Az állam értelmezése, mibenléte kézzelfoghatóan egyértelmű, fôleg azóta, hogy a pártokra alapozott parlamenti törvénykezés és a kapitalista gazdálkodásra alapozott jogrendszer egyre általánosabbá válik földünk életében. Az állam egy meghatározott terület feletti hatalom megvalósításának intézménye. Uralkodó eszme a nemzetállam vagy államnemzet, mely fogalmak egyike azt jelenti, hogy egy nemzet alkot magának államot, míg a másik egy területre megalkotott állam, amely annak (akár összegyülekezett) népét tekinti nemzetnek. Így a nemzet értelmezése ­ szemben az állam értelmezésével ­ tágabb és sokrétűbb. Európára jellemzô a nemzetállam, míg az európaiak által más földrészeken létrehozott államok együtt élô népeire is alkalmazzák a nemzet elnevezést.

A középkori magyar állam tágabb volt, mint a nemzet, a mai magyar állam nem fedi le a nemzet szállásterületét.

A nemzet fogalma a történettudomány szerint a középkorban jött létre, ami egy-egy királysági területen a földbirtokos réteg fegyverre fogható, társadalmi kiváltságokkal védett nemesemberek összességét jelentette, akiket azonos eredettudata, nyelve, kultúrája is egységbe rendel. Ez a jellemzés általánosítható Európára, de a történelmi magyar államra nem illeszthetô, már Árpád központi szervezettségű állama szerkezetében merôben eltér a fenti képlettôl, a nemességi kiváltságok rendje késôbbi fejlemény, a honalapításkori társadalmi rend más kategóriákat ismerhetett. Mint ahogy a magyar államiságnak is egészen egyéni az eredete. A magyar állam nem királyi birtokként jött létre, hanem egy földrajzi egységet képezô terület lett a magyarok államává téve, aminek a státusát körömszakadtáig védelmezték a történelem folyamán, és aminek fenntartására alkottatott a Szent Korona eszme, ami tartósabb állandóságot biztosított az országnak, mint amit az uralkodóházak sorsa, váltakozása adott volna.

Az a katonai erô által kifejezett akarat, amit honfoglalás néven ismer a történelem, rendezett államot alkotott a Kárpát-medencében, ahol annak elôtte ilyen nem volt. A magyar állam területalapú létesítmény, olyan térségben, amely a magyar állam alapítását megelôzô minden korábbi évezredekben emberlakta terület volt. A magyar állam nem népek legyilkolásával, elkergetésével jött létre, hanem a meglévô lakosság megszervezésével. Ez lett a magyar állam alapja és a Magyar Királyság államfilozófiája, amely készen hozott államalkotás volt, amikor Európa még kísérletezett. Majd a XIX. században egyesülnek Itália államai, majd a német államok a szentistvánihoz hasonló központi állammá.

A Natio Hungarica tagja (hungarus) lehetett bármilyen származású, nyelvű arra érdemes helyi lakos, avagy jövevény. (Bodolai Zoltán feldolgozta az angol trónviszályok menekültjei, emigránsai beépülésének történetét a magyar vezetô osztályokba.) Korának felfogását követve a magyar nemzetfogalomban nem kapott helyet a parasztság és a városi polgárság, ami egyesek szerint nyugati eredetű torzulás eredménye. A magyar feudalizmus soha nem volt olyan szélsôséges, mint az általános európai feudalizmus. A nemességnek Magyarorságon rendkívül széles alapja volt (köznemesek, kisnemesek, bocskoros nemesek), a székelyek ma is tartják, hogy mindannyian nemesek. A nemesség mindvégig értékelô fogalom, ami kötelez (noblesse oblige) és feladatra, felelôsségre sarkall. Mályusz Elemér történész írja Werbôczirôl: "Még ha önzésbôl is kereste volna a király szövetségét, azzal hogy az elszemélytelenített uralkodó helyett magát a koronát tette a nemzet összetartó erejévé, az állam integritását biztosította. A köznemesi tömegek ugyanis a Szent Korona tagjaivá válva egyrészt kifejezésre juttatták, hogy megyéik kölcsönösen egymáshoz, valamennyien pedig a központhoz, a királyhoz tartoznak, másrészt pedig, mint egyetlen test, eleve útját állották a nagybirtokosok minden elszakadó törekvésének."

A magyar államot soha senki nem akarta belülrôl felosztani, a külsô erôk ilyen szándékát az egész ország egységesen ellenezte, a leválasztott részek jogérvényét (Trianonig) és az ország felségterületi egységét (Szent Korona országa) sérthetetlennek tartották. 1848 egyik követelése: Uniót Erdéllyel!

A magyar nemesség rendkívül fogékony volt a szabadságeszményekre 1848-ban, követni a franciaországi fejleményekbôl azt a részt, ami a nemzet fogalmát átértékelte, kiterjesztendô a lakosság minden tagjára. Nagy része volt ennek, hogy a megtámadott ország védelmére egy-kettôre nemzeti öntudatú lakosság állt ki. Ebbôl a helytállásból táplálkozik azóta is a magyar nemzettudat, ami további támadások során edzôdött és jutott arra a pontra a XX. századra, amikor már azt mondhatjuk: van egységes szemléletű magyar nemzet. Annak ellenére is van, hogy országon kívül 87 éve folyik az elszakított részeken a magyar nemzet porlasztása, és folyik 60 éve országon belül a nemzeti érzés elgyalázása. 87 éves mulasztás terheli a magyar államot amiatt, hogy alkotmánya nem terjed ki a nemzet egészére.

Nem elôször szólunk errôl, emigrációs életünk központi szemlélete a nemzetrôl szólt a pártdiktatúrák idején, és valahányszor a szülôföld sorsáról szóltunk, abban sokszor kiemelt helye volt az elszakított nemzetrészekrôl szóló anyag.

Amikor összeomlott az egypártdiktatúra Magyarországon, megalakítottuk az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaságot, azért hogy véleményünket hallassuk az átalakulás mikéntjének kérdéseiben. Ez volt az a fórum, ahol folyamatosan elhangzott az igény, visszatérni a történelmi magyar alkotmányossághoz. Külön hangsúlyt kapott nálunk a nemzet egységének gondolata, meghirdettük az Egy a nemzet Mozgalmat, egy tisztán szellemi akciót a nemzet fogalmának népszerűsítésére. Számos alkalommal rámutattunk arra is, hogy nem elég gondolatban 15 millió magyar miniszterelnökének lenni, de intézményesíteni kell, hogy minden magyar kormányzat alkotmányos kötelességgel gondozza a nemzet egységét. Az Egy a nemzet! címet viselô kiadványunk címoldalán hirdettünk meg két követelményt 1993-ban:

€ Fel kell emelni a nemzet fogalmát olyan köztudati, közjogi és alkotmányjogi szintre, mint amivel felszerelte a polgári liberális államfelfogás az állampolgár fogalmát!

€ Azt akarjuk elérni, hogy hozzon a magyar országgyűlés olyan törvényeket, amik törvényes és jogi keretet adnak az egész magyar nemzetnek az államhatároktól függetlenül!

Mindez csak azért kerül itt elô egy semmiképpen sem tanulmányi környezetben, hogy hangsúlyt kapjon a magyar nemzetfogalom sajátossága, múltja, mai helyzete egy váratlan fejleménnyel kapcsolatban. Errôl szól az alábbi hír a Magyar Nemzet Online, 2005. november 30-i közleményében.

"A határon túli magyarok közjogi státuszáról szóló elôterjesztést hagyott jóvá a kormány, amelynek célja, hogy határozottabban fejezze ki az alaptörvény szövege a határon túli magyarok nemzethez tartozását ­ mondta a kormányszóvivô. Batiz András hozzátette ­ az Alkotmányban a módosítást követôen szerepelnie kell annak, hogy a határon túli magyarok részei a nemzetnek mint közös nyelvi, kulturális, történelmi hagyományokkal rendelkezô közösségnek. Mint mondta, ezzel új tartalmat kapna a nemzet fogalma, és ez a határon túli magyarokat az alkotmány eszközével is a nemzet részeivé nyilvánítja."

További hírekbôl tudjuk, hogy informális egyeztetés történt ebben a kérdésben a kormányszervek, a magyarországi pártok és a határontúli szervezetek között. Egyeztetés történt a köztársasági elnökkel is, aki a javaslat szándékival és tartalmával egyetért.

A Népszabadság december 1-i száma közli, hogy "a kormányülésen az SZDSZ-miniszterek nem támogatták az elképzelést, a Fidesz elsô reakciói sem pozitívak. Répássy Róbert Fidesz frakcióvezetô-helyettes szerint, ha az nem más, mint a másfél évszázados nemzetfogalom megváltoztatása, s nem jelent sem kedvezményeket, sem állampolgári jogosítványokat a határon túli magyarok számára, akkor porhintés. ­ Ha a kormány mindössze azt szeretné kinyilvánítani, hogy a határon túli magyarok is részei a nemzetnek, az pusztán deklaráció, melynek aktuálpolitikai funkciója van. Ez Répássy szerint egy »kármentô javaslat« a tavalyi kettôs népszavazás évfordulóján... Az alkotmányt az összes képviselô szavazatának kétharmadával lehet módosítani. Erre jelenleg nem látszik esély."

Annyira meglepô a fenti nyilatkozat a kormány részérôl ­ ismerve nemzetellenes felfogását ­, hogy valamilyen hátsó szándékot keres mindenki, és bár errôl szó esett már egy évvel ezelôtt is, a máskor oly éber elemzôk figyelmen kívül hagyták a szerintünk mindenképpen figyelemre méltó javaslatot. A Magyar Nemzet Online december 2-án közli az alábbiakat:

"Az RMDSZ ügyvezetô elnöke, Takács Csaba az elmúlt tizenöt év legfontosabb nemzetpolitikai lépésének tekinti a magyar kormány szándékát, ugyanakkor hozzátette: az alkotmány tervezett módosítása semmiképp sem helyettesítheti a kettôs állampolgárságot. A magyarországi kormánypártok ezzel kapcsolatos korábbi, elutasító álláspontjának újraértékelését sem jelenti a kezdeményezés ­ nyilatkozta az RMDSZ-es vezetô. Hasonlóan vélekedik Tôkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. A Királyhágó-melléki református püspök a Krónika újságnak elmondta: valóban pozitív elmozdulást jelent a magyar kormány kezdeményezése, de szerinte ez inkább a magyar­magyar viszony pacifikálását, illetve a közelgô magyarországi választások elôtti imázs építést sejteti. Tôkés László úgy véli, inkább az észlelhetô, hogy a december 5-i népszavazás elsô évfordulója közeledtén a magyar kormány javítani szeretné a magyarországi és a határon túli magyarok mélypontra süllyedt viszonyát, és igyekszik kifogni a szelet a határon túli magyarság jogos elégedetlenségének vitorlájából."

A Háromszék nevű sepsiszentgyörgyi napilapban írta Magyari Lajos: "Látatlanban elôre kimondhatjuk, hogy egyetlen lépést sem fogunk elôre haladni ezzel a jogszabállyal, mely nem is a Gyurcsány-kabinet nemzeti elkötelezettségébôl született, hanem részint a nemzeti fölháborodás ellensúlyozására, részint pedig a »nagy ellenkampányolók« lelkifurdalásainak leküzdésére. Ha van egyáltalán ilyen."

Nem látszik egyetértés a baloldalon sem. A Népszabadság Kis Tiborja meglepô pozitív értékelést ad:

"Egyelôre kevés a látnivaló a csatatéren: a táj ködös, a szemben álló hadak még nem sorakoztak fel. Egyelôre tulajdonképpen az sem világos: ki küzd majd ki ellen. Legfeljebb annyi bizonyos, hogy Gyurcsány Ferenc pár héttel a kudarcos népszavazás után a határon túliak csalódottságával szembesülve, szemmel láthatóan zavart és lelkifurdalásos állapotban ígéretet tett arra, hogy rendezi a határon túli magyarság közjogi státusát. Úgy látszik, a kormányfô szerint elérkezett az ígéret beváltásának ideje... Ezzel együtt reálisnak látszik, hogy a javaslat el fog akadni a parlamenti útvesztôben. Tegyük azért hozzá: kár lesz érte, bármennyi sebbôl vérezzék is az alapötlet. Hiszen az indítványt nem lehet mindenestül a nemzeti szimbolika világába utalni. Tény ugyanis, hogy egy olyannyira széttagolt nemzet esetében, mint amilyen a miénk, kellene végre egy használható nemzetdefiníciót találni. Az alkotmány politikai nemzetként definiál ­ és errôl bebizonyosodott már, hogy nem pontos, mivel kimarad a határon túli nemzetrész, sôt a hazai nemzeti kisebbségek is csupán asszimilált formában férnek bele. Nyilván a kulturális nemzet irányában kínálkozhat kitörési lehetôség ­ ennek módjai, feltételei azonban kiérleletlennek tetszenek még napjainkban. Talány az is, mennyire kész a hazai közvélemény az esetleges változások, még inkább az ezekkel együtt járó konzekvenciák elfogadására. Olyan nagyléptékű vállalkozásról lenne szó, amibe nemzeti konszenzus nélkül nem is szabadna belevágni. Ilyen értelemben Gyurcsány indítványa feltétlenül úttörô jellegű és megérdemli az ilyennek kijáró elismerést. Már csak azért is, mert a mai gyakorlat valójában már ítéletet mondott az alkotmány vonatkozó cikkelyérôl, amely csak azt rögzíti, hogy az anyaország felelôsséget érez a határon túli magyarság iránt. Ez a viszony azonban mára jóval szervesebb, összetettebb, gazdagabb ennél. Vagyis a gyakorlat napjainkban jóval túlmutat az alkotmányon."

A Népszabadság teret adott a Londonban élô Schöpflin Györgynek­ aki már nem tudta elviselni szó nélkül a Párizsban élô Fejtô Ferenc nemzetellenes hevületét ­ kifejteni a nemzet és baloldal viszonyát. Ebbôl idézünk:

"Marx óta az európai baloldal ­ a magyart beleértve ­ a nemzetet esetlegesnek tartotta, illetve, ahogyan ezt Marx és Engels kifejtették, a nemzet taktikailag használható szövetséges a kapitalisták és az imperialisták ellen. A nemzeti mivoltot ugyanakkor mindenképpen múlandó kategóriának képzelték, hiszen meggyôzôdésük szerint az egyén legmélyebb identitása nem a kultúrából fakad, hanem a gazdasági tevékenységbôl. Ezt a gondolatmenetet követte Lenin, Sztálin, Hruscsov, illetve Brezsnyev, de a nyugati baloldal sem volt különb, például a harmadik világbeli nemzeti mozgalmak haladó hagyománynak számítottak, de amikor egy ilyen mozgalom elérte célját és sikeresen uralta államát, akkor jaj volt a nacionalistáknak (lásd: Frantz Fanon írásait). Ebbôl kiindulva az internacionalizmus elôtti baloldalnak ­ többek között a jakobinusok, Rákóczi, Petôfi, Kossuth és Deák nevei szerepelnek a cikkben [Fejtô Ferenc cikkében. Szerk.] ­ vajmi kevés köze van a mai helyzethez. A magyar baloldal, ha nem is teljes egészében, elrugaszkodott a nemzettôl, így nemigen érti meg saját társadalmát, illetve nem tud mit kezdeni a nemzeti mivolttal, legkevésbé a magyar nemzet szétszabdaltságával, s így gyakran úgy viselkedik, mintha számára a nemzeti érzelem egy értelmetlen kolonc lenne. Hol van a baloldal stratégiája, elképzelése a határon túli magyar társadalmakról? A magyarországiak és a határon túliak kapcsolatrendszerérôl? A magyar állam és a határon túliak közötti jogi, politikai, kulturális, illetve gazdasági viszonyról? Ezek a folyamatok, fejlemények nehéz helyzetbe hozzák a mérsékelt baloldalt, ahol a nemzet és a baloldaliság egyensúlyban van, mivel az internacionalisták egyelôre uralják az elképzelések, ötletek piacát. Feladatuk nem könnyű, pótolniuk kell az összbaloldal nagy mulasztását, és el kell dönteniük, hogy melyik fontosabb számukra, melyik hatékonyabb célkitűzéseik fényében ­ a nemzet vagy a baloldaliság?"

Tudunk róla, hogy az MSZP-ben szikrázó viharok dúlnak. A tavalyi puccs eltakarította ugyan a pufajkás, sztalinista korosztályt, de Gyurcsánnyal a szélsôséges liberálbolsevista felmarkoló újkapitalista gárda nyomult a párt élére. A kiszorított várományosokkal meg lehet a bajuk, ez tükrözôdik Gyurcsány Ferenc vitazáró pártösszejöveteli beszédében, amelyben emlékeztetett arra, hogy a magyar baloldalon sok belsô vita volt az elmúlt tizenöt évben, és különösen két ügy osztotta meg a belsô közvéleményt. Az egyik szerinte a verseny és a szolidaritás kérdése volt, a másik pedig a modern polgári Magyarország, valamint a történelmi magyar nemzet "összeillesztése". Mint mondta, úgy látja, hogy e két neuralgikus ügyben a legutóbbi idôkben létrejött a konszenzus. Ha pedig ez így van, akkor megkezdôdik a magyar baloldal "felépítésének" befejezô szakasza ­ hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc.

A fentiek ismeretében valószínűsíthetjük, hogy a Magyar Szocialista Párton belül ­ és nem Gyurcsányban ­ érlelôdött ez a taktikai lépés, amely nemcsak a párton belüli egységet, de a választók elôtti népszerűséget is hivatott javítani.

Helyesen járna el a parlament nemzeti oldala, ha tétovázás és háttérkutatás nélkül megszavaznák ezt az alkotmánymódosító javaslatot, amiben egy a lényeg: a nemzet fogalma alkotmányjogi tartalmat kap, amire már lehet építeni eredményes nemzetpolitikát.

Az élô nemzeti közösségnek a hagyományok megôrzésén, a kulturális értékek ápolásán és fejlesztésén kívül az élet reálisabb területein is érvényesülnie kell: a gazdasági élettôl a sportig minden együttható, összegezhetô tevékenységben. Ennek kell tükrözôdnie a magyar alkotmányban, ami ­ legyen úgy, mint régen volt ­ a nemzet érdekeit kell szolgálja. Láttuk, hova vezetett a nemzetköziség eluralkodása: idegen hatalom helytartósági terrorgépezete lett az állam, nem a nemzet, nem az ország védelme, hanem az államvédelem volt az egyetlen cél, amiben gyilkolták a nemzetet és pusztult az ország.

Ha van értelme annak az elgondolásnak, hogy az állam a nemzet részére alkottatik, akkor a nemzet egésze követelheti részét az államból. Az alany és a realitás a nemzet, az állam csupán annak igazgatási szerkezete. Önmagáért rendelt szerkezete. Más szóval nem a nemzet van az államért, hanem az állam van a nemzetért. Az egész nemzetért. Ennek kell jelen lennie az Alkotmányban!

» vissza a HUNSOR honlapjára