Szelíd európai nyomásra a státustörvényről szóló román--magyar vita -- kis strasbourgi és brüsszeli kitérő után -- visszatért a kétoldalú kapcsolatok medrébe. Ez a meder pedig most egyre inkább a magyar érdekek medre: Magyarország élhet mind nyilvánvalóbbá váló integrációs előnyével, jobb gazdasági teljesítményével, a NATO-tagságából adódó nagyobb befolyással. Az utóbbi napok diplomáciai eseményei, a magyar Országgyűlés külügyi bizottsága romániai látogatásának hatása, az egyszerre több területen is kilátásba helyezett pragmatikus lépések -- amelyek a státustörvénnyel szembeni román ellenkezést a gazdasági-politikai kapcsolatok jóval tágabb kontextusába helyezve kívánják feloldani -- mind-mind ezt látszanak bizonyítani: az előnyök kihasználására irányuló magyar stratégia hasznát.

A román--magyar viszony távlatait vizsgálva azonban nem tekinthetünk el attól, hogy azt nem csupán az -- integrációs perspektívában akár történelmi léptékkel is mérhető -- előnyök okos kihasználása szabja meg, hanem két gyökeresen eltérő nemzetfelfogás kompetíciója is. A két nemzetkoncepció "európai versenye" pedig mindeddig távolról sem tűnt olyan előnyösnek Magyarország és a magyarság számára, mint amilyen egyértelmű a nyugat--kelet irányú lejtőn Magyarország előnye Romániával szemben. A státustörvény kapcsán kibontakozó román--magyar disputa azonban a koncepciók versenyét is új perspektívába helyezi.

Ha csak a nemzet mibenlétéről szóló irodalom hagyományos fogalmaival élünk, könnyű vázolni a két nemzetkoncepció közötti különbséget. A magyar köztudatban az első világháborús terület- és a lakosságveszteségek traumája nyomán mára a kulturális nemzet koncepciója vált uralkodóvá: a magyar nemzetet a Magyarország határain belül és kívül élő, magyarul beszélők közössége alkotja. E közösség megóvása, érdekeinek védelme központi helyen áll a magyar politika szótárában, de ugyanakkor, mivel eszközeihez a nemzettel nem azonosítható magyar állam kül- és gazdaságpolitikai pozíciói révén jut, e szótár nyitott maradt a modernizációs folyamatok fogalomvilága felé is.

Ezzel szemben a román nemzetkoncepciót az a feszültség jellemzi, amely a múlt században meghonosodott államnemzeti ethosz és a Nagy-Románia 1918-as megteremtését követő nemzetállami "kulturkampf" gyakorlata között kialakult. Az előbbit a francia állammodell bűvöletét meghonosító, XIX. századi nagy politikusi és államférfiúi nemzedék képviselte, a másodikat az Erdélyt és Besszarábiát 1920 után megszálló, levantei "erényekben" bővelkedő bürokratahad. Talán nem túlzás megállapítani: e feszültség szinte végzetesen összekapcsolta a politikai modernizáció kérdéseit s annak liberális szótárát a román nemzet kollektív mibenlétének kérdéseivel. Egy sajátos modernizációs perspektíva vált uralkodóvá a román értelmiségi közgondolkodásban, amely igazából nem fordult szembe a harmincas évek második felének ortodox miszticizmusból kinövő nemzeti ideológiáival, s nem ítélte el a kommunizmus homogenizációs nemzetépítő gyakorlatát sem. Mindebből mára egy szótár és egy politika tehetetlenségi állapota maradt fenn.

Az uralkodó román nemzetkoncepció politikai tehetetlensége annak következménye, hogy a kulturális homogenitást és nem a különbözőséget kultiválja, és ez komoly akadály abban a folyamatban, amellyel a romániai társadalomnak -- és nem utolsósorban a román államnak -- alkalmazkodnia kellene megváltozott környezetéhez és az európai integrációs folyamathoz. A homogenitás kultiválásának szótára azonban egyezik az "európai beszéd" szótárával és a klasszikus republikanizmus beszédmódjával. És ez az, ami a státustörvény vitájában egyetlen arcvonalba szervezte a törvény ellen szóló teljes román politikai elitet (a liberális pártvezér Valeriu Stoicától a nagy-romániás Vadim Tudorig) és a kedvezménytörvény magyar ellenzőit. Csakhogy az egységes szótár mögött az intenciók különbözősége húzódik meg. A román politikai elit, amikor a státustörvény ellen az "etnikai megkülönböztetés" vádját hozza fel, s vele szemben az Európába integrálódó polgári nemzet koncepcióját helyezi, valójában nem arra az egyenlőségre gondol, amelynek célja "a személyek, a javak, a szolgáltatások és a tőke teljesen szabad forgalma" az európai térségben, hanem a román nemzetpolitikai koncepció homogenizációs terveinek továbbéltetésére. És Tamás Gáspár Miklós, amikor a "klasszikus állampolgári ideál" feladásáról beszél, valójában globalizmusellenességének ad hangot, úgy vélvén feltehetőleg, hogy a klasszikus (liberális) nemzetállam megerősítésével ellensúlyozhatók a globalizációs folyamatok.

Csakhogy e különböző intenciók találkahelyeként működő szótár valójában alkalmatlan annak megértésére és megértetésére, mi történik Kelet-Közép-Európában, és milyen folyamatokba illeszkedik bele a státustörvény. A státustörvény eredetisége abban rejlik, hogy miközben deklaratíve nemzetpolitikai és kisebbségvédelmi célokat fogalmaz meg, valójában azt az utat jelöli ki, amelyen térségünkben megkezdődik a területi állam -- a vesztfáliai paradigma -- leépülése. A státustörvény eredetisége -- ebben az összefüggésben -- az, hogy nem a területénn belüli politikai homogenitás "kiteljesítésével" készül az európai integrációra, hanem a területén kívüli kulturális-szimbolikus terek szervezésével. Talán nem véletlen, hogy ezt éppen az a fiatal román író, Caius Dobrescu vette érszre, aki a törvényt mind a román (államnemzeti) modelltől, mind pedig a sajátos magyar céljaitól ("a nemzet békés újraegyesítése") függetlenül tudta szemlélni. Amint a Provincia című, kétnyelvű erdélyi folyóirat idei 6-7. számában írja, a státustörvény azon eszközök közé tartozik, amelyek a nemzeti egységét klasszikus eszközökkel megvalósítani nem képes magyar társadalom "rendkívüli alkalmazkodási és megújulási képességeként" jönnek számításba. Dobrescu szerint nem a törvény "etnikai tartalma", hanem az általa létrehozott, határokon túlnyúló kapcsolatháló "tranzakciós jellege" az, ami figyelemre méltó. Vagyis az, hogy nyitott, hogy többféle jövőbeli politika eszköze lehet. Hozzátehetnénk: eszköz lehet azoknak a "modernizációs pufferzónáknak" a létrehozásában is, amelyekkel a majdani EU-tag Magyarország a környező térségek (a Kárpát-medence jó része) fejlődését magáéhoz kapcsolja.

Hogy mindez európai és nem "Európa-ellenes" folyamat (ahogy a státustörvény kritikusai mondják), azt a bírálók két érve kapcsán is vizsgálhatjuk. Az egyik szerint a magyar kedvezménytörvény "etnikai alapú" megkülönböztetést vezet be, miközben Európa nem az etnicitás felé halad. Valójában azonban -- amint Schöpflin György írta Közép-Európa: felemás modernitás? című esszéjében (Provincia, 2001. 4. szám) -- csupán az történt, hogy a Nyugat "megpróbálta rákényszeríteni a térségre azt, amit a hatalomgyakorlás etnicitásmentes szemléletének gondolt". Azonban, teszi hozzá, ezzel hibát követett el. Egyrészt azért, mert saját politikai és pénzügyi hatalma biztos tudatában azt akarta elfogadtatni Közép-Európával, ami egyébként nem igaz. Másrészt azért, mert teljességgel félreértette, hogy Közép-Európa miért épít az enticitásra; úgy gondolta, a jelenség oka valami ősi gyűlölet, "a régió lakosságának valamiféle közös vagy éppenséggel genetikai fogyatékossága", holott nem erről van szó.

A bírálat másik érve szerint a törvény területen kívüli hatályú, mivel előírásai más államok polgárairól rendelkeznek. Csakhogy ez az érv akkor támasztható alá, ha az állampolgárokat az állam "tulajdonaként" fogjuk fel, s nem szabad polgárokként, akik államuk -- hazájuk -- területén jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek, annak területén kívül pedig csupán államuk általános jogvédő kötelezettsége az, ami az állampolgári jogviszonynak tartalmat ad. A területenkívüliség érve -- amely egyaránt megtalálható Adrian Nastase román kormányfőnél és Tamás Gáspár Miklós magyar filozófusnál -- így nem az "európaiság érve" (személyek szabad mozgása, "európai polgár" stb.), inkább abból a repbulikánus hagyományból ered, amely az állampolgári lojalitásnak olyan mély erkölcsi dimenziót tulajdonított, hogy abból a tulajdonlás fentebb említett képzete is kialakult.

Mindezek után nem alaptalan kijelentenünk: az unió bővülésével talán nemcsak az EU mint szervezet alakult át, hanem maga az "európaiság" is. Ebben a folyamatban pedig bizonyos, hogy a kelet-közép-európai állam szuverenitásának lebomlása más, mint amilyen a nyugati államoké volt. Míg Nyugat-Európában az Európai Unió e folyamatot egy "vertikális modell" alapján gyorsította fel, amelyben a nemzetállamok feletti (Brüsszel) és a nemzetállam alatti szint (a régiók) megerősödése volt meghatározó, mindez a fokozatosan felzárkózó Kelet-Közép-Európában egy kissé másképp megy végbe. Térségünkben a "vertikális modell" mellett egy "horizontálissal" is számolni kell, ugyanis a kelet-közép-európai államok egyrészt nem egyszerre, hanem történeti fáziskülönbségekkel lépnek be az EU-ba, másrészt pedig a belépés vagy a felzárkózás a le nem zárult nemzetépítési folyamatokkal párhuzamosan történik meg. Olyan körülmény ez, amelynek folytán az egymással szomszédos államoknak szuverenitásuk "korlátozódásában" e határokon átnyúló -- kulturális teret szervező -- "státustörvényes" móddal is számolniuk kell.


írta Bakk Miklos
forrás: Magyar Szó





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]



- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Korábbi cikkek:

» Ziua: Budapest Nagy-Magyarországot akar
» Koszovó és a magyarok - írta Ternovácz István
» Határok és nemzetek - írta Bálint István
» Rettegést kiváltó magyar településnevek Szlovákiában
» Vajdaság: Mindegy kivel, csak másik magyarral ne?
» Hivatalos megemlekezest Trianon aldozataira is!
» Åland az EU-ból való kilépéssel fenyeget
» A kulturális autonómia az elszakadáshoz vezetne?
» Romániai restitúció elvben és gyakorlatban
» Nem akar magyar feliratot a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgatója
» Fura cseh mea culpa - írta Papp László Tamás
» "Cseh bocsánatkérés a magyaroktól"
» Déva nincs is olyan messze
» A reményhez 2006. - írta Kaslik Péter
» A megkoronázatlan király - írta Lázs Sándor
» Kifütyülték és NEM-et mutattak Kuncze Gábornak Nagyváradon
» Bozóki: A rehabilitálásról szóló törvény módosító javaslatai
» "Teljes egyetértés" - avagy Miben is értettek egyet Kostunica és Kasza?
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)
» Matuska Márton: Tisztelgés az ártatlan áldozatok emléke előtt
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Továbbra is tart a szerb elnyomás a Délvidéken
» Halottak napi éltető imáink
» Túszhelyzetben a vajdasági magyarság
» Magyarellenes lépések Csángóföldön
» HRW: "Veszélyes közömbösség: erőszak a kisebbségek ellen Szerbiában"
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Katalonia, ahol sikeresebbek az autonomista törekvések
» Benes-dekrétumok: Újabb bírálat Szlovákiának
» Remegős világ után feketeleves - írta Stányó Tóth Gizella
» A délvidéki magyarok helyzetérol az EBESZ konferenciáján
» Az EP a vajdasági kisebbségek jogainak védelmére intette Szerbiát
» Délvidék: jogsértések a magyarok ellen
» A merénylők és terroristák országában - Magyarverések Vajdaságban
» Szabadka: Meggyalázták az ártatlan áldozatok emlékművét
» Gyilkosság Magyarkanizsán
» Tom Lantos: Éles amerikai bírálat Szerbiának
» Csíkszentgyörgyi magyarverés: Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast (2005.09.05)
» Magyar gimnazistát vertek meg szerb fiatalok Szabadkán 2005.09.20
» Magyar kiskatonát bántalmaztak a zentai laktanyában 2005.09.18
» Magyart bántalmaztak szerb diákok Szabadkán 2005.09.16
» Két magyar fiatalt vertek meg Újvidéken
» Temerini magyarverés: Szabadlábra helyezték a magyarverőket
» Egy magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Palicson
» Két magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Újvidéken
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Vasrudas leszámolás bácskossuthfalvi diszkóban
» Tomboló magyarellenesség Szerbiában
» Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Becsey: A Vajdaság ügyérol nem szabad megfeledkezniük az európai intézményeknek
» Becsey: A Vajdasági magyarok helyzete nem javult, az EU intézményei is felelősek
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Becsey: Enyhíteni kell a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit
» Becsey: Uniós tagságunk adó- és vámkövetkezményei
» Kosztolányira emlékeztek Szabadkán
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Tanulmányok a nemzeti kisebbség kérdéseiről
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.