Van egy tapasztalati szabály: amióta közügyek intézése folyik, azokat a gazdagok vagy alkalmazottaik végzik. Munkáshatalom, proletárhatalom oly fogalmak, amiket vagy bárgyúságból, vagy érdekbôl, vagy félelembôl hittek vagy vallottak az emberek, de csak addig, amíg nem jön egy másik fogalom divatba. Most a parlamenti demokrácia dívik, ami ugyan jóval hihetôbb, de épp úgy színi megjelenítése a rendezési forgatókönyvnek.

A hatalom ôsidôktôl fogva a gazdagságban terem, ott erôsödik, és vele vándorol a bôvülô világban. Most Amerikában székel, és az egymást sikeresen összebombázott európai országok hozzá igazodnak. New York Empire über alles. A világ a népvándorlások kora óta nem változott olyan jelentôsen, mint korunkban, amióta elérte az egyközpontúság állapotát.

A változás szerves része volt országunk majd félévszázados „szocialista” kormányzása, és mostani „demokratikus” kormányzása. A mai magyarországi politikai és gazdasági elit a Kádár-éra által nyugati, fôleg amerikai egyetemeken taníttatva rendeltetett szolgálni azt a világrendet, amelynek a keleti—nyugati megosztottság egészen mást jelentett, mint ahogyan mutatkozott a nagyközönség elôtt. Ennek a Nyugat egyetemein képesített fiatal elitnek természetes volt a szocialista állam kapitalistává változtatásának feladata. Bennük már érlelôdött a többpártrendszer olyan képe, ami jellemzi a nyugati rendszereket, vagyis alapként elfogadja a gazdasági liberalizmusra épülô politikai rendet. Orbán Viktor politikustársaival együtt ehhez lett hűtlen, kormányra kerülve a nemzet érdekeit szolgálták, ezért lettek üldözöttek. Nekik kellett volna Pénz Ôfelsége udvari ellenzékévé válni, ami nagyon lényeges része a politikai színészetnek. Már akkor Soros György volt a soros mecénás, azóta egyetemeket tart fenn, ahol képezik sok ország részére a jövô vezetôket.

Magyarországon tehát bajok vannak a parlamenti demokrácia „politikailag korrekt” megjelenítésében. Minden áron meg kell akadályozni, hogy a nemzetközi kapitalizmus szolgálatából elcsángáló ellenzék — amely veszélyezteti a reformoknak nevezett átalakításokat — hatalomra kerüljön. Ezért vált szükségessé a Magyar Szocialista Párt (MSZP) olyan átalakítása, amelyben nincs helye a korábbi egyenetlenségnek. Most erôs párt kell. Baloldalon nagyon jól tudják, hogy legsikeresebb hatalom a diktatúra. Kommunistáéknál kinevezik a soros diktátort. Most Gyurcsány lett a diktátor, a hivatalosok elfogadták csaknem egyhangúan, ahogy az elvtársi fegyelem megkívánja. Aki megfigyelte a 2002-ben hatalomra került MSZP belsô állapotát, és egy a politikai pályán ismeretlen volt KISZ-vezetô meteorgyors emelkedését a miniszterelnöki majd a pártelnöki tisztségbe, az fel kell tegye magának a kérdést, mi repíti ezt az embert elôre?

A mai politikai párt, ha vonalas, vezetôinek, tisztségviselôinek karriert, vagyont, jólétet kínál. Ezért a nagy tülekedés. Cserébe — például ha baloldali — kötelezô az elvhűség. Az elôdpárt, az MSZMP, ismerte a kommunista hűséget, engedelmességet, türelmet, mert az idô meghozta a vágyva várt pozíciót, vagy ha nem, a bôséges anyagi kárpótlást. Materialistának lenni eleve érdemes ebben a világban. Példás módon félreállt mindenki az MSZP-ben, amikor jött az új vezér. Hiller így áradozik üdvözlésként annak, aki kitúrta a helyébôl: „Nem politikai igehirdetôt kerestünk, hanem aki offenzív politikával visszaszerzi a magyar választóktól a bizalmat.” Amit ô és társai elvesztettek? (1997 tavasza óta nem volt ilyen alacsony az MSZP választói támogatottsága, februárban a kormányváltást kívánók kerültek relatív többségbe.)

Ez a hilleri áradozás nagyban emeli a beképzelt nagy ember önérzetét, fel is lelkesedik önámulatában. Hosszan magyarázta pártkongresszusi beszédében az ország két szembenálló politikai tömbjének harcát. Ô, aki jó az országnak, képviseli a progresszív modernizációt, a demokratikus, polgári Magyarország politikáját, szemben az antimodernizációt, tradicionális, tekintélyelvű nemzeti Magyarország politikáját képviselôkkel, „akik az antiglobalista ôrületet keltik.”

— Hazafi vagyok és demokrata vagyok — mondja Gyurcsány Ferenc. Ez idáig azoknak szól, akik szeretik a hazát és hisznek a népképviseleti demokráciában. Egy szusszal megnyugtatja megbízóit: — A hazafiság azt jelenti, hogy merünk okosan változtatni, a világgal együttműködni, versenyezni, reformálni, és hogyha kell, kompromisszumot is kötni. Majd felsorolja a bajokat, hogy azokkal indokolja a reformnak nevezett, tervezett változtatásokat. Beszéde lényeges részeit közöljük az 5. oldalon, így követhetô, mi mindenben találja elmaradottnak az országot és a társadalmat, ami nagyrészt igaz is, de aki kicsit is eltűnôdik ezeken a tételeken, azt is megállapíthatja, hogy mind ennek okozója és mulasztója az MSZMP-hatalom és az MSZP—SZDSZ-hatalom, és összességében az az elit, amely az országot vezeti az utóbbi emberöltôben, amely idôszakból csupán négy év az, ami ezeknek a bajoknak a rendbetételével igyekezett foglalkozni. Ez az ember miniszterelnökként a legnagyobb kókler, most eljátssza a szegények pártfogóját — mintha tisztességes populista lenne, közben folytatja a kifosztást, sôt ráerôsít azzal a programmal, amely hosszú távra képtelenné teszi az országot arra, hogy dolgaiban a maga ura legyen, és képes legyen megvédeni érdekeit a globális nyomulókkal szemben.

Amikor takarékosság címén iskolák százait bezárják, vasúti vonalakat, buszjáratokat szüntetnek meg, tízezrek számára lehetetlenné téve az iskolába járást, a nagyképűség mintapéldánya ilyeneket mond:

„Annak érdekében, hogy felsôoktatási intézményeink, egyetemeink Európa legjobbjai közé kerülhessenek, hogy az ott megszerzett tudás olyan legyen, hogy a mi hallgatóink semmivel ne maradjanak le azoktól, akik Lyonban vagy éppen Bolognában végeztek, nyugodt és széles párbeszédben zajlik a felsôoktatás minôségi megújítása. Fontos év lesz az idei.

...

Megújítunk vagy ezer iskolát, 100—120 milliárd forintot fogunk erre ebben a fejlesztési periódusban költeni. Vagy 30 ezer tantermet fel fogunk szerelni tábla és kréta helyett a kétoldalú virtuális kommunikációt lehetôvé tevô, a világot kinyitó, úgynevezett digitális táblákkal. 50 milliárd fog rendelkezésre állni csak az európai pénzekbôl, és legalább ugyanennyi az üzleti szférából.”

Erre válaszol egy tanárnô a Jövônk című folyóiratban:

„Nekik biztos nô az életszínvonaluk, ha az állam pénzén ezerszám megveszik. Emlékezzünk a sulinetre! Közben pedig iskolákat bezárnak, tanárokat elbocsátanak. Az egyetemen pedig jó, ha van kréta. A digitális iskolatábláról pedig eszembejut egy emlék. Sok évvel ezelôtt voltam egy konferencián, ahol az elôcsarnokban kiállítás volt gyerekrajzokból, hogy milyennek képzelik el a jövô iskoláját. A gyerekek lerajzolták a tantermet, középen egy komputerrel. Az egyik gyerek a nyomaték kedvéért odarajzolt egy tanárnôt, majd pirossal áthúzta: tanár nem kell, csak a technika. A tudásalapú társadalomban így tanulják meg a gyerekek, hogy melyik gombot kell megnyomni, anélkül, hogy gondolkozzanak.”

Sorba lehetne állítani a gyurcsányi ígéreteket, amikrôl máris megállapítható, hogy üres és lelketlen propagandaszólam, így elég ha csak a közoktatás témájánál maradunk.

Hoffmann Rózsa egyetemi docens, kereszténydemokrata képviselô nyilatkozta:

„A korábbi évtizedekben a szellemi és a politikai életnek azokat a nagyjait, akik nem a szocializmus eszméjét hirdették, tudatosan elhallgatta a politika és az egyetemi oktatás. Klebelsberg tette nagyon kevesekéhez mérhetô. Amit ô tett 9 éves vallás és közoktatási minisztersége idején, az egy halálos beteg meggyógyítása volt. Klebelsbergnek és ennek az idôszaknak köszönhetô, hogy a magyar népesség az arányszámát messze felül reprezentáló számban adott Nobel-díjasokat.” (Gróf Klebelsberg Kúnó 1922-tôl 1931-ig volt Magyarország kultuszminisztere.)

Szó esett a rádióbeszélgetésben, amelyikbôl idézünk, hogy ez a kormány azt mondja, hogy a gazdagokkal fizetteti meg a közoktatás emelt kiadásait. Tudjuk, ilyen is csak a régi világban volt, a földbirtokosok iskolafönntartók voltak. A mai gazdagok, vállalkozók kihasználnak minden lehetôségeket, amikkel elkerülik az adófizetést. Végülis minden költség áthárul a fogyasztókra, ezzel szemben a bérek szintje szabályozott.

Pálinkás József akadémikus így szólt a témához: „Ha végig gondolja bárki ma Magyarországon, hogy egy kultuszminiszternek az volt a legfontosabb, hogy az utolsó tanya közelében is legyen iskola Magyarország minden polgárának, a magyar nemzet minden tagjának, kellô tisztelettel kell emlékezni rá, hiszen ô, amellett hogy létrehozta az ötezer népiskolát, amellett kutatóintézeteket létesített, mert világos volt számára, hogy ez csak az egyik lába a magyar felemelkedésnek, a népiskolai oktatás a köznevelés. A másik oszlopa a magyar felemelkedésnek a tudomány, a tudományos intézkedések, a tudomány szervezeti rendje. Megalkotta harmadik nagy oszlopát, az egyetemeket. Ma ennek a szétzilálása folyik. Ez a legnagyobb hibája annak az oktatáspolitikának, amelyet a jelenlegi kormány képvisel, hogy szétzilálja a rendszert, amire fel kell építeni egy közoktatást. Világos példáját láttuk a rendetlenségnek, szervezetlenségnek az idén többször a közoktatásban, a felsôoktatásban. Tarthatatlan, hogy Magyarországon egy oktatási miniszter három éven keresztül kínozza a magyar felsôoktatási intézményeket egy olyan törvénytervezettel, amelyrôl az Alkotmánybíróságnak kell kimondania hogy alkotmányellenes, majd a törvénytervezetet megváltoztatják egyik napról a másikra. Kiszedik belôle mindazokat, amivel három éven keresztül hátráltatták azt, hogy a magyar felsôoktatásban igazi szakmai munka folyhasson. Lekötöttek emberórák tízezreit azzal, hogy az általuk elôhozott és proponált, most már nyíltan kimondhatjuk szamárságokkal foglalkozzon a magyar felsôoktatás közössége, közvéleménye, azt gondolom, hogy világosan mutatja, azt az óriási különbséget, amely Klebelsberg és mondjuk a mai oktatáspolitika irányítói között megjelenik.”

Páncél Károly Fidesz képviselô parlamenti felszólalásában felidézte a Népszabadság számításait azzal kapcsolatban, hogy a kormány 40 ezer millió forintért vásárolna több mint 30 ezer digitális táblát, hogy a tervezett összegbôl akár kétszer ennyi tábla is megvásárolható lenne, hiszen míg a kormány egy-egy táblára (a hozzátartozó berendezésekkel együtt) 1,2 millió forintot szán, addig a piacon ennek értéke 600—800 ezer forint. „S hát az is gyakori, hogy a nagy megrendelôk az árból ilyenkor jelentôs kedvezményt kaphatnak az eladóktól” — tette hozzá a képviselô.

No de hát ez történt a „kakaóbiztos” iskolai számítógépekkel is, a közbeszerzési csalások ilyen formája nyíltan űzött bűncselekmény, kormány nem vonható felelôsségre.

Ez csak az oktatásügy, amiért tanárok, diákok tízezrei átkozzák a kormányt. További százezrek csatlakoznak a felháborodás táborába, az egészségügy dolgozói és a betegek, és mindazok, akiket sújtanak az áremelések, a szolgáltatási díjak emelkedése, az infláció, a munkabérek alacsony szinten tartása — szinte az egész ország népét érinti.

Ismert értelmiségiek országos civil fórum létrehozását kezdeményezték. Ennek elôkészítô tanácskozásán a felszólalók egyike, Krómer István szerint azonnali összefogásra és határozott cselekvésre van szükség, mert a kés a torkunkon van. Gyurcsány londoni befektetôk elôtt elszólta magát: „Ha már buknom kell, akkor, jobb, ha reformok végrehajtása után bukom.” Ez az „utánam az özönvíz” és a felperzselt föld taktikájának nyílt deklarálása. Nincs esélyünk, ha nem vagyunk képesek erôt felmutatni. Történelmi kezdeményezés volt, hogy hét — több tízezres létezô tagságú — szervezet közös fellépésben állapodott meg, melynek értelmében egymás törekvéseit és akcióit támogatják. A siker alapfeltétele a szolidaritás, a partikuláris érdekekkel szemben a humán, közösségi intézményrendszer közös megvédelmezése a fenyegetô piacosítási törekvésekkel szemben. Krómer szerint ezen célok érdekében mindenkivel, a pártokkal is, a másik oldallal is, az ördöggel is szövetkezni kell. A nyomásgyakorlás hagyományos eszközei nem kecsegtetnek sikerrel — „tüntessenek, majd csak hazamennek” —, de van egy erôs eszköz, a népszavazás, amit kellô szervezettséggel, kooperációval, a legfontosabb és leginkább veszélyeztetett intézmények, értékek védelmében, fôként vissza nem fordítható lépések megakadályozására be lehet és kell vetni. (Utalás a Fidesz-kezdeményezte népszavazásra.)

Egyre inkább kirajzolódnak a küzdô felek és küzdôterek a politikai arénában. A neoliberális átalakítás erôszakos végrehajtására elkötelezett kormány és kormánypártok az egyik oldalon, minden hatalom birtokában, míg a másik oldalon egy növekvô népszerűségű párt és az elégedetlenek, elkeseredettek még növekvôbb tábora. Ezért kapja össze magát az MSZP, és áll hang nélkül Gyurcsány mögé, ezért kötötte ki Gyurcsány, hogy csak akkor vállalja az MSZP elnökséget, ha legalább 75 százalékkal választják meg, mert bizonytalannak érzi a helyzetét, mire a küldött elvtársak 89 százalékkal biztosították részére a diktátori hatalmat.

A Népszava írja február 26-án:

„Nyilván sokan fel fogják idézni az MSZP tavaly október 21-i kongresszusát, amikor a feszült belpolitikai helyzetben Gyurcsány bejelentette, hogy megpályázza a pártelnöki tisztséget. Egyebek közt azzal támasztotta alá szándékát, hogy a kormány és a kormányfô nem helyezhetô politikai gyámság alá. Az irányítás egységében látott biztosítékot a megpróbáltatásokkal járó reformok végrehajtására. A helyzet annyiban változott, hogy akkor, Orbán hatalomátvételi kísérlete idején, a szocialisták körein belülrôl [Gyurcsány] politikájával szemben nem jelentkezett kihívás. Most azonban, ha nem is nyíltan, megérkezett a »hadüzenet« a kongresszus elôtti napra idôzítve, egy Szili Katalin által jegyzett cikk formájában, amely a Népszava február 23-i számában jelent meg Muszáj baloldalinak lennünk! címmel.”

Az idézett rész elsô fele igazolja, hogy Gyurcsánynak diktátori hajlamai vannak. Ahogy Pesten mondják, be is pörgött Szili Katalin írásától. Csak ámulni lehet azokon a mameluk MSZP-küldötteken, akik egész életükben a szocialista baloldaliság maszlagján éltek, netán hitűkké is tették, milyen kukasággal fogadták el Gyurcsánytól elveik megtagadását, és fogadták be a neoliberalizmust, mint a párt új irányvonalát. Egyetlen asszony akadt, akit ez a pálfordulás felzaklatott annyira, hogy a Népszavában, mondhatni — felsikoltott. Nincs terünk egyelôre részletezni írását, de a kiváltott hatásra utalni még futja:

A Haza és haladás elnevezésű tanácskozáson Gyurcsány Ferenc kívánalmainak megfelelôen erôt és egységet mutattak a szocialisták, de az is kiderült, hogy vannak, akik más baloldali politikát képzelnének el. Szili Katalin említett írásáról Gyurcsány azt mondta: a kongresszuson kell programot alkotni és nem újságcikkekben.

„Szili Katalin a hétvégi MSZP-kongresszuson nem indul posztért, ennek ellenére jelentôsen kampányol. A fô üzenete a rendszer korrekciója, célja pedig egy alternatív pólus építése lehet Gyurcsánnyal szemben” — mondta Gyulai Attila a FigyelôNet-nek. A Political Capital vezetô elemzôje hozzátette: nem véletlen, hogy éppen a kongresszusra idôzítette a féloldalas nyílt levél megjelentetését a Népszavában. „Markáns kifejezéseket használ, kérdés, hogy a következô ciklusra, esetleg a következô tisztújításra készül-e már ezzel. Van esély azonban arra, hogy ha sikeres lesz, akkor a szocialista pártra jellemzô sok csoportból két nagy tömb válik” — véli Gyulai Attila.

A szakértô szerint az nem meglepô, hogy Szili Katalin a teljes nyilvánossághoz fordult, hiszen az MSZP-re eddig is jellemzôek voltak a viták, illetve az a jelenség, hogy ha valamit belül akartak elintézni, akkor kintrôl kampányoltak érte. Budai Bernadett szerint ezzel szemben a nyilvánosság éppen az utolsó lehetôség volt. „A párton belül valószínűleg már kifejtette a nézeteit, amelyek nem találtak nyitott fülekre, így a nyilvánosság maradt az egyetlen eszköz. Mivel nem indul tisztségért a kongresszuson, nincs veszteni valója, viszont így elindíthat egy diskurzust, egy újfajta gondolkozást” — véli a politológus.

A szakértô szerint Szili Katalin egyértelműen fogalmaz: „a reform hatásosságát vitatom”. Budai szerint ezzel nem az iránnyal, hanem a reformok meglapozottságával vitatkozik. „Az utóbbi idôben ez az elsô olyan cikk, amely a párt eredeti arculatának megfelel: a jogvédelmet és a munkáért kapott jövedelmek kérdéseit feszegeti, amelyek baloldali gondolatok. A kritika túlmutat az unalomig ismételt paneleken” — hangsúlyozta a politológus.

Sietve létrehoztak egy alapérték bizottságot, amiben majd elhajlásnak, tévhitnek nyilváníthatják Szili Katalin véleményét, hiszen a gyurcsányi irányzatnak már neve is van: új baloldal. Az Alapérték Bizottság vezetôjévé a sor végére utasított Hiller Istvánt tették.

Gyurcsány megmentette a szocialista párt részére a kormánypozíciót, áraként átmiskárolta a pártot neoliberális nemzetközi kaptalista párttá. Ha a fôhôs belebukik vállalkozásába, a szép dráma tragédiába fordul, szétszakadhat a Rákositól Medgyessyig tartott egység.

» vissza a HUNSOR honlapjára