Többek között azt javasolta, Románia lépjen házasságra Magyarországgal, így igénybe vehetné a fejenként 20 ezer forintos támogatást, amit a státustörvény ígér.

Markó Béla szerint erősödik a magyarellenes retorika. Adrian Paunescu, Ceausescu volt udvari költője beszédében azt kifogásolta, hogy elég, ha valaki magyarnak születik vagy annak vallja magát, ahhoz, hogy kedvezményeket kapjon a magyar határ átlépésénél.

Ironikusan megjegyezte, hogy a románok örömét csak fokozza az, ha a magyar igazolványban azok a nem magyarok is részesülhetnek, akik élettársa magyar. A magyar iskolába járó gyerekek után juttatandó 20 ezer forintos támogatás kapcsán megjegyezte: „alapvető, hogy nemcsak Magyarországon, de más országokban is hangsúlyt helyezzenek a magyar nyelvre, erre a világnyelvre".

"Valljuk hát magunkat magyarnak ameddig nem késő, ameddig a magyar nagykövetség ablakfülkéinél nem lesz tolongás, vagy tudjuk meg, élettársunkból mennyinek kell eredeti magyarnak lennie a magyar igazolványnak nevezett előjog megszerzéséhez", hangoztatta. Végül Románia társadalmi gondjainak megoldására a legegyszerűbbnek azt mondotta, hogy nyilvánítsák Romániát magyar feleségnek.

Így 20 millió román juthatna fejenként húszezerforinthoz, ami négyszáz milliárd forintot jelent, mondta a Nagy-Románia párti és más szenátorok dübörgő tapsa közepette.

Az RMDSZ vezetői szerdán este találkoztak a Társadalmi Demokrácia Pártja vezetőivel, ahol aggodalmukat fejezték ki a magyarellenes retorika legutóbbi térhódítása miatt. Az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta: a megbeszélés fő célja az volt, hogy mérleget készítsenek az együttműködés első három hónapjáról. Markó nem titkolta elégedetlenségét azzal, hogy a területen több magyar szakembert is leváltottak, ami nem kis feszültséget kelt a megyei szervezetekben.

Az RMDSZ ezt sem fogadhatja el, mondotta Markó Béla az RMDSZ elnöke.

A kisebbségek által veszélyeztetett románok Romániában?

Ion Iliescu elnök teljes támogatásáról biztosította a Hargita és Kovászna megyei románokat, írja pénteki számában a Magyar Szó.

Előtte tizenegy székelyföldi román civil, kulturális és szakmai szervezet képviselői fordultak panaszukkal a román államfőhöz. A Hargita és Kovászna megyei románok régebbi panaszaikat elevenítik fel. Ismét azt állítják, erőszakos elmagyarosításnak vannak kitéve,hátrányban részesülnek a munkahelyi elhelyezkedésnél, mivel nem beszélik tökéletesen a magyar nyelvet, nem juthatnak vezetői tisztségekhez, hogy megfélemlítik, kinézik őket a városból, gyermekeik számára nincs megfelelő román nyelvű iskola, és templomaik romokban hevernek.

Az önmagukat a székelységi románság szószólóinak mondó küldöttségi tagok olyan törvénykezési, intézményes és logisztikai alap létrehozásához kérték az államfő támogatását, mely szavatolja a Hargita és Kovászna megyében kisebbségben élő román közösség számára a nemzeti identitás megőrzését, a teljes egyenlőséget a térségben többségben lévő magyar lakossággal.

Iliescu hitelt adott panaszaiknak, és megígérte, a lehető legrövidebb időn belül ellátogat a két megyébe, hogy személyesen győződjön meg az ottani románság helyzetéről, és megoldást találjon a román közösség gondjaira. Román politikusok nemigen reagáltak a történtekre, azok már nem jelentettek különösebb újdonságot számukra. A Nagy-Románia Párt azonban máris felvetette a Székelyföldről úgymond elűzött románok kártalanításának gondolatát.

Politikusai egyelőre megelégedtek magával a felvetéssel, azt nem részletezték, ki milyen szerv, milyen kritériumok és bizonyítékok alapján kártalanítja a panaszosokat, és mennyi legyen a kártérítés összege. A történtek kapcsán Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt mondta, a maga részéről nem tudja pontosan, milyen panaszokkal állhattak elő a székelyföldi románok. Szerinte nem valós panaszokról, hanem inkább arról van szó, hogy a két megye román közösségének egyes körei nem tudják elfogadni, hogy az utóbbi tíz évben az együttélés más formákat kapott.
Olyan románokról van szó, akiket annak idején éppen a térség elrománosításának, a magyarság elnyomásának céljával telepítettek a két megyébe. Ezek a románok nem tudnak szakítani nosztalgiájukkal, a régi idők iránti vágyódásukkal. Korábbi, kiváltságos helyzetükhöz viszonyítva most természetesen hátrányos helyzetbe kerültek.

Takács szükségesnek tartja azt, hogy a román államfő székelyföldi látogatása során feltétlenül találkozzék a helyi önkormányzatok és politikai erők képviselőivel is, hiszen az egyoldalú tájékozódás nem vezethet eredményre, sőt, a helyzet rendezése helyett feszültségeket szülhet. Iliescunak tudomásul kell vennie a statisztikákat, amelyekből világosan kitűnik, hogy a 75 százalékban magyarok lakta Kovászna megyében például a prefektúra mellett működő közigazgatási bizottság tagjai között 25 román, 13 magyar és 1 német nemzetiségű alkalmazott található.

Hargita megyében 14 román alkalmazott mellett mindössze 19 magyar nemzetiségű van. Másutt ez az arány ennél sokkal rosszabb a magyarok szempontjából, így Szilágy megyében a közigazgatási bizottság 35 tagja román és csupán 2 tagja magyar, jóllehet megyei szinten a magyar lakosság részaránya eléri a 23 százalékot

A román érzékenység

Nem véletlen a székelyföldi románok látogatásának időzítése pont akkorra, amikor a helyi közigazgatási törvény -- többévi huzavona, átfogalmazás, kormányrendelettel megspékelés, látványos parlamenti kivonulás, tüntetés és tiltakozó nagygyűlés után -- végre az államfő asztalára került az utolsó aláírás végett. Az a törvény, amely végre kimondja, hogy ott, ahol a kisebbség lélekszáma meghaladja a húsz százalékot, a lakosság használhatja anyanyelvét a hivatalokban, az ügyintézésben. Mindezt egy olyan országban, amelyben 19 hivatalosan elismert kisebbség él, és amelyben az alkotmány szentesíti az anyanyelv szabad használatának jogát.

A nacionalista sajtó uszítása azonban megtette a magáét: "ráébresztette" a székelyföldi megyékben élő románokat arra, hogy a magyar nyelv úgymond "hivatalossá tétele" veszélyezteti nemzeti önazonosságukat. Amire -- természetesen és érthetően -- ugyancsak érzékenyek. Ebből következően a tájékozatlan ezt hiheti, az identitás elvesztésének rájuk vetülő árnyéka megértést és rokonszenvet ébreszt az itt élő többi tizenkilenc kisebbségi iránt. Több megértést és empátiát azokkal szemben, akik immár emberöltőnyi idő óta kénytelenek elviselni az uralkodó többség önkényét, s érzékenyebben viszonyulnak a kisebbségi aggodalmak, a megmaradási törekvések iránt. Nos, az érzékenységgel nincs is hiba, az megvan, és gőgös sértettséget szül, amit ugyancsak roppant tudatosan sugall a fent említett média: mi vagyunk itthon, itt a mi nyelvünk a hivatalos, és mi irányítjuk az eseményeket a Székelyföldön és mindenütt!

Ez az uralkodó érzékenysége.

A zsoldosé, akit ide telepítettek, túlfizettek, mindenféle előnyökben részesítették, hogy uralkodjon a helyiek felett. Aki itt csak prefektus, polgármester, igazgató, vezető lehet. Akit azért telepítettek ide, az idegen környezetbe, hogy oldja a helyiek egységét, s uralkodjon a renitens, jámbornak tűnő, de bicskás, facsarintos székely fölött. Ezért kellett csendőrkaszárnya Sepsiszentgyörgyön, ortodox püspökség és katedrális Csíkszereda főterén, görög katolikus árvaház a székelyudvarhelyi Csereháton, és sokezer zsoldos, valahány vezető beosztásba. Az Isarescu-kormány 200 milliárd lej rendkívüli költségvetési támogatást szavaztatott meg a parlamenttel a Hargita és Kovászna megyei ortodox egyház áldásos nemzetmentő tevékenységének a felkarolására, a székely megyék románsága sajátos problémáinak megoldására. Most Iliescuékon a sor, erre figyelmeztetett a küldöttség. Amelynek tagjai között ott volt Kovászna megye két volt prefektusa (kormánymegbízott) is -- mint fő elnyomott --, és azzal a reménnyel fordultak az államfőhöz, hogy "tesz valamit azért, hogy a két megye románjai ne érezzék magukat elhanyagolva a bukaresti hatalomtól".

A székelyföldi románok képviselőinek az államfővel folytatott megbeszélésén nem esett szó arról, hogy az elégedetlenek esetleg visszaköltözhetnének oda, ahonnan annak idején a Székelyföldre betelepültek. S ahol talán kevésbé éreznék magukat elhanyagolva.


forrás: Magyar Hírlap, Magyar Szó, HunorPress



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára