A fenti adatok és megállapítások megtalálhatók Mirnics Károly szociológusnak a Betelepítések, kitelepítések és vándormozgalmak című tanulmányában, amely szerves részét képezi a Fészekhagyó vajdaságiak címmel a napokban megjelent tanulmánykötetnek. A fennállásának tíz évére most visszatekintő vajdasági Magyarságkutató Tudományos Társaság legújabb kiadványa ez – a kötet bemutatója a múlt szombaton volt Szabadkán –, amely a legújabb migrációkutatatások cseppet sem biztató eredményeit tárja elénk.


Ahány magyar, annyi menekült (szerb)

Maguknak a számoknak az alakulására a mindennapi élet eseményei, a közvetlen környezetünkben tapasztalt változások alapján már a hétköznapok embere is sok alkalommal következtethetett. Tanúi voltunk a legközelebbi hozzátartozók és barátok, a kollégák, az orvos, a pedagógus, a játszópajtás kényszerű távozásának, mégis döbbenetes felismerni azt a folyamatot, amely a vajdasági magyar közösség fogyásában visszafordíthatatlannak tűnik. Hogy ez a folyamat államilag ösztönözve volt, azt is tapasztalhattuk a mindennapi életben az erőszakos mozgósítások címzetteinek nemzeti összetételét, a munkahelyek elvesztését, a szakmai mellőzést, a nagy pénzekkel és ház- vagy lakásvásárlási szándékkal ide érkező menekültek által is.

Mint Gábrityné dr. Molnár Irén szociológus az egész európai vándormozgalmakat szemlélve állapítja meg a kötetben megjelent A jugoszláviai magyarok vándormozgalmának okai és méretei című tanulmányában, az európai történelemre jellemző vándormozgalmak a következő évszázadban sem állnak le. Itt nálunk azonban érdekes jelenségre bukkant a kutató:
– A volt Jugoszlávia területén már a 80-as években, tehát akkor, amikor még nem volt háború, tapasztalhatóak voltak olyan migrációs folyamatok, amelyek azt a törekvést tükrözik, hogy az úgynevezett államalkotók egy területen koncentrálódjanak. Már akkor, ismétlem, amikor még nem volt háború, a szlovénok Szlovéniába, a horvátok Horvátországba, a szerbek koncetrációba igyekeztek. Ami Vajdaságot illeti, ezen a területen belül is megfigyelhetők jellemző mozgások. 1948-ban Vajdaságban a lakosság 80,5 százaléka őshonos volt, az 1981-es adatok szerint 59 százalék volt az, az 1991-es népszámlálás viszont már azt mutatja, hogy az őshonos lakosság részaránya csak 55,3 százalék, miközben a többi betelepült, a betelepültek között 320 000-300 000 szerb van.

Ez tehát az etnikai arányok megváltoztatását hozta magával, ami az újabb, jövőre vagy két év múlva várható népszámláláskor bizonyosan adatokkal lesz alátámasztható. Pedig dr. Szalma József jogászprofesszor nem hiába állapítja meg, hogy a „...lakosság nemzeti összetételét megváltoztató, a kisebbségek jogait csorbító intézkedések igencsak érintik a kisebbséget. Nálunk ezeket az intézkedéseket megtették a magyar kisebbség megkérdezése nélkül, pedig a nemzetközi jogszabályok értelmében nem lett volna szabad az érintett nemzeti kisebbség akarata ellenére.” Vajdaságban a belső vándormozgalmak, azaz az önkéntes áttelepülés fő jellemzője a magyarok szempontjából a Vajdaságban való maradás. Gábrityné dr. Molnár Irén rámutat, a magyarok 51 százaléka az 1991-es népszámlálás adatai szerint nem változtatott lakóhelyet. Akik viszont rászánták magukat erre, azok faluról városba, Bánátból Bácskába települtek. Például 1961-ig 8760 magyar települt át Bánátból Bácskába.

Ez a helyben maradási tendencia a magyarok részéről azonban mit sem jelent az etnikai arányok megtartása szempontjából: 1991-ben Vajdaságban betelepültként már 914 929 főt tartottak nyilván. Ehhez jött a legújabb menekülthullám, amellyel elsősorban a szerbek száma gyarapodott, miközben az őshonos lakosság távozni kényszerült. Egy kimutatás szerint 1991-től minden évben tömegesen érkeztek menekültek Vajdaságba, 1992-ben ez a szám elérte az 53 ezret, 1995-ben pedig a majdnem 140 ezret, úgyhogy mindent összeadva ma Vajdaságban 260 000-re tehető a betelepült menekültek száma. Ez azt jelenti, hogy a lakosság mintegy 13 százaléka menekült. Ha ezt a számot a vajdasági magyarok becsült lélekszámával próbáljuk meg összehasonlítani, akkor majdnem egyenlőségjelet tehetünk: ugyanannyi a menekült, ahány magyar él Vajdaságban.
– Számunkra jó, hogy elhalasztották a népszámlálást, mert ha az idén megejtették volna, megdöbbentő lenne, miként fogyott meg az 1991-ben a lakosság 17 százalékát képező magyar népesség – mutat rá Gábrityné dr. Molnár Irén. – Becslések szerint ma 300 ezer alatt van a vajdasági magyarok lélekszáma, ha a külföldre elvándoroltakat és azokat vesszük számba, akik külföldön tanulnak, akkor azt mondhatjuk, hogy 285 000-en vagyunk magyarok Vajdaságban.


Vajdasági magyarok Magyarországon

A fogyás, az elvándorlás a 60-as évektől errefelé jellemző volt a vajdasági magyar közösségre. A 60-as években a nyugati országokba, továbbá a Kanadába és az Ausztráliába való elvándorlás volt a jellemző. Hajlamosak vagyunk ezt a migrációt gazdasági okokkal, a jobb megélhetés vágyával magyarázni, de ha csak néhány szegmentumot – az akkori gazdaságpolitikát, a magyar kisiparosok megadóztatását, a magyar szakemberek előmenetelének korlátozását – említünk, akkor nagyon is tudatos állampolitikát sejthetünk, amely abban az időszakban is a magyar népesség erőszakos csökkentésére irányult.

Az 1990-es években új bevándorlási cél jelentkezik a vajdasági magyarok körében: Magyarország. Az oda menekülők kevesen mentek menekült-településekre. A kezdeti szakaszban rokonoknál, ismerősöknél húzódtak meg vagy a magukkal vitt pénzből tartották el magukat, az itt eladott vagyonból ott lakást vettek, vállalkozásba kezdtek. A kivándorlók többsége értelmiségi vagy műszaki szakember, a középosztályhoz és a középkorosztályhoz tartozott, hiányuk rányomja bélyegét az itthon maradottak életére. A vajdasági magyar újságírók közül például 145-en mentek el 1990 és 2000 között {Surányi Zoltán: Kényszerpálya (vagy) az Ígéret Földje?}, a vajdasági magyar színészek közül pedig 37-en, 22 színész és 15 színésznő, továbbá 2 rendező távozott el az utóbbi évtizedben (Dr. Franyó Zsuzsanna: Rekviem eltávozott színművészeink középnemzedékéért), de nem lehet sokkal jobb a helyzet más értelmiségi csoportok esetében sem. Például Törökkanizsán pillanatnyilag nincs egyetlen magyar orvos sem – állapítja meg Mészáros Zoltán törökkanizsai történész Hogyan találta fel magát a magyar értelmiség 1991–2000 között Törökkanizsán című tanulmányában.

S akik elmentek, visszajönnek-e? Ez is, akárcsak a távozás, egyéni döntés kérdése, de hangulatukra némileg következtetni lehet abból a tanulmányból, amelyet T. Mirnics Zsuzsa készített a Magyarországon tanuló vajdasági magyar egyetemi hallgatók körében. A megkérdezettek mintegy 40 százaléka Jugoszláviában és külföldön egyaránt munkát, elhelyezkedési lehetőséget keres majd tanulmányai befejezése után, mintegy 35 százaléka viszont egyértelműen kimondta, hogy elsősorban Jugoszláviában szeretne élni. A magyar társadalomba való beilleszkedés hiányára is rámutatnak ezek az adatok: a fiatalok jelentős része azt tapasztalta, hogy a magyarországi magyarok a vajdasági magyarokkal szemben gyakran intoleránsak, nem ismerik, nem tudják és nem akarják megérteni a kisebbségi sorsot – állítja T. Mirnics Zsuzsa, de hozzáteszi: – A Magyarországon élő vajdasági fiatalok barátok nélkül, a megbélyezettség érzésétől szenvedve, és mégis dacosan, kitartóan úgy látják: Magyarországon van több lehetőségük.

A magyarországi társadalomnak a határon túlról érkezők iránti intoleráns viszonyulása még a fiatalok partnerkapcsolatában is megnyilvánul: adatok szólnak arról, hogy a vajdasági magyar egyetemisták baráti és partnerkapcsolataikat egymás között keresik. Ez sokban annak a következménye is lehet, hogy Magyarországon külön kollégiumokban helyezik el a határon túlról érkezett egyetemistákat, határon túli magyarnak szinte lehetetlen bejutni például az orvosi egyetem szakkolégiumába – ily módon természetszerűleg azokkal alakulhatnak ki a párkapcsolatok, akikkel a fiatalok több időt tölthetnek együtt.

A Magyarországon tanuló fiatalok lelkiállapotára tehát rányomják bélyegüket az integrálódási nehézségek, a „külföldi” megbélyegzés, aki valamit „kap” Magyarországon. Papp Árpád A vajdasági magyar áttelepülők sorsa az anyaországban címmel adja közre azoknak a mélyinterjúknak a sugallatát, amelyeket Magyarországra áttelepültek körében készített. Ezeket az egyéni sorsokat következtetésekkel összegezni nem lehet, csupán szemléltetésül szolgálhat például egy áttelepült nő vallomása, amelyet a tanulmányból idézünk:
„Itt a nő szexuális tárgy – társadalmilag megbecsült mondjuk Szabadkán –, itt objektum a munkahelyen is, mert vagy megk... az igazgató vagy nem, és az előbbire, úgy érzem, egyesek még büszkék is.
Itt még kiszolgáltatottabbá válik a nő, mert a férj nem tudja eltartani a családot, és az a tízezer is kell, amit a nő keres, és akkor nem szabad hogy kirúgják, ki van szogáltatva, rá van kényszerítve, hogy eltűrjön mindent. Odahaza ez nem volt. Ha az igazgató, mondjuk, rám szállt volna, akkor fölmondok. Itt meg megszokták, elfogadják, sportot űznek belőle, legalábbis itt, Szegeden.”
(a szerk.megjegyzése: itt figyelembe kell venni hogy egy egyéni esetről van szó, tehát általonisátani egy esetet egy egész országra, szerkesztöségünk véleménye szerint, nem volt, a szerző célja sem.)


Kellő védekezési mechanizmust

És mi történik azokkal, akik itthon élik tovább az életüket?
„A vajdasági magyarság személyiségjegyeit elemezve az tapasztalható, hogy két olyan személyiségjegy figyelhető meg, amelyből arra következtethetünk, hogy a személyiség a folyamatos sebzettség és sebezhetőség – vulnerabilitás – állapotában él. Ezek: a kisebbrendűségi érzés és a depresszió (Dr. Sági Zoltán: Délvidéki lelkiállapot). A kisebbrendűségi érzés szemléltetésére íme néhány jellemző gondolat a tanulmányból: Az egyén átéli azt, hogy „nekem nem szabad örülnöm”, „nem szabad szeretnem”, „nem szabad dühösnek lennem”, „nem kerülhetek senkihez sem közel, mert akkor látszana, hogy mennyire kisebb-kevesebb vagyok”... És ha mindez találkozik a depresszió jegyeivel, kialakul a sajátos délvidéki személyiségszerkezet, aminek következménye a nem adekvát védekezési mechanizmus, amely szerint „a legjobb védekezés a menekülés”.

***

Hogyan találjuk meg hát mi, vajdasági „fészekhagyó” magyarok az igazi otthonunkat, mit kell tennünk, hogy életünk fő jellemzője ne a menekülés legyen? A lelkiállapotra és gondolatvilágra a politikai viszonyokon kívül kétségkívül a gazdasági élet alakulása is hatással lesz, és ha meg is szűnne a folyamatosan tartó elüldözés politikája (a majd egy évszázada tartó tapasztalat nem ad reményt erre), a gazdasági okokból történő elvándorlásra akkor is számítani kell. (Szecsei Mihály parlamenti képviselő figyelmeztet arra, hogy például a vajdasági magyarok elvándorlásának egyik célországa, Németország a jövőben is igényli majd a külföldi munkaerőt – egyes becslések szerint évente mintegy 300 ezer bevándorlót.) A Magyarságkutató Tudományos Társaság legújabb tanulmánykötetének adatai számos vonatkozásban utalnak arra, hol, mely szakterületen mi minden lenne a teendő. Az új nemzedék magyar anyanyelvi képzése (a szórványmagyarok anyanyelvi iskoláztatásának megoldása), az ittmaradottak itthoni gazdasági boldogulása, az ittmaradt középréteg felemelése stb. a napi politika része is. Nemzeti közösségben gondolkodva: alakítsuk ki az adekvát védekezési mechanizmust minden szinten.


Friedrich Anna
fórrás: Családi Kör, Újvidék





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]



- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Korábbi cikkek:

» Ziua: Budapest Nagy-Magyarországot akar
» Koszovó és a magyarok - írta Ternovácz István
» Határok és nemzetek - írta Bálint István
» Rettegést kiváltó magyar településnevek Szlovákiában
» Vajdaság: Mindegy kivel, csak másik magyarral ne?
» Hivatalos megemlekezest Trianon aldozataira is!
» Åland az EU-ból való kilépéssel fenyeget
» A kulturális autonómia az elszakadáshoz vezetne?
» Romániai restitúció elvben és gyakorlatban
» Nem akar magyar feliratot a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgatója
» Fura cseh mea culpa - írta Papp László Tamás
» "Cseh bocsánatkérés a magyaroktól"
» Déva nincs is olyan messze
» A reményhez 2006. - írta Kaslik Péter
» A megkoronázatlan király - írta Lázs Sándor
» Kifütyülték és NEM-et mutattak Kuncze Gábornak Nagyváradon
» Bozóki: A rehabilitálásról szóló törvény módosító javaslatai
» "Teljes egyetértés" - avagy Miben is értettek egyet Kostunica és Kasza?
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)
» Matuska Márton: Tisztelgés az ártatlan áldozatok emléke előtt
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Továbbra is tart a szerb elnyomás a Délvidéken
» Halottak napi éltető imáink
» Túszhelyzetben a vajdasági magyarság
» Magyarellenes lépések Csángóföldön
» HRW: "Veszélyes közömbösség: erőszak a kisebbségek ellen Szerbiában"
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Katalonia, ahol sikeresebbek az autonomista törekvések
» Benes-dekrétumok: Újabb bírálat Szlovákiának
» Remegős világ után feketeleves - írta Stányó Tóth Gizella
» A délvidéki magyarok helyzetérol az EBESZ konferenciáján
» Az EP a vajdasági kisebbségek jogainak védelmére intette Szerbiát
» Délvidék: jogsértések a magyarok ellen
» A merénylők és terroristák országában - Magyarverések Vajdaságban
» Szabadka: Meggyalázták az ártatlan áldozatok emlékművét
» Gyilkosság Magyarkanizsán
» Tom Lantos: Éles amerikai bírálat Szerbiának
» Csíkszentgyörgyi magyarverés: Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast (2005.09.05)
» Magyar gimnazistát vertek meg szerb fiatalok Szabadkán 2005.09.20
» Magyar kiskatonát bántalmaztak a zentai laktanyában 2005.09.18
» Magyart bántalmaztak szerb diákok Szabadkán 2005.09.16
» Két magyar fiatalt vertek meg Újvidéken
» Temerini magyarverés: Szabadlábra helyezték a magyarverőket
» Egy magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Palicson
» Két magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Újvidéken
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Vasrudas leszámolás bácskossuthfalvi diszkóban
» Tomboló magyarellenesség Szerbiában
» Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Becsey: A Vajdaság ügyérol nem szabad megfeledkezniük az európai intézményeknek
» Becsey: A Vajdasági magyarok helyzete nem javult, az EU intézményei is felelősek
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Becsey: Enyhíteni kell a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit
» Becsey: Uniós tagságunk adó- és vámkövetkezményei
» Kosztolányira emlékeztek Szabadkán
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Tanulmányok a nemzeti kisebbség kérdéseiről
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.