Magyarverések Biharban is
HUNSOR medencefigyelő
Az utóbbi időkben egyre több sajtótermék számol be magyarverésekről. Az anyaországtól kezdve a Felvidéken és Délvidéken át szűkebb pátriánkban, Erdélyben is elharapózni látszik a magyarul beszélők elleni agresszió. Eddig csak Kolozsvárról érkeztek ilyen hírek, de az elmúlt hetekben Biharban is történt pár eset.
Vársonkolyoson május elsején váradi magyar sátorozókra támadtak rá az éj folyamán román nemzetiségű egyének. A hétvégén a megyeszékhelyen, a No Problem diszkó előtt bántalmazott onnan kijövő magyar fiatalokat egy románul beszélő banda.
A fiatalok kedvelt kirándulóhelye Sonkolyos. Van, aki minden évben ott majálisozik, lazít kicsit a szürke hétköznapok után. Az idei is kellemes hangulatú, jó bulinak indult, ám a magyar fiatalokra május 1-jén este nagy hirtelen román "manelisták" (a tinglitangli balkáni gépzene rajongói) támadtak rá.
Több fiatallal is elbeszélgettünk a sonkolyosi balhé néven emlegetett történésről. Mivel tartanak újabb balhétól, esetleges kellemetlenségektől, arra kértek, név helyett csak iniciálét írjak. F. R. nem váradi, egy szomszédos megyéből érkezett Sonkolyosra. Hallotta, hogy jó hely, ezért döntött úgy, hogy ezúttal ide kirándul. Ám a kiruccanásból keserű és fájdalmas emlék lett. Íme, az ő verziója:
"Május elsején délután vidám hangulatban telt az idő. Bulizgattunk, söröztünk, beszélgettünk. Este néhány cimborával átmentünk egy másik havernek a sátrához. Üldögéltünk, beszélgettünk. Elálmosodtam, és mondtam a többieknek, hogy megyek vissza, lefekszem aludni. Elindultam egyedül. Egyszer csak láttam, hogy jönnek felém vagy tizenketten.
Nem gondoltam volna, hogy belém kötnek. Ahogy melléjük értem, elkapták a hajamat, és kérdezték, hogy rocker vagyoke meg ilyenek. Húztak a hajamtól fogva a földön, kaptam egy ökölcsapást, aztán a gyomromba rúgtak, utána meg már az arcomat rúgták. Onnantól már csak annyira emlékszem, hogy a sátramnál vagyok. Nem láttam az arcukat, mert sötét volt. Ömlött belőlem a vér, a sátornál megint elveszítettem az eszméletemet, és csak a kórházban tértem magamhoz Váradon. Csak pár órát voltam benn, a saját felelősségemre kijöttem.
Nem, nem tettem feljelentést. Kire vagy mire? Nem is láttam az arcukat, nem ismerném fel őket. Csak járhatnék potyára a rendőrségre. A lánytestvérem látott két rendőrt a környéken, de valószínűleg nem mertek beavatkozni, mert sok volt ott a manelista. Nem, délután egyáltalán nem volt szóváltás a rockerek és a manelisták között. Az egyik haverem mondta: délután pár manelistával utazott a vonaton, és hallotta, amint beszélt ék: direkt bunyózni mennek. Most először voltam Sonkolyoson, de többet se megyek! Most már jobban vagyok, csak még fáj egy picit a kezem. Tény, hogy így még soha nem jártam."
A nagyváradi K. R. is ott volt. A következőkről számolt be: "Ültünk a sátornál két haverrel, mindketten 30 év körüliek, az egyiknek rasta haja (roncsolt hajszálakból hosszú tincsekbe, ún. dreadlocksokba bodor ított, jamaikai eredetű frizurája) van, a másik srácnak sima hosszú. Sörözgettünk, beszélgett ünk. Odajött egy idegen fiú a sátrunkhoz, és az épp mesélő havert elküldte (románul) az anyjába. Először azt hittem, egyedül van, és csak túl bátor. Aztán ránéztem a haverre, akit épp akkor meg is csaptak.
Én épp fel akartam tápászkodni a földről, a sátor mellől. Fogalmam sem volt, hányan vannak. Ahogy felálltam, kaptam én is. Aztán mind a hármunkat megrugdostak, a másik havert halántékon ütötték. Ahogy összeszedtük magunkat, annyit láttam, hogy valamivel arrébb, ahol a legnagyobb tábortűz volt, a székely cimboráknál volt csak igazán balhé. A székelyek többen voltak, mint mi, vagy hat-hét ember, de az idegenek meg voltak vagy 15-20-an. A tábortűznél szétvágtak egy sátrat, ha jól tudom, két embert is elvitt a mentő.
Láttam reggel, néhány kiránduló milyen összevert arccal ébred. Csúnya látvány volt. Pontosan nem lehet tudni, hányan voltak a támadók, nagyon sötét volt, tüzek is alig égtek, az emberek aludni készültek lassacskán. Aki még ébren volt, az biztosan kapott verést, hajhosszúságtól, nemtől függetlenül. Volt, akit a sátrában rugdostak meg. anélkül, hogy a vademberek látták volna, ki is van benn. Előzőleg volt egy diszkószerűség a kemping végében: ott egyszer csak elhallgatott a zene, állítólag a DJ-t is megverték; ezután elindultak és egy az egyben átmentek mindenen és mindenkin. Mentek a hídhoz, amin ugráltak is egy sort. Le is szakadt az egyik része a hídnak.
A rendőrséget valaki hívta a balhé közben, annyit mondtak, hogy tudnak róla és úton vannak. Aztán azt mondták, nem tudnak csinálni semmit. Nem nagyon volt rendőr a helyszínen, később jött ki kettő. Ugyanezek az emberek hétvégén megint kötekedtek a No Problemben szervezett bulin. Ez egy banda a Rogériuszról meg a Dacia sugárút környékéről. Onnan tudjuk biztosan, hogy másnap dicsekedtek mindenkinek.
Akár zenei stílusok közötti konfliktusnak is vélhetnénk az ügyet, hisz az áldozatok nagyobbrészt rockerek, az agreszszorok pedig manelisták. Viszont mégsem csak erről van szó, hisz a keményebb zenei műfajt hallgatók kivétel nélkül mind magyar nemzetiségűek, a cigányos-törökös zenei egyveleget hallgató, magukat manelistának nevező társaság pedig román személyek.
A szombat éjjeli váradi eseményekről Méder Alpár (Pöci), a Kopor-show együttes énekese számolt be lapunknak, aki egyik áldozata volt az agressziónak. A székelyföldi együttes fellépett a diszkóban a Nagyváradi Magyar Diákszövetség nevű, az RMDSZ által pátyolgatott társaság szervezte partin.
Mint mondta, a fellépésük alatt már gyülekeztek a manelisták - vagy harmincan lehettek összesen -, akik közül többen a buliba is bejöttek és fenyegető bekiabálásaikkal hívták fel magukra a figyelmet.
Megszervezett támadásról volt szó, mondta a rockegyüttes frontembere. Aki harmadmagával - a zenekar másik két tagjával - a koncertjük után kiment a diszkó elé az autójukhoz. Visszatértükkor a bejáratnál támadtak rájuk vagy hatan.
Ütötték, rúgták őket, ahol érték, közben magyarságukat gyalázó szavakat kiabáltak. A megvert énekes ezért tekinti magyarellenesnek a támadást. Médernek betörték az orrát, vért hányt az ütések után. Basszusgitáros társát úgy megverték, hogy beszakadt a dobhártyája. Harmadik társuk szerencsésen megúszta az esetet. A rendőrség csak sokadik hívásra volt hajlandó a helyszínre kiszállni.
Mire az egyenruhások kiértek, a támadók eltűntek a tömbházak között, így már csak az áldozatokat igazoltatták, adataikat összeírták, de jegyzőkönyvet nem készítettek. Az együttes két tagja orvosi látleletet vétetett a támadást követően és készülnek megtenni a feljelentést.
Méder Alpár mondandójának végén hozzátette, hogy a szervezők is felelősek a történtekért, hiszen nekik szavatolniuk kellett volna a biztonságot, a rendet, viszont ő úgy tapasztalta, hogy a diszkó rendfenntartói ismerték a támadókat, ezért nem akartak közbelépni a zenészek védelmében.
Tóth Hajnal Létai Tibor
Reggeli Újság
forrás: Reggeli Újság, Erdély Ma
[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]
» vissza a HUNSOR honlapjára