Minden vásárhelyi lakosnak élénk emlékezetében élnek még ezek a régi jó ismerôsök. Levelezôlapokon fennmaradt képeiket sokszor elnézegetjük, és sajnos meg kell elégednünk ezzel az emlékezéssel. ( ) Valóban a legnagyobb sajnálkozással nézzük Vásárhely fôterének régi képét, mert a rajta álló szobrok és a jellegzetes Bodor-kút az egyik legszebb térré varázsolták a székely fôváros közepét. Kossuth, Bem, Rákóczi és Petôfi szobrai díszítették a székely fôváros fôterét." Ezzel indítja cikkét Bözödi György a marosvásárhelyi Székely Szó 1942. november 8-ai számában.

Az említett műalkotások között szereplô Kossuth Lajos bronzszobra a fôtér északi kapujában állt a híres Bodor-kút elôtt (a mai ortodox katedrális helyén). A gyergyócsomafalvi születésű Köllô Miklós alkotása 3,2 méter magas volt, amit 1899. június 11-én, száz éve avattak fel nagy ünnepségek közepette.

"A szobrot 1923-ban a hatóság levétette, majd nyoma veszett - írja az 1996-ban kiadott Marosvásárhelyi útikalauz. - A gránit talapzat köveit a Városmajorban raktározták el, majd a Maros gát alatti medrébe dobták, ahol alacsony vízálláskor ma is látható."

De mi lett a fémrésszel? Itt megint csak Bözödi elôbb említett cikkét kell idéznünk: "A bronzszobor alapját 1936-ban a város akkori román polgármestere a gyártelepen összezúzatta és »értékesítette«. Legnagyobb részét egy Seidler nevű helybeli vasöntômester vette meg átöntés céljából, de a bronzanyagból ma is a gázgyár telepén van 48 kilogramm, mint törmelék. A Kossuth-szobor bronz anyagát úgy »értékesítette« a román polgármester, hogy egy részébôl román sasszobrokat öntöttek. Három darab ilyen román sasszobor is készült a Kossuth-szoborból, közülük egy körülbelül 92-95 kilogramm súlyú sas a gázgyár raktárában volt a felszabaduláskor. A másik ugyanilyen súlyú sasszobrot Szabéd községbe vitték, az ottani román hôsi emlékmű tetejére, a harmadik sas pedig Dédára került, ugyanilyen pozícióba."

Az évek folyamán történtek próbálkozások a szobornak Magyarországra való kiszállítására, de az illetékes államtitkárnál lefolyt tárgyalás alkalmával Sidló Ferenc szobrászművész és Petrovich Elek múzeumigazgató úgy vélekedtek, hogy "a Köllô-féle szobor nem alkalmas arra, hogy bár kijavítva is újra felállítsák, mert művészi értéke nem kimagasló".

Volt szobor, nincs szobor, de azt, hogy volt, ma már csak régi megsárgult képeslapok, könyvillusztrációk bizonyítják.


írta A. Máthé Sándor, Erdélyi Napló



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára