S gondolok itt elsősorban az 1918-ban kelt gyulafehérvári proklamációra, amelyben kihirdetik Erdély egyesülését Romániával, ugyanakkor, leszerelendő az itt-ott megfogalmazott aggodalmakat, megbocsátó jó szülőként keblükre ölelik a jelentősen megnövekedett haza minden fiát -- kinyilvánítva a nemzetiségek teljes egyenjogúságát, egészen "a népek szabad önrendelkezésének biztosításáig".
Később kiderült, hogy ezt a nagylelkűséget senki sem gondolta komolyan, a nagyvonalúan fogalmazó többségi nemzet a legkevésbé, s így, a Trianont diktáló nagyhatalmak cinikus és cinkos asszisztálása mellett nyomban megkezdődhetett a magyarság jogfosztásának gyalázata.

Amit az ideológusok és politikusok nagy nemzeti ügyként vertek a román társadalom fejébe. Modván hol hangosan, hol csak egymás fülébe suttogva, az idők járásától, főleg a nemzetközi széljárástól függően, hogy a magyar ősellenség.
Akit csak egyféleképpen lehet megtűrni román földön: ha beolvad. Csupán a saját szülőföldjén egyik napról a másikra kisebbségbe, jogfosztottságba került romániai magyarság vette komolyan ezeket a nemzetközi egyezményeket -- mert mi mást tehetett volna --, s bizakkodott, hogy a feje fölött döntő nagyhatalmak majd garantálják a kisebbségi egyenjogúságot.

Csalódnia kellett, senki semmit nem garantált -- ettől aztán vérszemet kapott a román sovinizmus. Mindennek következményeként vette kezdetét az erdélyi magyarság közel évszázados, ma is tartó küzdelme a megmaradásért. Közben pedig fogyott, egyre fogyott: vagy elmenekült, vagy beolvadt. Mára azonban megváltozott a széljárás.

A Trianon utáni világ most épp azzal van elfoglalva, hogy -- nagyon leegyszerűsítve, de lényegében -- a rossz kisebbségpolitikák okozta tüzeket oltogassa (lásd a Balkánt, a Közel-Keletet, a baszk és az ír szeparatista mozgalmakat és a többit). A nemzetközi helyzet emiatt ma kedvezőbb a kisebbségek számára, mint akár egy-két évvel ezelőtt is, hiszen a szemforgató Nyugat érdeke diktálja azt a bizonyos "toleranciát". Ezt ne érzékelnék a hagyományos román hintapolitika mai nagymesterei? Nagyon is tudják a Kárpát-kanyarban, hogy most éppen nem sikk a kisebbségre vicsorítani, csakhogy közel évszázados megszokásokat, beidegződéseket nehéz egyik napról a másikra leszokni.

A dagadó keblű nagy nemzeti paternalizmus nem képes napok alatt egyenlő féllé zsugorodni, s lemondani a diktatórikus, gőgös, intoleráns hangvételről, amelyet évszázadon át gyakorolt, és amelytől kicsinységében is nagynak érezte magát. Nehéz a saját nagyságától eltelt nemzet fejéből kiverni azt, amit nyolcvan esztendőn át iskolákban, templomokban, politikai-társadalmi összejöveteleken, könyvekkel, filmekkel, televízióval a fejébe sulykoltak.

S a nemzetpolitika nemzetpolitikai kérdésében a nép kebeléből sarjadzott politikusok nem is akarnak a népakarat ellen cselekedni (hogy is nézne az ki?). S bár adott az a bizonyos megfordult széljárás, a prímások jól tudják, mit kell a plebsz fülébe húzni menet a szavazóurnák felé... A román főpolitikus -- aki először román, csak azután ember -- mindegyre tapasztalja az ellenszelet, és arra előbb ösztönösen, ellenérzéssel reagál.

Már hogy is ne, amikor itt van példának okáért ez a fránya Székelyföld, ahová főpolitikus ellátogatott (istenem, azok a régi szép idők, amikor még a Kárpátok Géniuszának sleppjében tett hasonló munkalátogatásokat a kisebbségi alattvaló elvtársaknál, akik akkor bezzeg vezényszóra és ütemesen tapsoltak...) a tanévkezdés alkalmából. Nem elég, hogy a hivatalos kormányfői gépkocsisor úton-útfélen magyarországi rendszámú autókba botlott, ráadásul még ez az aljas tankönyvdiverzió, amely aztán teljesen kiborította.

Történt ugyanis, hogy valamelyik titkosszolgálat a sok közül, hosszas és fáradságos felderítői tevékenység után feltárta és elébe tárta, hogy a három bűnös megyében (Hargita, Kovászna és Maros) magyarországi tankönyveket csempésztek be az iskolai könyvtárakba.

S így a magyar gyermekek magyar könyvekből sajátíthatják el a tudományokat -- magyarul! Hallatlan elvetemültség. Lettt is erre főpolitikusi felförmedvény, hogy azonnal kivizsgálni, felelősségre vonni, megbüntetni, leváltani, kirúgni! Igazgatót, tanárt, tanfelügyelőt, lehetőleg a könyvet is -- mindenkit! Ennek következtében, és a főőpolitikusi felindulásból kifolyólag lehet, hogy még egy csendőrlaktanyát építenek, újabb katonai alakulatokat, ortodox katedrálist vagy görögkeleti apácarendet telepítenek a bűnös megyékbe, hogy megrekcumozzák a renitenskedőket. Ez azonban nem változtat a dolgok menetén: a székelyek kezdik visszaszerezni s újra magukévá tenni a Székelyföldet.

Hát ettől olyan indulatosak a román fő- és mellékpolitikusok.

Ezért kell újra meg újra felújítani a régi, jól bevált jelszavakat és megfújni mindegyre a harsonát: Veszélyben Erdély! (Mert tényleg veszélyben van, ha azt tekintjük veszélynek, hogy maholnap tényleg azok uralják, akik lakják.) Ettől, no meg a régi beidgeződésektől (lásd: a nemzetiségi kérdés belügy) olyan indulatos, és ezért tüzel csípőből a magyar kedvezménytörvényre a romány főpolitikusi klán. Mert ami a magyarnak jó, az a románnak csak rossz lehet. És mert minden kedvezményben kést rejteget a magyar revizionizmus, amivel fel akarja darabolni az egységes és sérthetetlen ősi román földet.

Hát így állunk. Hitelt érdemlő elemzések szerint az európai integrációs versenyben Románia már Bulgária mögé, az utolsó helyre került, és tovább zuhan lefelé. Eközben a román társadalom, politikusai uszítására a saját nemzeti nagyságával, a köldöknézéssel van elfoglalva. S nem veszi észre, hogy elrobog mellette az utolsó vonat, amely Európába vihette volna.


forrás: Magyar Szó



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára