Januárban az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése egy romániai magyar szenátor javaslatára elfogadta az 1735-ös számú ajánlást, amely szerint mindenki szabadon meghatározhatja egy adott kulturális nemzethez való tartozását attól függetlenül, hogy melyik országnak az állampolgára. Az ET jogi bizottságának alelnökére, Frunda Györgyre emiatt össztüzet zúdított a román sajtó és - pártállástól függetlenül - a bukaresti politikusok: szerintük a képviselő nem Románia, hanem a hungarizmus érdekeit képviseli, ezért azonnali lemondásra szólították fel. Úgy vélik, az ET "mérgezett ajánlása" arra kényszeríti Romániát, hogy lemondjon nemzetállami státusáról, és köteles területi autonómiát biztosítani a magyaroknak.

A következő cirkusz február első napjaiban robbant ki azért, mert Schöpflin György, a Fidesz európai parlamenti (EP) képviselőjének kezdeményezésére Brüszszelben bemutatták a Made in Romania című, csángókról szóló filmet. Vitézy Zsófia alkotását ugyan nem látták az EP román megfigyelői, de előre tiltakoztak a vetítés ellen, mert szerintük újra az ország lejáratására szervezkednek a magyarok. Miközben a politikusok a filmet nézték Brüsszelben, Moldvában a Gajdár nevű csángó településen a helyi pap megfélemlítéssel próbálta megakadályozni, hogy a falubeliek magyar oktatásban részesítsék gyerekeiket. A csángó diaszpóra gyermekei Romániában alcímű alkotás különben arról szól, hogy egy kis faluban néhány csángó gyerek elhatározza, újságot indít. Ebben vágyaikról, életükről írnak, a filmesek pedig megkérik őket, hogy készítsenek filmet hasonló tartalommal.

Nem sikerül előrelépni az RMDSZ által szorgalmazott kisebbségi törvény elfogadásának ügyében sem - a különben roppant gyakorlatias államfő, Traian Basescu nem régi nyilatkozata szerint "szükség van a romániai kisebbségek jogállásáról szóló átfogó törvényre, de nem szabad túlzásba vinni a kisebbségek javára történő pozitív diszkriminációt".

Hasonló patthelyzet van a Bolyai Egyetem ügyében is - az önálló magyar állami egyetem ügyében ma ugyanúgy megmerevedtek a frontvonalak, mint a kilencvenes évek elején. Itt legalább van mozgás: a Bolyai Kezdeményező Bizottság az elmúlt hónapokban mindent megtett az ügyek holtpontról való kimozdítása érdekében. Legnagyobb sikerük, hogy megnyerték 83 európai akadémikus (köztük 11 Nobel-díjas) támogatását, és a közel százötven magyar oktató, az összes erdélyi magyar püspök és több magyar polgármester, valamint négyszázezer erdélyi magyar aláírását tartalmazó jogos igényhez az Európai Bizottság segítségét kérték. Az egyetem vezetősége a Babes-Bolyai Tudományegyetem aláaknázásaként értékelte a kezdeményezéseket, és lesöpörte azokat az asztalról. A szenátus ülése előtti napon már kész tényként közölték, hogy mi lesz a döntése a másnapi ülésnek, amelyre meg sem hívták a magyarokat, a sajtót pedig kitessékelték. Végül nyolcvanhat igen és tíz tartózkodó szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadták "a multikulturalitást, demokráciát és európaiságot elmélyítő" határozatot. A Bolyai Kezdeményező Bizottság mindezek után úgy látja, hogy tizenöt évnyi eredménytelen tárgyalás után az erdélyi magyarság kifogyott a politikai eszközökből, és érdekei érvényesítése érdekében más módszerekhez kell folyamodnia.

Újra több frontot nyitottak Wass Albert ellen is: két civil szervezet eltávolíttatná a Wass Albertnek vélt "Vándor Székely" székelyudvarhelyi szobrát, a belügyminiszter pedig a templomba, illetve egyházi tanácsterembe menekített szobrok eltávolítására szólította fel az egyházakat. A Maros megyei hatóságok börtönnel fenyegették meg a holt-marosi református és a szászrégeni római katolikus egyházközségek papjait.

Néhány nappal ezelőtt a román akadémia jogilag semmisnek és érvénytelennek mondta ki az első román-magyar közös kormányülésen a Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról született kétoldalú megállapodást. Ezt megelőzően komoly sajtókampány indult Romániában a dúsgazdag budapesti ügyvéd és mecénás, egykori magyar főrendházi tag vagyonának ügyében: a megállapodást úgy értékelték, mintha Románia lemondott volna az ősi jussról. Eközben persze szó sincs a második világháború után Romániában ragadt magyar vagyonok visszaszolgáltatásáról.

A szaporodó ügyek a külföldi politikusoknak is feltűntek: a nemrégiben Bukarestbe látogató Gianni Buquicchió, a Velencei Bizottság főtitkára szerint a testület aggódva figyeli a felerősödő nacionalista hangulatkeltést, amely nem vet jó fényt Románia külföldi megítélésére.

Ilyen előzmények után jött a Székely Nemzeti Tanács elnökének, Csapó Józsefnek és a székelyudvarhelyi polgármesternek a meghívója, akik március tizenötödikére székely nagygyűlést szerveztek a Márton Áron térre, hogy hitet tegyenek a márciusi szabadságeszmék mellett, és megerősítsék követelését: autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székelységnek! Már a meghívóban siettek leszögezni, hogy nem politikai megnyilvánulásra, hanem a jogos, európai normákkal összeegyeztethető autonómiaigényt kifejező demokratikus tömegdemonstrációra invitálják az embereket, ezért az eseményt nem egy politikai alakulat, hanem a székely székek szervezik. "Mindenkinek ott a helye, aki felelősséget érez Székelyföld jövője, a székelység, minden székelyföldi magyar sorsa, nemzeti önazonosságának megőrzése, szülőföldön való megmaradása iránt!" - írták a meghívóban.

A meghívó nyilvánosságára kerülése óta azonnal kiderült, mennyire törékeny volt az a megegyezés, amely az utóbbi években Romániában kialakult a magyarok nemzeti ünnepével kapcsolatban. Ehhez tudni kell, hogy Victor Ciorbea 1997-es nyilatkozata óta minden évben az éppen regnáló miniszterelnök levélben köszönti a március tizenötödikét ünneplő magyarságot. A székely nagygyűlés hírére ötödik sebességbe kapcsolt a román nacionalizmus, újságcikkek százai születtek, és hajmeresztő (rém)hírek kaptak szárnyra. Fura módon az ellenkampányba beszállt az RMDSZ is, vezető politikusaik szerint "nem szabadna átpolitizálni", "kisajátítani" az ünnepet, a kezdeményezés csak a román nacionalizmus malmára hajtja a vizet. Március 15-e a magyar nemzet legszentebb ünnepe, amelyet nem szabad politikai célokra felhasználni - jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök Bukarestben.

Itt érdemes megállni egy pillanatra. Az írás elején látható felsorolás azt bizonyítja: bármit csinálnak a magyarok, az a román nacionalizmus malmára hajtja a vizet - az nem megbékélés, ha az erdélyi magyarok kivándorolnak, vagy szép csendben beolvadnak a többségi nemzetbe. Ugyanakkor a halogató, kivárásos taktika is a román nacionalistáknak jó, hiszen például Kolozsvár egykori polgármestere, Gheorghe Funar addig akadályozta törvénytelenül a magyar nyelvű helységnévtáblák kihelyezését, amíg a városban élő magyarok lélekszáma húsz százalék alá csökkent - ekkor már a törvényre hivatkozva mondhatta azt, hogy nem járnak a kincses városban élő magyaroknak a kétnyelvű feliratok.

Az RMDSZ vezetőiben addig nem merült fel március 15-e kisajátításának gondolata, amíg ők voltak az ünnepi rendezvények mikrofonjainál. Szerintük az nem politizálás, amikor az unióhoz való csatlakozás szükségességéről vagy a magyar egységről beszélnek a márciusi ifjak kapcsán - ha már más is akar ünnepelni, és az autonómiáról szeretne beszélni, azt viszont nem nézik jó szemmel.

A harmincezres székely anyavárosban 1989 után minden március tizenötödikén többezres tömeg ünnepel még akkor is, ha a munkásoknak gyakorlatilag el kell szökniük a gyárakból, hogy részt vehessenek a rendezvényen. Az anyaországban élve jól tudjuk, hogy a szabadság elkényelmesít: a (nemzeti) ünnepeken akkor jelenik meg nagy tömeg, amikor változásra való igény vagy valamiféle hiány van az emberekben.

Székelyföldön elsősorban nem az 1848-as forradalom iránti máig tartó rajongás viszi az utcára az embereket, hanem az ennek apropóján megfogalmazható vágyak és remények: hogy ők is szabadok lehetnek egyszer. Bakk Miklós erdélyi értelmiségi a Krónika napilapban A vissza nem fordítható idő című írásában úgy fogalmaz: "az ünnepek ugyanis azáltal élnek, hogy a közös emlékezet alapján átfogó választ adnak a jelen nagy kihívásainak. Az elmúlt években március 15-e az erdélyi magyarság európai elkötelezettségének kinyilvánításához volt jó alkalom, ma - majdnem túl az EU küszöbén - pedig az autonómiának, mint közösségi cél megjelenítésében lehet kiváló momentum. Több ez, mint aktuálpolitika, még akkor is, ha aktuálpolitikai számításokhoz kapcsolódik."

Amióta tudjuk, hogy nagygyűlés lesz Székelyudvarhelyen, az erdélyi magyar és az anyaországi sajtó is jobban odafigyel a városból érkező hírekre. A régi reflexek bennünk is élnek: jókora teret kapott az a hír, hogy román tankok fenyegetik az összejövetelt, a hadsereg páncélozott harci járműveket, tankokat vonultatott fel a városban és a vasútállomás környékén. A helyi polgármesteri hivatal közleményéből aztán kiderült, hogy egy előre egyeztetett állománykorszerűsítésről van szó, a tankokat nemcsak hozzák, hanem viszik is a régieket. Magam is úgy vélem, hogy a román hatalom nem fog beavatkozni Székelyudvarhelyen, de azért nem hiszek ennyire a véletlenekben. Székelyföld fölött az elmúlt években március tizenötödike környékén ugyanis rendszeresen megjelentek a katonai vadászrepülők, akik éppen az ünneplők feje fölött, alacsony magasságban repültek el, hatalmas hangjukkal betörve néhány ablakot. A katonaság ilyenkor szokta "átmozgatni" földi technikáját, és az is elgondolkodtató, hogy miért éppen Székelyudvarhelyre és nem mondjuk a szerb, bolgár, moldáv, ukrán, vagyis a NATO-határra kellenek a modern tankok, hiszen állításuk szerint az innen elvitt, elavult harci eszközöket "más vidékre" helyezik át. Azt sem kellene elfelejteni, hogy az agyagfalvi székely nemzetgyűlés mintájára a kilencvenes évek elején szervezett tömegrendezvény kapcsán felvonultak a román hadsereg tankjai.

A román politikusok reakciójáról is érdemes szót ejteni. Többen a nagygyűlés betiltását követelték, Corenilu Vadim Tudor nagy-romániás elnök pedig százezer román "hazafit" hívott a városba, ily módon tiltakozva a "soviniszta magyarok gyilkos merénylete" ellen, amellyel a "román nemzeti egységállam megbontására" törekednek. A román rendőrség is intenzíven érdeklődött a rendezvény körülményeiről, különös tekintettel a majdan felolvasandó tizenkét pontra. Ezt a múlt héten az Európai Idő című nemzeti hírmagazinban vélték megtalálni, ezért a gazdasági rendőrség Maros megyében elkobozta a lap összes példányát az újságárusoktól. Ellenkampány indult a központi román médiában is, a Ziua napilap például két teljes oldalon taglalta, hogy Budapest Nagy-Magyarországot akar, aztán "lelepleztek" egy Székely Légió nevű félkatonai szervezetet, amely dunaújvárosi székhellyel alakul. Az ETA és IRA típusú "légió" állítólag Magyarországon dolgozó, fiatal székely értelmiségiek köréből verbuválja "harcosait". Elkezdődött a belső diverzió is: lejárató, sértő szövegű, magyar nyelvű röplapok jelentek meg néhány székelyföldi városban, többek közt a Székely Nemzeti Tanács vezetőinek ajtaján.

A rossz előjelek ellenére méltóságteljes, csendes, civilizált ünnepségre készül március 15-én Székelyudvarhely - jelentette be a polgármester, aki egy ügyes húzással a múlt héten ellátogatott a Cotroceni-palotába, hogy a román államfőnek beszámoljon a tervezett rendezvényről, és meghívja őt is az ünnepségre. Traian Basescu és Szász Jenő kölcsönösen biztosították egymást, hogy a rendezvény incidensek nélkül, a törvények betartásával zajlik majd. A polgármester szerint szó sincs arról, hogy ezúttal kikiáltanák a független székely köztársaságot, mindössze arról van szó, hogy a jelenlevők kinyilvánítják majd az autonómia iránti igényüket.

Eközben többen feltették a kérdést: mi szükség van egyáltalán a nagygyűlésre? A dolog a politikusok (elsősorban az RMDSZ vezetőinek) passzivitására vezethető vissza, akik csak választási kampány idején tartják fontosnak az autonómiát, de hatalomra kerülve már elvesznek a napi ügyekben. A tömeges akaratnyilvánítás, vagyis a közvetlen demokrácia bevett szokás Európában, így a székely nagygyűlést egy európai demokráciagyakorlatként is felfoghatjuk. A politikusokkal elégedetlen nép ugyanis bármikor magához vonhatja a választásokkal a politikusokra bízott döntési jogát, és ez az autonómiaigény kinyilvánítására is igaz. Vannak rá nemzetközi példák is: 1946-ban a dél-tiroliak 155 ezren írtak alá egy petíciót Leopold Fiegl osztrák kancellárnak, amelyben követelték a tartomány Ausztriához való visszacsatolását.

1957. november 17-én 35 ezren tüntettek Dél-Tiroliban az autonómiaígéreteket tevő párizsi szerződés nem teljesítése miatt, 1977 őszén pedig több mint egymillió ember tüntetett Barcelonában az autonómiájuk visszaállításának érdekében. A nagygyűlés világos útmutatásokat ad a politikusoknak arról, hogy mit vár el tőlük a választótábor.

A szerdai rendezvényre autóbuszok indulnak Székelyföld minden szegletéből, de az anyaországból is sokan tervezik, hogy részt vesznek a nagygyűlésen.

Tizenöt évnyi elszalasztott lehetőség után most talán kimozdulhat az autonómia ügye a holtpontról. Ideje volt felismerni, hogy a kis lépések politikája nem vezet sehova, és azt elmúlt hónapok eseményei azt is bebizonyították, hogy a magyar kormánynak a Bukaresttel való bratyizása csak a problémák szőnyeg alá söprését jelentette a tényleges megoldás helyett (lásd Gozsdu-megállapodás). A határon túli magyaroknak akkor lesz autonómiájuk, amikor vége lesz a mellébeszélésnek. Budapestnek és a határon túli magyarok vezetőinek világossá kell tenniük mindenki számára, hogy a cél nem több és nem is kevesebb, mint az autonómia, és minden lépést ennek a célnak kell alárendelni.

Végezetül nem kerülhető el a médiumok felelőssége sem. A Duna Televízió húsvétkor Autonómia csatornát indít, ami valóban nemes és dicsérendő gondolat.
Az elképzelés azonban akkor - és csak akkor - lesz a közös cél hasznára, ha az új médium munkatársainak lesz erejük, bátorságuk és kitartásuk konok következetességgel rendszeresen megkérdezni a politikusokat (Markó Bélától Szász Jenőig és Gyurcsány Ferenctől Orbán Viktorig), hogy az előző kérdésük óta eltelt időszakban személy szerint milyen konkrét lépéseket tettek az autonómia érdekében. Ha ezt nem teszik meg, és megmaradnak a világban működő autonómiaformák egyszerű bemutatásánál, akkor az egész olyan lesz, mint a Travel Channel, amely arra jó, hogy a minimálbérből élő magyar nézők megnézhessék, hol és hogyan nyaralnak a szerencsésebb csillagzat alá született nyugat-európai társaik.




forrás: Magyar Nemzet



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]



- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Korábbi cikkek:

» Megkezdődött a megtorlás az Európai Idő ellen..
» Becsey: Nagy a veszélye annak, hogy a magyarellenesség újra fellángoljon a Vajdaságban
» Aggodalmak, tiltakozás és remények a székely nagygyűlés előtt
» Lánctalpas harckocsik sorakoznak Székelyudvarhelyen
» Hatvan éve kezdődtek a felvidéki kitelepítések
» Ziua: Budapest Nagy-Magyarországot akar
» Koszovó és a magyarok - írta Ternovácz István
» Határok és nemzetek - írta Bálint István
» Rettegést kiváltó magyar településnevek Szlovákiában
» Vajdaság: Mindegy kivel, csak másik magyarral ne?
» Hivatalos megemlekezest Trianon aldozataira is!
» Åland az EU-ból való kilépéssel fenyeget
» A kulturális autonómia az elszakadáshoz vezetne?
» Romániai restitúció elvben és gyakorlatban
» Nem akar magyar feliratot a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgatója
» Fura cseh mea culpa - írta Papp László Tamás
» "Cseh bocsánatkérés a magyaroktól"
» Déva nincs is olyan messze
» A reményhez 2006. - írta Kaslik Péter
» A megkoronázatlan király - írta Lázs Sándor
» Kifütyülték és NEM-et mutattak Kuncze Gábornak Nagyváradon
» Bozóki: A rehabilitálásról szóló törvény módosító javaslatai
» "Teljes egyetértés" - avagy Miben is értettek egyet Kostunica és Kasza?
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)
» Matuska Márton: Tisztelgés az ártatlan áldozatok emléke előtt
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Továbbra is tart a szerb elnyomás a Délvidéken
» Halottak napi éltető imáink
» Túszhelyzetben a vajdasági magyarság
» Magyarellenes lépések Csángóföldön
» HRW: "Veszélyes közömbösség: erőszak a kisebbségek ellen Szerbiában"
» Makovecz: "A szétszabdalt szálakat össze kell kötni"
» Katalonia, ahol sikeresebbek az autonomista törekvések
» Benes-dekrétumok: Újabb bírálat Szlovákiának
» Remegős világ után feketeleves - írta Stányó Tóth Gizella
» A délvidéki magyarok helyzetérol az EBESZ konferenciáján
» Az EP a vajdasági kisebbségek jogainak védelmére intette Szerbiát
» Délvidék: jogsértések a magyarok ellen
» A merénylők és terroristák országában - Magyarverések Vajdaságban
» Szabadka: Meggyalázták az ártatlan áldozatok emlékművét
» Gyilkosság Magyarkanizsán
» Tom Lantos: Éles amerikai bírálat Szerbiának
» Csíkszentgyörgyi magyarverés: Rendőrök vertek meg egy betegnyugdíjast (2005.09.05)
» Magyar gimnazistát vertek meg szerb fiatalok Szabadkán 2005.09.20
» Magyar kiskatonát bántalmaztak a zentai laktanyában 2005.09.18
» Magyart bántalmaztak szerb diákok Szabadkán 2005.09.16
» Két magyar fiatalt vertek meg Újvidéken
» Temerini magyarverés: Szabadlábra helyezték a magyarverőket
» Egy magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Palicson
» Két magyar fiút sulyossan bántalmaztak a szerbek Újvidéken
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Vasrudas leszámolás bácskossuthfalvi diszkóban
» Tomboló magyarellenesség Szerbiában
» Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Becsey: A Vajdaság ügyérol nem szabad megfeledkezniük az európai intézményeknek
» Becsey: A Vajdasági magyarok helyzete nem javult, az EU intézményei is felelősek
» Becsey: Drákói szigor a magyarok ellen
» Becsey: Enyhíteni kell a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit
» Becsey: Uniós tagságunk adó- és vámkövetkezményei
» Kosztolányira emlékeztek Szabadkán
» Véresre vertek egy horgosi fiút Szabadkán
» Magyart vertek az újvidéki színhazban
» Tanulmányok a nemzeti kisebbség kérdéseiről
» Anti-Minority Incidents Continue in Vojvodina (HHRF)


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.