Azonban ahogy telt az idö, idösebb lettem, egyre jobban belémmart a szomorú realitás. Nemcsak az, hogy elvesztettük gyönyörü tájainkat és több millió honfitársunkat, hanem idegen uralom alá csatolt honfitársaink sorsa egyre jobban felháborította magyar szívemet. Amint alkalmam adódott bekapcsolódni az amerikai magyar közéletbe, egyre több idöt és energiát fordítottam magyar nemzettársaim sorsának jobbrafordítására. Leveleket, cikkeket irtam illetékes hatóságokhoz, majd az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége egyik képviselöjeként nemzetközi EBESz értekezleteken vettem részt Svájcban, Finnországban stb., mint NGO. Igy kerültem kapcsolatba Magyaródi Szabolcs Bá'-val, aki felhivta figyelmem az autonomia kérdésre, és ösztökélt, hogy irjak egy tanulmányt az autonomia kérdésröl. Mint politológusnak meg volt a hátterem, hogy a kérdéssel komolyan foglalkozzak, de eddig a felkérésig bizony nem tudtam az autonomiárol többet mint az átlag ujságolvasó személy. Igy meglepett az óriási szakirodalom. Nemzetközi jogi szakemberek, nemzetközi jog professorok, közírók és politikusok egyre komolyabban foglalkoznak az autonomiával, kezdve a nyolcvanas éve közepét. Igy a tanulmányból könyv lett.

Megprobálok néhány föbb pontot megemlíteni: Elöször is, hogy félreértés ne legyen, hadd mondjam el az okát ennek a nagy érdeklödésnek, nehogy azt gondoljuk, hogy ezek a szakemberek mind a székelyek vagy a felvidéki magyarság sorsáért aggódnak. Nem, ne legyünk ennyire beképzeltek. A magyarokat meg sem emlitik! A kisebbségi kérdés globális probléma. Nemzetközi statisztika szerint több mint 22 millio "internal refugee," a kisebbségi probléma miatt hontalanná vált személy volt a világon 1998-ban. Azota nagy nyilvánosságot kapott a megoldatlan kisebbségi kérdés Boszniábán és Koszovovóban, ami már közelebb van hozzánk. Azonban bombázás nem megoldás. Nagyon rosz, szinte kibirhatatlan helyzetnek kellene lenni, hogy pl. Erdély bombázása megengedhetö legyen. Ha a mi nemzettársaink sorsán akarunk javítani, a globális problémára globális és békés megoldást kell követelni, és odahatni, hogy ebbe a rendezésbe magyar testvéreink is belekerüljenek.

Az autonomia a nemzeti önrendelkezés egyik formája. Grocius, a nemzetközi jog atyja, alapozza meg az önrendelkezést mikor elöirja, hogy egy nemzetrészt nem lehet elidegeniteni, azaz elcsatolni, annak jóváhagyása nélkül (itt meg kell jegyezni, hogy annak ellenére, hogy a magyar kormány Trianonban kért népszavazást az elcsatolásra itélt területeken, ezt csak Sopronban engedélyezték, és Sopron Magyarország mellett szavazott). Grotius szerint törvényes elcsatoláshoz két népszavazás kell, egyrészt az egész ország kell, hogy jóváhagyja az elszakadást illetve másik országhoz való csatolást, másrészt az érintett terület is kell, hogy jóváhagyja. Azonban megfelelö sulyos veszély esetén Grotius szerint az érintett terület szavazata elegendö, az elnyomó többség szavazata nem szükséges. Ez a békés nemzeti önrendelkezés klasszikus megfogalmazása. A szakemberek mind egyetértenek, hogy mindenkinek alapvetö emberi joga emberhez mélto életet élni, és senkinek nincs joga ezt mások részére megakadályozni.

Demokráciákban, ahol mind az állam, mint a lakosság elfogadják a pluralista, azaz a békés együttélés elveit, nincs kisebbségi probléma. Ha egy intoleráns népesség nem fogadja el a velüklako vallási, nyelvi vagy kulturalis kisebbséget, a megkülönböztetés különbözö fokai és formái alakulnak ki a segregációtól a kisebbség üldözéséig, söt, kipusztitásáig (ethnocide) amit pl. a szerbek végztek a háboru után a Vajdaságban, vagy Kosovoban. Egyre több multi-laterális egyezmény született az utolsó 25 évben, kezdve a Helsinki Záró Okmánnyal a különbözö Europai közösség által készitett kisebbségvédelmi protokolig, azonban mindegyik közös gyengesége, hogy nincs hatásos szankció egyik mögött sem, ugyanis az ENSZ a hatvanas években hozott egy határozatot amely kizárja a határok megváltoztatását. Igy pl. Miloseviczet nem lehet fenyegetni, hogy elveszik töle a Vajdaságot ha nem ismeri el a kisebbségi jogokat.

Jelenleg a nemzetközi jog a kisebbség helyzetét az illetö ország belügyének tekinti, azonban egyre jobban erösödik a beavatkozás jogosultságát támogató álláspont, föleg olyan helyzetekben, amikor a belsö probléma a környezö államokat is érinti, vagy a környék békéjét veszélyezteti. Nemzetközi jogászok szerint eljött az ideje, hogy ne területet védjünk hanem emberi jogokat. Ha egy állam makacsul megtagadja a kisebbségi jogok tiszteletbentartását, nem szabad, hogy "ezek a diktatorok a határaik mögött védelmet találjanak!", irja egy szakértö. Igy elvben arra egyszerüsödik le a helyzet, hogy "területért jogokat" illetve "jogokért területet." Ha meg akarod tartani a határokat, tiszteld a jogokat, jogokért megtarthatod a területet. Ha nem tiszteled a jogokat, elvesztheted a területet. Sajnos, azonban ez jelenleg csak elvben van igy. Hogy a nemzetközi egyezmények ebben a szellemben hatékonyak lehessenek, el kell törölni az ENSz határváltoztatási tilalmát. Erre is egyre erösödik a szakemberek támogatása. A probléma az, hogy nagyon sok államnak van kisebbségi problémája, Kanadától Oroszországig és Kináig, hogy csak a nagyobbakat emlitsem, igy nehéz az ENSz határozatot megváltoztatni. Persze ha az ENSz megengedné a határok megváltozását, ez nem jelentene azonnali tömeges határváltozásokat. Ez csupan egy "végsö megoldás" lenne, ha semmi más nem oldja meg a helyzetet. Ezzel fenyegetözve ki lehetne kényszeríteni egy közbülsö megoldást, mint pl. az autonomia.

Több szakember itt egy fontos megkülönböztetést tesz: szétválasztják a belsö és külsö autonomiát, azaz elszakadással járó és a határokon belüli autonomiát. A következökben a belsö autonomiárol beszélünk. Egyébként ebböl nyilvánvaló, hogy az elnyomó többség érve az autonomia ellen, hogy t.i. autonomia az elsö lépés az elszakadáshoz, téves. A belsö autonomia megadása pont az utolsó lépés a "külsö autonomia," azaz az elszakadás megelözésére. Gyakorlatban több féle belsö autonomia létezik. Ahol összefüggö területen él a kisebbség, ott területi autonomia, azaz belügyekben teljes önrendelkezés ajánlatos. Ez a szövetségi rendszerhez hasonló, ahol a központi kormány, mint pl. az USA-ban a szövetségi kormány Washingtonban, felelös a külpolitikáért és a diplomáciai rendszerért, honvédelemért, a pénz kiadásért illetve nyomtatásáért, bevándorlás szabályozásáért, de a többi kormányzási feladat az államok dolga. Ahol a lakosság nagyjábol fele-fele arányban oszlik meg, ott "shared" azaz felosztott autonomia felel meg a helyzetnek. Itt a hatósági közegek és hivatalok, mint pl. a rendörség, biróság, iskolai személyzet, stb., arányosan vannak megosztva és bizonyos személyi jogokat az alkotmány biztosit. Ahol a kisebbség egyes falukban concentrált, ott helyi önkormányzat, az egyéni jogok alkotmányos védelmével oldja meg a problémát. Azok a kisebbségi egyének akik elszórtan élnek a többség közt pedig egyéni vagy személyi autonomiát élvezhetnek, ami azt jelenti, hogy pl. a Regátban élö magyar erdélyi magyar iskolába küldheti gyermekeit, nevét magyarul irhatja, magyar ujságokat járathat, rokonait Magyarországon látogathatja, stb., minden hátrányos megkülönböztetés veszélye nélkül. Ez az utolsó féle autonomia egy demokratikus és pluralista államban mint pl. megint a USA meg sem emlitendö, ugyanis mindenki élvezi ezeket.

Itt nincs idö a különbözö országokban alkalmazott autonomiafajtákat ismertetni, csupán azt jegyzem meg, hogy minden sikeres megoldás kétoldalu tárgyalások eredménye, ahol mindegyik fél hoz egy bizonyos listát, amelyben sokkal többet kérnek mint amivel megelégednének, hogy legyen mivel alkudozni. Ezért az elöre elkészitett és nyilvánosan terjsztett követelések a sikeres megoldást inkább akadályozzák mint elösegitik. Példát kell venni a szakszervezetek és munkaadók tárgyalásairól, vagy sikeres diplomáciai tárgyalásokról, ahonnan semmi nem szivárog ki addig, amig nincs végsö egyezség, vagy a tárgyalások meg nem szakadnak.

A sikeres autonomia tárgyalás lényege az alkudozás! Igy a kisebbségek szoszóloinak és képviselöinek nem szabad elözetes listákat késziteni hanem azt kell követelni, hogy a másik fél üljön le velük tárgyalni.

Egyes országokban a különbözö fajta autonomiákat kombinálni kell a szükségek és lehetöségek szerint, hogy a kisebbség minden tagja teljes mértékben élvezhesse emberi jogait. Bár a kormányok többsége a fent emlitett okok miatt autonomia-ellenes, a szakértök tulnyomó többsége támogatja a belsö autonomiát, és a külsö autonomiát mint végsö megoldást.

Fontos lépés volt egy nemzetközileg ismert magyar filozofus, László Ervin javaslata, aki szerint a jövö békéjét nem "világkormánnyal" kell megoldani, hanem a kisebbségek jogainak autonomiával való védelmével. Lászlo, aki alapito tagja és elnöke volt a Római Klubnak és ujabban a Budapest Klubnak, kimutatta, hogy az utóbbi néhány évtizedben a béke megbontása országokon belül, kisebbségek üldözésével kezdödött. Igy szerinte a világbékét az Uj Világrendben nem a Kissinger által szorgalmazott világkormányra hanem egy kormányzó elvre, a kisebbségek autonomiájának megadására kell épiteni.

Innen vettem könyvem cimében a "New World Order" fogalmát. Professor Lea Brilmayer Yale egyetem jogi karán tanit nemzetközi jogot. Szerinte fontos, hogy a kisebbségek jogait védendö, még a területröl sem szabad önként lemondani. Brilmayer szerint ha egy fiatal megkérdezi, miért hangoztatjuk az elszakitott területeket és az ott élö honfitársainkat, ezt kell válaszolni: "azok a te néped, a te öseid voltak, akik ellen ezt az igazságtalanságot elkövették. Te egy vagy közülük, te is osztozol az igazságtalanságban, és küzdened kell annak helyrehozásáért."
(lásd "Secession and Selfdetermination: a Territorial Interpretation," YALE YOURNAL OF INTERNATIONAL LAW, 1991 vol. 16, 192 oldal, idézve jelen szerzö "Idöszerü-e Trianonról Beszélni" cikkéböl, TRIANON KALENDÁRIUM 1999, 67. oldal)). Ime, a feladat egy amerikai szakember tollából. Adja Isten, hogy jól betöltsétek ezt a nemes feladatot.

írta Dr. Balogh Sandor
(készült a 2000 évi filmori magyar cserkésztábor részére)


[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]



- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Korábbi cikkek:

» Ziua: Budapest Nagy-Magyarországot akar
» Koszovó és a magyarok - írta Ternovácz István
» Határok és nemzetek - írta Bálint István
» Rettegést kiváltó magyar településnevek Szlovákiában
» Vajdaság: Mindegy kivel, csak másik magyarral ne?
» Hivatalos megemlekezest Trianon aldozataira is!
» Åland az EU-ból való kilépéssel fenyeget
» A kulturális autonómia az elszakadáshoz vezetne?
» Romániai restitúció elvben és gyakorlatban
» Nem akar magyar feliratot a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgatója
» Fura cseh mea culpa - írta Papp László Tamás
» "Cseh bocsánatkérés a magyaroktól"
» Déva nincs is olyan messze
» A reményhez 2006. - írta Kaslik Péter
» A megkoronázatlan király - írta Lázs Sándor
» Kifütyülték és NEM-et mutattak Kuncze Gábornak Nagyváradon
» Bozóki: A rehabilitálásról szóló törvény módosító javaslatai
» "Teljes egyetértés" - avagy Miben is értettek egyet Kostunica és Kasza?
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)
» Matuska Márton: Tisztelgés az ártatlan áldozatok emléke előtt
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Továbbra is tart a szerb elnyomás a Délvidéken
» Halottak napi éltető imáink
» Túszhelyzetben a vajdasági magyarság
» Magyarellenes lépések Csángóföldön
» HRW: "Veszélyes közömbösség: erőszak a kisebbségek ellen Szerbiában"
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Katalonia, ahol sikeresebbek az autonomista törekvések
» Benes-dekrétumok: Újabb bírálat Szlovákiának
» Remegős világ után feketeleves - írta Stányó Tóth Gizella
» A délvidéki magyarok helyzetérol az EBESZ konferenciáján
» Az EP a vajdasági kisebbségek jogainak védelmére intette Szerbiát
» Délvidék: jogsértések a magyarok ellen
» A merénylők és terroristák országában - Magyarverések Vajdaságban
» Szabadka: Meggyalázták az ártatlan áldozatok emlékművét
» Gyilkosság Magyarkanizsán
» Tom Lantos: Éles amerikai bírálat Szerbiának
» Csíkszentgyörgyi magyarverés: Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast (2005.09.05)
» Magyar gimnazistát vertek meg szerb fiatalok Szabadkán 2005.09.20
» Magyar kiskatonát bántalmaztak a zentai laktanyában 2005.09.18
» Magyart bántalmaztak szerb diákok Szabadkán 2005.09.16
» Két magyar fiatalt vertek meg Újvidéken
» Temerini magyarverés: Szabadlábra helyezték a magyarverőket
» Egy magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Palicson
» Két magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Újvidéken
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Vasrudas leszámolás bácskossuthfalvi diszkóban
» Tomboló magyarellenesség Szerbiában
» Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Becsey: A Vajdaság ügyérol nem szabad megfeledkezniük az európai intézményeknek
» Becsey: A Vajdasági magyarok helyzete nem javult, az EU intézményei is felelősek
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Becsey: Enyhíteni kell a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit
» Becsey: Uniós tagságunk adó- és vámkövetkezményei
» Kosztolányira emlékeztek Szabadkán
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Tanulmányok a nemzeti kisebbség kérdéseiről
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.