2008 őszén a hazai politikai és a gazdasági elit egyaránt alulértékelte a világban kibontakozó válságot, ami - eleinte - a bizalom elpárolgása miatt az ingatlanok értékvesztésében, a bankok hiteltevékenységének lassulásában, a pénz drágulásában, a fogyasztás visszaesésében, és az értékpapírpiac mélyrepülésében nyilvánult meg.

Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke egy szeptember közepén tartott nyilvános fórumon mindenkit megnyugtatott, hogy a hitelpiaci válság újabb hulláma - így a Lehman Brothers és a Merryl Lynch beomlása - nem fog komolyabb megrázkódtatást okozni Magyarországon. Véleménye szerint még az áttételes hatások sem lesznek erősek.

A jegybanki véleményt osztotta Kuti Ákos, a Cashline Értékpapír Zrt. elemzője is. Kuti akkor úgy vélekedett, hogy a válság begyűrűzése csak a pénzkínálat szűkülésében és a hitelkamatok további emelkedésében mutatkozik majd meg. Azóta kiderült, hogy ennél sokkal súlyosabb hatásai vannak a történéseknek.

Mi döntötte el az első hazai dominót, és mi volt ennek az oka?

Októberben összedőlt az izlandi bankrendszer. Ennek hatására a befektetők minden hasonlóan kockázatosnak tekintett állam pénzpiacáról elkezdtek menekülni. Az állam és a lakosság eladósodottsága, az államadósság magas szintje, a lakossági megtakarítások alacsony mértéke miatt a pánik jóval érzékenyebben érintette Magyarországot, mint szomszédaink többségét. A felelőtlen állami és háztartási gazdálkodás, az állami újraelosztás gazdaságot fojtogató mértéke, összességében a nyolc éve tartó igen felelőtlen gazdaságpolitika - a százmilliárdos ígéretek mögött meghúzódó hitelfelvételek és kamatfelárak - sodorták hazánkat az államcsőd szélére.

Az ország külső finanszírozásának forrásai az elmúlt évek hitelbőségében biztosítottak voltak. Minden hitelező csak adta a pénzt, akár tekintet nélkül a kockázatokra. A nemzetközi válság miatt begyűrűző pánikhangulat a régiós országok devizáival és tőzsdéivel együtt a hazai parkett iránymutató indexét, a BUX-ot, és a forintot is erősen meggyengítette. A feltörekvő régiók országainak állampapírjai - melyek értékesítésével az állam hitelpénzekhez jut önmaga fenntartására - eladási nyomás alá kerültek, a befektetők ugyanis - a pánikban - a legstabilabbnak vélt országok állampapírjait és valutáit vásárolják.

Hogyan sodródtunk az államcsőd szélére?

Nem beszélhetünk tehát spekulánsok támadásáról, ez a lehetőség inkább csak fenyegette Magyarországot. Első körben magunkat kell okolnunk a válságért. Októberben a külföldi befektetők majd 1300 milliárd forintot vontak ki a pénzpiacainkról. A roham elsősorban nem is a részvénypiacokat, hanem az állampapír állományt érintette, ami hosszabb távon az ország fizetőképességét veszélyeztette. Az ország külső adóssága - a banki-vállalkozói szektor pénzigényét is beleértve - megközelíti a magyar GDP egészét. A hitelezési csatornák befagyása miatt az adósságok megújítása újabb hitelek felvételével lehetetlennek tűnt, miközben 2009 végéig a teljes magyar gazdaság minden ágával együtt mintegy 20 milliárd euró külső forrásra szorul(t).

Az események az október 23-i hosszúhétvégén indultak el igazán veszélyes irányban. A közgazdászok és a befektetők a tőzsdeindex és a forintárfolyam folytatódó zuhanását várták a hosszúhétvége után. A történések valóban spekulációs félelmeket gerjesztettek, melyek megelőzése az államcsőd elkerülésének egyik feltétele volt.

Mire kellett az IMF - és a többi - hitel?

Hogy elkerüljük a spekulációs hullám fokozódását. Az államcsőd fennálló veszélye láttán a magyar politikai és gazdasági elit egy része hajlandó volt összefogni. Ennek eredményeként a pénzügyminiszter egy 20 milliárd euró összértékű készenléti hitelkeret rendelkezésre bocsátását jelenthette be. Mivel az ország piaci hitelezőitől nem kaphatott pénzt, így utolsó lehetőségként nemzetközi szervezetek - a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió és a Világbank - segítségét kérte.

A hitelkerettel lehetővé vált, hogy az ország a fizetésképtelenség miatti "pletykákat" elhallgatassa és elterelje magáról a nemzetközi pénzvilág figyelmét. Amennyiben ugyanis ennyi pénz áll egy ország rendelkezésére - egy éves szükséglete -, annak a hitelezői nem kell fizetésképtelenségtől tartsanak. Így pedig azok a spekulánsok, akik esetleg a hazai valuta árfolyamának bedöntésére vagy az állampapírpiac összedöntésére játszanak - például forint eladással -, jóval komolyabb erőkkel találják magukat szembe, mintha csak a magyar jegybankkal és a kiürülő tartalékokkal kellene megküzdeniük.

A hitellehívás lehetőségével párhuzamosan a jegybank is egy nagyot lépett. Egy 300 bázispontos alapkamat emeléssel próbálta visszacsábítani a menekülő befektetőket a magyar piacra, megdrágítva így a spekulánsok forint elleni küzdelmét. Ekkora - három százalékos - kamatfelárat kellett rövidtávon fizetnünk a felelőtlen gazdálkodásért.

Az összehangolt lépések hatására a pánik elült, a forint árfolyama a mélyponthoz viszonyítva jócskán erősödött és az állampapír piaci hozamok is estek. Azaz, a befektetők szerint csökkent az ország kiszolgáltatottsága, miután komoly erőket és pénzeket vonultatott fel a spekulációs hullám felduzzadása ellen.

Ha elült a válság, miért zsugorodik a gazdaság jövőre, és miért van annyi elbocsátás?

A globális válság begyűrűzése minden korábban jósoltnál komolyabb nehézségeket hozott. Azonban az október végi, novemberi események csak egy hosszabb, akár több éves időszak első, talán legnehezebb hetei voltak. De a nehézségek az egyének és családok szintjén csak lassabban válnak érezhetővé.

A vállalkozások, a lakosság és az állam is nehezebben jut majd hitelhez. A lakosság emiatt visszafogja majd a fogyasztását - eddig ez nem történt meg - a vállalkozás pedig a beruházásait. A cégek profitja csökken, kevesebb dolgozóra is lesz szükség a termelés - fogyasztás - lassulása miatt. Az állam azonban többet költhet, ha van miből. A magyar állam eddig is túlköltekezett, így most nincs miből lazítani a gyeplőkön - ez már önmagában is erősíti a recessziót -, ezért a kormány az uniós pénzek elosztásának újragondolásával és a vállalkozások lehetőségeinek a bővítésével van elfoglalva.

Kiket érint a várható recesszió?

A hitelszűke miatt sokak elhalasztották autójuk cseréjét, a források elapadása pedig megnehezíti az ingatlanok értékesítését. A bankok szigorúbb feltételek - például nagyobb önrész mellett - folyósítanak csak ingatlanhitelt a jövőben. Ez kihat a keresletre és az ingatlanok kínálatára is. Az egész piac lelassulhat, elhúzódhat a késedelmes fizetések rendezése, sokan elhalaszthatják lakásuk cseréjét, egyesek képtelenné válnak fizetni már felvett hiteleiket. Csökkenhet a lakásépítések száma, ami a szektorban dolgozók elbocsátásához vezethet. A munkanélküliség nő, a lakosság kezében lévő elkölthető jövedelem mennyisége csökken. Amikor mindenki a korábbinál jobban átgondolja fogyasztását, az az olcsó fogyasztási hitelekből élő cégek eladásain is gyorsan meglátszik. Ha a családok kevesebbet költenek, az üzletekben, gyárakban kevesebb munkás kézre van szükség, ami újabb elbocsátásokhoz vezethet, amivel megint csökken az elkölthető jövedelem, tehát a fogyasztás.

A kör a végtelenségig folytatható, azonban az már szinte bizonyos, ha addig nem is fog, a recesszió beköszöntéig minden bizonnyal. Hogy mi van, ha recesszió van? Az ország gazdasága, a munkahelyek száma, az előállított termékek mennyisége, a szolgáltatások minősége csökken. Így vagy úgy, de szinte mindenki megérzi majd a válságot. A kozmetikusnak kevesebb ügyfele, a taxisnak kevesebb fuvarja, a vállalkozásnak kisebb profitja, a munkavállalóknak meg kevesebb elkölthető jövedelme lesz. Ezt jelenti a recesszió.

A veszélyek, váratlan helyzetek okozta nehézségek csökkentésért most csak egy dolgot lehet tenni: előrelátóan igyekezzen mindenki takarékoskodni 2009-ben is!


írta Szentkirályi Balázs
forrás: hirszerzo.hu

» vissza a HUNSOR Emberi Jogok Figyelőjére