Ha azt nézzük, hogy mekkora a média-fölényük, mennyivel nagyobb a szervezeti háttérbázisuk, mennyivel komolyabb anyagi eszközök felett diszponáltak, (s még nem is tesszük fel a kérdést, hogy vajon mennyi lehetett a tényleges szavazatarány a kozmetikázás előtt), akkor bizony tragikusan rossz eredményt ért el az RMDSZ, mind abszolút, mind relatív szavazatszámban Van tehát min törjék a fejüket Markóék.

Akiknek háza tájáról érkező hírek egyáltalán nem azt sugallják, hogy megszívlelték volna a történteket. Hallhattuk, hogy megtorlásban részesítették az egyetlen tisztességes RMDSZ-képviselőt, Toró T. Tibort, aki az esélyegyenlőség és a méltányosság mellett szállt síkra, aki azon volt, hogy a független jelölt is ellenőrizhesse a szavazási folyamatot. Toró T. Tibort, aki szembe mert szállni Markóék arcpirító félretájékoztatásával, miszerint Tőkés Lászlóék s az RMDSZ között a megegyezés az előbbiek csökönyössége, sőt, rosszhiszeműsége miatt nem jött létre. Nem az a problémájuk Markó Béláéknak, hogy bebizonyítsák, nemcsak szemfényvesztés volt a hirtelen jött tárgyalókészség az EP-lista véglegesítése előtt, nem azon vannak, hogy az oly sokat hangoztatott pluralizmust megteremtsék. Nem. Sőt. Ők nekitámadnak annak az embernek, aki egyedül képviseli következetesen a frakción belül a szervezet eredeti programját, aki vállalja az RMDSZ-képviselői státusz szégyenbélyegét a nemzeti gondolkodású választópolgárok előtt, azért, mert úgy véli, belülről többet tehet a magyar-magyar közeledésért s így implicit az autonómiáért. Most ezt az embert akarják kiirtani a sokszínűség jegyében a Szövetségből.

Hogy is mondta Duray Miklós a MÁÉRT után, amikor a kettős állampolgárság ügyében magára maradt a két nemzetáruló kormánypárt? Fogalmazzunk finomabban Duraynál: elválik a szív a májtól.

A másik meglepő hír megerősíti a Tőkés László honlapjáról ismert cserebogaras játék mondanivalóját: az RMDSZ a jelölteket úgy csereberéli, ahogy éppen a vélt vagy valós pártérdeke kívánja. Egy bűvészmozdulattal visszavon megválasztott jelölteket, majd másokat állít versenybe, ahhoz, hogy a verseny után visszaléptesse a frontembert, Frunda Györgyöt. Íme a ritka eset, amikor az RMDSZ-pártérdek egybeesik a nemzetérdekkel. Mert erkölcsileg persze, hogy vitatható Frunda visszaléptetése, de az erdélyi magyar politikai érdekképviselet szempontjából határozottan és egyértelműen előnyös. Frunda befutott diplomata, akit európai szinten nem a Független Magyar Pártos indulás, a Neptun-ügy, a tényismeret hiányáról tanúskodó félretájékoztatások alapján ítélnek meg. Ő, akire a román diplomácia mindig nyugodt lélekkel támaszkodhatott, s nem véletlenül volt egy időben a román sajtó kedvence, az Év szenátora, kellemetlen helyzetbe hozhatta volna a magyar nemzeti ügyek felvállaló Tőkés Lászlót, Gál Kingát, és igen, miért is ne, Sógor Csabát, ha egy konkrét ügyben a magyar szempont helyett a román mellett érvel.

Winkler Gyula, aki ugyan saját tévényilatkozata szerint románul szeretné képviselni a magyarságot Európában, mint azt teszi egyébként itthon is, aligha fog egy karakteres ellenpólust megjeleníteni a nemzeti beállítottságú képviselőkkel szemben.
Úgyhogy gratula az újabb cserebogár-manőverhez!

» vissza a HUNSOR honlapjára