Elméletekkel nem sokra megyünk, itt van például a demokrácia, mint a közhatalom meghatározása. A XX. században minden hatalom népuralmat hirdetett, mennél hangosabban, annál despotább volt. Most éppen a liberalizmus hangsúlyos. Mintha körbejáratnák az emberiséget. A dolgok logikája szerint - és mindennapi példából láthatóan - valamilyen kollektivizmus felé haladunk, életünk növekvô megrendszabályozása világjelenség.

A liberalizmusnak tehát múltja van, belôle fejlett ki a szocializmusnak, kommunizmusnak nevezett erôszakrendszer. A liberalizmus az osztályuralom ellenében lett sikeres - és most egy régi tanút idézünk - : "kiaknázva a maga javára a democratiának, az egyenlôségnek és a szabadságnak megragadó elveit, anélkül azonban, hogy azokat valóban respectálta volna, sikerült a régi rendek uralmát mindenütt megdöntenie egy osztálynak, mely saját magát "művelt középrendnek", "magasabb polgári osztálynak", "a nemzetek egészséges magvának" nevezte, és a régi rendekétôl semmiben sem különbözô önhittséggel és dölyffel a rajta kívülálló osztályokat megvetette és szívébôl gyűlölte, a "valódi nemzetnek" magát tekintette, és az állam [ország] érdekei helyébe saját érdekeit helyezte. Miután zsengébb korában elég sokáig kaczérkodott az egyenlôség, testvériség és szabadság elveivel és bizonyos érzelgôs humanizmussal, és a kormányzat gyakorlásának ismeretétôl ekkor még különben is távol állva, hathatósan terjesztette és gyakran kárhozatosan érvényre emelte a reális érdekeket és a gyakorlati szempontokat méltányolni képtelen ideológia irányát; késôbb mindenütt, ahol hatalomra kapott, kimutatta foga fehérét, a régi rendek helyében maga ült a népnek nyakára, és aknázta ki a köznépet, és az államot továbbra is a liberalismus jelszava alatt, de a corruptió segélyével és a maga emberei jólétének emelésére. (...) Igen alaposan mondja Schäffle, hogy: - visszaélések nem csak a papi és földbirtokos nemesség uralmának kinövéseiben észlelhetôk. Sokkal raffináltabb volt mindenkor a joghatalommal való visszaélés a pénzaristocratia részérôl, melyet már Plato és Aristoteles, különben oly eltérô véleményeken, egyaránt megbélyegeztek. Az újabb idôben a joghatalommal való visszaélést az állítólag liberalis pénzaristocratia inkább mint valaha űzte. Nagyszámú milliókat csennek el a liberalismusnak a parlamentekben befolyásos vezetôi, az igazságszolgáltatást párteszközzé süllyesztik, mert az alkotmányos szabadság nevével blasphemice visszaélve e mindent kiaknázó liberalismus nem idegenkedik attól, hogy a lakosságnak nagy többségeit elnémítsa és meztelen önkény által - minôre az absolutismus nem vetemedett soha - leigázza. (...) A liberalismus, a philosophok találmányainak legidétlenebbike, nem apasztotta, hanem növelte a szegénységet és a becstelenséget. Felemelte a közterheket, anélkül, hogy a népnek munkát és keresetet szerzett volna; lefôzte, a demagogok pártérdekeinek tette szolgájává, anélkül hogy sorsának javulására csak reményt is nyújtott volna. Bölcsességének kezdete és vége az éhezésre és szuronyokra alapított társadalmi szerzôdés. Ily körülmények közt természetes, hogy a kiaknázott munkásosztály és az elszegényedett földművelô nép a szocializmus és a communismus vészes ábrándjaiba kergettetett, és nem e szerencsétleneket, hanem szerencsétlenségük okozóit éri ezért a felelôsség."

A könyvet - melybôl a fenti idézetet vettük - 1879-ben adta ki a Légrády Testvérek Budapesten, írója Asbóth János, a XIX. század egyik nagy magyar gondolkodója, tisztánlátója. Még 35 év kellett, hogy a liberalizmus lángbaborítsa Európát, még 61 év kellett ahhoz, hogy a kommunizmus elborítsa Európa keleti felét, és onnan kiindulva a fél világot, hogy 110-120 évre rá a neoliberalizmus néven újjáéledô nyers liberalizmus a legjobb úton haladjon, hogy nemzetközivé legyen holnapra a világ.

A magyar népet alapvetôen nem ragadtatja el a pártpolitika, mégis annak szélsôséges kilengései hevesek és véresek. De ezek minden alkalommal egy-egy nagyhatalom vonzáskörében történnek, és amikor már összeomlik az ellenállókészség. Rendes körülmények között elképzelhetetlen mindaz ami megtörtént 1919-ben, 1944-ben és 1945-tôl évtizedeken át. 1956 robbanása teljes egészében a pártdiktatúra ellen történt. A mai nyugtalanság okai között is működik külhatalmi és pártdiktatúrás erôszak. A rendszerváltoztatás külhatalmi vezérléssel történt, és annak jelenléte azóta is folyamatosan érezhetô.

Gyurcsány miniszterelnökké tételének mestere Tony Blair angol miniszterelnök volt. Nagyhatalmi - vagy ami ugyanaz - nemzetközi gazdasági érdek játszott közre, hogy a Fidesz 2002-ben elveszítse, és többé meg ne nyerje a választásokat. Ezért dobták be a ringbe a célra elôkészített Gyurcsányt 2004-ben. A támogatás lebonyolítását a brit Peter Mandelson irányította, akirôl a Wikipedia Encyclopedia tudatja, hogy: 1953-ban született Londonban, ahol apja hirdetési igazgatója volt a Jewish Chronicle nevű újságnak, és 1971-ben - megtörve a család Labour kötôdését - Peter csatlakozott a Young Communist League-be a brit kommunista párt ifjúsági szervezetébe. Oxfordi tanulmányai után újra visszatért a Labour Party-ba. 1992-ben alsóházi képviselôvé választották, 1997-ben választási kampánydirektora volt Tony Blairnek, amikor a Labour nagy fölénnyel gyôzött. Hamarosan iparügyi miniszter lett, akkor nagy port vert fel egynemű hajlamaival, amit Mandelson nem is takargatott. 2004. november 22 óta Britain's European Commissioner, tehát az Európai Unió kereskedelmi biztosa.

Peter Mandelson, a reformbaloldal nemzetközi "agytrösztjének" a Policy Network nevű csoportosulásnak (brit munkáspárti) elnöke. A Policy Network egyike a számtalan think tank szervezetnek, amelyek fôleg gazdasági érdekek szolgálatában alkalmaznak jól felkészült szakembereket, politikai irányelvek kidolgozására. A legtöbb ilyen Amerikában működik, de a nagyobbak világra kiterjedô hálózatokat tartanak fenn. Anyagi fenntartásukról a nagyvállalatok gondoskodnak, természetesen ez határozza meg politikai elméleteik irányát. Vannak konzervatív elveket valló ilyen szellemi műhelyek, de a 80-as évek óta térhódító neoliberális irányzat uralja a mezônyt. Ez az irányzat teljes szabadságot követel a nemzetközi kereskedelem részére, beleszól az államok gazdasági és politikai életébe, támogat vagy támad országokon belüli politikai pártokat, irányzatokat.

A brit Policy Network és az 1992-ben létrehozott amerikai szervezete, a State Policy Network véleménye szíves meghallgatásra talál Blair illetve Bush részérôl, ha csak nem gondolunk arra, hogy politikájuk részére éppenséggel követendô. Sokat mond részünkre az alábbi idézet a Népszabadság 2006. május 27-i számából:

"Peter Mandelson, a reformbaloldal nemzetközi agytrösztjének a Policy Network nevű csoportosulásnak (brit munkáspárti) elnöke szerint Magyarországon és másutt is attól erôsödik a baloldal, hogy tényleg modernizációt hordoz. Ahogy Gyurcsány Ferenc, úgy az olasz Romano Prodi is az újítás erejét szegezte szembe sikeresen a jobboldali konzervativizmussal... A Népszabadság kérdéseire válaszolva Szanyi Tibor, aki az MSZP képviseletében a Policy Network egyik igazgatósági tagja, emlékeztetett: 2000-ben Bill Clinton, Tony Blair és Gerhard Schröder javaslata nyomán a világ baloldali vezetôi szellemileg is összefogtak, s azóta másfél évenként egybegyűlnek a szociális demokrácia, az európai szociális modell új felfogásának kialakítására. A "haladó kormányzás" elnevezésű világmozgalom titkársági feladatait is ellátó Policy Network most a balközép gondolkodás szellemi hitelességének megújítását vette napirendre."

"Közpénz a kormányfô agytrösztjének" cím alatt írja a Magyar Nemzet 2006. december 20-i számában: "A Gyurcsány Ferenc Útközben című könyvéhez "intellektuális segítséget" nyújtó Demos Magyarország Alapítvány 17 millió forintnyi közpénzt nyert el egy közelmúltban lezárult pályázaton, amelyet a fejlesztési hivatal írt ki. A magát agytrösztnek tekintô politikai tanácsadó intézmény a kreatív gazdaság lehetôségeit vizsgálja majd 2008. június 30-ig. Az állam még tavasszal írt ki pályázatot a "jelentôs tudományos és gazdasági áttörést ígérô, vállalati igényeket szolgáló, hosszú távú stratégiai kutatások, valamint a modern társadalom kihívásait vizsgáló kutatások támogatására", amelyet végül a Demos nyert el."

A Demos Magyarország Alapítványt szoros kötelékek fűzik Gyurcsány Ferenchez, emellett Gyurcsány gyakori vendége a Demos rendezvényeinek.

A Gyurcsány-éra jellemzôje, hogy az MSZP is ma már tetôtôl talpig liberális. Amikor egy rendszer érzi kizá-rólagosságát, megdönthetetlenségét, akkor beállítja a politikáját a bukás félelme nélkül. A magyarországi liberalizmus ereje a kormányzó elit külkapcsolataiban van, de országon belül nyugtalanok a kezdettôl, a rendszerváltoztatástól fogva jelen való ellenzéki közhangulat miatt. Ezért olyan védekezési reflexet fejlesztett ki a politikai baloldal, amiben a kormány minden cselekedetét - Gyurcsány hazugságaitól kezdve akár bűncselekményeit is - fenntartás nélkül fedezi az MSZP és SZDSZ, mert köztük minden egyenetlenség a baloldal összeomlását idézné elô. Így minden ráállítható arra a jelmondatra, hogy a demokráciát kell védeni a szélsôjobbtól, amely azonos Orbánnal és pártjával.

A liberálisok kormányhatalmát fenyegetô jobboldali veszély elhárítása megtörtént 2006-ban. Ahogyan azt végrehajtották azt jelezte, hogy semmitôl nem riadnának vissza. Szívesen provokálnák március 15-én a nemzeti érzésűeket egy még véresebb megveretésre, mint amit rendeztek az ôszi nemzeti ünnepen, hogy a megfélemlitett országgal elfogadtassák azt a társadalmi képletet, amelyben a köznép általános szegénysége és letargiája biztosítja a hatalmukat.

Lezárhatjuk a témát Árva László közgazdász megállapításával (Magyar Hírlap, február 5.): "Ki fizeti meg a külföldi beruházóknak nyújtott kedvezményeket? Természetesen a hazai lakosság, azon belül is a hazai kis- és középvállalkozói réteg. Az eddigi elemzésekbôl kiderült, hogy hazánkban (de sok forrás szerint más országokban is) a kis- és középvállalkozások nettó adóbefizetôk, azaz több adót fizetnek, mint amennyi támogatást kapnak, a nagyvállalatok pedig nettó támogatottak, mert több támogatást kapnak, mint amennyi adót fizetnek. Hazánkban a nagyvállalatok fôként külföldi tulajdonban vannak, tehát a támogatások is nagyrészt a külföldi beruházásoknak jutnak." Egyszerű a zárótétel: ebben a nemzetközi világban Magyarországon is csak az a politika érvényesülhet, amely megfelel ennek a követelménynek. Ebbôl nyilvánvaló, hogy olyan ellenzéket, amely nem hajlandó megadni a különleges kedvezményeket, politikai ellenségként kezeli a nemzetközi hálózat.

A nyugati országokban szinte kizárólag két párt vagy pártcsoport váltja egymást a kormányhatalomban, amelyek alig különböznek egymástól, így vagy úgy szolgálják a nemzetközi kereskedelem érdekeit, vagyis liberális politikát folytatnak.

Magyarországon ez még nem alakult ki ilyen módon. Elképzelhetô, hogy a Fidesz átalakításáról illetve új "jobbközép" párt alapításáról szóló tervek mögött ilyen szándék van. Felróják a Fidesznek, hogy eredetileg liberális politikával jelentkezett, és még 1998-ban is, amikor kormányra került, ezt várták el tôle azok az üzleti körök, amelyek bôségesen támogatták a választási kampányban. A Fidesz azonban tudomásul vette, hogy azok akik rászavaztak, éppen az SZDSZ-es, MSZP-s liberalizmussal szembeszálló politikát várták tôle, ami ha elmarad, veszélyesen növelte volna a MIÉP-et és hasonló nemzeti elkötelezettségű pártokat. Azóta két választást elveszített - majdnem megnyerve - a Fidesz, a kisgazda-pártok kimúltak, az MDF átment a baloldalra, a radikális jobboldal pártjai összezsugorodtak. Helyzet van tehát, ami ha nem változik, a liberális baloldal - hajlama és bolsevik múltja szerint is - kormányzása egyre diktatórikusabb lesz.

Ilyen körülmények közepette jöttek olyan hírek, ami szerint átalakulás érlelôdik a Fideszben, és hogy új jobboldali pártok alakulhatnak. Ezzel egyidôben a liberális sajtó Orbán-ellenes cikkeiben a fô téma a pártelnök bukása, leváltása körüli spekuláció lett. Ebben a hangulatban is szenzációként hatott a Népszabadság február 1-jei tudósítása, ami szerint egy a politikában eladdig nem szereplô személy, Gorka Sebestyén többek között az alábbi kijelentést tette:

"A jobboldal Orbán Viktorral nem tud nyerni. Képtelenség az Európai Unióban, hogy két elvesztett választás után valaki a posztján maradhasson. A politikában nem lehet jósolni, de ha minden így marad, megint Gyurcsány Ferenc nyer. Ezért azt mondjuk, ha úriember, Orbán most lelép!"

Ilyenkor fel kell tenni a kérdést: kicsoda is Gorka Sebestyén?

Emigráns honfitársunk - mondhatnánk. Ezen belül is mindig lényeges, miért és miként hagyta el az országot - ezúttal az apa, Gorka Pál. Az 50-es években fiatal egyetemistaként sok másokkal együtt lelkesen csatlakozott egy titkos szervezethez, amely a SIS (British Secret Service) részére gyűjtött információt. Tíz évre büntették, és csak évek múlva ismerte fel, hogy beugratás áldozata volt. Szabadságharcosok szabadították ki, azt követôen elhagyta az országot, emigrációban élt, fia, Sebestyén Londonban született.

Gorka Sebestyén Nagy-Britanniában nôtt fel, most 36 éves. Elsô diplomáját a londoni egyetemen szerezte. Magyarországon 1992-ben a Honvédelmi Minisztérium fômunkatársként alkalmazta, s közben megszerezte második diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomáciai és nemzetközi kapcsolatokból. 1997-ben oktatója és kutatója volt a római NATO védelmi egyetemnek. 1994-tôl óraadó tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 1999-ben tanulmányait a Harvard Egyetem államigazgatási karán folytatta. 2000-ben a Pentagon háttérintézményei kutatóintézetéhez nyer felvételt, közreműködik az USA által finanszírozott és a magyar kormány által kezdeményezett haderôreform-kutatási programban. Ezt követôen a Robert Schuman Intézet oktatási igazgatója, jelenleg pedig az Euroatlanti Integrációs és Demokráciaközpont igazgatója. Egyetemistaként egyenruhás, tartalékos terrorelhárító egységnél szolgált. Az Antall-kormány idején a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. Utána Rómában a NATO védelmi kollégiumának oktatója lett, majd Washingtonban a Rand Corporation-nél, az Egyesült Államok legtekintélyesebb agytrösztjénél dolgozott. Jelenleg a Fejlôdô Demokrácia és Nemzetközi Biztonsági Intézet ügyvezetô igazgatója és a németországi George Marshall Központ oktatási intézmény tanára. A Fidesz kormányzása idején Gorka Sebestyén - csakúgy mint Elek István és Schmidt Mária - Orbán miniszterelnöki tanácsadója volt.

A Népszabadság (2006. november 17.) elpanaszolja, hogy: "Sötét képet festett a demokrácia magyarországi helyzetérôl vitéz Gorka Sebestyén. A Nagy-Britanniában született, de Magyarországon élô biztonságpolitikai szakértô a washingtoni Hudson Intézetben kéttucatnyi, felerészben magyar hallgató elôtt ecsetelte, milyen brutálisan bánt a rendôrség október 23-án a békés tüntetôkkel. Gorka "alternatív" beszámolóját azért tartotta szükségesnek, mert "az európai hírügynökségek a kormány vonalát követték"."

A jobboldali politikai intézetben Gorka felpanaszolta, hogy Magyarországon félelem uralkodik.

Származása, eddigi tevékenysége, írásai jobboldalisága mellett tanúskodnak. Ezért érte meglepetésként a politika iránt érdeklôdô nagyközönséget Orbán Viktor kívánatos távozására utaló kijelentése, illetve egy másik jobboldali párt alakítását bejelentô nyilatkozata. Egy kétségtelenül magasan képzett személy ilyen fellépése figyelemre méltó, de fiatal kora gyakorlatbeli tapasztalatlanságával túl lendületesen csörtet.

A baloldali kötôdésű műsorairól ismert Klubrádióban jelentette be Gorka Sebestyén, hogy új jobboldali pártot hoz létre. A rádió honlapján közölt írásos összefoglaló szerint Gorka azt mondta: azért teszik ezt, mert úgy látják, hogy a Fidesz csôdöt mondott, és kizárt, hogy Orbán Viktor két elbukott választás után egy országgyűlési választást meg tudna nyerni, a jobboldali konzervatív szavazókat azonban nem lehet cserben hagyni. Azt mondta, egyelôre nem kívánja felfedni, kik kérték fel az új párt megalakításának bejelentésére, ahogy a párt nevét sem árulta el. Az új párt programjáról annyit mondott, működô piacgazdaságot szeretnének, miközben következetes konzervatív eszmeiséget akarnak megtestesíteni, és határozottan lépnének fel a korrupció ellen. Gorka szerint mára egyértelmű, hogy a rendszerváltás 1989-ben nem történt meg, de azt nem kívánta elárulni, pontosan milyen lépéseket tennének a fordulat érdekében.

"Részben a jelenlegi kormány teremtette helyzetnek köszönhetôen arra is számítok - nyilatkozta Gorka - hogy ebben az évben végre megalakul egy új jobboldali párt, vagy formális párttá alakul egy jelenlegi csoport vagy egyesület. Ez azért fog bekövetkezni, mert az emberek egy jelentôs része a legnagyobb ellenzéki pártot nem tartja a modern konzervativizmus alkalmas és hiteles képviselôjének a harmadik évezredben. Remélhetôleg a Fidesz megérti, saját érdeke, hogy nagyobb legyen a választék, több alternatíva legyen a mi politikai oldalunkon, és így szélesítvén a potenciális választók körét, képes lesz megbuktatni a kormányt 2010-ben."

Gorka szerint a Fideszt még mindig az a hat egyetemi barát vezeti, akik annak idején antikommunista, de radikális baloldali szervezetként megalakították. A Fidesz "etatistább, mint Charles de Gaulle", hisz az "állam bácsiban", és nem volt valódi fordulata a konzervativizmushoz. A párt vezetôit Kádár gyermekeinek és amatôröknek nevezte, s úgy vélte, Kósa Lajos debreceni polgármester ki fogja hívni Orbán Viktort.

Gorka Sebestyént jelenséggé teszi kiállása a konzervativizmus mellett a nagy liberális világmocsárban, amibe éppen belefojtani készül Magyarországot a globálbolsevista geng. Szerinte van jövôje, nagy jövôje van a konzervatív ellenállásnak. Asbóth János közel másfél évszázados megállapításai a liberalizmus lényegérôl és gonoszsága állóképességérôl olyannyira igazolódtak a XX. század hullahegyeivel és nyomorúságaival, faji és nemzeti holokausztokkal és trianonokkal, hogy az egyetlen ellenszernek tekinthetô, ôsidôktôl fogva hiteles konzervativizmus jelentkezését figyelemmel kell kísérni. Jó hogy a Fideszt is liberális cserépben palántázták, mégis kikötöttek a nemzeti oldalon. Egyetérthetünk Dévényi István Heti jegyzetével ami a Heti Válasz február 1-i számában jelent meg:

"A demokrácia jegyében köszöntsük sok szeretettel Gorka Sebestyén csapatát, amelynek elsô soraiban ott találjuk az utóbbi idôben csak a "jobb sorsra érdemes" állandó jelzôvel illetett ôsellenzéki Molnár Tamást is. Személyükben érdekes kísérletnek nézünk elébe, tudniillik, hogy ma Magyarországon lehetséges-e milliárd forintok és hathatós médiatámogatás nélkül életképes politikai szervezetet összekalapálni vagy inkább összetartani, hosszú távon működtetni. Szerintem ugyan nem, de azért még ne írjuk le az "újoncokat", hiszen az általános közéleti kiábrándulásból akármi kikerekedhet. Talán csak egyetlen jó tanács itt az elején: minden híresztelés ellenére az ellenfél a baloldalon található, bár kétségtelen, hogy pillanatnyi médiaelônyre egy jó adag antifideszességgel lehet leginkább szert tenni."

Megszívlelendô az is a változtatásért nyugtalanok részére, hogy egy új embernek a jobboldalon nagyon sokat kell küzdeni, míg eljut a népszerűség olyan fokára, amin most Orbán Viktor áll. Ott nem az számít, hogy kétszer nem jött be, hanem az, hogy legközelebb elegen legyünk. Az ellenzéki erô legnagyobb pártja a Fidesz, és az ellenzéki erô együtt elég lett volna már kétszer is - ezt kellene megtanulni a Fidesztôl jobbra. A jobboldal a dolgok természete és a baloldal szélsôséges mivolta miatt nem is lehet más, mint konzervatív. Mert az élet nem lehet olyan egysíkú, mint amit a globalizmus felkínál. Amerikában is, Európában is jelentôs erôt képviselnek a konzervatívok. Még nem dôlt el az sem, hogy mivé lesz Európa: nemzetek avagy államok szövetsége, még nem ért véget a történelem.

» vissza a HUNSOR honlapjára