A magyar miniszterelnök idei beszédét élőben közvetítette a közmédia, s beszéd is ennek megfelelően volt megkomponálva. Első látásra lovagiatlannak tűnhet, hogy a kormányfő a közmédiát felhasználva kampányol, de ismerve az utóbbi évtizedek történetét, ezt csak helyeselni lehet. Hiszen a másik oldalnak sem voltak gátlásai a közmédiának a politikai harcban való fegyverként használatát illetően, miközben uralta a sajtó nagy részét és a kereskedelmi médiát is. A 2006. október 23-i rendőrterror idején pedig a média mellett, priváthadseregként vetette be a rendőrséget, felhasználta a titkosrendőrséget és valami módon megnyerte magának az alapfokú bíróságokat is, melyek sorozatban ítéltek el a megtámadottakat.

Erővel csak erőt lehet szembeszegezni a politikában és propagandával csak propagandát, ha a győzelem és az ország sorsának kedvező irányban való befolyásolása a célunk. Az a hatékonyság szempontjából már mellékes, hogy a propaganda arra szolgál, hogy tényleges céljainkat leplezzük, mint a "baloldal", mely időnként nemzeti retorikát használ nemzetellenes céljainak elrejtéséhez, vagy alapvetően a tényleges üzenetet igyekszünk minél többekhez eljuttatni, mint a jelenlegi kormány. Mely, ha téved is, hibázik is, de meghirdetett programja, céljai valamint a gyakorlati politikája között nem feszül olyan széles és mély szakadék, mint a másik oldal esetében.

Orbán Viktor idei beszéde a gazdaságpolitika és a nemzetpolitika összefüggéseit boncolgatta, arra helyezve a hangsúlyt, hogy a Magyarországon megtermelt érték és a helyben maradt érték között mekkora különbség van, ha nemzeti kormányok irányítják az ország életét illetve ha a "baloldal" jut döntési pozícióba. Nem meglepő, hogy miként Orbán fogalmazott, a nemzeti kormányok esetében e különbség kisebb, hiszen e kormányok arra törekednek, hogy a megtermelt érték minél kisebb részét vigyék ki a befektetők. A miniszterelnök hosszan sorolta azon intézkedéseket a bankadótól a rezsicsökkentésig, melyek e nemzetpolitikai célt szolgálták az elmúlt három évben s az Európai Unióval való konfliktust is nagyrészt erre vezette vissza.

Nagyrészt mondom, mert a kérdésekre válaszolva - sokak szerint ez a legizgalmasabb része az előadásnak, amikor csípőből lőve kell reagálni a kérdezetteknek - szóba került még egy szempont, az eszmei-ideológiai. Itt a legsúlyosabbak és legnehezebben feloldhatók az ellentétek, vélte a kormányfő. Gazdasági kérdésekben csak-csak meg lehet egyezni az érdekek összehangolása vagy kölcsönös kompromisszumok mentén, de a vallott értékrendszerre visszavezethető ideológiai kérdésekben, amikor a két fél álláspontja gyökeresen más, a megegyezés sokkal nehezebb.

Szó volt már arról e hasábokon, hogy az európai politikát bizonyos mértékben ma is meghatározó ideológiák a szociál-demokrácia/szocializmus, a liberalizmus és a konzervativizmus. A szocializmus lényegében megbukott, helyén a szociálisan érzékeny liberalizmus maradt. A liberalizmus, mint programadó eszmerendszer kiürült, hiszen célkitűzései - az emberi és polgári szabadságjogok - megvalósultak, mi több, Európa-szerte intézményes, alkotmányjogi védelemben részesülnek. Megmaradt viszont az alapszemlélete, melyet a magukat baloldalinak mondó politikai erők is átvettek.

A liberalizmus és konzervativizmus értékszemléletét elméleti síkon elemezve, hadd idézzük John Grayt, a liberalizmus egyik monográfusát, aki tetszetős és könnyen kezelhető szempontrendszert ad. "A liberális hagyomány minden változatában megtalálható az ember és társadalom egy sajátos, jellegzetesen modern felfogása. (...) Ez az elképzelés individualista, mivel azt állítja, hogy a személy erkölcsi szempontból elsőbbséget élvez mindenfajta társadalmi közösség követeléseivel szemben, egalitárius mivel minden embernek ugyanolyan erkölcsi státuszt biztosít (…) univerzalista mivel az emberi fajt erkölcsi szempontból egységesnek tekinti és meliorista mivel azt állítja, hogy az összes társadalmi és politikai intézmény jobbítható és tökéletesíthető." A konzervativizmus ezzel szemben, legalábbis egy másik gondolkodó, Anthony Quinton szerint három alapelvben ragadható meg, ezek pedig a tradicionalizmus (hagyománytisztelet), az organicizmus (szerves társadalomfelfogás) és a politikai szkepticizmus (ez lényegében a meliorizmus ellentéte, s a konzervativizmus azon alapállását jelenti, hogy eme ideológia képviselői kétségekkel figyelik a liberálisok és szocialisták "társadalommérnökségét", inkább a gyakorlatban bevált társadalmi intézményekben hisznek, mint az absztrakt eszmékből levezetett teóriákban).

Izgalmas lenne e síkon ütköztetni a két ideológia megfontolásait a valóság eseményeivel, de térjünk inkább vissza Orbán Viktor beszédére, pontosabban az utolsó, kérdésre adott megnyilatkozására, melyben e két ideológia alapállásából következő gyakorlati konzekvenciákat vette számba közérthetően egy lényegre törő ideológiai alapvetés erejéig. Orbán szerint az európai véleményformáló értelmiség és politikum, a "main stream", mely, tegyük hozzá, hagyományosan liberális szempontokból indul ki, a világ működésére kizárólag az anyagi világban keres magyarázatot, világképébe nem fér bele az Isten, ennek megfelelően a vallásra és az egyházra úgy tekint, mint fokozatos elhalásra, megszűnésre ítélt társadalmi jelenségekre. Ugyanígy vélekedik a nemzetről is, mint társadalomformáló erőről, a közösségi értékteremtés keretéről, a család helyett pedig az egyént helyezi a központba. Más szóval Orbán Viktor a baloldali gyökerű ideológiáknak (liberalizmus, szociáldemokrácia, szocializmus, kommunizmus) a felvilágosodás korabeli fogantatására visszavezethető egyház-, vallás-, nemzet- és családellenességére mutatott rá, amit eme eszmerendszerek képviselői hellyel közel leplezni próbálnak, de politikájukban mindez jellemzően tetten érhető. A konzervativizmus s így a magyar kormány is, mindennek pont a fordítottját teszi: az egyházakra, mint fontos társadalomszervező erőre tekint, a nemzet szolgálata, a nemzeti érdekek képviselete és érvényesítése a politikájának tulajdonképpeni célja, a család pedig a társadalom erősítendő, támogatandó alapegysége.

Ez a problémája az Európai Uniónak és az európai ballib fősodornak a magyar alkotmánnyal, a magyar kormánypolitikával, amit jó, ha minél több magyar ember integrál a politikai gondolkodásába határon innen és túl.

» vissza a HUNSOR honlapjára