"Noha a kommunizmus áldatlan hatásai egyazon módon érintették Románia valamennyi polgárát nemzetiségre való tekintet nélkül, néhány területen a kommunista hatóságok politikája különösképpen hátrányosan hatott a magyar kisebbség tagjaira veszélyeztetve közösségi létét, illetve hagyományai, nyelvi és kulturális identitása megőrzését" - áll abban a jelentésben, amely a kommunizmus hatásait vizsgálja. A Vladimir Tismaneanu vezette bizottság által összeállított dokumentum alapján ítélte el a héten az államfő a kommunizmust, "illegitimnek és gyilkosnak" nevezve azt.

A Tismaneanu jelentés több fejezete is említést tesz a magyarság helyzetéről, a kisebbségekről szóló alfejezet pedig csaknem egészében a magyar közösséggel foglalkozik. A több mint húsz oldalas rész gazdasági-társadalmi kontextusban is vizsgálja a magyarság helyzetének alakulását a második világháborútól a rendszerváltásig. Egyik fontos következtetése - a már említett általános konklúzió mellett -, hogy a kommunista hatóságok tervszerűen törekedtek, illetve léptek fel a magyarság gazdasági erejének megtörése érdekében.
A jelentés megjegyzi, hogy a magyarság - amely 1945-ben Románia lakosságának mintegy 7,5 százalékát tette ki - erőforrásainak nagy részét kiterjedt gazdasági és hitelszövetkezeti rendszerbe összpontosította: "...összetett intézményi rendszerrel bírt: gyárakkal és feldolgozó üzemekkel, raktárakkal, a saját előállítású termékeket értékesíteni hivatatott üzletláncokkal stb. 1945 szeptemberében a két szövetkezet (a gazdasági és hitelrendszer - szerk. megj.) 1002 tagot számlált. Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete a mezőgazdasági termelők érdekeit képviselte és a falvakon gépparkokat tartott fenn. 1945-ben a szövetség 1100 fiókszervezete 80 ezer bejegyzett tagot számlált.

A székely hagyományok szerint szerveződött közbirtokosságok kezelték a legelő- és az erdővagyont. 1946-ben a Románia területén található erdők mintegy 11 százaléka (651 ezer hektár) a közbirtokosságok kezében volt." Az itt teljességében számba nem vett vagyonnak az "elkobzására" a kommunista hatóságok többféleképpen léptek fel: az úgynevezett ellenséges javak felügyelete, az 1945-ben végrehajtott "földreform", az 1948-ban kezdődött államosítás, valamint a szövetkezetek beolvasztása révén. "Noha ezek az intézkedések nem közvetlenül a kisebbségeket vették célba, az alkalmazási kritériumok és szabályok megfogalmazása, illetve gyakorlatba ültetése révén a kisebbségi közösségek tagjait a többségi lakosságnál jóval súlyosabb gazdasági veszteségek érték" - áll a jelentésben.
A dokumentum megemlíti például, hogy az "ellenséges javak felügyelete" csaknem kizárólag a magyar és a német ajkúakat sújtotta; ezt bizonyítja, hogy az elkobzott javak többsége a többségében kisebbségek által lakott - Temes-Torontál, Háromszék, Maros - megyékből került ki. Hasonlóképpen jártak el a földreform alkalmazásakor.
Noha a kisajátítás az ötven hektárnál nagyobb területtel rendelkező "birtokosokat" sújtotta, a törvényben csak homályosan meghatározott "hiányzók", "együttműködők" és "menekültek" csaknem kivétel nélkül magyarok vagy németek voltak. "A Mezőgazdasági Minisztérium 1946-os kimutatásából kiderül, hogy Kolozs megyében a kisajátított összterület 87 százaléka magyar nemzetiségűek tulajdonában volt, miközben a földhöz juttatottak között mindössze 35% volt magyar. Hasonló volt a helyzet Maros megyében (72, illetve 36 %)."

Megszüntették az oktatást

A jelentés szerint az oktatás kapcsán is azonosítani lehet olyan intézkedéseket, amelyek kimondottan a magyar iskolai rendszer "fokozatos beszűkítését, sőt megszüntetését célozták".
1944 őszén a magyar oktatási rendszer nagy részét az egyházi iskolák alkották. 1041 ilyen működött Erdély-szerte. 1948-ban valamennyit államosították, az ötvenes évek második felétől pedig elkezdődött a magyar oktatás szisztematikus leépítése. Ez iskolák összevonása, magyar tagozatok felszámolása, később pedig - a hetvenes években - a magyar osztályok indításához szükséges létszám emelése révén valósult meg.

Fokozatosan megszűnt a magyar nyelvű szak- és művészeti oktatás előbb középiskolai, majd egyetemi szinten. A jelentés kiemeli a magyar egyetem "elkobzását", amely "ma is erősen érzékelhető hatással van a kollektív köztudatra". A jelentés egyértelműen megállapítja, hogy a Babes, illetve a Bolyai egyetem összevonása "a magyar közösség asszimilációját célzó stratégia" része volt. Ez utóbbi vetületeként említi a dokumentum, hogy "általános gyakorlattá vált, hogy a magyar nemzetiségűeket egyetemi tanulmányaik elvégzése után nem helyezhették ki erdélyi megyékbe.
"1988-ben például a 951 végzős közül 689 a Kárpátokon túli megyékbe kapott kihelyezést. Ugyanakkor az egyetemi - közvetve pedig az egyetem előtti - oktatást veszélyeztette a tanári gárda fokozatos leépítése. A nyolcvanas évektől kezdődően nem hirdettek versenyvizsgát a nyugdíjba vonult egyetemi oktatók helyének elfoglalására, a már hivatalban lévő tanároknak pedig nem volt lehetőségük az előlépésre."

Megváltoztatták az etnikai arányokat

Az 1940-1944 közötti időszakban mintegy 100 ezer magyar hagyta el Dél-Erdélyt, és körülbelül 50 százalékuk telepedett meg Észak-Erdélyben. Ugyanakkor mintegy 125 ezer magyar ajkú zsidót deportáltak. "Ennek ellenére Erdély legtöbb városát többségében magyarok lakták" - áll a jelentésben. A kommunista hatóságok homogenizáló politikájának köszönhetően az arányok gyökeresen megváltoztak. A jelentés hosszú lajstromot közöl arról, hogy miként módosult a fontosabb erdélyi nagyvárosokban - Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon - a magyarok arányszáma rövid másfél évtized alatt.
A magyarok beolvasztását célozta a jelentés szerint az ország területi felosztása, illetve a területi egységek finanszírozása. "1951-1959-ben a Maros Autonóm Tartomány, noha Románia lakosságának 45 százalékát összesítette, a központi költségvetésből mindössze 2,4 százalékos részesedést kapott, ami előidézte a lakosság elvándorlását más, jobban iparosított régiók felé" - áll a jelentésben. A dokumentum említést tesz a Neamt és Bákó megyében élő, "mintegy hatvanezer magyar ajkú csángó nyelvi identitásának elvesztéséről" is, amihez az egyház is messzemenően hozzájárult.
A jelentés kitér a magyarok politikai szerepvállalására, és határozottan cáfolja a meglehetősen közkeletű vélekedést, hogy a kommunizmust a magyarok és a zsidók honosították volna meg Romániában. A dokumentum részletesen taglalja a magyar ellenállást is, külön megemlítve a Molnár Gusztáv által elindított Limes.




forrás: Új Magyar Szó



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára