Marosvásárhelyen a polgármesteri szék elnyerésével, határozott, erőt mutató politikával hitet adhatunk a mieinknek abban, hogy mégis érdemes, hogy nem hiábavaló a helytállás, hogy a magánéletben példamutatóan identitásőrző embereket a nagypolitika is támogatja. (Ehelyütt a "magyar város" kifejezést "Franco Nero-i" értelemben használtam. Egy interneten keringő levél szerint állítólag azt mondta a jeles színész, mikor megkérdezték a forgatás után, hogy tetszett-e neki Kolozsvár, hogy igen, szép magyar város, mint ahogy Szebenen is látszik, hogy a németek építették. Vagyis ebben az értelemben magyar város az, melynek történelmén túl, szimbolikus kisugárzása, kulturális atmoszférája a sokszáz éves magyar múlt szellemi örökségét s nem a kilencvenesztendős román megszállást tükrözi.) Marosvásárhely polgármesteri szék tehát több, mint egy közjogi pozíció. Éppen ezért természetes lett volna, hogy az RMDSZ arra összpontosítson, hogy ezt a pozíciót visszaszerezze. Hogy minden más szempontot félretéve arra törekedjen, hogy Marosvásárhelyt egy elkötelezett magyar ember vezesse. Ehelyett mit látunk?

2000-ben a kampány teljében váltotta le Markó Béla Kincses Elődöt a megyei elnöki tisztségből, az alapszabályzat lábbal tiprásával, ráadásul azért, mert Kincses nem a Markó-klikk által összeállított választási listát adta le a román hatóságoknak, hanem az előválasztáson többezer választópolgár által legitimált listát. Ezek után nem csoda, hogy párszáz szavazaton elbukott az egyébként mindkét oldal által támogatott Fodor Imre. Nem lehet mindenkitől elvárni azt a distinkciós képességet és főleg hajlandóságot, hogy mérlegelje, kit is sújt dacos távolmaradásával. Az RMDSZ vezetése méltatlannak bizonyult a támogatásra, így sokan, akik, ha egységességet, ügy iránti hűséget és erőt látnak, elmentek volna szavazni, egyszerűen otthon maradtak Az is több, mint gyanús, hogy az RMDSZ nem óvott idejében, holott erre minden oka meglett volna. Az érthetetlen cselekvéssort bennfentesek azzal magyarázzák, hogy az RMDSZ-nek üzleti érdekei fűződtek a tanácselnöki tisztség megszerzéséhez, amit akkor volt nagyobb esély megnyerni, ha a polgármesteri széktől elesik a szervezet.

2004-ben a mindössze két évvel korábban a Kempinsky szállóban Nastaseval, Medgyessyvel és Verestóyval Erdély elszakítására koccintó Kelemen Atillát jelölte a már csak nevében magyar "szövetség". Meg is lett az eredmény. Kelemen sokkal rosszabb eredményt ért el, mint bárki előtte, aki e posztért az RMDSZ támogatásával indult. Ha ez nem tudatos elszabotálás, akkor micsoda? 2008-ban a Magyar Polgári Párt felvetette, hogy Bölöni László lehetne a közös polgármesterjelölt. Azután, hogy Bölöni kijelentette vállalja a jelölést, ha mindkét magyar szervezet támogatja. Bízvást kijelenthető, hogy meg is nyerte volna, azon egyszerű oknál fogva, hogy nemcsak a magyarság állt volna mögötte egységesen, hanem a románok közül is nem kevesen rá adták volna voksukat. De mit tesz az RMDSZ? Kitart a neptunista Borbély László mellett, aki nyilván ugyanarra a sorsra fog jutni, mint Kelemen. De hát ez is volt neki szánva Markóék által, akik a jelek szerint továbbra sem tartják fontosnak, hogy megszerezzék e posztot.

De még abban az esetben is, ha nem tudatos számítás és szabotázs van e döntés (s a korábbiak) mögött, hanem szakszerűtlenség, helytelen helyzetfelmérés, intellektuális korlátoltság és kicsinyesség, annyi nyugodtan leszögezhető: elképzelhetetlen, hogy Markóék ne tudnák: Bölöninek igen jó esélye lenne, szinte biztos befutó, Borbélynak nincs esélye, vagy legyünk ezúttal nagyon megengedők: nagyságrenddel kisebb az esélye. Ők ennek dacára kitartanak neptunista fő-labancuk mellett.

Ergo a legkevesebb, ami tényként állítható, hogy a pártérdek fontosabb nekik, mint a nemzeti érdek. Amit persze az RMDSZ-en belül levők 1994 decembere, a Nagy Benedek-féle Tőkés László-ellenes támadás óta láthatnak-tudhatnak, de a nagyközönség számára ennyire evidensen talán még soha nem bizonyosult be.

» vissza a HUNSOR honlapjára