Nem jött el az idô?

Civil szervezeteik, szervezôdéseik már vannak szép számmal. Március végén Sógor Csaba csíki szenátor kereste fel a moldvai csángómagyar szervezetek vezetôi, akikkel a bákói református imaházban folytatott tárgyalásokat, majd a szervezetek irodáit látogatta meg. Általános benyomás: a valóság sokszor más, mint amirôl egyesek álmodoznak. A csángók már többször aláírásokat gyűjtöttek. Hol a magyar nyelvű miséért, hol a magyar nyelv tanításáért. A fenyegetések sorozata, az elutasító válaszok sorozata követte egymást. A kilencvenhatos választások után az RMDSZ kormányzati szerepvállalása során a csángóság kérdésével külön szakember foglalkozott a tanügyminisztériumban. Eredménytelenül. A csángóagyarok iskoláiban a mai napig még opcionális tantárgyként sem lehet tanítani a magyar nyelvet. A Bákó megyei tanfelügyelôség egyelôre hallani sem akar a magyar nyelv oktatásáról. A kisebbségi ügyekkel megbízott szaktanfelügyelô roma nemzetiségű. Ô ígéretet tett a csángók kérésének támogatására, de még ô is úgy látja „nem jött el az idô".

Változás a szemléletben...

Amióta lehetôség van arra, hogy a férfiak munkát vállaljanak Magyarországon azóta a szülôk még inkább kiállnak a magyar nyelv tanítása mellett. Azok az emberek, akik Magyarországra jártak, már megérezték és látták: fontos, hogy gyerekeik is magyarul tanuljanak. Azok esetében egy szemléletváltásról beszélhetünk és így a többi falusfél is kezdi felismerni ennek a fontosságát. Az idegen munkavállalás tekintetében viszont megjelent a konkurencia. Egyházi emberek ügyködnek azért, hogy ne Magyarországra, hanem inkább Olaszországba menjenek a csángók dolgozni.

Aki magyarul tanít

Bilibók Jenô Pusztinán, a szülei házában tanít magyar nyelvet. Csíkszeredában végezte a középiskoláit, majd Debrecenben történelem szakon tanult. Az egyetem befejezése után hazatért és ott próbál meg tenni a magyar oktatásért. A Csángómagyarok Szövetség alelnökének választották az elmúlt napokban, aki vállalta, hogy magyarul tanítja a kicsiket. A tanítás iránt van érdeklôdés. Kapott egy féltucatnyi ÁBC-s könyvet és abból tanítja a diákokat. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy még az ilyen otthoni tanítás sem megoldás. A gyerekektôl így nehéz számon kérni a tudásukat. Igaz, eredmények vannak, mert van, aki már olvasni is megtanult. Elsôsorban azok érdeklôdnek a magyar óra iránt, akik tudják, hogy más vidéken akarnak magyarul továbbtanulni. Így az sem véletlen, hogy a negyedikesek vannak a legtöbben. Jenô két órán keresztül foglalkozik a gyerekekkel, de nem tudja, meddig csinálhatja, mert a szülei házában nincs megfelelô feltétel. Hálás azért, hogy ott tarthatja, de azért több tíz gyerek után takarítani órák után ...

A szülôk is látják, hogy a megoldás az lenne, ha az iskolától lehetne termet kérni és ott lehetne tanítni. A magyar nyelvóráknak híre ment. Már nem csak a pusztinai gyerekek, de a szomszédos falvakból is járnak ide. A hír azonban a tanfelügyelôségre is eljutott. Nemrég egy tíz tagú tanfelügyelôi küldöttség látogatott a faluba, és Jenôt, tanító társával együtt bekérették. A magasrangú vendégekkel szemben a két magyar tanítót. Bilibók Jenô tudja: a helyi iskola igazgatója nem nézi jó szemmel a magyar órákat, mert akik oda járnak, azok negyedik osztály után elmennek az iskolából és ezzel csökken a gyereklétszám. A tanítás azonban folyatódik, eredménnyel.

Jól felszerelt irodák, tervek és határozott vélemény

A csángó szervezetek közül a Via Spei és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Bákó városában működtet irodát. A Via Spei – Reménység Útja szervezetnek lelkes csapata van. Farkas János elnök a szervezet irodáját is bemutatta. Kétszobás városi tömbház lakást bérelnek, havi ötven dollárért. A szomszédok tudják, milyen szervezet székel ott, de nem zavarja ôket. A lakásban modern számítógépes technika. Már az idei pályázatok elôkészítésén dolgoznak, hiszen csak a fenntartás nagyon sokba kerül. A beszélgetés során kiderül, hogy szeretnének egy honlapot is szerkeszteni, amely elérhetô lenne az interneten.

Ellátogattunk a bákói csángómagyar szervezetek képviselôihez is, felkerestük többek között a Via Spei - a Reménység Útja irodáját is.

Az iroda megtekintése elôtt a szervezet vezetôségével a bákói református imaházban beszélgettünk. Ám a gondok mellett a megvalósításokról is szó esett. Farkas János tájékoztatásából megtudhattuk, hogy az elmúlt év egyik legsikeresebb programja az „Ismerjük meg falvainkat" elnevezésű volt, amelyben a csángófalvak fiataljai találkoztak egymással. Ugyancsak eredménynek mondható, hogy a németországi szorb kisebbség meghívására az elmúlt nyáron harminc csángó fiatal utazhatott ki és ismerkedhetett meg az ottani kisebbséggel. Az ottani látogatás alapján fogalmazódott meg a szervezet vezetôjében is, hogy ha nem lehet az állami intézmények keretén belül megvalósítani a magyar nyelvű tanítást, akkor magánrendszerben kellene gondolkodni. Itt az elsô lépésben egy magyar nyelvű óvoda lenne nagyon fontos.

Farkas szerint semmiképpen nem jelenthet megoldást a csángók kitelepítése, mert csak a fiatalok mennének el és ôk sem biztos, hogy jól éreznék magukat más vidéken. Szóba került a gyimesfelsôloki iskola is. A szervezet vezetôi szerint, akik oda elkerültek nem biztos, hogy hazajönnek. A megoldás az oktatás megvalósítására is a közösségi házak építése lenne, ahol lehetne megfelelô helyiségeket kialakítani.

A magyar nyelvű tanításról beszélgetve rámutattak annak fontosságára is, hogy azokat a fiatalokat kellene támogatni, akik Magyarországon tanultak és hazajöttek és itthon vállalnák a magyar nyelvű tanítást. Mert vannak olyan helységek, ahol a tanító kérdése sincs megoldva.

Az RMDSZ-el való együttműködés sem mondható kifogástalannak. A szervezet képviselôi nem tartják jó megoldásnak, hogy a parlamenti választások során például olyan jelölteket állítottak, akiket a helyiek nem ismertek. Itt felmerült annak az igénye, hogy máskor kérjék ki a csángó szervezetek véleményét is.

A csángószervezetek támogatói között van a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Illyés Alapítvány. A támogatásaikból működnek a szervezetek. A beszélgetésekbôl kiderül az is, hogy a csángóknak szánt mintegy százezer forintból közel nyolcvan százaléka máshol marad és csupán húsz százaléka jut a moldvai szervezeteknek.

A két szervezet az elképzelés szerint a közeljövôben közös irodát alakít ki. Programok és terveik vannak. Véleményük is amelyet egyre inkább megfogalmazódnak. Úgy tűnik a szervezetek vezetôi is kezdik újrafogalmazni stratégiájukat. A jelenlegi valós helyzetet figyelembe véve így képesek lehetnek arra, hogy eredményeket érjenek el a szülôföldön.

Sógor Csaba ígéretet tett arra, hogy a pályázatok elôkészítésében irodája és ô maga is besegít. Valamint feljegyezte azokat a kérdéseket, problémákat, amelyek a beszélgetések során szóba kerületek. A honatya még elmondotta, hogy a román törvényhozás felsô házában is képviselni fogja ügyüket.

Az örökös határ

Jelenleg a faluba nem jár az autóbusz. Legközelebb Csügésre kell vagy két órát gyalogoljon az, aki elakarja érni az autóbuszt. Telefon van a községben: egy a papilakon és egy a falu központjában, amely kártyával működik. A telefont is csak a falu határig húzták ki, onnan önkéltségen kellett a papilakra kivezetni. A híveknek azonban ez is nagy szó, hiszen elzártan élnek egy völgyben, amelyek közigazgatásilag elcsatoltak 1952-ben Csíkszépvíztôl. Ágashoz csatolták, ahonnan harminc kilométere van a falu. Az 1948-ig a falu lakossága görög-katolikus volt, aztán az egyház betiltásával ki ortodoxnak, ki római-katolikusnak keresztelkedett. Az ötszáz lakos aránya ma mintegy fele-fele. Ám magyarul beszélnek. Az iskolában ötvenhat gyerek tanul - románul. A katolikus templomban magyarul imádkozhatnak, mert ôk még az erdélyi egyházkerülethez tartoznak. A lakosság fakitermelésbôl él és az állattartásból él. Ahogy ebbôl lehet: nehezen. Az ingázás innen szinte elképzelhetetlen.

Kosteleken Salamon Antal katolikus plébános vállalta a magyar nyelvű tanítást. Itt harminc gyerek jár betűvetést és olvasást tanulni. Egyébként a tiszta magyar faluban az oktatás teljesen román nyelven folyik. A plébános diplomáját a tanfelügyelôségen is megvizsgálták és mivel román és latin nyelven volt kitöltve, arra kérték, hogy közjegyzô által fordíttassa le. A latin és a román nyelvű szöveg azonos. A plébános a hetvenes évektôl él a faluban és jól ismeri a helybelieket. A hívek járnak templomba és vallásukat is megtartották. A falu mintegy fele katolikus fele pedig ortodox. Nyelvében azonban a falu egységes – nyomatékosít többször is Salamon Antal. A gyerekek viszont románul tanulnak, és a legutóbbi tantestületi ülésen is többen felvetették azt a kérdést, hogy a gyerekek nem értik az órák anyagát, hiszen a számtant az elsô osztályosnak is csak románul adják elô.

A többi Bákó megyei településhez képest sikerként könyvelhetô el, hogy itt a többszöri kérésre 1999-tôl opcionális tantárgyként lehet tanítani a magyar nyelvet, igaz - csak összevont csoportokban. Azt sem hallgatja el a plébános, hogy francia nyelvet például egyetlen diáknak is lehet tanítani.

A magyar tankönyvekkel itt is gondok vannak. A bákóiaktól ilyen téren nem lehet semmire számítani. A Hargita megyei tanfelügyelôségrôl kaptak néhány könyvet. Amibôl most tanulnak a gyerekek, azok még a régi rendszerbôl valók. Az elsô oldalakat kitéptük – mondja fanyarul –, de a szövegek használhatók olvasásra. Az ötvenhat tanulóból mintegy harmincan tanulnak magyar nyelven.

Az iskola azonban itt is veszélyben van. Az értesülések szerint több iskolát is felszámolnak a közeljövôben; úgy hírli, Kostelek iskolája is a felszámolási listán van. Ez esetben Ágasra kéne járjanak a gyerekek. Autóbusszal vinnék ôket. Akkor azonban a magyar tanítás itt is veszélyben lenne.


forrás: Romániai Magyar Szó



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára