációja érthető és megalapozott, az ebből eredő döntése, miszerint távol tartja magát mindentől, ami a választásokkal kapcsolatos, azonban már nehezen indokolható és politikai hasznossága is megkérdőjelezhető. Az EMNT és annak elnöke, Tőkés László, nem tehet arról, hogy a két magyar párt képtelen nemcsak megállapodni, hanem sok esetben tárgyalni is. Ennek a kompromisszumos - belső koalíciós - megállapodásnak az alternatívája viszont az ismételt konfrontáció lett volna, merőben más politikai helyzetben, mint 2007-ben. Sajnálatos, hogy ezt az MPP elnöke nem értette, vagy nem akarta megérteni. Ennek azt lett az eredménye, hogy az EMNT kísérletei, amelyek az MPP bevonását célozták mind a jelöltállítási folyamatba - ismeretes, hogy a lehetséges befutó negyedik helyet eredetileg az EMNT az MPP-nek ajánlotta - mind pedig a pártnak politikai szereplési lehetőséget kínáló választási kampányba, sorra visszautasításra leltek és az MPP elnöke változatos technikákkal próbálta megtiltani pártja tisztségviselőinek bármilyen szerepvállalását a kampány során. Ennek ellenére, legtöbben teszik, amit lelkiismeretük és közösségük elvárása diktál, megakadályozva azt, hogy az MPP teljesen elszigetelődjön és ellehetetlenüljön.

Igen, látok esélyt arra, hogy az MPP is részesévé váljon annak a folyamatnak, amelyet ezzel az összefogással elindítottunk, és amelynek további szakaszait az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében lehet megtervezni és megalapozni.

- Az elmúlt évek nézeteltérései ellenére az immár egy hónapja tartó kampányban meglepő egyetértés mutatkozik sok vitás kérdésben. Ez a múltat feledtető egyetértés vajon mennyire folytatható a választások után? Sokan attól tartanak, hogy az RMDSZ elkötelezettsége az autonómia mellett ismét tiszavirág-életű lehet, ha netán egy újabb kormányváltás ismét "helyzetbe" hozza az RMDSZ vezetőségét...

- Egy választási kampányban azokat a kérdéseket szokás kiemelni, amiben egyetértünk és nem azokat, amelyek körül vita folyik. Nem felejtjük a múltat, nem lenne szerencsés, mert a múlt hibáinak megismétlését el szeretnénk kerülni. Sem a szellemet a palackba, sem a fogpasztát a tubusba visszaparancsolni nem lehet. Mi az erdélyi magyar politika reformját szeretnénk elérni, olyan konstrukciót kidolgozni, ahol a választás szabadsága mellett az egységes fellépés is normalitássá válik azokban a kérdésekben, ahol csak együtt lehetünk eredményesek. Naivak sem vagyunk, hogy higgyük: ezen túl minden másképp lesz. Ha viszont a Magyar Összefogás listája kellő bizalmat kap, ez egyértelmű jelzés lenne arra, hogy az út, amelyen elindultunk, jó irányba vezet. Erről pedig letérni nem lehet büntetlenül, függetlenül attól, hogy változik-e a politikai széljárás Bukarestben vagy sem. A politikus túlélési ösztöne sokszor erősebb garancia bármilyen jogi formulánál. Az EMNT célja olyan helyzetet teremteni, amelyben jobban "megéri" a politikai szereplőknek az önrendelkezés felé mutató lépéseket tenni, mint az esetleges többségi államrezon szempontjainak megfelelni.

- Az idei kampány fő vezérfonala Székelyföld autonómiája, ugyanakkor kevesebb szó esik arról a területről, amiért úgymond az EMNT "felel": bevihető-e a köztudatba a többi erdélyi rész jogos autonómiaigénye, amit a székelyföldi autonómiatörekvésekkel párhuzamosan kellene hangsúlyossá tenni?

- Ha rajtunk múlik, akkor a különböző autonómiaformák iránti igényt azonos súllyal jelenítjük meg. Kétségtelen tény, hogy a küszöbön álló újabb decentralizációs jogszabályok gyakorlatba ültetése, továbbá az elodázhatatlan közigazgatási reform leginkább a Székelyföld sajátos közigazgatási jogállására irányítja a figyelmet. Továbbá a kormánynak alárendelt állami intézmények magyar vezetőinek elbocsájtása is a tömbmagyar vidéken látványosabb, de attól még a jelenség létezik Erdély többi régiójában is és az identitásunkat közvetlenül érintő területeket - oktatás, művelődés, anyanyelvhasználat - érintő etnikai tisztogatás ellen a kisebbségben élő magyar közösségek esetében az egyetlen garancia a kulturális autonómia intézményes kiépítése lehet.

- A Fidesz vezetői teljes támogatásukról biztosítják a Magyar Összefogás listáját. Orbán Viktor Tőkés Lászlóval kampányolt Erdélyben, és beszédeiben új nemzetpolitikát ígért. Egy új Fidesz-kormány kimozdítathatja-e a magyar autonómia ügyét a mai állóvízből?

- A két évtized autonómia-harcai egyértelművé tették, hogy a belső önrendelkezés jogi keretét az országos jogrend szerves részévé kell tenni és ehhez a hazai politikai elit - a Parlament és a Kormány - döntése szükségeltetik, de ugyanakkor az is világossá vált, hogy ez külpolitikai nyomás nélkül lehetetlen. Kudarcaink jó része az önálló erdélyi magyar külpolitika feladásában és a román nemzetállami külpolitikának való alárendelésében keresendő. Az erdélyi magyar külpolitika sikeressége pedig nagymértékben függ egy karakteres, határozott és következetes összmagyar nemzetpolitikától, amelynek fő letéteményese a mai Magyarország, illetve annak politikai elitje. Hogy sikerül-e az erdélyi magyar ügyet összhangba hozni a magyar nemzetpolitikával, az egészet pedig kárpát-medencei magyar üggyé összegyúrni és azt európai ügyként elfogadtatni az Európai Unió intézményeivel, ez első sorban attól függ, "országban" vagy "nemzetben" gondolkodó kormánya és parlamenti többsége van Magyarországnak. Az elmúlt - nemzetpolitikai szempontból - "hét szűk esztendő" összehasonlítása az azt megelőző polgári kormány országlásával fokozza várakozásunkat a változás iránt és erősíti a reményt, hogy az Orbán Viktor vezette új többség a kárpát-medencei magyar önrendelkezési törekvéseknek is új fejezetét nyitja meg.

- Mire tippel: lesz-e négy képviselőnk a tíz nap múlva tartandó EP-választás estéjén?

- Tippelni nem szeretek, azt viszont tudom, hogy a feladat nem lehetetlen, bármennyire is szeretnének erről meggyőzni minket okos elemzők és ellendrukkerek. Igen, szeretném, ha négy magyar képviselőnk lenne az Európai Parlamentben. Egyrészt azért, mert minél többen vagyunk mi, erdélyi magyarok, annál kevesebb román képviselő lesz, aki autonómia-törekvéseinket akadályozhatja. Az már bizonyosnak látszik, hogy az Európai Néppárt frakciójában mi leszünk többen, de a dolgok szerencsés alakulása folytán és természetesen példás mozgósítás eredményeképpen az egyesített magyarországi, erdélyi és felvidéki magyar képviselők száma elérheti a román delegáció tagjainak számát az Európai Parlamentben. Másrészt, ha négy képviselőnk lesz, az azt is jelenti, hogy a Magyar Összefogás legyőzte a politika iránt mutatkozó közönyt és a csalódottságot, bizonyította életképességét és volt értelme az elmúlt évek párbeszédre és együttműködésre irányuló erőfeszítéseknek. És végül, de nem utolsó sorban, azt is jelenti, hogy barátom és harcostársam, Szilágyi Zsolt, legképzettebb külpolitikusunk is bejut és ez által a Tőkés László vezette erdélyi csapat, a többi magyar képviselővel közösen jóval hatékonyabban képviselheti Kárpát-medence magyarságának érdekeit Európában és szerte a nagyvilágban. írta Makkay József








forrás: Erdélyi Napló






[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára