Belgrád egyhangúlag elutasítja az Ahtisaari-tervet, a következő lépések tekintetében azonban megoszlanak a vélemények. A koszovói szerb rádió felvetette a tartomány felosztásának lehetőségét. A szerb politikai élet szereplői még mindig nem tudnak szabadulni a sokktól, amelyet a Koszovó jövőjére vonatkozó javaslat okozott. Mindenki egyetért abban, hogy az ENSZ-főtitkár különmegbízottja, Martti Ahtisaari által kidolgozott terv Koszovó függetlenségét készíti elő.


Szerbia még nem ébredt fel a koszovói sokkból

Boris Tadic elnök mára tanácskozásra hívta a parlamenti pártok vezetőit, hogy közösen fogalmazzák meg az ország válaszát, de nem biztos, hogy Vojislav Kostunica kormányfő szerb demokratái és a radikálisok eleget tesznek meghívásnak. Ők ehelyett a január 21-én megválasztott új nemzetgyűlés összehívását sürgetik, mert ott azonnal elvetnék a tervezetet.
Zoran Loncar államigazgatási miniszter szerint a dokumentummal megalázzák a szerbeket. Martti Ahtisaari úgy akar bekerülni a világtörténelembe, hogy "megkísérli elrabolni egy szuverén állam területének tizenöt százalékát".
Vuk Draškovic külügyminiszter viszont az elutasítás helyett az építő jellegű hozzáállást tartja célszerűnek, vagyis olyan függelékek beterjesztését, amelyekkel módosíthatják a tervezetet, és megvédhetik az ország szuverenitását. Szerinte Ahtisaari nem arra kapott megbízatást, hogy átszabja Szerbia határait.
A lapoknak is megoszlik a véleményük: míg az egyik tábor a szerbséget érő újabb nagy veszteség miatt siránkozik, a másik óva int a február 13-án kezdődő újabb tárgyalási sorozat bojkottálásától. A Dnevnik hasábjain Cedomir Antic történész arra figyelmeztet, hogy a szerb hatalom az elmúlt nyolcvan évben nem tett semmit annak érdekében, hogy integrálja az albán kisebbséget, ezért maga a hibás a fejleményekért.

A koszovói szerb rádió eközben diplomáciai forrásokra hivatkozva azt állította, hogy Belgrád Moszkvával szövetségben Koszovó felosztását szorgalmazza, ezért a bécsi tárgyalások bojkottálásával kudarcba akarják sodorni az ENSZ közvetítő akcióját. E szerint a tartomány északi, többségében szerbek lakta részét Szerbiához csatolnák, miután a helyi lakosság kihirdeti a Koszovótól való elszakadást. Az elképzeléshez átrajzolnák az egész Nyugat-Balkán térképét, és a zömében albán népességű dél-szerbiai Preševo-völgyet Koszovóhoz csatolnák. Agim Ceku pristinai kormányfő máris kijelentette, hogy szó sem lehet Koszovó felosztásáról. A politikus biztos benne, hogy a BT áprilisban új határozatot fogad el, s az megnyitja az utat a terület függetlensége előtt.


Orosz hidehzuhany a szerb reményekre

Hidegzuhany a szerb reményekre: - Putyin elnök soha nem mondta, hogy Oroszország meg fogja vétózni a Koszovó-határozatot a Biztonsági Tanácsban - nyilatkozta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter. Belgrád és a koszovói szerb kisebbség számára az orosz vétó (lett volna) az utolsó remény arra, hogy az albán többségű tartomány ne szakadjon ki végleg Szerbiából. Ezért a szerbek nem is voltak hajlandóak igazán tárgyalni - most, Martti Ahtisaari tervének elkészülése után pedig már késő.
Az ENSZ-megbízott február 12-re összehívta a szerbek és az albánok tárgyaló delegációját, és körülbelül március végéig adna időt nekik - arra, ami eddig teljesen reménytelen volt. Vagyis: a szerbek egyezzenek bele, hogy Koszovó (albán nevén: Kosova) független állam lesz, és kisebbségként kapcsolódjanak be az új ország vezetésébe. Az albánoknak pedig érdemi hatalom-megosztást kellene ajánlaniuk a szerb kisebbségnek, amely egyidejűleg Belgrádhoz is kötődne.
Szerbiának valóban túl kellene lépnie azon, hogy egyszerűen elutasítja Koszovó függetlenségét. - Ki kellene dolgozni szerb módosító javaslatokat az Ahtisaari-tervhez - mondja most már (későn, hiszen távozik hivatalából) Vuk Draskovics szerb külügymiiszter. Ezt azonban senki nem vállalja, hiszen akkor megvádolják, hogy belenyugszik Szerbia megcsonkításába. Ha viszont nincs érdemi szerb álláspont, akkor tényleg nincs miről alkudozni, és az albánok sem érzik úgy, hogy engedniük kellene. Ráadásul úgy tűnik, hogy a Nyugat után Macedónia és Montenegró is támogatja Kosova függetlenségét. Mindkét országban jelentős albán kisebbség él, amellyel a szláv többség kiegyezett. Ahtisaari terve megtiltja, hogy Kosovához újabb albán lakta területek csatlakozzanak, például Macedóniából.
Noha az újabb határváltoztatásokat a nagyhatalmak kizárják, már ma felmerült: mégis föl lehetne osztani Koszovót. A tartomány északi sávja, ahol viszonylagos szerb többség van, átkerülne Szerbiához, amelynek egy déli darabkája, az albán többségű Preševo-völgy cserébe Kosovához kerülne. A kosovai kormányfő azonban vasárnap ismét kategorikusan elutasította az ilyen alkudozást. Az igazi nagy alku azonban Bosznia külön Szerb Köztársasága. - Ha Koszovó kiválhatott Szerbiából, akkor a boszniai szerb terület miért ne szakadhatna ki az amúgy is névleges Boszniából, és miért ne olvadhatna bele Szerbiába? - kérdezik az ottaniak, a formális logika szerint jogosan. Bosznia ugyanolyan nemzetközi gyámság alatt van, mint Koszovó. A muzulmán és a horvát országrész talán nem is nagyon tiltakozna a szerbek távozása ellen. (Bár az utóbbi időben a boszniai szerbek sem vágynak olyan nagyon a zavaros Szerbiába.)
A leges-legnagyobb alku azonban az: mit kap Oroszország cserébe azért, hogy "engedi" Koszovó függetlenségét? Vajon a Nyugat cserébe tényleg nem fog még nagyobb befolyásra törekedni Közép-Ázsiában és a Kaukázusban? Kosováért Grúziát és esetleg Ukrajnát?! Vagy talán még többet: a Grúziában és Moldovában lévő, orosz többségű területek "átszakadása" Oroszországhoz?!
Találgatások ide vagy oda - és bár meglepetéseket a Balkánon sosem lehet kizárni -, a legvalószínűbb az, hogy a nagy osztozkodás Koszovó után megáll. A folytatása nagyon kockázatos volna ugyanis.

Szembenézés a tényekkel vagy lemaradás

A koszovói albánok nem sokat vártak a válasszal, tegnap jelezték Marti Ahtisaari főközvetítőnek, hogy február 13-án ott lesznek Bécsben a dél-szerbiai tartomány jövőjéről szóló záró tárgyalásokon. A szerb küldöttség bécsi részvétele, a parlamentbe jutott pártok vezetőinek Borisz Tadic elnöknél tett tegnapi látogatását követően valószínűsíthető. Csak még azt nem lehet tudni, ki képviseli az országot, mert kérdés, megtartja-e addig alakuló ülését az új összetételű parlament.

A belgrádi és Szerbián kívül élő szerbség mérvadó körei részéről elhangzó kemény bírálatok úgy tűnik, meghozták az eredményt, mert a radikálisok és a szerb demokraták a kezdeti vonakodás után végül is a tegnapi megbeszélésen részt vettek. A bírálatok arra mutattak rá, hogy nem segít a Koszovóban rekedt szűk százezer szerb helyzetén, hogy a még hivatalában levő kormányfő, Vojislav Koštunica pénteken nem volt hajlandó fogadni a főközvetítőt, és hogy Belgrád nem siet az új parlament alakuló ülésének az összehívásával és a kormányalakítással. Az időhúzás ugyanis, csak ronthatja a Szerbia esélyeit a bécsi menet utolsó fordulójában.
A dolgok jelenlegi állása szerint elméleti esélye sincs annak, hogy az előállt helyzetből a szerbség nyertesként kerüljön ki. Koszovó jövőbeni függetlensége ugyanis evidens. Egyelőre nemzetközi erők felügyelik majd a koszovói békét, ahol a lakosság 90 százaléka albán nemzetiségű, és ahová a rossz hírű szerbiai hadsereg és rendőrség többé biztos, hogy be nem teheti a lábát. Szerb újságíró kollégáimmal számtalanszor beszélgettünk a koszovói kérdésről. Nekik fáj a szerbek nemzeti bölcsőjének számító tartomány elvesztése, ahogy a magyaroknak is fáj Trianon. De a valósággal szembenézni képes szerbek is tisztában vannak vele, hogy Koszovó Szerbia számára olyan, mint a rákos daganat. Amelytől jobb lenne mielőbb megszabadulni, még mielőtt áttételeket képez.
Csak az a gond, hogy Koszovó hamarosan bekövetkező elvesztését majd szerződésbe kell foglalni, és ezt a szerződést valakinek alá kell írnia, ahogy ez megtörtént a trianoni, a daytoni, vagy a kumanovói szerződés esetében is. Ehhez bátorság kell. Szerbiában viszont nehéz lesz találni olyan politikust, aki ki mer állni a többségében nemzeti-orientált választópolgárok elé, és azt mondja majd, hogy: nemzettársaim, Koszovót elvesztettük.

Ezzel magyarázható, hogy Szerbia legtámogatottabb politikai szervezete, a szélsőséges Szerb Radikális Párt nem folytatott kemény kampányt a választások előtt, mert vezetői tisztában vannak vele, hogy a most alakuló kormány fogja majd aláírni Koszovó elvesztését. A mostani kihátrálás és időhúzás számításaik szerint nekik jól jön majd a következő, lehet, hogy hónapokon belül sorra kerülő rendkívüli választásokon.

Ezzel magyarázható az is, hogy a demokratából nacionalistává lett, még hivatalában levő kormányfő, Vojislav Koštunica pénteken nem fogadta az ENSZ főközvetítőt. Mindettől függetlenül a realitással mindenki tisztában van Szerbiában is. Csak a többség még ma sem akar szembe nézni a helyzettel.

Ettől függetlenül a szerbek által indított háborút az albánok megnyerték. Nem fegyverrel, nem elsősorban a Nyugat segítségével, hanem azzal a demográfiai robbanással, amire az elmúlt hatvan évben képesek voltak. A távozó dél-szerbiai tartományban a népesség 50 százaléka 25 éves vagy annál fiatalabb, 33 százaléka pedig 15 éves, vagy még fiatalabb. Bátrak erre mondják ma azt, hogy az albánok kilakták a szerbeket Koszovóból.






forrás: Vajdasag Ma, Nol.hu, Magyar Hírlap





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára