Tőkés László nyílt levelében arra hívta fel az MPP s a nemzet sorsáért aggódó pártfunkcionáriusokat, hogy ne hitelesítsék a Szász Jenő által sebtiben összehívott és a jogkövetők, igazságkeresők kizárásával kecsegtető Országos Tanácsi (OT) gyűlést, mert ez nemhogy békét nem teremt, hanem épp ellenkezőleg, meghosszabbítja a Magyar Polgári Párt belső harcok által okozott politikai bénultságát.

Szász Jenő levelére nem szívesen pazarolok szót, hiszen a bíróság által elmarasztalt, a küldötti státusszal manipuláló, aláírásokkal visszaélő, december 1-én pezsgővel koccintgató elnök ellentámadásba ment át és olyan stílusban szólt az egyetemes magyarság alighanem első számú szimbolikus megjelenítőjéhez, mely önmagát minősíti. Dr. Szász Csaba levelével más a helyzet. E levél, még ha kemény dolgokat is tartalmaz, azokat megfelelően csomagolja, s ami ennél fontosabb, olyan motivációs értékbázist villant fel, melyből kiindulva egy következetes logikai vonalvezetés a Szász-Tőkés konfliktus esetében a szerzőt az utóbbi mellett kellene elkötelezze.
Teljes mértékben igaza van Dr. Szász Csabának abban, hogy "A nemzeti újraegyesítés céljából (…) jó lenne, ha a sokéves késést behozva, az Erdélyi Magyar Nemzeti Közösség is mielőbb igyekezne felzárkózni ezekhez a fejleményekhez (a szerző a nemzetpolitikai szempontból pozitív kimenetelű magyarországi választásokra céloz, megjegyzés tőlem, BZSA), s a legtöbbet nyerni a kibontakozni készülő, pozitív magyarországi politikai- és gazdasági folyamatokból. Ehhez pedig rendkívülien sok munkára, szervezettségre, fegyelmezettségre, kitartásra, akaratra és konokságra, valamint mérhetetlen szorgalomra van szükség itt Erdélyben."

E magvas és előremutató passzus már elengedő ahhoz, hogy megkérdezzük: ugyan miért védelmezi a szerző azt a politikust, tételesen Szász Jenőt, aki az egész MPP-t az iszap szintjére rántotta, akit az elmúlt évben sok minden jellemzett, de a párt érdekében végzett "sok munka", aligha, vagy igen, akkor igencsak titokban végezhette azt az elnök úr, mert az országos közéletben az MPP jelenléte lényegében nem volt érzékelhető. Szász Jenő vezetése alatt az MPP éppen hogy nem mutatott "szervezettséget", "fegyelmezettséget" és "kitartást" az önrendelkezés kivívásában. Ezzel szemben sikerült végzetesen megosztania saját pártját a törvényesség és alapszabályzatszerűség törésvonala mentén. S miután a szabálytalankodást bíróság is elítélte, az elnök újabb törvénytelenségekkel próbálta a korábbiakat kezelni.
Érdekes, hogy miközben Dr. Szász Csaba "mélyen hallgat" Szász Jenő mulasztásairól, romboló tevékenységéről és törvénysértéseiről, Tőkés Lászlóval szemben igencsak elfogult. Elismeri ugyan az erdélyi magyarság EP-képviselőjének 1989-es helytállását, viszont szerinte Tőkés Lászlónak az a szándéka, hogy "mentse, ami menthető az MPP vonatkozásában" nem őszinte, valódi szándéka saját embereit ültetni az MPP elnöki székébe és az MPP-t eluralni. Dr. Szász Csaba szerint az EMNT-RMDSZ összefogással és Tőkés Lászlónak az RMDSZ listáján való indulásával lényegében megszűnt az az erkölcsi tőke melynek birtokában valaki másoknak morális-politikai útmutatást adhat. Dr. Szász idézi Tőkés László nyílt levelének Szász Jenővel kapcsolatos kitételeit: "politikailag és erkölcsileg egyaránt bukott elnök és kritikátlan követői, baklövések, ballépések, szánalmas politikai manifesztum, bolsevik gyakorlat, pártvezetői inkompetencia, stb.", majd hozzáfűzi: "keresem többször is a mondatok között e súlyos minősítésekre a megfelelő bizonyítékokat, vagy legalábbis a megalapozott érvelést, de ezeket sehol sem találom."

Szász Csaba maga által is elismerten terjengős levelére sajnos csak terjengősen lehet válaszolni. Nézzük akkor a tényeket, a szükséges terjedelemben. Az EMNT soha nem akarta eluralni az MPP-t, ez Szász Jenőnek és csapatának a kitalációja saját szabálytalankodásaiknak a megideologizálására. A Dr. Szász Csaba emlegetett Gergely Balázs, Tőkés László unokaöccse azok után indult volna tisztességes játékszabályok esetében a tavalyi OT-n Szász Jenő ellenében, hogy Csinta Samu, ki tudja miért, utolsó pillanatban visszalépett és az alapszabályzatszerűségre, tisztességes játékszabályokra törekvő tábor jelölt nélkül maradt, mivel a székelyföldi prominensek közül - akik egy székelyföldi súlypontú pártban nyilván nagyobb eséllyel indultak volna az alapító elnök ellen - senki nem vállalta a megmérettetést. Elvi kérdés volt jelöltet állítani, Gergely Balázst pedig elismerés illeti, hogy vállalta csekély győzelmi esélyekkel is a jelölti státuszt. Szász Jenő simán győzhetett volna vele szemben, de ő kétszáz százalékra akarta magát biztosítani. Neki fontosabb volt a remélt eredmény túlbiztosítása a szavazati jognak a meghívottakra való törvény- és alapszabályzat-ellenes kiterjesztésével, mint a párt hatékonysága, szervezettsége és politikai jövője. Magyarán a saját érdekmegfontolás, a hatalomvágy fölébe kerekedet a józan észnek és a párt érdekének. Ezt ne látná Dr. Szász Csaba? Ha pedig látja, miért hallgat róla "mélyen"?

Az EMNT-RMDSZ összefogást aligha kárhoztathatja valaki, aki annak a Szász Jenőnek a híve, aki az országos választásokon összefogott volna az RMDSZ-szel s az utolsó pillanatban csak azért utasította el a megegyezést, mert az RMDSZ megalázó feltételeket támasztott. Ráadásul ugyancsak Szász Jenő a választások utáni arról nyilatkozott, hogy mennyire kívánatos lett volna két szervezet összefogása. Nézzük csak: "Szász kifejtette, hogy véleménye szerint "a lehető legnagyobb vesztesége a választásoknak, hogy nem jött létre a választási koalíció. "Ha közösen tudtuk volna elvinni a 630 ezer szavazót az urnákhoz, akkor az ma 9%-os eredményt jelentett volna, s ha ezt számoljuk, akkor a hiányzó három százaléknak köszönhetően kihagyhatatlan volna a magyarság képviselete a kormányzásból, s ez 40-45 mandátumot jelentene volna" (Hargita Népe, 2008. december 5.) Itt nemcsak arról van szó, hogy Szász Jenő szerint megengedhető lett volna az összefogás, hanem egyenesen kívánatos - akárcsak a kormányzati szerepvállalás. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy maga az állítás is abszurd, hiszen az erdélyi magyarság akkor sem tud "megkerülhetetlen" frakciót küldeni a törvényhozásba, ha egy emberként sorakozik fel valamelyik politikai erő mögött. Tegyük inkább fel azt a kérdés, hogy egy állítólag autonomista magyar vezető, miképpen állíthatja be kívánatosnak a kormányzati szerepvállalást? Mikor köztudott, hogy a kormányzati szerepvállalással kapott gellert az RMDSZ politikája 1996-ban, s alakult fokozatosan át a magyar nemzeti önrendelkezésért és autonómiáért küzdő magyar nemzeti önkormányzat miniszteri s államtitkári pozícióként ácsingózó román versenypárttá. Ez az elvi következetlenség nem zavarja Dr. Szász Csabát?

Dr. Szász Csaba hiányolja a bizonyítékokat Tőkés László imént idézett minősítései mögül, s nem hajlandó tudomásul venni, hogy bizonyítékokat Szász Jenő tálcán szolgáltatta. Amit 2009. március 14. Szász Jenő tett, ahhoz fogható az alapszabályzat-sértésekkel tarkított Markó korszakban sem történt az RMDSZ-ben. Ezzel a mentalitással szólítjuk majd meg a Markóékból kiábrándult értelmiséget? Ezzel fogjuk magunk mellé állítani a nemzeti érdekek iránt affinis sajtóorgánumokat? Tényleg nem látja Dr. Szász Csaba, hogy pont azokat sikerült Szász Jenőnek elidegeníteni magától az elnöki székébe való görcsös kapaszkodással, akiknek segítségével jó esetben teljesíteni tudná programját, miszerint az MPP megverje választásokon az RMDSZ-t? Tényleg nem látja Dr. Szász Csaba, hogy Szász Jenőnek nem a választások megnyerése az elsőrendű fontosságú - nem is indult pártja a 2008-as választásokon - hanem az, hogy ő a párt elnöke legyen? 2009. március 14-én Szász Jenő megbukott politikailag s bizony akkori választási csalási kísérlete a szavazati jog kiterjesztésével "politikai ámokfutása" betetőzésének tűnt, igaz, azóta bizonyította, hogy van az tovább is. (A "politikai ámokfutás", mint közéleti metafora egyébként nem közhely, mint azt Dr. Szász Csaba állítja, ezt a szókapcsolatot viszonylag ritkán használják és általában megalapozottan. Szász Jenő elődei ebben a műfajban Torgyán József, Giczy György, Csurka István és Dávid Ibolya volt, mind a négyük pártja a történelem süllyesztőjében végezte.)
2009. december 1-én Szász Jenő megbukott erkölcsileg. Aki erdélyi magyar politikusként Erdély elcsatolásának szimbolikus évfordulóján pezsgővel koccint, az önmagáról akkor is negatív erkölcsi bizonyítványt állít ki, ha ezt utólag megpróbálja félremagyarázni. Szász saját elmondása szerint a 1918-as ígéretekre akarta figyelmeztetni a jelenlevőket. Puszta jelenlétével. No persze, láttunk már ilyet az elmúlt húsz évben, azért is alakítottuk meg az MPP-t. Az RMDSZ is "puszta jelenlétével" küzdött az autonómiáért, "puszta jelenlétével" tett a nemzeti önrendelkezésért.
Jelenléttel, sajnos, nem lehet figyelmeztetni. Ahhoz hang kell. A december 1-i Cotroceni-i puszta jelenlét, ha nincs artikulált politikai mondanivalóval alátámasztva, sokkal inkább azt üzeni a román és a magyar kívülállók számára, hogy íme, a szólamokban autonomista magyar vezető képes nemzeti gyásznapon is pezsgőzni, csakhogy a román elnök (egyébként kétes) dicsfényéből rá is vetődjék valami, s hogy fontos embernek látszódjék.

Végezetül csak annyit kívánok, hogy teljesedjék be Dr. Szász Csaba próféciája: "az olyan politikusok helyett, akik személyükkel inkább csak megosztani képesek a közösségüket, akik folytonosan csak feszültségeket gerjesztenek, valószínűleg mások fognak jönni" Legyen úgy és jöjjön Szász Jenő helyett egy felelős vezető, aki nem kelt felesleges feszültséget pártján belül, aki nem megoszt, hanem integrál, aki képes az írott és íratlan normák betartására és betartatására, aki képes pártja mögé felsorakoztatni az erdélyi magyar társadalom minden önrendelkezésre törekvő csoportját. Ha így lesz, akkor az MPP-nek van jövője, ha nem, akkor a jobb sorsra érdemes szervezet egy vegetatív szinten konzervált regionális zárványpárttá válik.

» vissza a HUNSOR honlapjára