A középkori szobrászat összefüggött az építészettel, a kôfaragók szobrászati elemeket vegyítettek a szerkezeti elemekbe. Ezekben vallási szimbolumokat fejeztek ki. Magyarországon a megmaradt XII. századi székesegyházak kapuit figurális díszek ékesítik (Gyulafehérvár, Ják stb.) A Kolozsvári testvérek, Márton és György Szent István, Szent László és Szent Imre ércszobrait 1370-ben készítették a nagyváradi székesegyház számára, rá húsz évre elkészítették Szent László lovasszobrát, ami a nagyváradi székesegyház elôtt állt, de elpusztult a török megszállás alatt. Fennmaradt azonban a sárkányölô Szent György lovagot megörökítô bronz lovasszobruk, ami ma Prága büszkesége. Mátyás király budai palotáját és udvarát számos ércszobor ékesítette.

A templomok és kastélyok világából igazán csak a XIX. század viszi ki a szobrokat a közterekre, a nemzeti szellem népszerűbb ébredésével. Ebben a korban nagy megbecsüléssel adózott a társadalom azoknak, akik a nemzet ügyét felkarolták, elôbbre vitték. Ez mutatkozott meg a közterületeken felállított szobrok által. Szent királyok, nemzeti fejedelmek, szabadsághôsök, államférfiak, költôk, írók, művészek, tudósok, majd a hazáért áldozatot hozó katonai vezetôk, hôsi halottak, nemzeti vértanúk kaptak szobrot, amely elôtt évfordulókon koszorúzással, megemlékezéssel újították fel folyamatosan a tiszteletet. Egy dologban mind azonos volt: a magyar társadalom saját hôseit tisztelte általuk, és ezekkel a szobrokkal éltette a közösségi szellemet. Hozzá tartozott a nemzeti kultúrához, az elôdök megbecsüléséhez. Nemzedékek részére példamutatás, erkölcsi tartás, tiszteletadás volt. Érték- és értékelésmegôrzés.

Azután jött a szobordöntögetés korszaka. A háború gyűlöletben fogant, és a széttépett ország népének üldözése szobrainak, emlékműveinek elpusztításával együtt járt. Felvidék, Erdély, Délvidék városainak magyar jellegét szobordöntéssel kezdték pusztítani. 1919 olyan éve volt a magyar történelemnek, amikor a nagyhatalmak szövetségében a szomszédos hatalmak háború utáni katonai terrorral üldözték el és rabolták ki, gyilkolták le a magyarokat, hogy a terület fölötti uralmukat véglegesítsék. Ugyanakkor az ország belsô ellenségei a maradék országban bevezették a vörös terrort ­ a nemzetközi bűnszövetkezet Magyarországot szemelte ki az ék szerepére Európa megfertôzéséhez, hogy szétterjedjen a szovjet tanácsköztársaság nyugat felé is.

Az 1919-ben megkezdett szobordöntögetést majd 1945-ben folytatják, és azt követôen valósítják meg a szovjet haderô jelenlétében a proletárdiktatúrát. Nem egyszerre, elôbb engedélyeznek demokratikus politikai pártokat, hogy névszerint föltérképezzék, kik azok, akik szembeszállnak a kommunista diktatúrával. Három év alatt a szovjet hatalom helyi erôszakszervei felmorzsolják a demokratikus pártokat, és megkezdôdik a lakosság nemzeti érzésű részének felszámolása a fokozott terror jegyében.

Elsôként rombolják le a Regnum Marianum templomot, amit hálaadásként épített fel a nemzet, azután hogy megszabadult az 1919-es proletárdiktatúrától. Helyére építették fel az ormótlan Sztalin-szobrot. A második proletárdiktatúrának bôven volt ideje kicserélni a nemzeti jelképeket bolsevista bűnözôkre, hazaárulókra, gyilkosokra, utcák terek elnevezésével szobrok, emlékművek, emléktáblák létesítésével. Iskolák, intézmények, múzeumok, kórházak, laktanyák ­ minden ami nevet viselhet, megkapta új nevét, hogy az legyen a példakép. Az legyen a követendô a magyar nemzet pusztítsában, megrontásában, kifosztásában. Az új, szocialista értékrend azóta gyűlöl mindent, ami nemzeti, és a két azóta felnôtt korosztály szellemisége és erkölcsisége megrontásának mérgezô gyümölcsei tovább bomlasztanak a magyar társadalomban.

A budapesti Szabadság téren a szovjet emlékmű talapzatán még ma is azt olvassa a magyar polgár, hogy hálából a felszabadító Vörös Hadseregnek... Ma Magyarországnak olyan miniszterelnöke van, aki ebben az évben Moszkvában köszönetét fejezte ki a Szovjetuniónak (ami már állítólag nincs) Magyarország felszabadításáért. Származása és elôélete alapján nyilvánvaló, hogy hálája kiterjed a "második felszabadításra" is. És ez az ember elrendeli az 1956-os emlékmű megrendelését, beiktatása után azonnal pénzt ígért egy 56-os emlékműre, azzal a megszorítással, hogy csak általa igazolt művészek pályázhatnak rá. Ezért nem fogadták el Kolozsy Sándor ausztráliai magyar szobrászművész, szabadságharcos, pályázatát, letagadva beérkezését is, nehogy be kelljen mutatni.

Kolozsy Sándor pályatervének makettját a szabadságharcosok kiállították Sydneyben az évfordulós ünnepélyen, amelyrôl szóló beszámolóban a szoborterv képe megjelent a Magyar Élet november 17-i számában. Sajnos a kép szöveg nélkül jelent meg, a megôrzött újságot kérjük visszalapozni az emlékmű tervének megtekintése érdekében.

A kormány még tavaly döntött arról, hogy a forradalom kitörésének ötvenedik évfordulójára készüljön központi emlékmű. Az 1956-os emlékévet elôkészítô bizottság a ledöntött Sztalin-szobor helyét javasolta helyszínül, melyhez a Fôvárosi Közgyűlés egyhangúlag hozzájárult. Megvan az egyetértés, már nehogy valaha is fel lehessen építeni újra a templomot.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc központi emlékművének megtervezésére kiírt pályázaton az elsô díjat (s a vele járó ötmillió forintot) az Emôdi-Kiss Tamás, Papp Tamás, György Katalin alkotta csoport nyerte.

Az emlékműnek szánt alkotás 2006 darab, változó magasságú, 23 x 23 centiméter keresztmetszetű vasoszlop lesz, melyek a térben éket formálnak, és ez a Dózsa György úttal ötvenhat fokos szöget zár majd be ­ így szól a leírás. A leírás szerint "a park felôli embermagas, álló oszlopok rusztikusan rozsdásak, és olyan elszórtan helyezkednek el, hogy be lehet közéjük lépni, állni. Az ék csúcsának közelében a már rozsdamentes oszlopok tömbbé tömörödnek, magasságuk 1,9 métertôl 8 méterig nô."

Képünk elölnézetben mutatja az oszloptömeget, amirôl a bíráló bizottság azt állítja, hogy "a tervben erô, forradalmi lendület van, a nemzeti egységet és annak ellenállhatatlan erejét mutatja."

A pályázat végeredményét ezév június 20-án hirdették ki. Azonnal megindult neves képzôművészek és 56-os forradalmárok tiltakozása a tervezett alkotás formai megoldásai és szellemisége ellen. Wittner Mária ismert szabadságharcos (akit a Kádár-rendszer halálra ítélt, amit a végrehajtás elôtti utolsó pillanatban változatatott meg) azért tartja felháborítónak ezt a tervet, mert szerinte nem a magyar szabadságharcról szól, hanem 2006-ról, a rendszerváltoztatás utáni magyar történelem mélypontjáról. "Nincs szükségünk azokra az akasztófaszerű képzôdményekre, amelyek az interneten is közölt pályaműrészleten ilyen értelemben fölismerhetôk. Szerintem szakmailag is rossz a terv. A legexponáltabb helyen látható obeliszket ezerszer fölhasznált, elcsépelt ötletnek tartom. Jómagam és ötvenhatos bajtársaim is egy emelkedô nemzet szimbolumával szeretnénk végre találkozni, s nem egy olyan alkotással, ami fokozza a mai szörnyű hétköznapoktól elgyötört emberek depresszióját."

Az ötvenhatos szervezetek makacsul tartják magukat ahhoz, hogy: a szociálliberális kormány nekik ne építsen semmiféle emlékművet. Az "1956 a Miénk!" mozgalom elnöke levelet küldött az Országgyűlés képviselôinek: "A leghatározottabban tiltakozunk ez ellen a kommunista ízű, a mások értékeit kisajátítani akaró eljárás ellen. 1956 november 4-e után a Kádár-, Marosán-, Apró Antal-vezette MSZMP vérbe fojtotta a szabadságharcot, majd további öt évig kegyetlen megtorlást alalmazott a résztvevôkkel szemben. 1958 júniusának második felében Apró Antal, a XX. század második felének egyik legsötétebb alakja az Országgyűlésben megdicsôült arccal, láthatóan elégedetten jelentette be Nagy Imrének, a magyar forradalom elsôszámú mártírjának kivégzését. Ennek a kommunista gonosztevônek az unokája felesége annak a Gyurcsány Ferencnek, aki ennek a nagy magyar ünnepnek fô szervezôje és irányítója akar lenni..."

Hanthy Kinga írja a Magyar Nemzetben: "Most egy olyan kompozíció született, amelyik a sokaságot geometriai formákkal jelképezi. A berlini holokauszt-emlékmű is valami hasonló, ott kôkockák jelképezik az áldozatokat. Csakhogy a forradalmi tömegben nem egyenkockák vagy oszlopok voltak, hanem egyéniségek. S ezt nem sikerült ábrázolniuk a jövendô ötvenhatos emlékmű tervezôinek. Ez a konstrukció bizonyára megfelelne a normandiai partraszállás emlékművének, ahol a hajóorr feltúrhatná a homokot. De mit ér, ha magyarázó táblát kell majd mellé állítani, hogy kiket és mit ábrázol. Ez a forradalom tartalmából nem fejez ki semmit. Ki fogja megszámolni a 2006 vasoszlopot, amely az évforduló évszámát hivatott rögzíteni, és ki fogja ezt a monstrumot karbantartani?"

A közölt fénykép nem mutathat eleget, de az utcán járókelôk sem látnak majd mást, mint egy sivár idomot. El kell sétálni a hátfelére, ahol a háromszögű alaprajz kinyílik, ami által hátrafelé több hézag lesz az oszlopok között, és arrafelé alacsonyodnak is. Hátul egy darabig be lehet sétálni az oszlopok közé, így alkalmas lehet szorító szükség esetén rejtekes megkönnyebbülésre. Távolabb már csak kutyák férnek be, egyre kisebbek, Demszky-szivarokat elpotyogtatandó. Tovább, a sűrűben, surranó rágcsálók találnak háboríthatatlan fészekrendszert, amit a széllel odahordott falevelek, fűszálak és egyéb szálló koszmók szônyegeznek puhára és bűzösre.

Hogy ez mit jelképez? Talán azt a nyomulást, ami a csillogó külsô kép felülete alatt idézi fel azt a fajta "demokráciát", amelyben tenyészik a bűn és a szenny, de beépített áthatolhatatlansága miatt nem lehet kitakarítani.

Sok mindent elkövettek már a művészetek terén a modernség nevében. Picasso-féle képet vásároljon és nézegesse az, akinek az "mond valamit". Egy köztéri emlékmű, amely egy jelentôs történelmi eseményt hivatott a járókelôk, az utókor, a külföldi turisták emlékezetébe idézni, nem távolodhat el a figurális megjelenítéstôl. Nem absztrakt cselekmény volt Ötvenhat forradalma és szabadságharca, hanem egy normális nemzet lázadása egy politikai deviációt megvalósító gengszterbanda uralma ellen, amivel rövid idôre felszabadult egy ország teljes társadalma.

A gengszterbanda külhatalmi támogatással helyreállította és tartósította uralmát, ami nem tört meg a külsô változásokkal, így most már a nemzet lelkét, Ötvenhat szellemét támadja. Megbékélést hirdetnek. Akkor egy volt a nemzet ­ mondják. Igen, de ellenük. Gyôzött az erôszak, 34 éves egypártdiktatúra következett. Nemhogy eltűntek volna, most az ellenzéket is eltiportatnák, ezért fasisztáznak mindenkit, aki nem úgy értelmezi Ötvenhatot, mit ôk.

» vissza a HUNSOR honlapjára