“Mi mindig, mindenröl elkésünk,
Késö az álmunk, a sikerünk,
Révünk, nyugalmunk, ölelésünk.
Mi mindig mindenröl elkésünk”
(Ady Endre: Akik mindig elkésnek)

No, de kár utólag siránkozni, a jövöbe kell nézni. Szerencsére akad ilyen is. Egy szeredai nagyválallkozó, székely lendülettel látott neki a gyimesi ügynek. Azt tervezi, hogy megvásárolja vagy bérbe veszi a kiürített kórházat és újraindítja a mozgássérült és szellemileg visszamaradott gyermekek számára. Elhivatottságának és nemes munkájának külön erkölcsi eröforrása, hogy négy esztendös kicsi gyermeke is folyamatos segítségre szorul. A Jóisten adjon eröt és lehetöséget a munkájához!

A román sajtó sem maradt tétlen. A Bákó Megyei Tanács közli “Azt is megjegyeznénk, hogy a gyimesbükki egység bezárásakor a felszerelés újraelosztásával kapcsolatban szóba álltak a svédországi szervezet képviselöjével is, aki megértette az elöállt helyzetet és egyetértett a javasolt megoldással.” Hmmm. Ez azért mégis túlzás. Nem éppen a magyar népmesék igazmondó juhásza szellemében született a mondat. Az állításnak semmi köze nincs a valósághoz! Mindegyikünk egyértelmüen tanúsítja, hogy soha, senkit nem kérdeztek meg közülünk.

Másutt pedig jogi megtorlással fenyeget a közlemény: “A vádak jellege folytán, fenntartjuk a jogot, hogy a törvény útján eljárjunk ama sajtószervek ellen, melyek az újságírói deontológia szabályait sajátosan értelmezve, félrevezették a közvéleményt, súlyosan károsították Románia és intézményünk megítélését” így az aláírók: Neculai Lupu elnök, Traian Milon fötitkár.

Tisztelettel állunk elébe, de nem bánnánk, ha a fent nevezett úriemberek legalább egy szóval közölnék, hogy a magyar sajtó melyik állítása vezette félre a közvéleményt? Ehhez a fenyegetö hangnemhez ma már sem a magyarországi, sem a romániai újságírók nincsenek hozzászokva. Elmúltak azok az idök, amikor bíróság elé kerültek, akik éltek a szólásszabadság jogával. Vagy nem mindenütt? Nem hiszem, hogy Bákó megye kivétel lenne...Mi fentebb elég egyértelmüen kimondtuk, és alább bizonyítjuk is, hogy mi az, ami valótlan állítás a tanácsi közleményben.

Az igazán elegáns gesztus azonban az volt, hogy ez után a hamis állítás után a román sajtó alaposan kioktatta a magyarnyelvü ujságírókat az etika szabályairól. Az MTI-t egyenesen mételyezéssel, szándékos félrevezetéssel vádolják a cikkírók. A román sajtó egyaránt vádolja a gyimesi esetröl tudósító Romániai Magyar Szó (RMSz) cikkeit és a magyarországi MTI által közzétett információkat: “teljességgel ellentmondanak a valóságnak”. Sajnos nem mondják meg, hogy mi az, amit valótlanságnak minösítenek. Mi azonban megmondjuk, román barátainknak: teljesen légbölkapott a fenti állításuk és tisztelettel kérjük öket, hogy nevezzék meg, vajon kivel “álltak szóba” a svédországi adományozók közül és ki “értett egyet a javasolt megoldással”?

Vlad Cernea, is konkrétum nélkül jelenti ki a Corentul hasábjain, hogy a magyar nyelvü ”sajtóban megjelent állítások hamisak és tendenciózusak” anélkül, hogy megmondaná, hogy mi a hamis. Ugyanö egyébként rendkívüli topológia tudásról tesz tanúságot, amikor Gyimesbükköt Moldva szívébe helyezi. Wishful thinking? (Attól függ, hogy ki hol hordja a szívét” – volt Újvári Tünde szerkesztö azonnali reakciója).Valójában Bákó megye határán, Moldva legszélén fekszik Gyimesbükk. Korábban Csíkhoz tartozott. A gyimesiek máig is újra és újra megpróbálják elérni, hogy Hargita megyéhez csatolják. Cernea úr ismételten elzárkózott minden interjú elöl, amit az RMSz munktársai szerettek volna készíteni vele.

A leksandi svédek nem adták föl a reményt. A svéd átlagnál amúgy is magasabb höfokon csörgedezö vérük felforrt a gátlástalan állítások hallatán. Rájuk hivatkoznak azok, akik tíz esztendös, szívvel-lélekkel végzett, fáradságos mukájukat néhány nap alatt megsemmisítették?!! Nem, ez még a higgadtságáról híres svéd pszihének is sok volt! A felháborodott tiltakozás után azonban a szeretet és az emelkedett gondolkodás csakhamar tettrekészséggé varázsolta a felháborodást. Minden eddigit meghaladó segélyszállítmányt indítottak útnak Gyimesbe, hogy a szeretet erejével gyógyítsák a gyimesi lelkeken ejtett sebet.

Kersti Björklöf, a projekt egyik lánglelkü vezetöje tizenegy esztendeje vezeti a segélyakciót, lankadatlan energiával, gyöngéd figyelemmel. A romániai magyar sajtónak azt nyilatkozta angol nyelvü cikkében: “Semmiféle információt sem kaptunk a bákói hatóságoktól a gyimesi kórház bezárásával kapcsolatos terveiket illetöen. Az évek folyamán soha meg nem kerestek minket és soha, de soha bele nem egyeztünk volna ilyesmibe. Ez egy humanitárius botrány (humanitarian scandal) egy súlyos csapás, amely egész Gyimesbükköt érinti.”

Hĺkan Landelius, a pojekt másik “pillére”, a Rädda Barnen volt elnöke, már a nyár folyamán fölvette a kapcsolatot volt munkatársával, az EU romániai megbízottjával, Emma Nicholsonnal. Az energikusságáról és lelkiismeretességéröl ismert politikusnö különösen szívén viseli a hátrányos helyzetü gyermekek sorsának alakulását Romániában. Hĺkannak írt levelében kilátásba helyezte, hogy személyesen látogat el Gyimesbe. H. Landelius azonnal fölvette a kapcsolatot a Rädda Barnen romániai részlegével (Salvati Copii) is, de a tölük kapott válasz nem volt egyéb, mint a hivatalos álláspont.

A Falu Kuriren két cikkében is kifejezték tiltakozásukat a leksandiak. Idézet 2001 szeptember 28-i számból: “Det är inget mindre an en tragedi”, sager Kersti Jobs-Björklöf i gruppen “Fran by till by” som nu ser som sin uppgift att arbeta hardare för barn och gamla i Ghimes.” (valóságos tragédia, mondja Kersti Jobs-Björklöf, ”A falutól faluig” munkacsoport tagja, aki most feladatának tekinti, hogy még keményebben dolgozzanak a gyimesi gyermekek és öregek segélyezése érdekében).

Nils-Gunnar Storerkers, aki a segélyezö csoport vezetöségében a Falu Kuriren lapot képviseli, azt nyilatkozta a fenti cikk írójának, Christer Klockarĺs-nak: ”Det kommer inte att göra det lättare för Rumänien att komma med i EU” (Ez az ügy nem éppen könnyíti meg Románia bekerülését az EU-ba). Sok interjú-alany kifejtette az újságírónak “A gyermekkórház bezárása nem más, mint a magyar kisebbségek zaklatásának (trakasserier) egy módja.”

Idézet a FK második cikkéböl, ismét Ch. Klockaras tollából: ”Förre detta generalsekreteraren för Rädda Barnen, Hakan Landelius är lika förskrackt som alla andra över barnsjukhuset i Ghimes plötsliga stängning i somras” (A többiekhez hasonlóan a ”Mentsd meg a gyermekeket!” szervezet volt fötitkára, Hakan Landelius, is meg van döbbenve a gyimesi kórház bezárása miatt.)

Lupu, Milon, Cernea urak azon megjegyzésével kapcsolatban, miszerint a sajtó állításának helytelenségét ”meg lehetett volna állapítani minimális helyi tájékozódás révén”, bátorkodom megjegyezni a következöt: leegyszerüsítette volna a dolgot, ha legalább minimális kapcsolatba léptek volna velünk. A román ”Salvati Copii”-tól is próbáltunk információt kapni. Válaszuk nem volt megnyugtató. Magam személyesen utaztam Gyimesbe a nyáron. A kórházba nem juthattam be, senki nem volt ott. Számos személlyel készítettem interjút, mindegyikük tragédiáról beszélt keserüen. Miután értesültem róla, hogy a gyimesi kórház bezárása miatt megdöbbent hollandiai segélyezö újabb 5000 dolláros segítségét milyen barátságtalanul utasították el Bákóban, különösebb értelme nem lett volna egy látogatásnak ezen urakhoz. A közleményükben idézett állami rendelkezéssel tisztában vagyunk, söt Emma Nicholson elküldte az Európa parlament általa fogalmazott Romániához intézett javaslatát a szociálisan intézményesített gyermekek sorsának javítására. Ezt, amely a gyermekek fokozatos családokhoz való kihelyezését szorgalmazza, csak helyeselni tudjuk. Értetlenül állunk viszont azelött, hogy éppen a z egyik legjobban felszerelt inztézményt számolták fel, míg más intézményeket, amelynek színvonala összehasonlíthatatlanul gyengébb, meghagytak. Az elvitt gyermekeket nem családokhoz helyezték ki. Felénk egyébként úgy szokás, hogy az ajándékozóval közöljük, ha az ajándékot egyéb célra szeretnénk felhasználni. Lupu úréknál nem így szokás? Persze, perelni az ajándék sorsáért aggódókat is egy lehetséges út...

Ezeknek a cikkeknek magyar fordítását, Kersti Björklöf nyilatkozatait valamint Hĺkan Landelius levelezését Emma Nicholsonnal, a Salvati Copii-val, stb., egyetértésükkel elküldtem a romániai újságíróknak.

Öszintén szólva magam is elképedtem a Bákó-megyei tanács hamis állításán. Pedig korábban még dohogtam is, amiért elözö cikkemben a megkérdezésem nélkül olyan túl élesnek, provokatívnak vélhetö, újságírói alcímek kerültek, amelyeket én sosem írtam. A célunk nem az, hogy bárkit megsértsünk, hanem hogy a rászorultakat segítsük. Most azonban én is azt mondom, amit a székely: ez akkora hazugság, hogy meg lehet benne támaszkodni. Hogyan lehessen olyan emberekkel tárgyalni, akik minden skrupulus nélkül hazudnak?! Ugyanazok lennének, akik annak idején az Európa Tanács küldöttének, Isohookana-Asunma asszonynak azt állították, hogy egyetlen magyar-ajkú sem lakik Bákó megyében? Vagy más, de ugyanazon politikai iskolát képviselö személyek informálták félre a román újságírókat? A cél szentesíti az eszközt politikai kultúrája kísértene tovább? Hova vezet az olyan politizálás, amelyben a lelkismeret szava eltörpül a célok mellett?

A hazug embert elöbb utolérik, mint a sánta kutyát – szokta volt mondani szegény apám a letünt idök hasonló stílusú politikusairól. Úgy tünik, ha nem is hamar, de lassan-lassan Gyimesben is kiderül az igazság. Abban bízunk, hogy a romániai hátrányos helyzetü gyermekek sorsát nem a fent idézett urak fogják végérvényesen eldönteni, hanem náluk messzebbre látó politikusok, akiknek a gyermekek érdeke fontosabb, mint a saját presztizsük.

Munkánkban a romániai gyermekek iránt érzett felelösségérzet és szeretet vezérelt, függetlenül attól, hogy számazásuk szerint többségiek vagy kisebbségiek. Nem vagyunk hajlandók részt venni semmiféle uszító vagy nacionalista feszültségeket keltö csatározásban, az energiánkat szeretnénk továbbra is olyan munkára fordítani, amit a lelkiismeretünk diktál. Aki ebben hátráltatni próbál, valótlan állításokkal, az sajnos arra kényszerít, hogy magcáfoljuk a valótlanságait. Nem szívesen tesszük, mert senkit nem akarunk bántani. Ha viszont válaszút elé állítnak, hogy kimondjuk-e az igazságot a gyermekek érdekében, vagy elkendözzük azt a békesség érdekében, a választásunk egyértelmü. Szívböl kívánjuk, hogy Románia megvalósítsa a rászoruló gyermekek helyzetének javításával kapcsolatos nagyszabású terveit, de tiltakozunk, ha valaki nyilvánvalóan az ö kárukra tesz lépést.

Egyúttal mellékelem Hakan Landelius, a ”Mentsd meg a gyermekeket!” szervezet volt főtitkárának angol levelét, amelyben a leghatározottabban elutasítja és hazugságnak bélyegzi a bákóiak állítását (miszerint a svédek tudtával és beleegyezésével hurcolták el az adományozot tárgyakat a gyimesi kórházból).

Hakan Landelius on a telephone to György Stuber:

Refering to our telephone conversation today I would like to make the following statement:

I have had no information whatsoever from the Romanian authorities before or after the closing of the childrens hospital in Ghimes. Nor have I had any information about the fate of the children or where they are.

This is of course very surprising not to say chocking that I - after having been main responsible for the projekt, the children and the equipment during ten years – had to have the information from the local staff when the closing already was a fact..

Furthermore the brutal way in which the equipment was carried away or destroyed stunned me and I can only regret that no information or discussion ever took place.

I strongly reject the suggestion that anybody should have been in contact with me or any other representative of the project – this is not true – or rather it is a lie.

Hĺkan Landelius
Former Secretary General of the Swedish Save the Children




forrás: Híradó - a SMOSZ országos terjedelmű lapja, 2001., november



[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára