Az "A" fegyver
írta Borbély Zsolt Attila a HUNSOR Erdélyi tudósítója az írás megjelen az Erdélyi Napló oldalain is
Az "A" fegyver nem atombombát jelent, de hasonló erősségű kommunikációs fegyvert. E fogalmat Varga Domokos György vezette be, aki a zsidó - magyar viszonyról írt mélyen szántó könyvet a "Törzsi háborúk természetrajza" címmel.
Varga mellett olyan, antiszemitizmussal aligha vádolható szerzők is beszéltek már nyíltan arról, hogy a balliberális értelmiség politikai fegyverként használja az antiszemitizmus vádját, mint Schmidt Mária, a Terror Háza múzeum igazgatója. Mert sajnos ez van: sokszor olyanokra is rásütik e bélyeget, akik egyáltalán nem szolgáltak rá. (A sor igen hosszú a galamblelkű Krómer Istvántól elegészen a zsidó-kérdésben meg sem nyilvánuló Orbán Viktorig.) A módszer rendkívül kényelmes: a választóközönség olymértékben kondicionálva van az antiszemitizmus elítélésére, mint Orwell negatív utópiájának páriatársadalma az osztályellenséget megjelenítő fantomkép gyűlöletére. S ez elfogadható is lenne bizonyos szempontból, ha az elítélés vonatkozna minden közösség elleni alaptalan előítéletre, beleértve a magyart is. Csakhogy míg az egyes közösségek vélt vagy valós hibáiról beszélni ma Magyarországon egyenlő a rasszizmussal, nácizmussal, antiszemitizmussal, addig a magyarságot lehet következmények nélkül becsmérelni, szimbólumait gyalázni vagy kultúráját eltagadni. S ha valakinél elszakad a cérna, lásd például Csurka István, ifj. Hegedüs Lóránt vagy Bognár László esetét, akkor előkerül az "A" fegyver és a magyar valamint a nemzetközi média kórusban zengedezik a magyar antiszemitizmus feléledéséről.
Ezúttal Bayer Zsolt egy jegyzete adott ürügyet a balliberális értelmiség mesterséges és felesleges hisztériakeltésére. Bayer Zsolt említett jegyzetének apropóját Ungváry Rudolfnak egy olyan kijelentése szolgáltatta, mely mélyen sérthet minden nemzetben gondolkodó magyart. Idézem Bayert: "Ungváry a következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába. S még olyasmit is mondott, hogy Orbán valami fundamentalista, sámánkodó, vajákos szöveget nyom, ami ellentmond a zsidó-keresztény kultúrának." Bayer emellett még idéz néhány hasonló megnyilvánulást az elmúlt húsz évből, majd leírja az inkriminált mondatot: "Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust…"
A megfogalmazás nem túl szerencsés, jobb lett volna azt írni, hogy eme magyargyűlölő polgártársak rágalmazó, gyalázkodó megnyilvánulásai (kezdve a Szent Korona lemicisapkázásától (Kis János), Szent István jobbjának tetemcafatként való említésén keresztül (Majsai Tamás) elegészen az önálló magyar kultúra létének tagadásáig (Landeszmann rabbi)) magyarázzák az antiszemitizmust. Persze ettől még a lényeg a kettős mérce: miközben száz liberális értelmiségi követeli Bayer fejét, egy szavuk sincs arról a mondatról, ami a jobboldal jeles publicistáját indulatba hozta. Ők nem kötelesek elhatárolódni, ugyebár…
Szerencsére az egyre határozottabban nemzeti hangvételű Echo tévé és a hasonló beállítottságú Magyar Hírlap tulajdonosa, Széles Gábor nem hagyta magát zsarolni, annak dacára, hogy Demszkyvel az élen a Magyar Hírlap bojkottját hirdette meg az SZDSZ-es értelmiség egy része. Sőt, Széles tulajdonképpen kiállt Bayer Zsolt mellett: "Bayer Zsolttal lehet egyetérteni és nem egyetérteni. Lehet vele vitatkozni. Sőt, megengedem, még azt is ki lehet mondani, hogy Bayer Zsolt szóban forgó írásában túl erősen, netán félreérthetően - akár sértőn is - fogalmazott. De boszorkányüldözést és hajtóvadászatot nem lehet folytatni egyetlen szerző ellen sem." S ami a legfontosabb: Széles rámutatott arra is, hogy a magyarságot gyalázó kijelentéseket furcsamód soha nem követi aláírásgyűjtés, elhatárolósdi. Pedig akkor lehetnének - legalább formálisan -hitelesek az aláírásgyűjtések bajnokai, ha saját táborukat is megbírálnák időnként.