Ráadásul a két ultrasovén szervezet, a Gigi Becali féle Új Generáció Pártja és a Nagyrománia Párt nem érte el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Mi több, Tőkés László egymaga több szavazata kapott, mint Corneliu Vadim Tudor pártja.

Tény, ami tény, a sokat szidott Sógor Csaba számítása bejönni látszik. Amennyiben az előzetes kalkulációnak megfelelően ő is ott lesz az EP-ben, mégiscsak 2:1 lesz a nemzeti oldalon állók és a román-pártiak aránya az erdélyi magyar küldöttségben, ami kétségkívül jobb, mintha mondjuk a Frundának behódoló, bármikor vele szavazó Winkler Gyula vagy Bíró Rozália lenne a harmadik magyar képviselő.

Markó Béla és Frunda György szerint 5 képviselőnk lenne az EP-ben ha Tőkés László az RMDSZ-listán indult volna. Mondja ezt az a politikus, aki pár napja még úton-útféle azt hangoztatta, hogy lehetetlen elérni a 8%-ot. (Az Exit Poll-ok alapján közel 10%-ot ért el az erdélyi magyarság.) Nyugodtan állítható, hogy velük szemben Toró T. Tibornak, Tőkés Lászlónak és Bakk Miklós politikai elemzőnek van igaza, akik szerint a versenyhelyzet mobilizálta a magyar választókat. Bizonyos, hogy sokan nem szavaztak volna az RMDSZ listára Tőkés László szavazói közül, ha a Püspök elfogadta volna Markóék ajánlatát s az RMDSZ szavazók is nehezebben lettek volna az urnához szólíthatók, így az sem biztos, hogy a Szövetség bejutott volna egyáltalán, ha Tőkés László nem indul függetlenként.

A kampány

A kampány sok meglepetést nem hozott, Tőkés László a Tőle ismert szívóssággal járta az országot, az RMDSZ-es pórázon tartott sajtó alig adott róla hírt, az RMDSZ pedig úton útfélen betartott neki. A legdurvább a nagyernyei eset volt, ahol szabályszerűen kitiltotta őt és csapatát az RMDSZ-es polgármester, azt helyezve kilátásba, hogy ma mégis megtartanák a gyűlést, tojásdobáló kommandót szervez. Kemény harc volt ez, egyenlőtlen feltételekkel, a Jó harca a rosszal. Az egyik oldalon Frunda György, a Markóék által is szekuspártnak tartott Független Magyar Párt egykori embere, akire Kincses Előd is úgy emlékszik vissza a Balkán bajnok című dokumentumfilmben, hogy ő volt a ráállított besúgó. Frunda, aki autonomizmus- és önrendelkezés-ellenessége dacára a román valamint a Markóista média által megtámogatva a legismertebb és legnépszerűbb politikusok egyike lett Erdélyben. A kampányban nem kevesebbet állított, mint azt, hogy Tőkés László nem a közös jót, hanem a közös rosszat akarja. (Emlékezetes, hogy első megnyilatkozásában, miután Nagy Zsoltot vele cserélte le az RMDSZ-vezetés, azt állította, hogy nem fogja egyszer sem megtámadni Tőkés Lászlót.)

A másik oldalon az erdélyi magyarság élő lelkiismerete állt, aki nem hódolt be Ceusescunak, akit nem lehetett sem megvásárolni, sem megfélemlíteni.
Közös magyar sikerről szól a sajtó, holott az eredmény nemcsak Tőkés Lászlót és Orbán Viktort, de Markó Bélát is igazolta valamilyen mértékben. A hatalmas összegeket felemésztő RMDSZ-kampány megtámogatva a vazallus média által, 6.2%-ot hozott az RMDSZ-nek.

Pedig itt tényleg a Jó harcolt a Rosszal, s örülhetünk, hogy döntetlent ért el. Frundának és Tőkésnek, Neptunnak és Temesvárnak, Kádárnak és Nagy Imrének egyszerre nem lehet igaza. A békepapok "igaza" összebékíthetetlen Mindszenty igazával. A balliberélis média egyik kedvelt közhelye arra hivatkozni, hogy a valóság nem fehér és fekete, hogy a szürke különböző árnyalataival állunk szemben, főleg amikor el kell mosni a bűnöző és az áldozat közötti különbséget. Való igaz, sok esetben - többnyire parlamenti választáson is - csak a szürke árnyalatai közül választhatunk. Vagy mondjuk a világosszürke és a fekete között, mint Magyarországon. De itt és most az elkülönülés egyértelmű és teljes volt: a neptuni irányvonalat, az önfeladás, az álképviseletet megjelenítő Frunda áll(t) szemben azzal az emberrel, aki már 1989 előtt bebizonyította, hogy akár a halállal is kész szembenézni a Nemzet érdekében, akinek pályája töretlen, aki évtizedek óta a magyar szabadsággondolat jegyében tevékenykedik jeges ellenszélben.

S nem véletlen, hogy zárójelbe tettem a múlt időt jelző t-t. Mert e szembenállás nem mai keletű és a választásokkal nem ért véget. Frunda már első győzelemittas megnyilatkozásában odavágott Tőkés Lászlónak, mondván, hogy örül, hogy a Püspöknek nem sikerült elütni az RMDSZ-t az EP-képviselettől. Mintha Tőkés László valami-valakik ellen s nem valamiért indult volna harcba. Persze bár ez lenne a legnagyobb baj Frundával. Aki majd ott ül a Néppárt frakciójában Tőkés László és Orbán Viktor mellett, állítása szerint együtt is fog működni velük. Ki tudja, a választói nyomás nagy úr tud lenni. Kevés kétség volt 1998-ban atekintetben, hogy Torgyán fogott ember, mégis hozzásegítette a FIDESZ-t a választási győzelemhez. Frunda ügyes taktikus, s tudja, ha nyíltan szembemegy Tőkés Lászlóval és Orbán Viktorral a néppárti frakción belül, könnyen veszíthet népszerűségéből.

Ellenőrzés

Értékrendjében megzavarodott társadalmunkban előfordulhat, hogy a titkosrendőrség áldozatát titkosrendőrségi együttműködéssel kollaboránsnak állítsák be. Elfordulhat, hogy egy brutális gyilkosság egyik társtettese pert indítson azért, mert többedmagával elkövetett gyalázatos tettét a magyar sajtó lincselésnek merte nevezni. Elfordulhat, hogy egy megvert magyar lány ellen pert indítsanak azt állítva, hogy megveretése puszta kitaláció s tulajdonképpen az állam presztízsének, imázsának rombolását célozza. Előfordulhat, hogy a rendőrség által brutálisan megvert békés, ártalmatlan emberek ellen induljon bírósági eljárás a rendőrök hamis tanúvallomásai alapján. Előfordulhat bizony, hogy a tettes támad újfent az áldozatra. A tettes vagy annak nyílt esetleg leplezett támogatói.

Mi más juthat eszünkbe akkor, amikor a Transindex nevű ál-objektív, érezhetően balra húzó internetes orgánum Tőkés Lászlót és támogatóit támadja, azért, mert úgymond lecsalózták az RMDSZ-t és minő borzalom, megfigyelők útján szerették volna ellenőrizni a választás tisztaságát? Miközben a valós helyzet az, hogy az RMDSZ hatalompárti vonala már jó párszor bebizonyította, hogy a választási csalástól sem riad vissza, ha embereinek bejutását veszélyben látja. (Lásd az 1992-es Hargita megyei listahamisítás esetét, de emlékezetes az is, amikor a 2000-es választások alkalmával egy "ellenzéki" jelöltre eső döntő szavazatot azért semmisítettek meg, mert két pecsét volt a jelölt neve mellett. Holott minden olyan szavazatot érvényesnek kell tekinteni, melyből egyértelműen kiderül a szavazó szándéka.) De egyáltalán, mit mondjunk arról a pártról, mely a román féllel együttműködve kizárja a versenyből magyar ellenfelét, mint tette ezt az RMDSZ előbb Kincses Előddel, akinek azon a címen óvták meg az indulását 2000-ben, hogy kettős állampolgár, majd tette 2004-ben a Magyar Polgári Szövetséggel két ízben? Most pedig, miután Tőkés László "jogi" elgáncsolását nem merték meglépni, asszisztáltak ahhoz, hogy a független jelölttől megvonják a szavazás ellenőrzésének lehetőségét. De nézzük csak meg közelebbről a Transindex által taglalt esetet. A probléma forrása az RMDSZ-NLP kormány által elfogadott sürgősségi kormányrendelet, mely a választási eljárás részleteit szabályozza, diszkriminálja a parlamenten kívüli pártokat, melyek számára a választási bizottságokban egyetlen helyet tartanak fel (vagyis lehetetlenné teszik, hogy a parlamenti pártokon kívül bármelyik párt ott legyen minden választási körzetben) és még súlyosabban diszkriminálja a független jelölteket (jelen esetben Tőkés Lászlót, hiszen más független jelölt nem volt), akinek egyáltalában nincs lehetősége arra, hogy urnabiztosokon keresztül ellenőrizze a rá adott szavazatok sorsát.

Márpedig a demokrácia, az ellenkező vélekedések dacára: nem a bizalomról szól, hanem éppen ellenkezőleg: egymás ellenőrzéséről. A híres amerikai demokrácia történetében is nem egy olyan példa akad, amikor joggal gyanakodhatunk: a győztes nem a szavazást, hanem a szavazatszámlálást nyerte meg. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselőnek volt egy módosító indítványa az említett kormányrendelet vitájában, mely azt célozta, hogy az esélyegyenlőség jegyében független jelölteknek is legyen lehetősége a szavazási procedúra ellenőrzésére azaz, ők is állíthassanak urnabiztosokat. Ezt az elvi megalapozottságú indítványt egyetlen RMDSZ-es honatya sem szavazta meg. Vajon miért? Ennyire lehet komolyan venni az RMDSZ-nek a lista véglegesítése előtti fogadkozásait a magyar pluralizmusra, a méltányos, korrekt versenyhelyzet kialakítására, s a magyar konszenzuskeresésre vonatkozóan.

S ezek után a Transindex nem az RMDSZ lelepleződésén van kiakadva, hanem az egész antidemokratikus, szemérmetlen és méltánytalan eljárásmód áldozatát ócsárolja, mert az nem hisz vakon abban a szervezetben, mely a kormányra lépése óta lényegében minden lehető alkalommal rácáfolt a belé vetett bizalomra. Minden értelemben: politikailag, erkölcsileg és emberileg egyaránt.
Vagyis ismét az áldozaton próbálják elverni a port.
Az RMDSZ pedig azok után, hogy megakadályozta, hogy a független jelölt képviselői is ott legyenek a választási bizottságokban sorra óvta meg a Polgári Egyesület megfigyelői listáit is - többnyire sikerrel és cinikus kommentárok kíséretében.

Egység?

Mindeközben Markó Béla mindvégig egységről szónokol. Világgá harsogja, hogy nem szabad még lemondani az egységről, miközben az általa fémjelzett politika volt az egységnek a fő sírásója. Mégis mit várt Markó Béla? Azt, hogy akiket válogatott módszerekkel az RMDSZ falain kívülre taszítottak, egytől egyig visszahúzódnak a civil életbe és hagyják szó nélkül az RMDSZ-t elfoglalni az erdélyi magyarság Európa Parlamenti helyeit? Végső soron ebben a reménykedésben is volt némi realitás. Hiszen megtörténhetett volna, hogy Tőkés László ne vállalja a független jelöltséggel járó küzdelmet, a sárral való megdobáltatást, megeshetett volna, hogy ne sikerüljön mögötte kialakítani a nemzeti táboron belül formális konszenzust, megeshetett volna, hogy az RMDSZ sajátos aláírásgyűjtő technikáinak, no meg a masszív félretájékoztatásnak köszönhetően ne sikerüljön összegyűjteni a kellő számú aláírást.

A népszavazás kontextusa

Az RMDSZ számára érdekes helyzetet teremtett a Traian Basescu államelnök által kezdeményezett népszavazás az egyéni kerületes, kétfordulós választási rendszer bevezetéséről. Ez nyilván nem érdeke az RMDSZ-nek, hiszen egyrészt kevesebb képviselőt juttathat be a törvényhozásba, másrészt nem lesz már lehetősége a másik magyar szervezetet elbuktatni, végül, de nem utolsósorban a központi klikknek nehezebb lesz pórázon tartani a legitimitásukat a választóktól nyerő képviselőket. Az RMDSZ abba a sajátos helyzetben került, hogy egyrészről mobilizálnia kellett híveit, hogy elérje az 5%-os küszöböt, másrészről viszont az volt az érdeke, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni a népszavazás kérdésében. Nem könnyű azt kommunikálni, hogy menjetek el szavazni, szavazzatok ránk, de a népszavazáson ne vegyetek részt, vagy szavazzatok nemmel. Nem is sikerült. A magyarlakta megyékben is többségbe kerültek az igenek, s a választáson résztvevők nagy többsége leszavazott a népszavazáson is.

A népszavazáson való részvétel viszont az érvényességhez szükséges 50%-nak kb. a felét érte csak el, kisebb volt tehát, mint a EP-választáson való, egyébként is igen alacsony részvétel. Nem is csoda, a választok nem voltak kellően informálva e kérdésről. Ugyanakkor Basescunak igaza volt abban, amit az exit poll alapján elnöki minőségében a sajtónak elmondott, tételesen, hogy a politikai elit nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy annak az 5 millió román választópolgárnak, akiket érdekel a politika, akik a közügyeket szívükön viselik, 89%-a igennel szavazott. (Basescu szerint még Tőkés László és az RMDSZ szavazói között is 74-75% volt az igenek aránya, de ehhez érdemes lenne megnézni a még nem publikált végleges eredményeket.) Basescu azt is joggal nehezményezte, hogy magukat felelős politikusoknak tartó emberek arra bíztattak, hogy a lakosság ne vegyen részt a referendumon. Vélhető, hogy a megoldást az a reform jelenti majd, amit a kormány képvisel, ami szintén az egyéni választókerületekre épül, de az egyébként elvesző - vagyis mandátumot nem eredményező - szavazatokat összegyűjtik egy országos kosárba és visszaosztják az egyéni választókerületekhez, így kompenzálva a rendszer igazságtalanságait.

Hogyan tovább?

Az Európa Parlamenti választás nem adott választ arra az alapvető kérdésre, hogy miként lehet továbblépni az autonómia rögös útján. Az eddig is sejthető volt - több közvéleménykutatás mutatta ki -, hogy a nemzeti oldal kb. egyharmados támogatottságot élvez. Ennek egyébként a fő oka abban keresendő, hogy a választók nagy része számára nem világos, hogy az RMDSZ lényegében a román nemzetstratégiai érdekek képviselője s hogy hány történelmi lehetőséget hagyott ki a bársonyszékek kedvéért. Nem tudni, hogy egyenlő esélyekkel indulva melyik jövőkép, melyik alternatíva kerülne többségbe. Tőkés László sikere azt mutatja, hogy az autonomista oldal integrálása nélkül bizony veszélybe kerülhet a bukaresti képviselet. Ez pedig az RMDSZ-nek jobban fáj, mint a másik oldalnak. (Annál is inkább, hogy az autonomisták között már 1990-ben is volt, aki azt mondta, hogy felesleges ott lenni Bukarestben, elég ott egy megfigyelő, az RMDSZ a nyugati fórumok meggyőzésére kell fordítsa minden energiáját. S alighanem így is volt egészen Románia EU-csatlakozásáig. Most már kisebb az esély, mert kisebb a Romániára nehezedő bizonyítási kényszer.)

A továbblépés azon múlhat, hogy sikerül-e bejegyeztetni a Magyar Polgári Pártot. Az aláírásokat a kampány ideje alatt leadták Szász Jenőék, most majd elválik, hogy az RMDSZ-nek van-e még annyi ereje Bukarestbe, hogy ismét meghiúsítsa az MPP rajthoz állását. Korábban, 2004-ben az MPSZ, mint kisebbségi szervezet kívánt indulni a választásokon, ezt az RMDSZ, karöltve a posztkommunista román hatalommal sikerrel megakadályozta. Most az államhatalom igencsak megosztott, nem tudni, hogy a végső szót kimondó fórum döntése merre húz majd, a 20%-os kormányzati hatalom felé (melynek részese az RMDSZ) vagy a választók többségét maga mögött tudó Basescu felé, aki az RMDSZ-el érthető okokból elég rossz viszonyban van.

A két fél, Markóék s a nemzeti oldal rá van kényszerítve, hogy ott folytassa a párbeszédet, ahol az EP választás előtt abbahagyta. Egy biztos, ha Tőkés László elfogadja az RMDSZ által felajánlott helyet, sokak előtt hiteltelenedik és az sem derült volna ki világosan és egyértelműen, hogy van saját hátországa, melyre számíthat. A Tőkés-tábor tárgyalási pozíciói tehát sokkal jobbak, mint pár hónappal ezelőtt Meglátjuk, mire jutunk velük.

» vissza a HUNSOR honlapjára