Sok ünneplőbe öltözött ember volt, több babakocsis család, idős emberek a régi lyukas nemzeti zászlóval és sok fiatal. Egy helikopter körözött a fejünk felett, azt hittem, a mi biztonságunkra vigyáz később jöttem rá, hogy pont az ellenkezője lehetett, valószínű innen irányították a rendőri erőket a békés tömegek felé.

Amikor vége lett a rendezvénynek és elénekeltük a Magyar és a Székely himnuszt, elindultunk a Deák tér felé. Tömött sorban haladtunk, hisz nagyon sokan voltunk.
Egyszer csak azt látom, hogy hirtelen mindenki velem szembe rohan iszonyú pánikban ordítozva.

Ahogy felnézek hát azt hittem hirtelen, kiléptünk a valós világból, hisz velem szembe vágtatott vagy 6-8 ló, rajtuk rendőrök sisakban, kezükben megvillant a kard!

Akkor halálfélelmet éreztem. Hátamon fémvázas hátizsák, nehezen tudtam vele szaladni. A barátaimtól futás közben elszakadtam. Próbáltam a házak felé húzódni. Közben csípni kezdte a szememet a könnygáz. Nem sokáig jutottam, mikor azt látom, hogy a lovas rendőrök a Dohány utcában megfordultak és megint szembe találkoztam velük. Félelmetes nagy lovak voltak és hely alig volt félreugrani előlük. Közben hallottam a fegyverlövéseket. Aztán elöntött a könnygázfelhő. Nem láttam semmit. Fuldokoltam. Éreztem, hogy melegedik a fejem és kegyetlenül ver a szívem. Valaki azt kiáltja, hogy egy embernek meglőtték a szemét. Jön egy szirénás mentőautó és megáll a Dohány utcában. Megütik a karomat.

Kinyitnak egy kaput és betódulunk rajta vagy húszan. Fölrohanunk a lépcsökön az emeletre. Nehéz levegőt venni, csíp a könnygáz. Egy gondolatom van csak: fel akarom nevelni négy gyerekemet! Kis idő múlva lemerészkedünk, de nem jutunk ki az utcára, mert ránk fújják a könnygázt be a kapualjba. Megint rohanás a lépcsökön. A második emeletről kiszól egy lakó, hogy hozzá bemehetünk.9-en menekültünk be hozzá.

Az ablakból láttuk, hogy a rendőrök lezárták a Dob utcát. A ház előtt állt meg a vízágyús autó és még két puttonyos teherautó. Rendőrosztagok érkeztek és minden utcasarkon ott álltak felfegyverkezve, fekete maszkokban, sisakban. A barátaim a Múzeumnál voltak én meg a Károly-körúton, a rendőrsorfal közöttünk, nem tudtam hozzájuk jutni.

Valaki közülünk lement körülnézni és azt hallotta, hogy nem messze tőlünk egy kávézóba bemenekült egy pár ember ,a rendőrök utánuk berohantak, szétverték a berendezést, mindenkit kihajtottak az utcára, az épp ott levő turistákat is és mindenkit megvertek gumibottal. Ezek után úgy döntöttünk, nem reszkírozunk. 11-en töltöttük az éjszakát egy szobában és csak hajnalban mertük elhagyni a házat.

Kijelentem, hogy semmiféle felszólítást nem kaptunk a rendőrségtől, hogy távozzunk !!!
Állítom, hogy minket, békés hazafele igyekvő több ezer embert megtámadott a lovas rendőrség kardlapozva, könnygázgránátokkal lőttek közénk, gumilövedékkel lőttek, halálra ijesztettek. Súlyosan megsértették az emberi szabadságjogokat Budapest utcáin a rendőrök 2006 okt. 23-án.

MI (Stockholm )




forrás: origo.hu



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára