|
|
125. január 11., szombat
Öt perc tehát elegendő volt....
írta Sinkovits Péter HUNSOR medencefigyelő
Öt perc. Az új csehszlovák kormánynak 1945. április 5-én annyi időre volt szüksége, hogy a Kassai Kormányprogram néven ismertté vált dokumentum VIII. fejezetét elfogadva kimondja: azok a német és magyar nemzetiségű személyek, akik az 1938. évi müncheni döntés előtt csehszlovák állampolgárok voltak, visszakaphatják állampolgárságukat, de csakis akkor, ha aktívan harcoltak a Henlein és a magyar irredenta pártok ellen, kiálltak a Csehszlovák Köztársaság mellett, s akiket a német és a magyar államhatalom ellenállókként vagy a Csehszlovákia iránti hűségük miatt üldözött és bebörtönzött, koncentrációs táborba zárt, vagy akiknek külföldre kellett menekülniük, és ott tevékenyen harcoltak Csehszlovákia megújításáért.
A többi német és magyar nemzetiségű állampolgártól viszont meg kell vonni az
állampolgárságot. Öt perc tehát elegendő volt, hogy kb. négymillió --
általában passzívan viselkedő -- ember sorsáról döntsenek...
KÉSŐI DÖBBENET
A második világháború befejezése után a szlovákiai magyar
kisebbség arra a követelésre ébredt, hogy a csehszlovák állam biztonsága
érdekében az etnikai határokat az államhatárokig kell kitolni, vagyis hogy a
határ menti magyar kisebbséget -- mintegy félmilliós lélekszámban -- el kell
távolítani Szlovákiából. Ezek a sorok a felvidéki Janics Kálmánnak A
hontalanság évei c. kötetéből valók (a könyv 1979-ben jelent meg, Illyés
Gyula előszavával). Janics emlékezett arra, míg az első világháború azzal
zárult, hogy az elnyomott kisebbségeket szabaddá kell tenni, addig a második
világháború utáni elrendezés a kisebbségellenes hangulat légkörében jött
létre. A győztesek sajtója is erre hangolta a közvéleményt, váltig
hangoztatva például azt a benesi tételt, hogy a második világháborút a
nemzeti kisebbségek okozták, ezért vagy likvidálni kell őket, vagy
legalábbis jogvédelem nélkül sorsukra hagyni. Amíg tehát Dél-Szlovákia
magyarjai úgy képzelték, hogy a magyar és a szlovák fasizmus azonosítható, a
felelősséget pedig megosztja, hogy a Hitler kezdeményezésére létrejött
Tiso-féle szlovák bábállam volt lényegében az első csatlós (amely mondjuk 65
ezer szlovákiai zsidót adott át a németeknek), addig a háttérben egészen más
mozgások történtek. S ebben Benes jóval rafináltabb volt, s azt is tudta --
amire a budapesti politikai elit is csak igen későn döbbent rá --, hogy a
legyőzött részéről kilátástalan az érvelés. Benes hasonlóképpen már 1939-ben
szilárdan megtervezte, hogy fog lépni a háború befejeztével.
Eduard Benes tagadhatatlanul ügyes politikus volt, vezetésével
londoni emigrációs csoportja kormánnyá alakult. Mestere volt a
helyezkedésnek, a fordulatok kihasználásának, érzelmi hatások nem
befolyásolták. A politikai harcban nyíltan a machiavellizmus híve,
taktikáját pedig mindenkor a befejezett tények megteremtésére alapozta.
Vezérelve a csehszlovák jogfolytonosság volt, egy (csehek, szlovákok és
ukránok által lakott) szilárd szláv állam létrehozását tűzte ki célul, ahol
viszont nincs szükség németekre és magyarokra. Tárgyalásai során konokul,
kitartóan, ám gyakran hamis megtévesztéssel lavírozott az angol, az amerikai
és az orosz vezetéssel (bár a nagyhatalmak rendre különbséget tettek a
szudétanémetek és a szlovákiai magyarok között), tervét végül Gottwaldék,
azaz a Moszkvában tartózkodó Csehszlovák Kommunista Párt vezetői is
elfogadják. Ebben nyilván hatással lehetett Sztálin közeli munkatársa, L. V.
Berija is, aki 1944-ben több autonóm területet megszüntetett, és a
lakosságot Közép-Ázsiába telepítette át.
JOGTIPRÓ RENDELETEK SORA
Az igazsághoz tartozik, hogy a kitelepítés elmélete másutt is
"divatban" volt, Tiso Szlovákiája ezt azért dédelgette, hogy idővel
megszabadulhat a magyaroktól, de a németek is hasonló tervet készítettek
például a cseh medence cseh lakosságának eltávolítására, a szlovákság
esetében viszont elegendőnek tartották az asszimiláció eszközeit.
Visszakanyarodva valódi témánkhoz, 1945. február 16-án válik
egyértelművé a helyzet, rádióbeszédében Benes ekkor közli, nemcsak a német,
hanem a magyar kisebbséget is fel fogják számolni. Ehhez előzetesként egy
adat: az első világháborút követő "békeszerződések" úgy vonták meg
Csehszlovákia határait, hogy annak területén (Kárpátalja nélkül) akkor közel
egymillió magyar élt.
Az elkövetkező történéseket Gyönyör József Mi lesz velünk,
magyarokkal? c. kötetéből ismerhetjük meg (a hatvanas évek közepén a
pozsonyi Új Szóban megjelent írásokból szerkesztődött a könyv). A szerző
szerint az első fontos dokumentum a Szlovák Nemzeti Tanács Manifesztuma (a
dátum: 1945. február 4.), amely pusztán "az elmagyarosított szlovák
származású polgároknak teszi lehetővé, hogy beilleszkedjenek a szlovák
nemzet életébe". Ezt követi a Szlovákia Kommunista Pártjának felhívása,
amely a magyarok esetében már a megtorló büntetéseket is kilátásba helyezi,
majd azt is megállapítja, hogy "Dél-Szlovákia gazdag és termékeny földjének,
amelyről a magyar grófok és földesurak a hegyek közé szorították a szlovák
földművest, újból vissza kell kerülnie a földművelő szlovák nép kezébe".
Néhány nap múlva egy rendelet már az "árulók" földjeinek elkobzását
törvényesíti.
Az Edvard Benes által kinevezett csehszlovák kormány -- mint
már említettük -- 1945. április 5-én fogadja el a Kassai Kormányprogramot,
melynek révén a németek és a magyarok elveszítik állampolgárságukat. A
további rendeletek egyike megtiltja a kisebbségi népiskolák működését,
hasonlóképpen, hogy az államilag elismert egyházak német és magyar nyelven
tartsák meg az istentiszteleteiket. Pozsonyi magyarokat pillanatok alatt
telepítenek ki a szomszédos Ligetfaluba. A német és magyar nemzetiségű
közalkalmazottakat elbocsátják állásukból.
A prágai kormány a potsdami értekezlethez fordul a
csehszlovákiai magyarság kitelepítése ügyében, a követelést azonban
elutasítják, így Benes belső érvénnyel további rendeleteket hoz. A kollektív
felelősségre vonás elve 1945. augusztus 10-én lép hatályba, ettől a gyászos
emlékezetű naptól a csehszlovákiai magyarság de jure is hontalanná válik.
Nem illeti meg őket például sem az aktív, sem a passzív választójog, nem
vehetnek részt a közügyek intézésében, nem kaphatnak háborús kártérítést,
nem folyósítják a nyugdíjaikat. Benes aztán újabb jogszabályt ír alá,
miszerint mindenki munkára fogható, ennek alapján mintegy félszázezer
felvidéki magyart deportáltak csehországi kényszermunkára. A Magyarország és
Csehszlovákia közötti lakosságcsere viszont idővel elakadt, lévén
Magyarországról nem volt több szlovák jelentkező.
MARAD A KÉRDŐJEL
Az újrakezdéshez közel négy évet kellett várni. Ehhez Moszkva
is hozzájárult, megálljt parancsolva a térségben kiéleződő nacionalista
konfliktusoknak. Minderről tanulmányában dr. Szarka László tudósít (A
(cseh)szlovákiai magyar művelődés története, 1918--1998), említvén, 1948
őszén újraindul a magyar tannyelvű oktatás, majd egy évre rá megalakul a
Csemadok művelődési szervezet, megjelennek a pozsonyi Új Szó c. napilap első
számai, s a magyar kisebbség is fokozatosan visszanyeri állampolgári jogait.
Janics azonban figyelmeztet, a magyarüldözés Benes-elmélete még hosszú időn
át érvényben maradt, s a szlovák történetírás pedig elkerülte
nacionalistának minősíteni a dekrétumokat, az idők múlásával inkább
magyarázkodásra szorítkoztak. Az ügy tehát máig nem lezárt -- sem valódi
hatálytalanítás, sem bocsánatkérés nem történt --, s bár időközben új
alkotmányok és törvények születtek, a benesi dekrétumok valahogyan
átlebegnek a XXI. századba is (példa rá a nevesítetlen földterületek
visszaszármaztatásának máig rendezetlen kérdése), elévülhetetlen nyomasztó
hatásukkal.
Lapozgatom Csáky Pál könyvét (Magyarként Szlovákiában, Pozsonyi
Pannónia Könyvkiadó, 1994.); felelevenít egy jelenetet 1992 szeptemberéből.
A pozsonyi törvényhozás ekkor fogadja el a Szlovák Köztársaság Alkotmányát.
Amely így kezdődik: "Mi, a szlovák nemzet..." A Magyar Kereszténydemokrata
Mozgalom képviselői az alaptörvény ellen szavaztak, az Együttélés honatyái
pedig még a szavazás előtt kivonultak a teremből. A felvidéki magyar
politizálás egyik legmeghatározóbb egyénisége egy másik "epizódusra" is
emlékeztet. Idézzük: "1992 áprilisában mind a 14 magyar képviselő
aláírásával benyújtottunk egy programszöveget, amely eltörölte volna a
kollektív bűnösség elvét. Frantisek Miklosko parlamenti elnök behívatott
magához, miután szünetet rendelt el, és azt mondta, hogy erre nem érett meg
az idő (...), és ő nem szeretné, ha ebből botrány lenne". És most eljött az
ideje? -- ez a kérdés maradt hátra.
írta Sinkovits Péter
megjelent a Magyar Szó márciús 3-kai számában
[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Korábbi cikkek:
» Ziua: Budapest Nagy-Magyarországot akar
» Koszovó és a magyarok - írta Ternovácz István
» Határok és nemzetek - írta Bálint István
» Rettegést kiváltó magyar településnevek Szlovákiában
» Vajdaság: Mindegy kivel, csak másik magyarral ne?
» Hivatalos megemlekezest Trianon aldozataira is!
» Åland az EU-ból való kilépéssel fenyeget
» A kulturális autonómia az elszakadáshoz vezetne?
» Romániai restitúció elvben és gyakorlatban
» Nem akar magyar feliratot a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgatója
» Fura cseh mea culpa - írta Papp László Tamás
» "Cseh bocsánatkérés a magyaroktól"
» Déva nincs is olyan messze
» A reményhez 2006. - írta Kaslik Péter
» A megkoronázatlan király - írta Lázs Sándor
» Kifütyülték és NEM-et mutattak Kuncze Gábornak Nagyváradon
» Bozóki: A rehabilitálásról szóló törvény módosító javaslatai
» "Teljes egyetértés" - avagy Miben is értettek egyet Kostunica és Kasza?
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)
» Matuska Márton: Tisztelgés az ártatlan áldozatok emléke előtt
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Továbbra is tart a szerb elnyomás a Délvidéken
» Halottak napi éltető imáink
» Túszhelyzetben a vajdasági magyarság
» Magyarellenes lépések Csángóföldön
» HRW: "Veszélyes közömbösség: erőszak a kisebbségek ellen Szerbiában"
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Katalonia, ahol sikeresebbek az autonomista törekvések
» Benes-dekrétumok: Újabb bírálat Szlovákiának
» Remegős világ után feketeleves - írta Stányó Tóth Gizella
» A délvidéki magyarok helyzetérol az EBESZ konferenciáján
» Az EP a vajdasági kisebbségek jogainak védelmére intette Szerbiát
» Délvidék: jogsértések a magyarok ellen
» A merénylők és terroristák országában - Magyarverések Vajdaságban
» Szabadka: Meggyalázták az ártatlan áldozatok emlékművét
» Gyilkosság Magyarkanizsán
» Tom Lantos: Éles amerikai bírálat Szerbiának
» Csíkszentgyörgyi magyarverés: Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast (2005.09.05)
» Magyar gimnazistát vertek meg szerb fiatalok Szabadkán 2005.09.20
» Magyar kiskatonát bántalmaztak a zentai laktanyában 2005.09.18
» Magyart bántalmaztak szerb diákok Szabadkán 2005.09.16
» Két magyar fiatalt vertek meg Újvidéken
» Temerini magyarverés: Szabadlábra helyezték a magyarverőket
» Egy magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Palicson
» Két magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Újvidéken
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Vasrudas leszámolás bácskossuthfalvi diszkóban
» Tomboló magyarellenesség Szerbiában
» Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Becsey: A Vajdaság ügyérol nem szabad megfeledkezniük az európai intézményeknek
» Becsey: A Vajdasági magyarok helyzete nem javult, az EU intézményei is felelősek
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Becsey: Enyhíteni kell a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit
» Becsey: Uniós tagságunk adó- és vámkövetkezményei
» Kosztolányira emlékeztek Szabadkán
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Tanulmányok a nemzeti kisebbség kérdéseiről
» Anti-Minority Incidents
Continue in Vojvodina (HHRF)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
2025
., A.D.
|
|