Tony Blair brit miniszterelnök csak néhány órára érkezett Budapestre február 17-én. Magyar nyelven, az "Igen, MSZP" felkiáltással nyitotta beszédét, majd barátjának és kollégájának nevezte Gyurcsány Ferencet, akit a decemberi EU-s költségvetési vitára célozva kedves mosolyú, de acélos férfinak nevezett. Gratulált Gyurcsány Ferencnek és kormányának, amiért alacsony infláció mellett gazdasági növekedést produkált az ország. Hangsúlyozta: a gazdasági erôt minden országnak a globalizáció hátterében kell elérnie. Szerinte nem az a kérdés, hogy elfogadjuk-e a globalizációt, hanem az, hogy hogyan készülünk fel rá. Mint mondta: minél nyitottabb egy ország, annál inkább felkészült a kihívásokra. A brit politikus saját országát hozta fel példaként, amely megnyitotta kapuit az újonnan csatlakozott országok munkavállalói elôtt. Blair szerint Magyarországnak büszkén kell tekintenie az elmúlt 15 évre.
A 30-40 évvel ezelôtti állapotokhoz képest rengeteget fejlôdött az ország.

A Népszabadság így köszöntötte a látogatást: "A budapesti Syma Csarnokban összegyűlt négyezer embernek a Beautiful Day című számra érkezô Blair testesítette meg az európai szociáldemokráciát és saját pártja európai megbecsültségének bizonyságát. Blair-nek a gyôzelemhez elegendô volt egy tagoltan elmondott »Igen MSZP« és a legendás 6:3-as magyar­angol meccs felemlegetése, s következhetett a hitvallás a szociáldemokráciáról és a progresszív politikáról."

Nem várt meglepetés is érte a Gyurcsány mellett kampányolni érkezett brit miniszterelnököt, háborúellenes tüntetôk várták. Meg amit talán nem is közöltek vele, Tamás Gáspár Miklós egyetemi oktató, baloldali filozófus is egyetért a tüntetéssel, hiszen Európa legellenszenvesebb és egyben legkárékonyabb politikusának tartja Blairt. Mint kifejtette: "Tony Blair mind a nemzetközi politikában, mind az iszlám világ elleni támadások támogatásával számomra elfogadhatatlan politikát képvisel. Nagy-Britanniában pedig a baloldal árulója, akinek sikerült tönkretenni mindazt, amit a jóléti államból Margaret Thatcher még meghagyott."

Mi lehet a baja Tamás G. Miklósnak Tony Blairrel? Egyszerű, eltért attól a filozófiától, ami az angol Labour Party alapját képezi, a fábiánizmustól, vagyis a Fabian Society által lefektetett ideológiától. Angliában jött létre ez a szervezet 1884-ben. Nevét a III. századbeli római generálisról Quintus Fabius Maximusról kapta, aki sikerrel legyôzte Hannibált. Az ô módszerét követik a fábiánusok, nem bocsátkozni nyílt harcra a túlerôben lévô ellenséggel, hanem kisebb támadásokat gyôzelemre vinni, türelemmel, kivárva a kedvezô alkalmat. A Fabian Society eredeti szimbóluma a teknôs, amely lassan, fokozatosan de következetesen halad elôre célja eléréséhez. Késôbb ezt a jelképet másikra cserélték: a báránybôrt öltô farkas ábráját, amit George Bernard Shaw javasolt a társaság részére.

A társaság filozófiáját 1887-ben fogalmazták meg, amit minden tag köteles követni. Lényege, újjászervezni az emberi társadalmat a földbirtok és az ipari tôke elvételével egyénektôl és társulatoktól. Elfogadja a marxizmus alapelvét, annak békés ágazataként törekszik létrehozni a totális kormányzást. A teljes stratégiát H.G. Wells neves regényíró alkotta meg. Az angol Labour Party ezt az elvet követi, de újabban sok oldalról támadás éri, hogy elhanyagolja a szocialista elveket, és a nemzetközi nagytôke útját egyengeti. Ezt kifogásolja néhány szocialista filozófus Magyarországon is. Ez legyen az ô bajuk, mi magyarok, már megkaptuk tôlük Trianont. Hogy is volt?

Az elsô világháború végére a Közép-Európa-ellenes szövetséges hatalmak mindegyikét fábiánista szocialisták uralták. 1917 decemberében a szövetségesek háborús céljait összefoglaló memorandumot dolgoztak ki az International Socialist Bureau fábiánista tagjai, amit a British Labour Party és a Trades Union Council külön konferenciáján tettek a tárgyaló asztalra. Szerzôi: Camille Huysmans belga szocialista, késôbb az International Socialist Bureau titkára, Arthur Henderson és Sidney Webb angol fábiánisták, és az állítólag ex-fábiánista Ramsay MacDonald. Megszövegezôje Sidney Webb volt, és Labourąs War Aims néven osztották le a többi országoknak, amivel a Fabian Society megalapozta primátusát a háború utáni Szocialista Internacionáléban.

A Laborąs War Aims megelôzte a "14 pont"-ot, tartalmazva annak minden lényeges részét, köztük Ausztria­Magyarország és az Ottomán Birodalom összes nemzetiségeinek önrendelkezési jogát. Az európai szocialisták részére váratlanul jött, hogy a megfogalmazott háborús célok 14 pontban összefoglalt meghirdetôje Woodrow Wilson amerikai elnök lett. Ezt nem a véletlen hozta így. A fábiánszocialista Walter Lippmannt, aki a New Republic szerkesztôségében dolgozott, Wilson elnök, ezt a minden háborús ügyben tanácsadóját, egy titkos csapat fôtitkárává tette, amelynek tagjai Wilson elnök háborúvégi politikájának megfogalmazását kapták feladatul. Ennek a csoportnak a feje Dr. Sydney Mezes, a City College of New York elnöke és Colonel House sógora. A csoport titokban működött The Inquary néven, Lippmann szerint 150 professzortárs és egyéb szakértôk bevonásával, és ­ mert ez nem volt közhivatali szerv ­, a költségeket állítólag Wilson fedezte, ami persze kétséges, hiszen gazdag bankárok barátja volt már régrôl.

A háborút követô európai területi rendezés kidolgozása is a The Inquire feladata volt. Végül az elnök ezt a dokumentációt adta át a Kongresszusnak, és került a világ tudomására 1918. január 8-án. (Forrás: Fabian Freeway, R.L. Martin.) Ez keltett hamis illúziókat hazánkban is. Itt még el lehetne kalandozni érdekes részletekben, de ezúttal csak még utalunk a Fabian Society szerepére abban a törekvésben, hogy létrejöjjön egy világkormány, ami örök békét hozna az emberiségnek, mert így nem lenne többé háború.

Ennek biztosítékát az angolszász népek mindenek fölött álló hatalmi helyzetében látták. Lloyd George angol miniszterelnök 1919. január 22-én javaslatot tett az oroszországi bolsevik kormány meghívására Párizsba, a békekonferenciára. Ez gyakorlatilag nemzetközi elismerést jelentett volna egy véreskezű terrorista bandának, amelynek a helyzete akkor még bizonytalan volt. Wilson elnököt tanácsadói már meggyôzték a meghívás érdekében, de Henry Wickham-Steed, nagyon befolyásos újságíró leleplezô cikket írt, ami felébresztett kellô ellenállást az angolszász politikai körökben. ("And, in the Paris Daily Mail of March 27th, I wrote strongly against any proposal to recognize the desperadoes whose avowed aim is to turn upside down the whole basis of Western civilization. Potent international financial interests were at work in favour of the immediate recognition of the Bolshevists. Those influences had been largely responsible for the Anglo-American proposal in January to call Bolshevist representatives to Paris at the beginning of the Peace Conference.)

Érdemes belegondolni, mi lett volna Magyarország (és a világ) sorsa a Szovjetunió akkori elismerése nyomán, hiszen egyértelmű, hogy Kun Béla proletárdiktatúrája is automatikusan nemzetközi elismerést és a béketárgyalásokra meghívást kapott volna.

Annyit azonban még meg kell jegyezni, hogy voltak jelentôs angol körök Magyarország területi épsége megtartása mellett, de a mi tragédiánk az volt, hogy a háború végén a báránybôrös farkasok uralkodtak szerte a gyôztesek táborában. A derék angol konzervatívokról megemlékeztem a Peace to end Peace című angolnyelvű Trianon-tanulmányomban, ami olvasható az interneteten, Magyaródy Szabolcs honlapján. (www.hungarianhistory.com/lib/csapo/index.htm)

Abban talán megegyezhetünk, hogy az angolokból soha nem lesz szocialista, meg abban is, hogy kommunistából mindig kapitalista lesz, hacsak nem ütôdött. A bennfentes szocialisták mindig is tudták, hogy kenyéradó gazdáik a bankigazgatók, ezért sikerült a szocializmus olyanra, amilyen ­ aki munkából élt, nem ment semmire. Hajcsároknak, besúgóknak, marxi igehirdetôknek jól ment. A British Labour Party tehát a kapitalisták pártja. A Magyar Szocialista Párt is a kapitalisták pártja.

Jó, jó, de hova lettek a szocializmus idealista hívei? Vannak még? Van-e esélyük?

Az Eszmélet és a Baloldali Alternatíva Egyesülés nemzetközi konferenciát rendez gyakorta Budapesten, ahol az antisztálinista és antikapitalista baloldal csoportjai és személyiségei elmélkedtek a neoliberális nemzetközi kurzussal szembeni alternatívákról és a rendszerkritikai baloldal perspektíváiról. Krausz Tamás neves szocialista gondolkodó kifejtette, hogy miközben a hagyományos kommunizmus a sztálinizmus és a liberalizmus szorításában morzsolódott fel, a szociáldemokrácia döntôen a liberalizmus áldozata lett, gazdaságpolitikai kezdeményezések helyett maga vált a neoliberális kurzus megvalósítójává.

Kate Hudson, a British Labour Party baloldalának képviselője és a konferencia társszervezője azt hangsúlyozta, hogy ma a baloldal talán legfontosabb feladata egy új nemzetközi kooperáció felépítése a neoliberalizmussal szembeni alternatíva megformálása érdekében: a kelet- és nyugat-európai baloldal párbeszéde.

Magyarországon kevés vizet zavarnak az elvi alapon állók, van egy maradék Munkáspárt, meg odébb egy tucat képzett szociológus, filozófus. Az egész kádári napos oldal átigazolt a New York­London atlantista tengelyhez, amely most szervezi eggyé Európát. Miért hagyták volna el a vörös drapériát, amikor az a londoni elvtársaknak is annyira tetszik. (Utalás az MSZP-kongresszusra, ahol padlót és falakat vörös szônyeg ill. függöny fedte.)
Angliában nehezebb dolga volt Tony Blairnek a szocialista báránybôrt fején tartani, mert erôs ellenzéke volt (ott nem kompromittálódtak a szocialisták), olyanok akik ellentétet látnak szocializmus és kapitalizmus között. Ken Livingstone, a British Labour Party balszárnyának vezéralakja a fennálló neoliberális szabadpiaci kapitalizmussal szemben a társadalom többsége érdekében a piac állami korlátozását hirdeti, mint a baloldali politika egyik centrális követelését, ami egyértelmű polémia a Blaire által dominált neo-liberalizálódott hivatalos politikával, egy baloldali keynesianus hagyomány jegyében. Szerinte a nemzetközi gazdaságot és annak pénzügyi központjait a politikai demokrácia intézményeinek kellene ellenôriznie. A tétel egyszerű: A tôke nem törôdik az emberrel. Pedig már volt Európában olyan helyzet, hogy jól összefért a Welfare State a tőkés gazdasággal, akár Wilhelm Röpke market economy elmélete nyomán is.

A már említett Az Eszmélet és a Baloldali Alternatíva Egyesülés 1997 évi nemzetközi konferenciája határozott állást foglalt: "A konferencia megállapította, hogy a nemzetközi kapitalizmus jelen fázisa, amelyben a kormányzatokra Európának mind keleti, mind nyugati régiójában, éppúgy, mint a világ más részein, a neoliberális gazdaságpolitika változatainak általános alkalmazása jellemző, a világ népessége többségének rovására fejti ki hatását, az egyenlôtlenség, a szegénység és a szociális diszkrimináció hatalmas növekedéséhez vezet mind az egyes országokon belül, mind nemzetközi vonatkozásban; továbbá hogy éppen ezek a neoliberális politikák felelôsek azért, hogy Európában és a világ más részein a huszadik század végén lábra kapott a rasszizmus, az antiszemitizmus és az idegengyűlölet."

Tudjuk, az elsô világháború után a kapitalizmus legyen-e vagy kommunizmus legyen-e dilemma mellett megszületett a nemzeti szocializmus, és annak is voltak fajelmélettôl és túlzott nacionalizmustól mentes irányzatai. Végülis a szocializmusnak az internacionalizmus ártott meg ­ milyen ôrült elme követelte, hogy a munkás, aki egy másik faluba, városba is ritkán kerül el, nemzetközi legyen?

Nem tudom, ki légyen Ian Birchall, de olvasom, hogy ebben a "mi is hát a szocializmus" dilemmában magyar páldamutatást talál, azt írja, hogy 1956 azért volt az "új baloldal" szülôhelye, mert széttörött két alapvetô axióma: hogy örökké "úgy marad" a nyugati és keleti blokk (Budapest), és hogy a nyugati nagyhatalmak akarata megingathatatlan (Szuez). A mai nyugati polgár szintén hasonló önbecsapásban vesz részt. A nyugati polgár nem hajlandó engedni abból a meggyôzôdésébôl, hogy neki "jár" mindaz, ami a jóléti államtól kapható ­ és hogy "A NYUGAT egy elszigetelt rész a világ felkorbácsolt tengerén."

"A nyugodt város" című Robert Guédiguian-film fôszereplôje mondja a kilencvenes évek közepén "Jobb szeretem a munkást, aki a szélsôjobbra szavaz, mint a baloldali politikust, aki csak humanizmusról papol, de nem tud neki semmi használhatót mondani".

Egyébként, mi az, hogy baloldal? Ha mindenki a hajó baloldalára törekszik, felborul a járgány. Itt minden olyan nyúlós, ragacsos. A nemzetközi tôke amerikai részlege leváltotta a moszkvai helytartókat és átvette a terepet. Ezzel kapcsolatos, ami itt következik: Kate Hudson ­ ugyancsak a baloldal zsákutcájában elmélkedve ­ vallja, hogy "az 1989­91-es események ­ azután az Öböl-háború, majd pedig a Maastrichti Egyezmény ­ új baloldali átrendezôdéshez vezettek. Maastricht teljesen aláaknázta azt az elvet, amely korábban a nyugat-európai szociáldemokrácia alapvető programja volt: nevezetesen, hogy a haladás a gazdasági és politikai egyesülés felé az Unió minden részében a szociális ellátások magasabb színvonalát tegye lehetôvé. A szociáldemokrácia jobbszárnyú vezetôsége támogatta a jóléti állam erózióját és lebontását, így hitelét vesztette."

Tony Blair-rôl van szó természetesen, aki "jobboldalra" vitte a Labour Party-t, annyira elvitte mindenféle szocialista irányzattól, hogy már csak Bush elnök háborúinak csatlós kiszolgájója. Erre csatlakozott rá exbolsevista Gyurcsány Ferenc, aki most arra számít, hogy népakarat erôsíti meg puccsozott miniszterelnöki pozícióját. Akinek kell megérdemli. De mi lesz a normálisokkal, ha megint sokan lesznek, de nem elegen?

» vissza a HUNSOR honlapjára