Most már egyrészt megtapasztaltuk azt, hogy az sem teljesen közömbös, mindig hogy egy megyehatár hol van. Mert hisz a Veszprém megyei községek Győr megyéhez kívánnak csatlakozni, és ez népszavazással kerül eldöntésre, hogy végül is melyik megyéhez tartozzanak. Másrészt pedig nem azt láttuk, hogy a határok nyitottabbakká váltak volna, hanem az elmúlt tíz évben mind nehezebb lett a határoknak az átlépése. Most szembesültünk az ún. schengeni határoknak a követelésével. Most, hogy 13 országot hívott meg Helsinkiben az Európai Unió, hogy kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat, teljesen áttekinthetetlenné vagy megjósolhatatlanná válik az, hogy a 13 ország közül, melyik mikor csatlakozik, és hol kell az Európai Unió kívánsága szerint schengeni típusú határt létesíteni.

Akkor, amikor egy községet, egy falut kettévág a határ, amikor a rokonokat szétválaszt a határ, amikor mindkét oldalon azonos etnikumú lakosság lakik, akkor nem lesz közömbös az, hogy ott egy szabadon átjárható határ van-e vagy egy elektronikus vasfüggöny. Nem tudjuk most még megjósolni, hogy mi lesz a csatlakozásnak a sorrendje és mennyi ideig fog két ország között egy határ az EU számára külső határnak minősülni. Ez azért nagyon lényeges, mert 1947 óta 52 év alatt a mai napig nem volt olyan kormány, amely a határok kérdését felvetette volna. Viszont felveti a határok kérdését az Európai Unió. Nem azt, hogy hol legyenek a határok, nem azt, hogy mi legyen ezeknek a határoknak a jellege.

Amikor ezt követelményként felvetik, akkor én azt gondolom, hogy egy ésszerű válasz az, hogy a magyar kormány felvesse azt, hogy ésszerű helyen van-e az a határ, ha egy azonos etnikumot kettévág. Itt nem csak magyar problémáról van szó.

Ha a 13 országot végigvesszük, akkor nincs egyetlen egy a 13 ország közül, amelyben a következő 4 probléma közül legalább az egyik ne jelentkezne: az államnyelv, a határok, a határon kívül élő nemzetrészeknek a kérdése, a határokon belül levő kisebbségek kérdése. Legalább egy, de van, ahol mind a négy - mind a 13 országnak az esetében felvetődik. Ha ezeket szétszabdalják scehengeni típusú határok, akkor ebből olyan feszültségek fognak létrejönni, amelyek ma még megjósolhatatlanok. Robbanásveszélyes helyzetek, hiszen a jugoszláviai nemzetiségek közötti összetűzéseket sem lehetet három vagy négy évvel előbb megjósolni. Ezt az egész problematikát fel kellene vetni az Európai Unióval folytatott tárgyalásokon. Hogy itt az önrendelkezési jog elvének az érvényesítésével az egész helyzetet felül kellene vizsgálni. Foglalkozni kellene vele. Legalábbis vessük fel. Az autonómia kérdését szorgalmazni kell. De hát ott, ahol a határ két oldalán ugyanaz az etnikum él, ott mennyivel egyszerűbb a határt odébb tolni önrendelkezés alapján, népszavazással, eldönteni azt, hogy hol legyen a határ, mint autonómiát létesíteni.

Természetesen ügyelnünk kell arra, hogy a kérdéseket hogyan vetjük fel, nehogy rontsunk a határon túl élő magyarságnak a helyzetén. Ezért javasoltam azt, hogy ezt nem is mintegy magyar kérdést kell exponálni, hanem mint egy olyan kérdést, amely tulajdonképpen mind a 13 csatlakozásra váró országot érinti. Nekem semmi ellenvetésem nincs az ellen, ha a románok is népszavazást akarnak egyes határterületeken, akár még Békés megyében is, vagy a szlovákok Salgótarján környékén.

Nekünk nem kell félnünk egy ilyen népszavazástól. A románok is, hogy ha akarnak, kérjenek népszavazást az ukrán határokról, a moldáv határokról, a bulgár határokról. A szlovákok is kérhetnek arról, hogy hol legyen a szlovák-ukrán határ. Úgy gondolom, ha ez ilyen formában kerül felvetésre, ez nem egy provokatív felvetés. Én abszurdnak tartom azt - és erre Diószegi professzor is utalt -, hogy véglegesnek kelljen tekinteni valamit, amit 1919-20-ban hoztak létre. A Versailles-i békeszerződések előtti ezer évében nem volt olyan év, nem volt olyan nap, hogy ez a 13 nemzet önálló országként egyidejűleg létezett volna, nem hogy a jelenlegi határaival, de egyáltalán. Tehát azért, mert valamit 80 évvel ezelőtt létrehoztak Európában, lényegében Clemanceau-nak a kívánságára, egy olyan helyzetet, ami soha azelőtt a világtörténelemben nem létezett, és amely minden rendezőelvet nélkülöz, amelyet kizárólag hatalmi vagy vélt hatalmi szempontok diktáltak, hogy most már örökké ennek kell fennmaradnia, ezt a doktrínát én tarthatatlan doktrínának tartom.

- Balogh Erzsébet:

Azt szeretném megkérdezni, hogy mik ennek az önrendelkezésnek az esélyei. Tudniillik a Bácskában is kiirtottak, némelyek szerint 40 ezer, mások szerint 60 ezer, vagy nem tudom mennyi magyart. Na most, ha ott felvetik azt a kérdést, hogy tessék szavazni. Na most ki mer ott szavazni? Ki mer ott szavazni, ahol népirtás folyt? Kárpátalján is. Kinek az ígéretét lehet elhinni, ha megígérik neki, hogy utána nem végeznek ki senkit? És nem lesz se sortűz, se tankkal taposás, se karóba húzás, semmi ilyen. Hát ki hiszi ezt el? Hogy tetszik elképzelni ezt az önrendelkezést?

Dr. Ravasz Károly:

Azt hiszem, hogy a felszólalásnak a lényege az volt, hogy ki mer szavazni, amikor azt mondjuk, hogy az önrendelkezési jognak kell érvényesülnie. Akkor az csak népszavazás útján érvényesíthető. És minthogy ezt a megoldást az Európai Uniótól várnánk, hát természetes, hogy ezeknek a népszavazásoknak, ezeknek az Európai Unió felügyelete mellett kell, hogy megtörténjenek. Nem hiszem azt, hogy ez egy olyan riasztó dolog lenne, amit nem lehetne felvetni és képviselni.


Lehet-e szamitani az europai Uniora?

1989 utan közép és kelet Europaban, valamint a Balkanon, elterjedt a jelszo: "vissza Europaba!".

Sok itteni politikus ugy vélte, hogy minden probléma majd megoldast nyer az europai Unioba valo minél gyorsabb belépéssel. Ezt a lelkesedést még betetözte szamos nyugat europai vezetö ember üres igérete, akik szintén a gyors integraciot, s teljesen lehetetlen megoldasokat ajanlottak a kommunizmus igaja alol éppen csak felszabadult népeknek. Tizenegy évvel késöbb azonban nagy a kiabrandulas...

Mindezek az emberek elfelejtették, hogy a nyugateuropai Unio megalkotasa hosszu és nehéz feladat volt, s az Unio sikerét éppen a hideg haborunak köszönhette. A kommunizmustol valo félelem terelte közös akolba az egymast nem nagyon szeretö belgakat és hollandusokat, franciakat és németeket, angolokat és olaszokat. De a nagy félelem dacara minden nem sikerült; igy 1954-ben a franciak megakadalyoztak az Europai Védelmi Szövetség létrejöttét. Az angolok meg igen sokat gondolkodtak: belépjenek-e vagy nem az Unioba? A belépés utan pedig azon, hogy bennmaradjanak vagy kilépjenek? Olyan allamok csatlakozasa pedig mint Görögorszag vagy Portugalia, hogy csak ezeket emlitsem, nagyon megzavarta a nehezen megszerzett egyensulyt.

Több mint ötven évre volt szükség ahhoz, hogy egy közös pénz létesüljön. Azota az Euro 30%-t vesztett értékéböl, s a dollar mellett teljesen eltörpült. Igy nem csoda ha az angolok, danok, norvégok nem akarnak belöle...

Azt is meg kell allapitani, hogy haladas pénzügyi téren nemigen volt, ugyanis mar 1865-ben létrejött a közös pénz Belgium, Franciaorszag, Olaszorszag, Svajc, majd Görögorszag között (Union latine).
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a nyugat europai fejlett allamok egy homogén tömböt alkotnak, s gazdasagi, pénzügyi és politikai téren sok vonatkozasban hasonlitanak egymasra. Hogy lehetne komoly bajok nélkül integralni ide Albaniat, Bulgariat vagy Romaniat?

A nemzetiségi kérdést se az angolok, se a belgak, se a spanyolok nem tudtak megoldani. A franciak pedig egyszerüen agyonhallgatjak a problémat naluk. Németorszagban a sok emigrans jelent problémat, s szitja a sovinizmust. Akkor, hogy tudnanak ezek az allamok segiteni a közép és keleteuropai, valamint a balkani igen bonyolult nemzetiségi problémakban?

Az Europai Unio a hatarok kérdését nem ugy veti fel, hogy hol legyenek a hatarok, hanem ugy, hogy mi legyen a hataroknak a jellege. A logikus gondolkodast teljesen elvetik. Eszükbe se jutt kérdezni; ésszerü-e egy olyan hatar mely azonos etnikum nagy tömbjét egyszerüen kettévagja....?

Tehat felmerül a kérdés; lehet-e szamitani az Europai Uniora? Az ismertetettek alapjan a valasz: nem sokat! Se gazdasagi, se pénzügyi, se politikai segitség innen alig fog érkezni. A közép europai népek arra vannak karhoztatva, hogy kemény és közös munkaval egy nagy, itteni Unioban keressék a boldogulast. Ez lehetséges; csak akarat és megértés kell!

" Újra és újra visszatérnek azok az "érvek", melyek azt próbálják alátámasztani, hogy jó volt a trianoni döntés, mert megszabadított bennünket egy csomó nyűgtől. Sőt mekkora gondot vennénk a nyakunkba, ha a megfelelő körülmények kihasználásával a megszállt területeket visszaszereznénk. Az alábbiakban néhány "merkantilista" szempontot vázolnék fel:

Sajnos az EU tagsag egy politikai jelszova valt amelynek tartalma rendkivul homalyos. Eloszor is az olyan politika amely kijelenti hogy alternativa nincsen, nem komoly, egy orszag politikajaban bizony kell alternativanak lenni. Ennel sokkal lenyegesebb az, hogy jo lenne tudni, hogy milyen Europaba igyekszunk: egy federalis, kozponti kormannyal rendelkezo, es a regioknak is tereteado demokratikus Europaba, vagy egy masik Europaba amely nem mas mint a hiperplazak laza halozata, akarvalytoke repkedesevel es penzmosassal foglalkozo intezmenyekkel?

1. Aki úgy gondolja, hogy majd az egyesült Európa (ha egyáltalán megvalósul!) megoldja a mi helyzetünket, az csak a már kudarcba fulladt "internacionalizmusba" vetett hitet melegíti fel újra. Bizonyíték erre, hogy a kisebbségek ügye nyugaton sem megoldott és nem várható az sem (a nagyobb államok ellenérdekeltsége miatt!), hogy kötelező érvényű előírások szüllesenek e kérdésben. Ami jelenleg van, az néhány (kiherélt!) ajánlás, melyet minden állam saját belátása szerint vagy betart, vagy sem. Az EU bővítésétől sem várható javulás, hiszen bármelyik "kört" nézzük azok az államok vannak többségben, melyek elsősorban velünk ellentétes érdekűek, vagy legfeljebb közömbösek.

2. A kibővített EU-ban, a közös pénzek szétosztásában nagy szerepet játszik az egyes államok mérete, lakosainak száma. Tehát nem mindegy, hogy Magyarország mekkora.

3. Ugyanez vonatkozik az Unión belüli döntéshozatalra és ha megszűnik, vagy korlátozódik a vétó lehetősége, akkor a lélekszám alapján kiosztott szavazati mandátumok száma jelentős mértékben esik a latba. Tehát nem mindegys, hogy mekkora Magyarország lesz tagja az Uniónak.

4. Kétségtelen, hogy a megszállt területek eltérő és sok esetben a magyarországi régiókhoz viszonyítva szerényebb gazdasági állapotban van. A határok felülvizsgálatát támogatók egyike sem tagadta ezt. Meglehet, hogy Pest megyével, vagy a Dunántúl északi részével összehasonlítva, mindegyik gyengébb. De a Tiszántúlhoz képest már nem feltétlenül.

Másrészt e területek bekapcsolása a magyar gazdaság vérkeringésébe új fejlesztési területeket nyit meg, melyek a magyarországi cégek számára is jelentős belső piacot jelentenek. Most élet-halál harc folyik néhány kilométernyi autópálya felépítéséért, visszacsatolás esetén akkora infrastruktúra-fejlesztési lehetőségek nyílnak, melyek sok új munkahelyet, illetve a halódó magyar cégek számára kilábalási lehetőséget jelentenek.

Ezzel párhuzamosan nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a Tiszántúl gyengeségének egyik oka, hogy a "világ végén" van, pontosabban kiszakadva a több évszázados gazdasági környezetből, a mai napig nem tudott beilleszkedni az újba. Visszacsatolás esetén, éppen összekötő és tranzit jellegénél fogva itt is beindulhat a fejlődés. Ugyanakkor az elcsatolt területek nem azért szegények, mert nem életképesek, hanem azért, mert az ásványkincsek, alapanyagok és az ott megtermelt javak döntő többségét a szegényebb idegen tartományok életben tartásához használják fel.

Ez mind Románia, mind pedig Szerbia esetében érvényes. Említhetnénk, hogy a Vajdaság egész Jugoszláviát látja el élelemmel, sőt a volt Nagy-Jugoszláviát is döntően bácskai búzával etették. Vagy például egész Erdély éves költségvetési juttatása kevesebb, mint amennyit csupán Bukarest kap.
Nyersanyagellátottság és ásványkincs gazdagság alapján Romániának messze Magyarország előtt kellene járnia gazdasági téren! De mégsem, mert hiányzik hozzá a szellemi tőke. Viszont úgy vélem azt mindenki elismeri, hogy ebben az erőforrásban viszont nekünk nagy tartalékaink vannak!

Visszacsatolás esetén más lenne a helyzet, hiszen egy náluknál fejlettebb országhoz kerülnének vissza, így a források helyben hagyásával, akár saját erőből is hamar fejlődésnek indulhatnának. Ez még gyorsabb lehetne, bizonyos támogatással.

5. Kisebbségi kérdés. Kétségtelen, hogy bizonyos mértékig megváltozna Magyarország etnikai összetétele, bár szerintem nem annyira, mint egyesek tartanak tőle. Ennek több oka van: a jelenlegi statisztikákban sok magyar, vagy vegyes házasságban élő opportunizmusból a románynak, szerbnek stb. vallja magát. Egy megváltozott helyzetben, szintén opportunizmusból, magyarnak vallják majd magukat. Ezt persze el lehet ítélni, de akkor is tény marad. (Ha a készülő, a megszállt területekre vonatkozó készülő törvény életbe lép majd, ennek első jeleit tapasztalni fogjuk. Amennyiben a gyermekes családok esetében e törvény hatálya alá azok tartoznának, akik gyermekeiket magyar iskolába járatják, egyik évről a másikra hirtelen új magyar oktatási intézményeket kell megnyitni!) A megszállt területeken élő, jelenleg a többséghez tartozók közül sokan, egy ilyen változás esetén visszaköltöznének eredeti lakó-, vagy származási helyükre. Ez tapasztalható volt a bécsi döntések esetén is, annak ellenére, hogy ezek nem erőszakos visszafoglallások voltak.

Természetesen mindez nem menne egyszerűen végbe. Egészen biztos, hogy elsősorban az első szakaszban számos konfliktus, illetve feszültség keletkezne. De hosszú távon, többet nyernénk, mint veszítenénk.

A fentiek azoknak szóltak, akiknél az érzelmi, a racionális mérlegelés fölötti szempontok nem jelentenek semmit. A többiek számára mindez másodrendű! "

Mostanában mást se hallani, mint az EU-csatlakozást. Már tárgyalások folynak, s az egész országot erre állítják be.
Állítólag demokratikus ország vagyunk. Akkor pedig miért nem volt népszavazás az egész folyamat elkezdése előtt? Miért nem keszült hatástanulmány? Készít-e ilyet a mostani kormány?
Évek óta azzal álltatnak minket, hogy az EU megoldás a trianoni traumára. Ez sajnos nem igaz. Egyrészt az esetleges csatlakozásunk után schengeni határ fogja elválasztani a magyar területeket, s ez Románia, Jugoszlávia, Ukrajna esetében végleges, és végzetes lehet.

Másrészt, amennyiben a szomszédok csatlakoznának is az EU-hoz, az ottani kisebbségek ugye akkor is nemzeti hatáskörben maradna; megmaradna tehát az idegen kultúrpolitika és közigazgatás. S azt se feledjük, hogy azon országok "klubjába" igyekszünk, amely vezető országainak Trianont "köszönhetjük"!

A kételyemet erősíti többekközött a szlovák "nyelvtörvény" is. A politikusink (tisztelet a kivételnek) Magyarországot képviseljék Európában, s ne az EU-t Magyarországon!

a HUNSOR összeállítása
forrás: Krónika


[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]



- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Korábbi cikkek:

» Ziua: Budapest Nagy-Magyarországot akar
» Koszovó és a magyarok - írta Ternovácz István
» Határok és nemzetek - írta Bálint István
» Rettegést kiváltó magyar településnevek Szlovákiában
» Vajdaság: Mindegy kivel, csak másik magyarral ne?
» Hivatalos megemlekezest Trianon aldozataira is!
» Åland az EU-ból való kilépéssel fenyeget
» A kulturális autonómia az elszakadáshoz vezetne?
» Romániai restitúció elvben és gyakorlatban
» Nem akar magyar feliratot a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgatója
» Fura cseh mea culpa - írta Papp László Tamás
» "Cseh bocsánatkérés a magyaroktól"
» Déva nincs is olyan messze
» A reményhez 2006. - írta Kaslik Péter
» A megkoronázatlan király - írta Lázs Sándor
» Kifütyülték és NEM-et mutattak Kuncze Gábornak Nagyváradon
» Bozóki: A rehabilitálásról szóló törvény módosító javaslatai
» "Teljes egyetértés" - avagy Miben is értettek egyet Kostunica és Kasza?
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)
» Matuska Márton: Tisztelgés az ártatlan áldozatok emléke előtt
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Továbbra is tart a szerb elnyomás a Délvidéken
» Halottak napi éltető imáink
» Túszhelyzetben a vajdasági magyarság
» Magyarellenes lépések Csángóföldön
» HRW: "Veszélyes közömbösség: erőszak a kisebbségek ellen Szerbiában"
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Katalonia, ahol sikeresebbek az autonomista törekvések
» Benes-dekrétumok: Újabb bírálat Szlovákiának
» Remegős világ után feketeleves - írta Stányó Tóth Gizella
» A délvidéki magyarok helyzetérol az EBESZ konferenciáján
» Az EP a vajdasági kisebbségek jogainak védelmére intette Szerbiát
» Délvidék: jogsértések a magyarok ellen
» A merénylők és terroristák országában - Magyarverések Vajdaságban
» Szabadka: Meggyalázták az ártatlan áldozatok emlékművét
» Gyilkosság Magyarkanizsán
» Tom Lantos: Éles amerikai bírálat Szerbiának
» Csíkszentgyörgyi magyarverés: Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast (2005.09.05)
» Magyar gimnazistát vertek meg szerb fiatalok Szabadkán 2005.09.20
» Magyar kiskatonát bántalmaztak a zentai laktanyában 2005.09.18
» Magyart bántalmaztak szerb diákok Szabadkán 2005.09.16
» Két magyar fiatalt vertek meg Újvidéken
» Temerini magyarverés: Szabadlábra helyezték a magyarverőket
» Egy magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Palicson
» Két magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Újvidéken
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Vasrudas leszámolás bácskossuthfalvi diszkóban
» Tomboló magyarellenesség Szerbiában
» Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Becsey: A Vajdaság ügyérol nem szabad megfeledkezniük az európai intézményeknek
» Becsey: A Vajdasági magyarok helyzete nem javult, az EU intézményei is felelősek
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Becsey: Enyhíteni kell a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit
» Becsey: Uniós tagságunk adó- és vámkövetkezményei
» Kosztolányira emlékeztek Szabadkán
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Tanulmányok a nemzeti kisebbség kérdéseiről
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.