Évtizedekkel ezelôtt Anglia és az Egyesült Államok jó viszonyt tartottak fenn a perzsákkal, csakúgy mint a környék arab országaival, a "hidegháborús" idôkben. A Szovjetunió történelmi szerepe a Közel-Keleten ugyanaz volt, mint Európában. Terjeszkedésével veszélyeztette a térség országait, ami Amerikának indokolást adott arra, hogy megjelenjen megfelelô katonai erôvel, elrettentô akadályként, de soha nem támadó szándékkel a Szovjetunió ellen, mert ­ ahogy mondták ­ az atomháborúhoz vezet, márpedig Amerika az ilyesmit nem szereti.

De szeret bevonulni mindenhova, ahonnét a szovjet kivonul, és szeret ottmaradni, akkor is, ha nem marasztalják. Európa most már rendben van, a keleti unióval szemben sikerült a nyugati unió, az atlanti. A Közel-Kelet azonban még rendezetlen állapotban van. Pedig ez a földrajzi táj nem közömbös a nyugati ipari államoknak, elsôsorban Amerikának, hiszen ôk már tudják: az energia a világhatalom alapja. Nem maradhat megbízhatatan kezekben.

Amikor 1952-ben Egyiptomban Nasser elnök hatalomra került, életre keltette a pánarab mozgalmat, amely védekezésre szólította fel az arabokat Marokkótól Jemenig az idegen behatolók ellen, mind a szovjet, mind a nyugatiak ellen. Ekkor szüksége volt Amerikának egy megbízható szövetségesre, a nem arab Iránnal kiváló barátságot alakítottak ki. Irán és Amerika barátsága a 60-as években, a hatalmas olajkincsek feltárása idején érte el csúcspontját, melyekbôl Izrael támogatására is jócskán jutott.

Az olajkincs nagy kísértô, Amerika változást akart Iránban, támogatta hazatérni franciaországi száműzetésébôl a fanatikus Komeini ajatollaht 1979-ben. Jellemzô módon amerikai szövetségese is cserbenhagyta az egykori uralkodót, még a menedékjogot is megtagadta tôle. A radikálisan síita Komeini és pániszlám mozgalma Nasszerhez hasonló népszerűségre tett szert, nem csupán az arab, de az egész iszlám világban. Olyan állapotokat teremtett a sah idején modernizált országban, ami már indokolttá tette Amerika beavatkozását. A szomszédos Irak nagyratörô diktátorában talált szövetségesre, Szaddám Huszein hajlandó volt háborút indítani Irán ellen. Azután, hogy a Közel-Kelet egysége felbomlott mind arab-egység, mind iszlám-egység tekintetében, megérkezett a világrendezô hatalom, katonai erôvel bevezetni az egyedül üdvözítô nyugati politikai hitvallás szerinti parlamenti demokráciát és liberális szabadkereskedelmet. Afganisztán is, Irak is már a tanfolyam haladó osztályában van. Irán elszigetelten is ellenáll.

Amikor Irán még Amerika szövetségese volt, kapott támogatást atomtudósok ingyenes képzéséhez, akik egy része, követve a sahot, emigrációba vonult, míg másik része otthon maradt. Most ôket éri a vád, hogy tudományukat atomfegyverek gyártására használják. Ilyen hálátlanok. Miként a németellenes filmek megszaporodtak a 30-as években, mostanában Iránt és az iráni embereket gonoszként bemutató filmek kerülnek forgalomba, aláfestésként a diplomáciai támadásoknak.

Irán keményebb dió lesz Amerika részére, mint Irak. Nehéz hegyi terepen 70 milliós egy hitű, egy akaratú, egységes nemzetként ellenáll, kockázatos vállalkozás lesz, ha sor kerül a megszállására. Ezért tesz meg mindent az amerikai diplomácia, hogy szövetségeseit, akár egész Európát bevonja a vállalkozásba. Ehhez kell a veszélyeztetettség tudata az iráni atombombával. Irán azt hangoztatja, hogy atomprogramja békés jellegű, kizárólag az áramtermelést szolgálja. Izrael és az Egyesült Államok viszont azzal vádolja Iránt, hogy valójában atom-fegyver készítésén fáradozik.

­ Izrael semmiképpen nem fogja elfogadni, hogy Irán "nukleáris képességre" tegyen szert és felkészül arra az esetre, ha a diplomácia eszközeivel nem tudnák útját állni Irán "nukleáris ambícióinak" ­ közölte az izraeli védelmi miniszter, és hozzátete ­ a zsidó államnak fel kell készülnie arra, hogy szembenézzen egy ilyen helyzettel és megvédje magát. Az izraeli politikus óvakodott attól, hogy kijelentse: országa katonai erővel akadályozná meg az iráni atomprogram továbbvitelét. Csak találgatni lehet, Saul Mofaz a megakadályozás említésekor az izraeli atombombák alkalmazására gondolt-e? Aligha gondolhatott Irán megszállására és leigázására. Arra ott vannak az amerikaiak.

És ha itt is kiderülne, hogy nincsenek tiltott fegyverek? No de kell, hogy legyenek, ha másképpen nem, hát amerikai segítséggel. Errôl szól az alábbi idézet:

"Közvetetten az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek is szerepe volt abban, hogy Iránnak sikerülhet atombombát előállítania" ­ írta James Risen a State of War című könyvében. A szerző szerint a CIA történetének egyik legfelelôtlenebb akciójáról van szó. A titkosszolgálat 2000 februárjában egy a CIA-nak dolgozó orosz tudóst bízott meg azzal, hogy adjon át az irániaknak egy tervet arról, miként építhetnének atombombát. A Merlin fedônevű akció célja az volt, hogy megalázzák az iráni tudósokat s hosszú idôre megakadályozzák, hogy Teherán bevetésre alkalmas atombombát alkosson. A tervek ugyanis véghezvihetônek látszottak ugyan, de a CIA szántszándékkal olyan hibákkal tüzdelte tele, melyek nyomán a bombát képtelenség lett volna elôállítani. Az akció kudarcba fulladt, mert a CIA ötletgyárosai olyan hibákat ágyaztak a tervekbe, amelyeket az iráni tudósok is könnyen képesek voltak orvosolni ­ állítja Risen munkájában. Utóbb ugyanakkor fény derült arra is, hogy a megbízott orosz tudós titkos leiratban értesítette az iráni hatóságokat arról, hogy a tervekben hibák is elôfordulhatnak. A The New York Times újságírója, Risen megállapítja: mindezzel Washington atombomba előállításához segíthette azt az iráni rezsimet, melynek elnöke, Mahmúd Ahmadinezsád nem egyszer hangoztatta: Izraelt le akarja törölni a világ térképéről. A CIA Risen könyvével kapcsolatban megállapította: a munkában »súlyos hibák« vannak. Egyéb kommentárt azonban nem fűztek az újságíró megállapításaihoz." (Népszava-összeállítás, 2006. január 11.)

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség január 9-én felhatalmazást adott Iránnak, hogy az általa lezárt, kutatómunkával foglalkozó központokról eltávolíthatják a pecsétet. A központok zárlatának feloldását teheráni sajtókonferenciáján jelentette be Mohammed Szaidi, az iráni atomenergia-hivatal helyettes vezetôje, hangsúlyozta, hogy ezek a létesítmények újrakezdték a nukleáris fűtôanyaggal kapcsolatos kutatásaikat. "Amit újrakezdünk, az kizárólag a kutatás területére vonatkozik, semmi többre" ­ mondta, hozzátéve, hogy a nukleáris fűtôanyag gyártásának felfüggesztése továbbra is érvényben marad. A bejelentett intézkedés várhatóan növeli a nyugati országok részérôl Iránra nehezedô nyomást. Ezek korábban felszólították Teheránt, hogy szüntesse be mindenfajta nukleáris tevékenységét, amíg nem jön létre megállapodás atomprogramjáról.

Most már van rá lehetôség, hogy atomfegyvergyártással vádolják Iránt. Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fôképviselôjének szóvivôje Brüsszelben azonnal nyilatkozott, hogy a nukleáris fütôanyaggal kapcsolatos kutatómunka felújítása az Európai Unióval kötött párizsi megállapodás megsértését jelenti. "Az ilyen tevékenységek nyilvánvalóan a dúsítást célozzák" ­ mondta Cristina Gallach, hozzátéve, hogy az EU-t súlyosan aggasztja az iráni lépés, és konzultációk folynak az unión belül az arra adandó válaszról.

Miközben Teherán határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy csak az atomenergia békés célú felhasználása érdekében végeznek kutatásokat, egyes vélekedések szerint Irán valójában atomfegyvereket kíván fejleszteni. Az Egyesült Államok idôközben bejelentette: az ENSZ biztonsági tanácsa elé kívánja vinni Irán ügyét. "Ha az iráni rezsim ilyen tempóban folytatja tovább ténykedését, és ha nem kívánja betartani korábban vállalt kötelezettségeit, nem marad más választásunk" ­ fogalmazott Scott McClellan, a Fehér ház szóvivôje. (Milyen tempó lehetett két nap alatt?)

Iránt most már bizonyára a sértett büszkeség hajtja, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséghez delegált iráni képviselő, Ali Asgar Szoltanije kijelentette, Irán azonnal felújítja ipari méretű urándúsítási programját, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalják nukleáris programjának ügyét.

A kulcsszó tehát az "urándúsítás". Mirôl is van szó?

Dúsításnak (izotóp dúsításnak) nevezik azt az eljárást amikor az urán összetételében a 235U nevű izotóp arányát növelik a 238U izotóp ellenében.

A természetes urán kétféle izotóp elegye, amelyben a 235U a mennyiség 0.7%-át, a 238U a mennyiség 99.3%-át teszi ki. Mivel a ma leginkább elterjedt reaktorok fôleg a 235-ös tömegszámú uránt használják üzemanyagnak, szükség van ennek az izotópnak a (részleges) elválasztására az üzemanyaggyártás során. Az atomerômű felépítésétôl, valamint a moderátor anyagától függôen a természetes urán 235-ös tartalmát 3­4 százalékra kell növelni (összehasonlításképpen az atombombában 98% fölött kell hogy legyen a 235-ös urán részaránya). Ezt az eljárást nevezik az urán dúsításának, eredménye pedig a dúsított uránium. A fennmaradó szegényített urán melléktermék, amit újabban a katonaság használ fel ­ nagy sűrűsége (fajsúlya) és áthatolóképessége miatt páncéltörô lövedékeket készítenek belôle.

A nyugatiak ragaszkodnak ahhoz, hogy Teherán ne saját területén dúsítson urániumot, mert attól félnek, hogy azt atomfegyver elôállítására használná fel. Az irániak ugyanakkor nem mondanak le az urániumdúsításhoz való jogukról. "Nem logikus, hogy egy ország másik országra hagyatkozzék, ha energiaellátásának biztonságáról van szó" ­ közölte Teherán a világgal és Moszkvával. Ali Laridzsani, az iráni nemzetbiztonsági tanács titkára ezekkel a szavakkal utasította el Oroszország ajánlatát arra, hogy Teherán csak orosz területen dúsítson uránt saját reaktorai ellátására. Irán voltaképpen nemzetközi szerzôdéses kötelezettségeire és jogaira hivatkozik: lehetôsége van arra, hogy az atomenergia békés célú felhasználása érdekében nukleáris fűtôanyagát maga állítsa elô, s ne legyen kiszolgáltatva külsô hatalomnak.

Amint fentebb láttuk, atombomba gyártásához nagy mennyiség szükséges a 235-ös izotópból, eléggé követhetô lenne, Irán uránérc behozatalából az indokolatlan mennyiség. Azzal is érvelnek a nyugatiak, hogy Irán nagy olajtermelô, minek neki foglalkozni atomenergiával. Ugyanakkor az atomenergia-kutatás és atomenergia-ipar a műszaki fejlôdés megállíthatatlan része, amihez való jogosultságot ugyan milyen alapon tilthatnak meg egyes államok valamely államoknak?

A probléma tehát az, hogy a dúsítás foka egyben az atomfegyvergyártás mércéje. Ezt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség hivatott ellenôrizni, ám az Egyesült Államok és az Európai Unió az ellenôrzésen túlmenôen azt akarja elérni, hogy Irán egyáltalán ne dúsítson uránt.

A német külügyminiszter, Steinmeier nagyon keményen fogalmazott. Szavaiból azt lehetett kihallani, hogy Németország a lehetô legszorosabban együttműködik Amerikával és vele egyetemben semmilyen eszköztôl, beleértve a katonai beavatkozástól sem riad vissza, ha Irán nem enged betekintést atomprogramjába, ha nem hagy föl az urándúsítással.

Irán kész a kompromisszumra az atomvita ügyében ­ közölte korábban Ali Laridzsani. A perzsa állam fôtárgyalója a BBC hírszolgálatnak elmondta: országa hajlandó megvitatni az állítólagos fegyverkezési program miatt felmerült aggodalmakat, és kész garanciát is adni arra, hogy a dúsított uránt csak energiatermelésre használják.

Az izraeli titkosszolgálat szerint március végéig le kell bombázni Irán urándúsítóit, különben nem lehet megakadályozni, hogy Irán egy éven belül atombombával fenyegesse a zsidó államot ­ errôl Dan Halutz, az izraeli hadsereg vezérkari fônöke beszélt a parlament külügyi és belbiztonsági bizottságában.

Korábban izraeli titkosszolgálati körök értesülését közölte a Sunday Times: eszerint Izrael elôkészületeket kezdett, hogy március végéig lebombázza Irán titkos urándúsító bázisait. A támadás egybeesne a március 28-ra kitűzött izraeli választásokkal, azt Izrael különleges kommandói, illetve egy stratégiai repülôszázad hajtaná végre. Ezt az értesülést Izraelben cáfolták. Egyes elemzôk szerint inkább a közelgô választások elôtt csapott csatazajról van szó, Sharon bizonyítani akarta, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni a harcias és zsidóellenes kijelentései miatt elhíresült iráni elnöktôl. (2005. december 14. Heti Világgazdaság.)

A helyzet lapzártakor:

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség még február elsô hetében a Biztonsági Tanács elé továbbítja az iráni atomprogrammal kapcsolatos kérdéseket. Errôl állapodott meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagállamának külügyminisztere. Az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína diplomáciájának vezetôje Londonban azt is közölte, hogy a testület márciusig vár az iráni atomdosszié vizsgálatának megkezdésével. Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség fôigazgatója ugyanis addigra állítja össze hivatalos jelentését az iráni nukleáris programról.

Irán szerint nincs alapja a BT közbelépésének. A diplomácia végét jelenti az iráni atomdosszié ENSZ BT elé utalása ­ reagált Ali Laridzsáni, az iráni nemzetbiztonsági fôtanács titkára, az iráni nukleáris ügyek fô felelôse. Golamreza Agazadeh, az Irán atomenergia ügyeiben illetékes iráni alelnök úgy fogalmazott: semmiféle jogi alapja nincs annak, hogy az ügy a BT elé kerüljön. Dzsavad Vajedi, Irán nukleáris ügyekben illetékes helyettes tárgyalója pedig visszafordíthatatlannak nevezte a nukleáris fűtôanyaggal kapcsolatos iráni kutatások felújítására vonatkozó döntést. Hozzátette: a kutatási tevékenység Irán elidegeníthetetlen joga.

A Biztonsági Tanács öt állandó tagjával még olyan képlet, amit a második világháború befejezésekor, az ENSZ létrehozásakor hoztak létre a gyôztes hatalmak. Az Egyesült Államok most ismét az ENSZ felelôsségébe utalná legújabb akcióját, mint ahogy korábban is kísérletezett hasonlóval. De amikor nem kapta meg a kívánt támogatást katonai akciójához, átlépett az ENSZ-határozatokon, beérve egy-két szövetségessel, lépett mint aki megteheti mint a világ legnagyobb hatalma.

Míg a diplomáciai kar foglalkozik békés megoldással, Senator Joe Lieberman nagyon harcias kijelentéseket engedett meg magának:

"Az Egyesült Államok felkészült az irániai atomkrízis fegyveres megoldására, akkor is, ha az iraki háború folytatólagosan megkívánja jelentôs amerikai csapatok jelenlétét. Irán vezetôinek tudomására adom, hogy ez a megoldás kézenfekvô." A CBC adásban azt mondta: ­ We have the most powerful military in the history of the world!

Ejnye már, ki az elnök? Csak nem Lieberman?

» vissza a HUNSOR honlapjára