A "reformok" folytatódtak ugyan, de az év során erősödött a reformokkal kapcsolatos politikai hezitálás is - állapítja meg a Political Capital és a Figyelő elemzése. A kormány intézkedései körüli állandó konfliktusok tovább rontották a kormányoldal megítélését, a reformokról szóló viták pedig a koalíciós pártok közötti feszültséget erősítették. Az erős kormányellenes hangulat kedvezett a szélsőjobboldalnak is, mely a Magyar Gárda megalakulásával jelentőset lépett előre az intézményesülés útján.

A kormányra 2007-ben nem csak politikai, de intézményes értelemben is az instabilitás vált jellemzővé, a permanens szerkezeti és személyi átalakulás jelentősen nehezítette a hatékony kormányzati munkát. A reformokért fizetett politikai ár ráadásul túl magasnak bizonyult az elért eredményekhez képest: a kormány ugyan sikert ért el egyes területeken a kiadások csökkentésében, a közszféra létszámának lefaragásában, de a komoly érdeksérelmekkel járó szerkezeti átalakításokhoz már rendszerint elmaradt a szükséges politikai támogatás.

Közepesen magas gazdasági kockázat

A gazdasági kockázat, vagyis az EcoRisk értéke 2007 végén 52,6 pontot ért el az egy évvel korábbi 52,3 pont után. Ezáltal a magyar gazdaság kockázatai 2007-ben annak ellenére nem változtak érdemben, hogy az államháztartás hiánya tavaly drasztikusan, a GDP arányában közel 4 százalékponttal csökkent - állapítja meg az elemzés. A nemzetközi környezet kedvező volt: bár a 2006-os eufórikus hangulat nem maradt fenn a meghatározó német piacon, a legnagyobb európai gazdaságban 2007 utolsó negyedévéig pozitív konjunkturális folyamatok uralkodtak, és tavaly még a nemzetközi tőkepiacok turbulenciája sem érintette kedvezőtlenül Magyarországot.

A fiskális kockázat valóban látványos mérséklődése - elmozdulása a nagyon magas kockázat határáról a közepes kockázati tartomány margójára - mégsem mérsékelte érdemben az ország teljes gazdasági kockázatát - mutat rá az elemzés. Ennek hátterében a 2006 szeptemberében kezdődött kiigazítás kedvezőtlen szerkezete áll. A stabilizáció központi elemét képezte a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adó- és járulékterhek emelése.

Mindez a nemzetközi összevetésben korábban is kiugróan magas, munkát terhelő adóék növelése révén valósult meg, ami a bruttó és a nettó bérek emelkedési ütemének szétnyílását, illetve az alkalmazottak számára közel 5 százalékos reálbér-csökkenést jelentett. A szűkülő belső piachoz a vállalatok nagy része kivárással, részben létszámleépítéssel, beruházásai elhalasztásával alkalmazkodott - mutat rá az elemzés.

"2007 ellentmondásos, paradox esztendo volt a magyar gazdaságban: miközben az egyensúlyi helyzet javult, az ország versenyképessége romlott. A tavalyi stabilizációs lépések arra alkalmasnak bizonyultak, hogy elhárítsák a rövidtávú kockázatok megugrását, a hosszabb távú kockázatok mérséklése, a versenyképesség javítása azonban a fiskális politika szerkezetében is fordulatot követel meg. Az idei évben, tehát 2008-ban sem várhatjuk Magyarország gazdasági kockázatának érdemi mérséklodését."


Nem enged a fogyasztásból a lakosság

A racionális és óvatos, ám főként a rövidtávú konjunkturális folyamatok szempontjából kedvezőtlen vállalati magatartással szemben a lakossági viselkedés részben irracionális, egyensúlyi és stabilitási szempontból kedvezőtlen elemeket mutat - olvasható a jelentésben. A reálbér-csökkenést elszenvedő háztartások lehetőségeik határáig elmenve igyekeztek fogyasztási szintjüket megőrizni, emiatt megtakarításaikat csökkentették, miközben deviza-hitelfelvételük új és új rekordokat döntött.

Az államháztartási kiigazítás eredményeit tehát a lakosság "fatalista" pénzügyi reakciója egyensúlyi szempontból, a vállalatok kiváró, óvatos magatartása pedig részben a konjunktúra, részben a tőkeáramlás visszafogása révén erodálta.

Megkurtítanák a szociális kiadásokat

Az idei évben, tehát 2008-ban sem várhatjuk Magyarország gazdasági kockázatának érdemi mérséklődését - állapítják meg. Az elemzők arra számítanak, hogy a gazdasági kockázati érték továbbra is közepes marad, nem tud visszatérni az alacsony kockázati tartományba, ahol 2000 elején tartózkodott.

A kockázatok csökkentésére a következő javaslatokat teszik: érdemben mérsékelni kell a foglalkoztatás adóztatását, a munkát terhelő adóéket. Ez nemcsak a munkapiaci kockázatokat mérsékelheti, hanem a belső piaci konjunktúrát is segítheti. Szükség van a közoktatás minőségének javítására. Ennek keretében az alapvető közgazdasági-pénzügyi ismeretek kötelező beépítése a közoktatás alaptantervébe hosszabb távon racionális irányba terelheti a magyar lakosság pénzügyi viselkedését - vélik. Sürgetik az ország teherbíró-képességéhez képest rendkívül magas szociális kiadások lefaragását, a korkedvezményes nyugdíjazás feltételeinek szigorítását.

Kiemelt rizikófaktorok

Kiemelt kockázatú terület a "kiszámíthatatlan, bonyolult és átláthatatlan adórendszer", amelyről a jelentés megállapítja: "A magyar gazdaság egyik legfőbb problémája továbbra is az elvonás magas szintje, illetve a közép- és hosszútávú gazdasági tervezést rendkívüli módon megnehezítő, nehezen átlátható és folyamatosan változó (ezáltal az adóelkerülést is ösztönző) adózási szabályozás. Az adórendszer átalakításához azonban jelenleg hiányzik a kormányzati akarat, és ebben a vonatkozásban 2010-ig nem is várható gyökeres változás."

Végül magas rizikófaktort jelent a korrupció is. "A politikai korrupció észlelt magas szintje ma a politikával és a demokratikus rendszerrel kapcsolatos bizalmatlanság legfőbb forrása. A politikai transzparencia erősítése érdekében elsősorban a közbeszerzések, illetve a pártfinanszírozás rendszerének újraszabályozására lenne szükség."

A jelentés szerint ugyanakkor "kedvező politikai fejlemény, hogy a pártfinanszírozás ügyében körvonalazódni látszik a kétharmados konszenzus, és a parlament napirendjén szerepel a közbeszerzési törvény módosítása is.

Stabilitás, jogbiztonság

"Míg 2006-ban a kormányt főleg a politikai környezet gyengítette, 2007-ben a kormányra intézményes értelemben is az instabilitás vált jellemzővé. (...) A permanens személycserék bár a miniszterelnök pozíciójának megerősítését szolgálták, folyamatos szervezeti, szakpolitikai bizonytalanságot, valamint koalíciós feszültséget okoztak, és állandósították az instabilitást a miniszterelnök és a kormány pozícióját illetően" - írja a PC és a Figyelő jelentése.

"Tovább gyengítette a kormányzat reformerejét, hogy a parlamenti többség gyakran felhígította és felpuhította a kormány törekvéseit (mint az ingatlanadó és az egészségbiztosítás átalakítása esetében)" - állítják a szakértők.

A jelentés arra az eredményre is jutott, hogy "a 2007-es, főképp a reformokkal összefüggő felfokozott törvényalkotási munka - akárcsak 2006-ban - a minőség rovására ment, így a törvényhozási dömping inkább rontotta, mint javította a jogbiztonságot". A szakértők negatív fejleményként értékelik, hogy az Alkotmánybíróság "(korábbi gyakorlatával ellentétesen) kifejezetten megengedő álláspontra helyezkedett a népszavazási kérdések tekintetében". A népszavazásokkal felülbírált (költségvetést is érintő) jogszabályok ugyanis "kiszámíthatatlanná teszik a jogrendszert, és így a jogbiztonság ellen hatnak".


Gyengén szereplünk az unióban

Tapasztalatlanságból, rossz beidegződésekből, érdektelenségből adódóan négy év alatt sem sikerült megfogalmazni, mi a magyar érdek Brüsszelben - olvasható a Figyelő szerdán utcára kerülő számában. Hazánkról ezért nem alakult ki karakteres kép Brüsszelben, ahová minisztereink elvétve járnak, és képviselőink nem egyeztetnek egymással.

A magyar tárgyalási hozzáállás sokszor követő, reagáló, esetenként túlbuzgó, rosszabb esetben követhetetlen Brüsszelben - állítják érintettek a Figyelő legfrissebb, szerdán utcára kerülő számában.

Kapkodás, következetlenség, igazodási kényszer

Utóbbiakra példa, hogy még meg sem száradt a tinta a lisszaboni szerződésen, amikor a magyar Országgyűlés mindenkit megelőzve, tavaly december 17-én rohamtempóban ratifikálta a dokumentumot. Úgy, hogy a képviselők nem is látták a végleges szöveget.

Brüsszelben és máshol jó néhányan megmosolyogták a furcsa "hungarikumot". Sokan meghökkentek viszont, amikor a személyek szabad áramlásáért szinte minden fórumon síkra szálló magyar kormány a bolgár és a román munkavállalók előtt nem nyitotta meg a hazai munkaerőpiacot. "Akkor veszítettük el az ártatlanságunkat" - emlékszik vissza egy tisztviselő a lapnak.

Mindenesetre ilyen és ehhez hasonló ellentmondások is szerepet játszanak abban, hogy hazánkról nem alakult ki karakteres kép az EU-ban (nem úgy, mint a csehekről, akik például évek óta következetesen fellépnek az emberi jogok megsértése ellen). Nem tudni, hogy összefüggésben áll-e ezzel, de a közelmúltban arra is akadt példa, hogy az Európai Bizottság egy lényeges jogszabályi javaslat elfogadása előtt nem tartotta fontosnak konzultálni a magyarokkal, miközben más országokkal már javában egyeztetett.

A magyar igazodási reflexek továbbélését, a vitákat inkább kívülről szemlélő attitűdöt név nélkül nyilatkozó kormányzati források is észlelik és elismerik. Balázs Péter, a Közép-Európai Egyetem professzora - az Európai Bizottság első magyar biztosa - szerint az igazodási kényszer abból fakad, hogy ebben a térségben, így Magyarországon is, hiányzik a begyakorolt szuverenitás. "Föl kellene nőnünk a független, szuverén, értékelvű politizálás szintjére" - tette hozzá.

Nagyon drága a bizonytalankodás

"A magyar államigazgatás Brüsszelben dolgozó tagjai ugyan jól képzettek, de azt, hogy mit képviseljenek, a politikai irányításnak kellene meghatároznia" - véli Barsiné Pataki Etelka, az Európai Parlament néppárti képviselője.

A Figyelő által megkérdezettek szerint a jól felismert nemzeti érdekek képviseletének hiánya csak sokára lesz szembetűnő - mint például a lassan eszmélő és lemaradt Görögország esetében -, ráadásul az ebből fakadó károkat számszerűsíteni se nagyon lehet. Abban azonban a lap forrásai egyetértenek, hogy a veszteség - a meg nem szerzett gazdasági előnyök miatt - jóval nagyobb, mint amennyi uniós pénz támogatásként lehívható.

Nem járnak ki, nem működnek együtt

Tisztviselőkkel és politikusokkal folytatott beszélgetésekből leszűrhető, hogy a tapasztalatlanság mellett az áldatlan belpolitikai állapotok, a politikai és gazdasági szereplők tájékozatlansága és - ami ezzel jár - az EU szerepének alábecsülése a hatékony uniós magyar érdekérvényesítés legfőbb akadálya.

"A magyar politikai elitet nem érdekli az EU, inkább nyűgnek tekinti azt" - állapítja meg Becsey Zsolt, a Fidesz EP-képviselője. Pedig az igazán profi uniós tagállamok totális érdekérvényesítést folytatnak, ami az uniós intézményi háromszög mindhárom "csúcsát" - a Tanácsot, a Parlamentet és a Bizottságot is - magában foglalja. Magyar részről ugyanakkor párthovatartozástól függetlenül több, fontos szakpolitikai bizottságokban ülő képviselő is nehezményezte, hogy egy-egy kivételtől eltekintve úgyszólván semmilyen kapcsolatuk nincs az egyébként alig néhány száz méterre található magyar állandó képviselet szakdiplomatáival.

Pedig általánosságban elmondható, hogy ez utóbbiak és az Európai Parlamentben mandátumot szerzett 24 magyar képviselő az elmúlt négy évben már felvette az unió ritmusát. Ugyanez nem érvényes a kormánytagok többségére, akiknek a havi egyszeri miniszteri tanácsüléseken kellene képviselniük a magyar színeket. Bár a személyes jelenlét rendkívül fontos, a tanácsi statisztikák szerint a kormánytagok körülbelül 70 százaléka nem jár ki rendszeresen Brüsszelbe, és gyakorta azokat az informális miniszteri találkozókat is mellőzik, amelyek pedig elengedhetetlenek a kapcsolatépítéshez.

Kóka János, a gazdasági tárca korábbi első embere a kimutatások szerint a 2006-2007 folyamán rendezett 11 közül csak 3 közlekedési tanácsülésen vett részt, s az ugyanez idő alatt megtartott 10 versenyképességi tanácsülés közül is mindössze 2 alkalommal képviselte hazánkat miniszter.

(A Figyelő írásából kiderülnek még a magyar államigazgatás legfőbb hiányosságai, valamint az is, hogy a magyar üzleti szférát sem érdekli kellőképpen Brüsszel. A lap lobbiszótárral segíti eligazodni olvasóit az érdekérvényesítés dzsungelében, valamint felvázolja, miként alakulnak a közeljövőben az unió döntéshozatali mechanizmusai, és hogyan volna esélyünk érdemben befolyásolni az EU jogalkotását. A Figyelőben két sikeres lobbiakcióról is olvashat: egyik a magyar államé, másik a Magyar Postáé.)


Freedom House: elfogult az állami média

Magyarországon szabad a sajtó, az egymással versengő sajtótermékek széles köre általánosságban állami beavatkozás nélkül működik, az állami tulajdonú média többsége azonban enyhén kormánypárti elfogultságú - állapította meg a Freedom House.

A washingtoni civilszervezet a tavalyival és tavaly előttivel megegyező értéket, 21 pontot adott Magyarországnak a sajtószabadság fokát mérő, 0-tól 100 pontig terjedő skálán. A jogi szabályozást, a politikai, illetve gazdasági környezetet is figyelembe vevő értékelésben a kevesebb pont jelenti a szabadabb sajtót.

Hibás a médiatörvény

Magyarországon a független sajtóorgánumok szabadon működnek, és egyértelműen tükrözik a politikai élet megosztottságát - olvasható a sajtószabadság tavalyi helyzetét elemző világjelentésben, amelyet a Freedom House hagyományosan a sajtószabadság nemzetközi napja, május 3. elé időzít. A Magyarországról szóló szekció a tavalyi sikerek között emeli ki, hogy a sajtó jelentős korrupciós ügyeket tárt fel.

Az értékelés szerint az 1996-os médiatörvényt széles körben bírálják hiányosságai miatt. A sajtóbeli rágalmazás továbbra is bűncselekmény, és a magyar büntetőjog szerint az újságírók nemcsak saját szavaikért felelősek, hanem mások rágalomnak minősülő nyilatkozatainak közzétételéért is. Az államtitoktörvény szintén aggodalomra adott okot, az EBESZ sajtószabadság-felelőse is bírálatot fogalmazott meg.

Állami nyomás az újságírón

Szabályozási űr keletkezett az alkotmánybíróság azon döntése nyomán, amely megszüntette az Országos Rádió és Televízió Testületnek azt a jogát, hogy bírságot és büntetést szabjon ki sajtóorgánumok ellen - írta a Freedom House. "Miközben a média nagy része láthatóan szabadon működik, sajtómegfigyelők szerint az állami tulajdonú média nagy része enyhén kormánypárti elfogultságú" - olvasható a jelentésben.

Egyes újságírókra nyomást gyakoroltak állami intézmények, két olyan esetről tudni, amikor őrizetbe vettek és kihallgattak újságírókat. Egy tévés politikai újságírónak távoznia kellett egy reggeli showműsorból több politikai párt bojkottja után. Néhány elszigetelt esetben újságírókat zaklattak a rendőri hatóságok: a sajtó két olyan munkatársát letartóztatták, aki egy nem engedélyezett demonstrációról tudósított, illetve több olyan újságírót kihallgattak, akik állítólagos korrupt köztisztviselők ügyében nyomoztak.

Jó helyen állunk a térségben

A Freedom House megjegyezte, hogy a magyar sajtót magáncégek uralják, a külföldi tőke részaránya magas mind az országos, mind a helyi lapokban. A nyomtatott és az elektronikus sajtóban egyaránt erősödik a sokszínűség: ez leginkább az aktív, befolyásos hazai tulajdonú elektronikus sajtótermékek számának növekedésében látszik.

Közép-Kelet-Európában, illetve a volt Szovjetunió területén Magyarországot csak Észtország (16 pont), Csehország (18 pont) és Litvánia (18 pont) előzi meg a sajtószabadság fokának tekintetében. Szabadnak minősül még a sajtó Lettországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Lengyelországban. A térség többi államában részben szabad - ilyen például Bulgária, Románia és Ukrajna -, vagy nem szabad a sajtó, például Oroszországban, Fehéroroszországban és Moldovában.



HUNSOR összeállítas




forrás: fn.hu, hvg.hu, orszagjelentes.hu





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára