Ami azt jelenti, hogy ismét aktuális az alternatív 6:3.-as küszöb kérdése, mely szerint nemcsak az a párt juthat parlamenti képviselethez, mely országos összesítésben elnyerte a voksok legalább 5%-át, hanem az is, melynek jelöltjei legalább 6 képviselői és 3 szenátori körzetben első helyen végeztek. Ezt a sajátos megoldást az RMDSZ kedvéért iktatták be annak idején a választási törvénybe. Az RMDSZ vezetői minden bizonnyal attól tartottak, hogy az MPP indulásával veszélybe kerül a parlamenti képviselet, ami viszont elengedhetetlen az 1996 óta irányadó magas szintű komprádor politika folytatásához. A döntnökök vélhetően nem számoltak azzal, hogy így legfőbb retorikai fegyverük, miszerint minden más magyar párt egységbontó, és veszélyezteti a „magyar képviseletet”, jócskán kicsorbul, hiszen magyar képviselet nemcsak az RMDSZ színeiben valósulhat meg.

Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ki is használta ezt a lehetőséget, s kampányát nem kis mértékben arra építette, hogy lebontsa a „parlamenti képviselet = RMDSZ” hamis egyenlőségtételt, többek között azzal, hogy köztudatba viszi a 6:3-as alternatív küszöb létét.

Beindult közben az RMDSZ ellenkampánya, amiben eddig már bevetésre került a nyelvpolitika, a csúsztatás, a rémhírterjesztés, a választási jogszabályok hamisítást súroló félreértelmezése. Érdemes mindezzel közelebbről is foglalkozni.

Pozitív kampány RMDSZ módra

Miközben elviekben mindenki pozitív kampányt ígér, sokak meglepetésére a sepsiszentgyörgyi polgármesteri széket EMNP támogatásával elnyerő Antal Árpád volt az első, aki képes volt azt állítani, hogy „aki az EMNP-re szavaz Sepsiszentgyörgyön, az román jelöltre szavaz.”1 Ezen felbátorodva most már a szervezet elnöke is azt harsogja. „minden olyan magyar szavazat, amelyet nem az RMDSZ-re adnak le, román mandátumot jelent.”2 Az állítás annyira abszurd, hogy cáfolni sem érdemes. A valóság ezzel szemben az, hogy ha az RMDSZ riogató kampánya kudarcba fullad és kellő számú választó tiszteli meg bizalmával az EMNP-t, akkor az erdélyi magyarságnak végre lesz nemcsak nevében magyar képviselete a bukaresti parlamentben. De hát Kelemen Hunor optikájában az EMNP „szavazatrablásra” készül. A tragikomédiába illő kijelentés híven tanúskodik arról, hogy a mindig is politikai monopóliumra törekvő RMDSZ elnöke semmit sem értett meg a demokrácia logikájából. Vagy rosszabb esetben megértette, de szemforgató, farizeus módon mégis egy demokratikus rendszerben értelmezhetetlen váddal áll elő. Szavazatot ugyanis nincs miképpen rabolni, a jelen politikai játékszabályok szerint erre egyszerűen nincs mód. A voks nem az RMDSZ-é, az a választópolgáré, és annak adja, akit hitelesebbnek talál.

„Elszabadul a magyarellenes pokol, ha december 9-e után nem vagyunk erősek”3- mondja Antal Árpád. Efféle riogatást Domokos Gézától, Nagy Benedektől, Tokay Györgytől hallottunk, két évtizeddel ezelőtt, többek között a Kolozsvári Nyilatkozat vitájának keretében, később mások is operáltak vele, sosem hittük volna, hogy a közéleti kérdésekben jellemzően tisztán látó Antal Árpád retorikájában is visszaköszön majd. ő ne vette volna észre, hogy a magyarellenesség nem függ a magyar képviselet erősségétől? ő ne tudná, hogy 1990-ben, amikor a legerősebb képviseletünk volt (soha annyi szavazatot nem kapott az RMDSZ, mint akkor, egységes volt a magyarság, az RMDSZ-t támogatták az egyházak, a civil társadalom és a sajtó), akkor volt a legnagyobb a magyarellenesség az országban? A “magyarellenesség” intenzitását a román politikum boszorkánykonyháján határozzák meg. Ha a háttérbeli döntéshozók úgy akarják, akkor előhúzzák a magyarellenesség kártyáját. Ha attól remélnek pozicionális sikert, hogy engedékenynek mutatkoznak, akkor meg nem.

A fair játékszabályokat azonban ezúttal is Frunda György tiporta meg legjobban, aki nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a fehéret feketének mondja a választók előtt. A sztárszenátor legutóbb azzal a sajátos jogértelmezéssel állt a választók elé, hogy a 6:3-as küszöb a kisebbségek esetén csak egy pártra vonatkozhat. Talány, hogy ezt a jogi abszurdumot miképpen képzelte eladni a választóknak, miközben a törvény 47. paragrafusa világosan kimondja, hogy a választáson induló bármely szervezet, amennyiben hat képviselői és három szenátori körzetben első helyen végez, bejut a parlamentbe, s ilyenformán ez egy általános érvényű alternatív küszöb. Fontosabb lett a megtévesztés, mint a saját szakmai presztízs? Lehet légből kapott, minden konkrét alapot nélkülöző, nyilvánvalóan téves álértelmezést megfogalmazni egy olyan esetben, amikor a jogszabály kivételesen szabatosan fogalmaz? Attól, hogy a jog sok esetben értelmezésre ad alkalmat, elhitethető az emberekkel egy egyértelmű megfogalmazás nem létező homályossága?

De Frunda György, aki egy évtizede azzal a meglepő állítással sokkolta a Maros megyei Népújság olvasóközönségét, hogy szerinte a kulturális autonómia biztosítva van az erdélyi magyarság számára (miközben még a magyar iskolák elnevezését is román fórumok hagyják jóvá, hát még a tananyagot) szolgált még kommunikációs ínyencségekkel. Frunda szerint Románia föderalizálása, amit az Erdélyi Magyar Néppárt programjába vett, szöges ellentétben áll az autonómiával. Hogy ezt az alkotmányjogi abszurdumot mire építette, nem tudni, minden bizonnyal az volt csak a fontos, hogy valami negatívat állítson a Néppártról. A valóság ezzel szemben nyilvánvalóan az, hogy föderális és egységes nemzetállamokban egyaránt megvalósítható az autonómia, mely az államszervezésnek egy más síkja. Hogy konkrét példával illusztráljuk, hogy mennyire nincs ellenmondásban a federatív államszervezet az autonómiával: a federatív Belgiumban az alkotmány garantálja a hetvenezres autonóm német közösség nyelvének hivatalos státuszát.

Az RMDSZ volt elnökéből, Markó Bélából is dől a pozitív indulat „építeni nem tudnak – rombolni tudnak, és valószínűleg ezt is akarják.” – mondja a Népszabadságnak adott interjúban az EMNP-ről.4 Nem meglepő fordulat ez Markótól, aki elnökségének idején azzal vádolta az autonómia célkitűzése és az RMDSZ máig érvényes programja mellett kitartó, ma az EMNP színeiben politizáló csapatot, hogy öncélúan ellenzékieskednek, hogy csak szónokolnak, nem dolgoznak, hogy képtelen alternatívát nyújtani az RMDSZ csúcsvezetése által képviselt politikai stratégiájával szemben. Miközben az alternatívát Markó megválasztásával egyidőben fogalmazta meg a Brassói kongresszus, csakhogy Markóék letért erről az útról a neptuni szirénhangok által elcsábítva.

De mond egyebeket is Markó Népszabadságbeli interjújában, mely legalább annyira a Fidesz ellen irányul, mint az EMNP ellen, s amire akkor is érdemes kitérni, ha nem tartozik közvetlenül a tárgyhoz. „A választás nemcsak a nemzeti kérdésről szól, hanem szociális problémákról, gazdaságról, oktatásról, egészségügyről, számos olyan kérdésről, amellyel ők nem szembesülnek. Egyszerűen nagyon nehéz nekik a magyarországi valóságról véleményt mondani. Tehát ez egy új helyzetet teremt, és egy új minőséget jelent szerintem a választások esetében. Én ezzel nem szaladtam volna így előre, és ismétlem, nem is tudok vele egyetérteni” – jelentette ki.5

Dicséretére váljék Markó Bélának, hogy ezúttal nem megbélyegez, nem rágalmaz, hanem érvel. S leszámítva a végkövetkeztetést, maga az érvelés korrekt. Amit felsorol érvként, az kétségkívül az ellen szól, hogy a határon kívül élő magyarok szavazzanak az anyaországi választásokon. Sőt, még hozzáteszek egyet: a Fidesz szavazótáborán belül sem ért mindenki egyet ezzel a változtatással, éppen a markói érvelésben megfogalmazott szempontok miatt. Még az is elképzelhető, hogy a Fidesz több szavazatot veszít a választójog kiterjesztésén, mint amennyit nyer a határon túl. Egy szempontot azonban figyelmen kívül hagy Markó Béla: a magyar reintegráció, a magyar újraegységesülés létparancsát, mely megítélésem szerint a legfontosabb szempont a magyar politikában. Az össznemzeti legitimációjú parlament szimbolikus kisugárzása, az a tény, hogy 2014-ben a Nemzet egy hatalmas lépést tesz a közös sorsalakítás irányában, messze fontosabb, mint az, hogy melyik párt hány százalékot kap. (Már amennyiben nem következik be az a tragédia, hogy a globalista világrend háttérhatalmát képviselő, Millás-DKs-MSZP-s politikai amőba győz, de ennek szerencsére nincs túl sok realitása.)

MPP versus EMNP Sokan reménykedéssel hallgatták a hírt, miszerint Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt akkori elnökét Orbán Viktor 2012 őszének elején felkérte egy nemzetstratégiai intézet felállítására és vezetésére. No nem azért, mert egy ilyen intézmény élére nem lehetne alkalmasabb személyt találni, hanem azért, mert amint azt a balliberális sajtóorgánumok tollforgatóitól a Jobbik nemzetpolitikai szakpolitikusáig mindenki rögtön átlátta az anyaországban is, a cél az volt, hogy Szász Jenőt kivonják a forgalomból, hogy elhárítsák a legfőbb akadályt a két nemzeti autonomista erdélyi magyar párt kiegyezése elől. Szász Jenő pártvezetési stílusáról, politikai alkalmatlanságáról már több ízben értekeztem6, nem ismételném meg az akkor részletesen indokolt állításaimat.

Az MPP elnökválasztó, Szász Jenőt menesztő kongresszusa némileg lehűtötte a reményeket. A küldöttgyűlésen a párt tiszteletbeli elnöke, Kövér László éreztette, hogy nem híve az EMNP-MPP közeledésnek, kemény s nem mellesleg igazságtalan oldalvágást intézett Tőkés László irányában7, s arra hívta fel az MPP-s küldötteket, hogy őrizzék meg politikai önállóságukat. Ezután az MPP új vezetése leült ugyan tárgyalni az EMNP delegációjával, de a második fordulóra, mely a jelöltlisták leadásának hetét megelőző csütörtökre esett, már nem mentek el, hanem az RMDSZ-szel ültek tárgyalóasztalhoz, majd bejelentették, hogy nem indulnak a választásokon. Maros megyét leszámítva, ahol MPP-s jelöltek EMNP-s színekben indulnak, nem is fogott össze nyílt színen a két párt.

Mi több, a párt egyik meghatározó arca és az egyik legerősebb szervezetének elnöke, Kulcsár Terza József még neki is támadt az egyik RMDSZ-es internetes orgánumban az EMNP-nek. Az Új Magyar Szó tudósítása szerint Terza kijelentette, hogy „pártja egyetlen alakulat jelöltjeit sem támogatja, így az RMDSZ-ét sem, viszont azt fájlalják, hogy a néppárttal nem sikerült kiegyezni, és az EMNP megosztotta a jobboldalt.”8 Tipikus politikusi álérvelés, mást várnánk Kulcsár Terza Józseftől, aki pár évvel ezelőtt keményen szembement saját elnökével az igazság és a tények tiszteletének jegyében9. Ehhez képest most Szász távozása után abszurdumokat beszél. Vannak a politikában sokféleképpen értelmezhető helyzetek, főleg két párt közötti meg nem egyezés esetében. De hogy annak a pártnak egy tisztségviselője mutogasson a másikra, és okolja azt megegyezés elmaradásáért, mely párt vezetősége lemondta ezutóbbival a tárgyalást a huszonegyedik órában, azzal, hogy a mindeddig ellenfélnek tekintett RMDSZ-szel kíván előbb tárgyalni, nos, ez így együtt több, mint cinizmus. Az is abszurd, hogy Kulcsár nem áll ki egyértelműen az EMNP mellett, ha már a saját pártja nem indít jelölteket. Nemcsak azért, mert rossz üzenet, hogy egy párt nem indul s a két induló között nem nyilvánít preferenciát, magára hagyva a választókat. Hanem azért is, mert az EMNP minden eddigi súrlódás ellenére testvérpárt, melynek létrejötte csak és kizárólag annak volt köszönhető, hogy Szász Jenő elviselhetetlen belső diktatúrát vezetett be az MPP-n belül (hogy csak egyetlen alapszabályzatbeli passzust idézzek: Szász elnökként jelölte az alelnököket, majd az elnökség, értsd az elnök és az alelnökök, mondhatják meg, hogy ki indulhat az elnöki tisztségért a következőkben), politikailag pedig cikkcakkokat írt le. (Az RMDSZ rendszeres és jogos bírálata után a kormányzati szerepvállalást egy nyilatkozatában Szász pozitívan értékelte, sajnálkozott az MPP-RMDSZ megegyezés elmaradása felett, majd az EMNT-t megalkuvóként bélyegezte meg, miután a 2009-es EP választásokon ugyanezt az egyezséget kénytelenségből megkötötte, hogy most ne emlegessem a dicstelen Cotroceni-i látogatását december 1-én, a román nemzeti ünnepen.)

Az EMNP és az MPP között lényegében nincs érdemi ellentét a célokban, a vallott értékrendben, a programban. Minden ésszerű, a zsigeri, önsorsrontó bosszúreflexen túlmutató érv amellett szól, hogy az MPP odaálljon az EMNP-s jelöltek mellé s ezt pont azok közül tagadja meg valaki, akit eddig a jobbak közé soroltunk. Arra már nem is akarok szót fecsérelni, hogy milyen abszurd, hogy Népszabadság s a Népszava szellemét hordozó RMDSZ-es orgánum hasábjain olvashattuk Kulcsár Terza vádaskodását arról, hogy az EMNP maga mögé, maga mellé szeretné állítani az MPP embereit. (ő ezt úgy fogalmazta meg egy nyelvpolitikai csúsztatással, hogy az „EMNP vadászik az MPP embereire”.)

(Összegzés)

A 2012-es választás lesz az első parlamenti megmérettetés az 1989-es rendszerváltás óta, melyen nemcsak az RMDSZ, hanem egy autonomista magyar szervezet is ringbe száll a mandátumokért. Az EMNP a megnyerhető körzetekben szenátori és képviselőjelölteket egyaránt indít, más vidékeken csak szenátorjelölteket. Választási programjának kulcsszavai az ország federalizálása, többszintű autonómia, regionalizmus, a közösségi javak visszaszolgáltatása, a restititutio in integrum jegyében, következetes környezetvédelem, családi adózás.

A Kolozsvári Nyilatkozat huszadik évfordulója alkalmából tartott konferencia alkalmával Kolozsvár szívében a párt jelöltjei ünnepélyes esküt tettek az erdélyi magyar önrendelkezésre és autonómiára, majd megkoszorúzták Márton Áron szobrát.

A párt egyik legfőbb célja politikai alternatívát nyújtani azoknak, akik a közéletből kiábrándultak, akik több ciklus óta nem gyakorolják szavazati jogukat, mert az RMDSZ-re nem adják voksukat, román pártokra pedig még annyira sem. Az ő megszólításuk nem lesz egyszerű, mert a hitet visszanyerni sokkal nehezebb, mint elveszteni azt. De ahogy Kós Károly írta a Kiáltó Szóban: „Építenünk kell! Fogunk hát építeni új, erős várakat a régi Istennek. Az Egynek, az Igazságosnak, az Erős Istennek. Aki ideküldött titkos Ázsiából egykoron minket, és akit mi idehoztunk magunkkal. Aki oltalmazott mind ez ideig és akit mi is megvédelmeztünk magunknak.”

Az EMNP méltó örököse Kós Károly gondolatainak, nem véletlen, hogy a már említett évfordulón elfogadott zárónyilatkozat végszavát is Erdély nagy fiától kölcsönözte, mely egyben eszmefuttatásom végszavának is beillik:

„Kós Károllyal együtt valljuk:
„A mi igazságunk: a mi erőnk.
Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak.”
A bátraknak kiáltunk hát, „a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak; a látni akaróknak, az előrenézőknek.” „Aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való, mert az a mi igazi ellenségünk: a mi árulónk.”
Kiáltjuk a jelszót: „építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára.”

Kiáltjuk a célt: „a magyarság nemzeti autonómiája.”



1 A híradást átvette megannyi internetes fórum, megtalálható többek között az RMDSZ hivatalos honlapjának (www.rmdsz.ro) 2012. október 31-i híradásában.
2 Nyugati Jelen, 2012. november 12.
3 Uo.
4 Szőcs Levente interjúja, Népszabadság, 2012. november 11.
5 Uo.
6 Polgári jövő – polgári gondok, Kapu 2009/3, továbbá Új kezdet vagy végjáték? - A Magyar Polgári Párt közéleti abszurdja, Kapu 2010/4
7 Kövér azzal vádolta meg köszönto" beszédében Tőkés Lászlót, hogy „feladta az MPP által is elnyert függetlenségét, az MPP-nek pedig megüzente, hogy egy bukott párt.” Az a jelek szerint nem zavarta a Fidesz arculat-meghatározó prominensét, hogy 2009-ben emberi számítás szerint csak bukni lehetett volna függetlenként, miután ország-világ előtt az RMDSZ felajánlotta Európa parlamenti listájának első helyét Tőkés Lászlónak, továbbá az sem, hogy az EMNT átengedte volna a reménybeli negyedik helyet az MPP-nek, amit az nem fogadott el. De azt se vette figyelembe Kövér, hogy az MPP mekkora presztízsveszteséget szenvedett akkor, amikor „A választás szabadsága” jelszavával való kampányolás után nem indult a 2008-as parlamenti választásokon, az általa támogatott független jelöltek pedig szégyenletesen gyenge eredményt értek el.
8 Kovács Zsolt: Kulcsár Terza: Vadásznak ránk az EMNP-sek, Nemes Előd: Nem vadászunk senkire, új Magyar Szó Online, 2012. november 12. 9 A Kulcsár által fémjelzett Kovászna megyei MPP elnökségének nyilatkozata 2008. decemberében lerántotta a leplet Szász Jenő aláírás-manipulációjáról: „Az MPP Kovászna megyei elnöksége furcsának tartja, hogy az egy nappal korábbi országos elnökségi döntés támogatásához az MPP elnöke, Szász Jenő telefonbeszélgetések révén próbálta megszerezni a megyei elnökök támogatását. Ugyanakkor elítélendőnek tartjuk, hogy az országos elnök csak részben ismertette a közlemény tartalmát a megyei elnökökkel, akik közül ily módon többen félrevezetve adták beleegyezésüket. A párt Kovászna megyei elnöke, Kulcsár-Terza József a közlemény elektronikus formában való elküldését kérte Szász Jenőtől, és hasonló formában ígért választ a dokumentum tanulmányozása után. Mindez nem történt meg, ezért Kulcsár-Terza József megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a nyilvánosságra hozott közlemény végén az MPP országos elnöksége felhatalmazás nélkül szerepeltette támogatóként a Kovászna megyei elnök nevét.” A szöveg internetes úton terjedt, idéztem annak idején a „Polgári jövo" - polgári gondok” címu", már hivatkozott írásomban is.

» vissza a HUNSOR honlapjára