A választási eljárásmód e drasztikus megváltoztatását minden ellenzéki párt helytelenítette, állításuk szerint a Fidesz vissza akar élni szervezettségi előnyével. Kétségkívül ez is egy nézőpont, és meglehet, hogy fideszes pártérdek van a módosítás mögött, de akkor is érdemes közelebbről megvizsgálni, hogy a regisztráció milyen hatással lesz a demokratikus döntési folyamatra. Mert végső soron az a cél, hogy a választáson mennél jobb döntés szülessen, minél alkalmasabb emberek kerüljenek be az ország törvényhozó testületébe. Ez pedig szorosan összefügg a döntéshozók, a választók felkészültségével, tudatosságával.

Nehéz kikerülni a demokrácia alapelveinek sérelme nélkül azt a problémát, hogy a politika iránt egyáltalán nem érdeklődő, tehát tájékozatlan, akciófilmeken és/vagy szappanoperákon, valóságshow-kon szocializálódott, legjobb esetben is csak bulvársajtót olvasó választók szavazata ugyanannyit ér, mint azoké, akik tisztában vannak döntésük következményeivel és politikai tájékozottak. Nem véletlen, hogy a választások eredményei is olyanok amilyenek. Megszoktam már, hogy ha elismerő szavakkal illetem a Horthy korszakot, akkor egyesek, akiket akár a mai Magyarországon, akár a jelenleg Romániához tartozó egykori magyar területeken a „Horthy fasizmus”, „bűnös nemzet” vagy „utolsó csatlós” zsánerű történelemhamisító dogmákkal etettek évtizedeken keresztül, felhorkannak. De azért tessék megnézni, milyen politikai elitünk volt abban a korszakba, hogy sikerült nem húsz-huszonkettő, de tíz esztendő alatt egy működésképtelen, lerombolt, kirabolt, elszigetelt országot talpra állítani, kultúrát, közbiztonságot, stabil pénznemet teremteni. S most?

Helyzetünk minden szempontból 1999-ben. De idézhetem a „boldok békeidők” látványos építkezését is. Az akkori s a mai politikai elit közötti égbekiáltó különbség persze sok tényezőre vezethető vissza, de az egyik az, hogy a mai, nagyjából a mosóporreklámok szintjén mozgó döntésen alapuló, fű-fa-virág által gyakorolható „demokrácia” akkor még nem érte el hazánkat. A legjobb metódus persze az értelmiségi cenzus és a virilizmus (a befizetett adóval arányos beleszólási jog a közügyekbe) valamilyen finomított kombinációja lenne, de azt aligha lehetne elfogadtatni az európai fórumokkal, melyeknek tetszik, nem tetszik, beleszólása van az egyes tagországok belső ügyeibe, a magyarokéba különösen. (Az európai kettős mérce felháborító, de adottság: a semmiféle demokratikus elvet nem sértő magyar Alaptörvény botránykő volt, míg a náci ihletettségű, származás alapján diszkrimináló, Csehországban és Szlovákiában ma is érvényben levő Benes dekrétumok nem képeznek problémát az Unióban.) Mi marad akkor, ha a demokratikus folyamatot tisztítani, hatékonyabbá tenni akarjuk? Például a regisztráció, ami azt szolgálja, hogy azok szavazzanak, akiknek e joguk gyakorlása van annyira fontos, hogy előzetesen feliratkozzanak a választói listára. A balliberális ellenzék azért szűköl, mert ebben az esetben nehezebb lesz a zavarosban halászni, mert így elmaradnak azok a szavazatok, melyeket az utolsó pillanatban döntő, a kereskedelmi média által befolyásolt, zömmel értékkötődés nélküli, alapvetően érdektelen választók adnak le, s mely szavazatok zöme épp a kommersz média által megteremtett közhangulat miatt a baloldalra esik. Pontosabban a magát baloldalnak hazudó nemzetellenes gazdasági-politikai-média hidra politikai megjelenítőire.

A hangoztatott vádak pedig demagógok és nem ritkán hazugok. Hiszen a regisztráció mindenki előtt nyitva áll, és semmiféle kényelmetlenséget nem jelent, még otthonról is megejthető. A kék cédulás LMP-s parlamenti akció pedig botrányosságán túl üzenetében egyszerűen gyalázatos rágalom. Az 1947-es választáson a kommunisták a kék cédulákkal egyszerűen csaltak. Itt és most szó sincs csalásról, pusztán arról, hogy a továbbiakban azok vesznek majd részt az ország törvényhozásának megválasztásában, akiknek e részvétel van annyira fontos, hogy tegyenek érte megfelelő időben pár kattintást az interneten.

» vissza a HUNSOR honlapjára