Alapfogalmaink lassan nem a nemzeti önrendelkezés, belső szuverenitás és autonómia, hanem egység, megosztás, párbeszéd. Vagyis a céllá lép elő az egyébként eszközjellegű tételezés, a "magyar egység", ott settenkedik osztályellenség módjára a Nagy Veszély, a "megosztás", amit a párbeszéddel lehet elkerülni. Íme a kurrens RMDSZ-propaganda lényege egy mondatban.

Ez az érvelés is, mint általában a Markó-korszak szólamai, egyszerű, tetszetős, elfogadásra csábító. Akárcsak az apró lépések taktikája, a bölcs kompromisszumokra és Deák Ferencre való hivatkozás, a "szónokoló magyarok és dolgozó magyarok" szembeállítása. A nagy többség nem gondolja át, hogy az apró lépésekkel nem sikerült megállítani vészes fogyatkozásunkat, egy tapodtat sem haladtunk az autonómia felé, a "bölcs kompromisszumok" pedig a román hatalom diktátumainak elfogadásában merültek ki. Kommunikációs szempontból van bölcsesség a Markó-doktrínában: nem szabad olyan célt nyilvánosan meghirdetni, amire a román hatalom nemet mond. Sőt, a legbiztosabb azt hirdetni meg saját célként, amit a román hatalom eleve magáénak érez - kiváló példa erre az EU -csatlakozás, melynek megtörténtét saját győzelemként ünnepelte legutóbbi kongresszusán a Markó-tábor. Ami pedig a munkát és a szónoklást illeti, nos, mindkét tábort egyszerre teszi mindkettőt. A kérdés legfeljebb az, hogy miről szónokolnak és mit dolgoznak. Hogy csak egyetlen esetet említsek: az egyik tábor minden állami támogatás nélkül mozgóurnás népszavazást szervez, lelkesedésből, elhivatottságból, amire a másik tábor prominense, név szerint Markó Béla, lekicsinylőleg legyint és a nagykövetségek figyelmét is felkeltő akció jelentőségét igyekszik elbagatellizálni. Hasonlóan állunk a nagy egység mítoszával is. Ide kívánkozik egy történet, mely remélhetőleg majd annak tollából is, ha másként nem, de emlékiratként napvilágot lát, akivel megesett. Történt egyszer, még a 2004-es választások előtt, hogy egyik autonomista politikusunk valamiféle szervezési baki folytán egy olyan fogadáson kötött ki, ahol a román nemzetbiztonság tisztjei szórakoztak s értelemszerűen meglehetős nyíltsággal beszéltek egymás között. Sztorink hőse beszélgetésbe keveredett az egyik "kollegával", aki kérdezgette az RMDSZ belviszonyairól, majd midőn meghallotta, hogy jó esély van arra, hogy az RMDSZ esetleg ne kerüljön be a román parlamentbe, úgy reagált, mintha darázs csípte volna meg. Leszögezte, hogy ez román nemzetbiztonsági ügy, s mindenképpen tenni kell ez ellen, akár a legmagasabb szinten közben járni, hisz az nem történhet meg, hogy az RMDSZ ne legyen ott a törvényhozásban. No hát ennyire akar a román hatalom megosztani minket.

A nemzeti oldal Erdélyben is kényes helyzetben van. Azt a közel másfél évtizeden keresztül, még az egységes szervezet keretein belül megélt, de a történelem által is fényesen bebizonyított valóságot, miszerint az RMDSZ csak a nevében magyar szervezet (lassan egyébként már román elemző is akad, aki látja, hogy hajdani harcos kisebbségi szervezet megpuhult, kiherélődött, kakasból kappan lett), s valójában a román nemzetstratégiai célok kiteljesítője, a választói bázis nem fogadja el. Kellő médiaerő híján pedig igencsak nehéz elfogadtatni. Ki lehet mondani, hogy egységet akarunk, de nem szervezeti egységet, hanem az autonómiáért őszintén tenni akarók cselekvési egységét - ergo RMDSZ mai vezetősége nélküli egységet - de erre a felismerésre egyszerűen nem érett meg a közösség, melyet elbódít a román és a magyar média főárama, mely a látszatot közvetíti, a lényegről pedig hallgat.

A nemzeti oldal radikálisai legszívesebben elzárkóznának mindenféle tárgyalás elől, mint ahogy 2002-ben Szász Jenő vezetésével kikényszerítették azt a döntést a Reform Tömörülés kongresszusán, hogy a platform ne vegyen részt a 2003-as RMDSZ-kongresszuson. Elvszerű döntés volt, de kontraproduktív, azaz nem nekünk használt, hanem ellenfeleinknek. Ennek a stratégiának már láttuk egy ízben az eredményét, midőn a Polgári Szövetség jelöltjei a Népi Akció listáján indultak és annyi szavazatot sem sikerült összeszedniük, mint ahány aláírást leadtak nem sokkal korábban. A cél az, hogy megtartva az értékelvi alapállást kommunikálható, érthető gesztusokat tegyünk. A sértődött távolmaradás és a tárgyalástól való elzárkózás önsorsrontó magatartás.

Pillanatig nem kétséges: az RMDSZ célja, hogy lehetetlen helyzetbe hozza Tőkés Lászlót. Vagyis olyan, a malomjátékból ismert körülményeket teremtsen, melyben a nemzeti oldal exponense csicsi-csukival áll szemben. Ha elfogadja az ajánlatot a közös listára nézve, hiteltelenedik támogatói táborának tekintélyes része előtt, ha elzárkózik, akkor rá lehet sütni az összeférhetetlenség bélyegét. Mit lehet akkor tenni? Meggyőződésem szerint éppen azt, ami Tőkés László s a mögötte állók tesznek: a megegyezést kemény feltételekhez kötni, visszájára fordítani a csapdát. Más szóval olyan helyzetet kreálni, melyben akkor is nyerünk, ha az RMDSZ elfogadja a nemzeti célprogramon alapuló feltétel-rendszerünket, hisz ez adhatja a közös cselekvési program elvi alapját, és akkor is, ha elutasítja, hisz ezesetben hiteltelenné válik.

E stratégiában jó nyitólépés volt Markó Bélát Tusnádra hívni, különösen, hogy ország-világ láthatta: mennyire kívánja az RMDSZ elnöke az oly sokat hangoztatott párbeszédet.

Tőkés László, aki végül Markó Béla távolmaradása miatt Gál Kinga moderátor mellett egymaga vállalta, hogy az RMDSZ - EMNT nézetütköztetés számára fenntartott műsoridőt kitöltse, rámutatott: meg kell előlegezni a bizalmat a közös listáról való tárgyaláshoz, annál is inkább, hogy az RMDSZ válságban van, segíteni kell rajta. A tárgyalásokon azonban nem pártlistáról, hanem magyar érdekekről kell egyeztetni. Rendszerváltásra van szükség az erdélyi magyar közéletben, a közpénzek elosztásának társadalmiasítására. "Amíg mindezeket a kérdéseket nem oldjuk meg, nem számoljuk fel a politikai patronázsrendszert és amíg a hiteles magyar közképviseletet nem teremtjük meg, addig merő nagyképűség európai képviseletről beszélni" - szögezte le Tőkés László. "Véget kell vetni a Markó-doktrínának: annak, hogy az RMDSZ egyenlő a romániai magyarsággal, a magyarság pedig az RMDSZ-ből áll. Csak egy megújult rendszerben lehet politikai versenyhelyzetről, pluralizmusról, egészséges érdekképviseletről beszélni."

Markó Béla a tusnádi nyílt vita vállalása helyett kiadott egy szépen fogalmazott nyilatkozatot. Ebben olvashatjuk többek között a következőket:
"Bár meggyőződésünk szerint céljaink közösek, számos kérdésben nem gondolkodunk egyformán, és vannak, akik a romániai magyarság túlnyomó többségének támogatását bíró RMDSZ-en kívül keresik a politikai alternatívát. 1989 után minden választáson megjelent valamilyen formában az RMDSZ-el szemben egy másik lista, illetve másik párt, de csak elenyésző szavazatot tudtak összegyűjteni, annál is inkább, mert nyilvánvalóan semmi másra nem törekedtek, mint szövetségünk esélyeinek csökkentésére."
Fimon csúsztatás egybemosni azokat az időket, amikor a román hatalom által kreált bábszervezet más-más neveken "futva" állt szemben az RMDSZ-szel, a 2003 utáni időszakkal, mikor a Magyar Polgári Szövetség, mint az RMDSZ hivatalos programját komolyan vevő és ezért a szervezetből kiebrudalt politikusok gyűjtőhelye, áll szemben az önmagát megtagadó Szövetséggel.
De hallgassuk tovább Markó Bélát:
"Az ősszel megtartandó európai parlamenti választások esetében viszont úgy gondoljuk, hogy meg kell keresnünk az együttműködés módját, hiszen senkinek sincsen joga kockára tenni a romániai magyarság brüsszeli képviseletét. Történelmi felelőtlenség lenne elfogultságból, hiúságból vagy kölcsönös sértettségből megosztani közösségünket, és eljátszani egy fontos lehetőséget."
Szép gondolatfutam. Apró szépséghiba, hogy mindez a jelek szerint nem járta meg az RMDSZ vezetőinek agyát akkor, amikor 2004 őszén kockára tették az erdélyi magyarság parlamenti képviseletet is, s akkor sem, amikor idén tavasszal az erdélyi református egyházkerület vezetése kérte fel őket arra, hogy befutó helyet biztosítsanak listájukon Tőkés László számára. Bíztak az aláírásgyűjtési stiklikben, a pozicionális előnyükben, az anyagi és a humán erőfölényben. Akkor eszméltek rá hirtelen a vállukra nehezedő történelmi felelősségre, amikor Tőkés László támogatói összegyűjtötték az induláshoz szükséges aláírásokat s ők pedig hatalmasat buktak a Basescu elleni indított népszavazáson. Más szóval kiderült az Isten adta népről, hogy mégsem szavaz birkamódra az RMDSZ útmutatása szerint, bármiről is legyen szó.
"Mi a független jelöltként indulni szándékozó Tőkés László püspökkel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével nyilvánvalóan több kérdésben nem értünk egyet - folytatja Markó - "és ugyanúgy ő sem ért egyet velünk. Ennek ellenére hiteles személyiségnek tartjuk, és felajánljuk a választási együttműködést."
"miért kellett az alapszabály-ellenesen, belső választások nélkül összehívott szatmári kongresszuson kiebrudalni a tiszteletbeli tisztségből? Kik vállalják az RMDSZ vezetésben a politikai felelősséget ezért a baklövésért (…)"?
No igen, a felelősség vállalás. Az nem jellemző gyakorlat az RMDSZ-ben. Ott lehet bukni a vezetést illető jogos bírálat miatt (lásd többek között Szőcs Géza, Borbély Imre, Kincses Előd, Csapó József és Tőkés László esetét), lehet visszavonulni valamiféle háttéralku megkötés mellett (Takács Csaba) vagy csak egyszerűen megfáradva a közéleti csatározásokban (Domokos Géza). De megbukni politikai baklövés miatt, azt nem. Hiszen még Nagy Benedek sem bukott meg, aki pedig a lehető legmocskosabb módon rágalmazta 1994 végén a Szövetség tiszteletbeli elnökét! Hányszor lett volna már Markóéknak oka arra, hogy kollektíven lemondjanak? Kezdve a teljesen eredménytelen négy éves kormányzástól (1996-2000), melyben benne volt a tanügyi törvény kudarca, a több ízben szakítópróbának nevezett Bolyai Egyetem megteremtésének meghiúsulásán keresztül, a(z egyébként semmit meg nem oldó) kisebbségi törvény fiaskójáig. Egy jól egyensúlyozó, a hatalmi osztozkodást jól vezénylő, kommunikációképes pártvezetés errefelé nem bukik a politikai eredménytelenség s holmi politikai baklövések miatt.

Markó szerint: "Az RMDSZ valószínűleg külön indulva is átlépné az ötszázalékos küszöböt, de ezt nyilvánvalóan nem vehetjük biztosra akkor, amikor a romániai magyarság aránya mindössze hat és fél százalék körül van Romániában. Ajánlatunkat viszont elsősorban nem ilyen számítások indokolják, hanem egy olyan új típusú együttműködés kialakítása, amely egyrészt tartósan biztosítja a közösségünk számára elengedhetetlenül szükséges politikai eszközöket, másrészt senki eszmei-elvi-ideológiai szabadságát nem korlátozza. Ezek szerint egy ilyen együttműködés természetesen feltételezné a közös célok megállapítását és azok szolidáris képviseletét is, de nem csorbítaná egyikünk vagy másikunk önállóságát."
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács valamint a Székely Nemzeti Tanács elnöksége komolyan véve Markó Bélának az "új típusú együttműködésre" irányuló szándékát, kidolgozott egy feltételrendszert, mely alapját képezheti az RMDSZ-el folytatott tárgyalásoknak. A dokumentumot, melynek címe "Párbeszéd az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújulásáért" érdemesnek látom teljes egészében idézni, hiszen történelmi jelentőségén túl jól összefoglalja az erdélyi magyar közképviselet összes égető problémáját a pluralizmus elsatnyulásától a székely autonómián keresztül a források igazságos elosztásáig.


"Az erdélyi magyar politikai rendszerváltás tartalma

Az erdélyi magyar rendszerváltás az egypártrendszerről a demokráciára való átmenetet jelenti, olyan módon, hogy a közösség érdekérvényesítő képessége ne sérüljön, hanem erősödjön a belső többszínűség és többszólamúság hasznosításával.
A tárgyalások elsődleges feltétele az, hogy az RMDSZ vezetői ismerjék el az erdélyi magyar közösségen belül létező politikai és világnézeti többszínűséget, pluralizmust. A politikai célokat megfogalmazó szervezetek vállalják az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrehozását és működtetését. Az EMEF a politikában és a közéletben jelentkező különböző vélemények és álláspontok egyeztető fóruma. Az EMEF működésének elvi alapja
- a bizalom és közösségi szolidaritás helyreállítására való törekvés,
- a választói akarat és a demokrácia játékszabályainak tiszteletben tartása,
- a többszólamúság és munkamegosztás a közösségi érdekérvényesítésben,
- konszenzus - orientált döntéshozás az egypártrendszerről a demokráciára való átmenet kidolgozásában.
Az EMEF megalakulásáig és intézményesüléséig ennek szerepét átmeneti jelleggel az RMDSZ és EMNT paritásos tárgyalóbizottsága tölti be.
Az EMEF feladata - többek között - kidolgozni a nemzeti összefogás programját, annak stratégiai sarokpontjait és a hozzárendelt cselekvési ütemtervet.

A nemzeti összefogás programja

I. Lehetséges közös célok, cselekvési prioritások

* A kisebbségek jogállásáról szóló törvény közvitájának újrakezdése, a tervezet módosítása, a kulturális autonómia közjogi keretének megvalósítása, ennek képviselete a politikai egyeztetéseken, a kormányban és a parlamentben
* A Székelyföld területi autonómiájának támogatása
- az SZNT által kezdeményezett belső népszavazás teljes politikai és logisztikai támogatása a helyi RMDSZ szervezetek által,
- a törvényhozásban függőben lévő törvénytervezetek támogatása az RMDSZ képviselet által
- az RMDSZ többségű megyei és helyi önkormányzatok hozzanak határozatokat a helyi népszavazások kiírására vonatkozóan
- az Európa Parlamentben jelenleg lévő RMDSZ képviselők vállalják a Székelyföld autonómiájának képviseletét és az e célból már elindított lobby-tevékenységet
* A közoktatási és felsőoktatási stratégia politikai képviselete, konkrétan
- az oktatási törvény módosítása (kiemelten a román nyelv oktatásának kérdése, illetve a történelem és földrajz anyanyelven való oktatása)
- a felekezeti oktatás törvényi feltételeinek kialakítása
- a PKE akkreditációs törvényének támogatása
- a Sapientia EMTE akkreditációs folyamatának támogatása
- a Bolyai Egyetem ügyének nyílt és cselekvő felvállalása Bukarestben és Brüsszelben
- a BKB kezdeményezéseinek konkrét politikai és egyéb jellegű támogatása.
* A megtisztulás folyamatának elindítása
- a korrupciómentes közélet feltételeinek megteremtése
- a tisztségviselők átvilágítása, az átvilágítást és a lusztrációt tartalmazó jogszabályok aktív támogatása a törvényalkotás rendjén
- a közpénzek elosztásának és felhasználásának átvilágítása, depolitizálása, a politikai kliensrendszer felszámolása
- a sajtószabadság biztosítása, a pártsajtó visszaszorítása saját keretei közé, a sajtótámogatások átláthatóvá tétele
- a státusirodák depolitizálása és közszolgálatiságának garantálása.
* A csángóügy hangsúlyosabb és konkrétumokban megnyilvánuló képviselete
- anyanyelvi misé
- elemi oktatás, magyar nyelv oktatása
- az ügy képviselete a nemzetközi fórumokon.
* Az egyházak és a politikum partneri viszonyának helyreállítása, az egyházi támogatások depolitizálása.
* Az egyházi és közösségi javak restitúciós valamint kárpótlási folyamatának felgyorsítása.
* Az erdélyi magyar jövőkép határozottabb megjelenítése a román közvélemény előtt; ennek érdekében
- a magyar politikai szervezetek közösen dolgoznak ki egy teljes alkotmánytervezetet és azt közzé teszik
- erdélyi közvitát követően (amelybe mind román, mind magyar szakmai szervezeteket meghívnak) benyújtják a parlamentbe az EMNT régiókról szóló kerettörvény-tervezetét.

II. Rendszerváltozás az erdélyi magyarság politikai képviseletében.

Ehhez szükséges:

* A választási törvények valamint a párttörvény antidemokratikus és kisebbségi szempontból diszkriminatív, az etnobizniszt támogató elemeinek módosítása az RMDSZ parlamenti frakcióinak kezdeményezésére.
* A pluralizmus érvényesülése a tömbmagyar településeken, azaz: többpárti politikai verseny a helyhatósági választásokon.

* Azokon a településeken és régiókban, ahol csak összefogással lehet polgármesteri tisztséget szerezni illetve képviselőt juttatni az önkormányzatokba, közös listát kell állítani.
* Ennek alapjául a helyi belső választások szolgálnak, amelyeket az érintett és érdekelt politikai szervezetek közösen szerveznek meg.
* A parlamenti jelöltlisták összeállításában megegyezésre a következők szerint kerül sor:
- közvetlen tárgyalások útján azon politikai szervezetek között, amelyek már részt vettek legalább a helyhatósági választásokon, az egyes szervezetek korábbi választási eredményei alapján, vagy
- a közösen szervezett előválasztások eredményei alapján (az egyes választókerületekben).
* Az Európai Parlamenti választások esetén a közös jelöltlista belső választások alapján áll össze.
* Megegyezés az RMDSZ érdekképviseleti monopólium-helyzetéből származó vagyon megosztásáról, illetve - ott, ahol az alternatív politikai szervezetek megjelenése ezt szükségessé teszi - közös használatáról.

III. A támogatási rendszer reformja

* Annak érdekében, a nemzeti közösségünket érintő közpénzek és támogatások elosztása terén az igazságosság, a méltányosság és az arányosság érvényesüljön, a politikai klientúra-építés lehetősége pedig teljes mértékben kiküszöbölődjön, a magyar és a román kormány által biztosított alapok elosztása tekintetében kétszintes döntési mechanizmus kialakítását kell bevezetni:
- felső szinten a politikai képviselettel rendelkező szervezetek paritásos alapon megalakított bizottsága állapítja meg a támogatások elosztásának főbb irányait, területeit és az azok közötti arányokat
- a közvetlen elosztás alsóbb szintjén a civil szervezetek által megválasztott/kijelölt testületek döntenek, biztosítandó ezáltal a pályázatok elbírálási folyamatának teljes depolitizálása.
A gyermekvállalást és az identitásválasztást ösztönző Erdélyi Magyar Alap létrehozása és működtetése.
Kolozsvár, 2007. július 30.

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács:

Tőkés László, elnök
Szilágyi Zsolt, alelnök
Toró T. Tibor, alelnök

Székely Nemzeti Tanács
Fodor Imre, elnök


A dokumentumból kiviláglik, hogy az autonomista oldal nem hatalmi osztozkodásnak tekinti az Európa Parlamenti választások ügyét, hanem gyökeres megoldásokra törekszik, alapjaiban szeretné megreformálni az erdélyi magyar közéletet. Mely bizony igencsak rászorul erre, hisz jelenleg az RMDSZ a román hatalom által biztosított anyagi, pozicionális, igazságszolgáltatási (lásd az UPE elleni kirakatpert vagy az MPSZ kiszorítását a választáson indulók közül) háttérrel átvette az erdélyi magyar társadalmon belül az egykori egypárt szerepét. Megjelentek a klasszikus kontraszelekciós mechanizmusok, a szakmai kompetencia szempontja elhalványul a vezető klikk iránti lojalitás kritériuma mellett, erősödnek a sajtó megregulázására irányuló törekvések (a szolgálni nem hajlandó sajtóorgánumok pályázatai valahogy sosem nyernek s az RMDSZ által felügyelt reklámbevételekből sem kapnak), a civil társadalmat igyekeznek klientúrává zülleszteni. De mindezek csekélyebb súllyal esnének a latban, ha az RMDSZ egyébként egy határozott, következetes, célirányos nemzeti politikát folytatna. De miként az idézett dokumentum "cselekvési prioritások" fejezete jelzi, az RMDSZ nemzetszolgálata és autonómia-pártisága kimerül a szólamokban. Nem véletlen, hogy az első tárgyalás eredménytelenül zárult. Felettébb valószínűtlen, hogy RMDSZ feladja hatalmi monopóliumát az Európa Parlamenti képviselet kedvéért. A Szövetség minden bizonnyal csak azért igyekszik tárgyalási készséget mutatni, hogy legyen mire hivatkozzon a kampányban, hogy fényezze saját imázsát a választók körében. Más szóval a harc ezúttal vélelmezhetően a szavazófülkékben fog eldőlni.

» vissza a HUNSOR honlapjára