(A magyarellenes hangulatkeltés, mint politikai eszköz)

A fő érv, amivel az akkori elnök Domokos Géza és követői sakkban tartották a koncepcionális előrelépés híveit, az volt, hogy mit szólnak majd románok ahhoz, hogy a magyarság saját sorsát kívánja irányítani - az országon belül egyébként. (Akkoron ennek az érvelésnek megismerhettük különböző fokozatait és szólamait: „mit szólnak majd ehhez román barátaink” – értsd a később darabjaira hullott „demokratikus ellenzék” -, „szétszednek a románok”, „vér fog folyni, mint Boszniában” és így tovább.) A magyar érdekek politikai színtéren való megjelenítését a vélt román tűrőképességhez igazítók nem tudták vagy nem akarták tudomásul venni, hogy a román fél nem attól teszi függővé a magyarellenes taktikai hangulatkeltést, hogy mi mit teszünk, hanem pillanatnyi politikai érdekeitől és meggondolásaitól. Nem is kell feltétlen ürügy, mint most előbb Tőkés László, majd Vona Gábor provokatívnak mondott kijelentései, a román hatalom, ha szüksége van rá, történelmi sérelmeket mediatizál (emlékezetes példa a Ceausescu korszak utolsó periódusában a „Horthy-fasizmus” románellenes rémtörténeteit összefoglaló hecc-kiadvány), vagy saját szobrait gyaláztatja meg, majd a magyarokra fogja. (Talán emlékeznek még néhányan a sajtót 1990 elején bejárt esetre, amikor tudósítások szerint ismeretlenek az egyik román szoborra festett „Le ved” feliratot festették „ismeretlenek”, még a megszokott magyar kifejezésmódra és helyesírásra sem ügyelve. De semmi meglepő nincs ebben, e módszert más titkosszolgálatok is alkalmazzák előszeretettel, ugyanezen céllal.)

A magyarellenes hangulatkeltés több célt is szolgálhat. Borbély Imre és András Imre 1992-ben külön tanulmányban foglalkozott azzal, hogy a pszichoterror mely eszközeivel igyekszik a román hatalom az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét lelkileg átformálni, tudatilag manipulálni. Ugyanígy manipulálni igyekeznek mind a magyar választói tábort, mind a magyar politikai elitet, de skrupulus nélkül használják a saját választói bázis motiválására és mobilizálására is a „magyar kártyát”.

(Román hisztéria Tőkés László és Vona Gábor kijelentései nyomán)

2013 nyarán valamilyen okból úgy érezték a bukaresti boszorkánykonyhákon, hogy jól jön egy kis magyarellenes hangulatkeltés. Előbb belekapaszkodtak Tőkés László védőhatalmi státussal kapcsolatos kijelentésébe, Victor Ponta miniszterelnök attól sem riadt vissza, hogy az EMNT elnöke által megejtett nyilatkozat jogi szankcionálását emlegesse, s persze az államelnöknek, Traian Basescunak is be kellett szállni a licitbe, aki azon véleményének adott hangot, hogy Tőkés László nem méltó a román állampolgárságra. Mintha legalábbis legalábbis az valami kitüntetés lenne számunkra s nem a történelem vaskényszere.

A következő hisztéria-csomópont Vona Gábor EMI-táborbeli szereplésének néhány mondata kapcsán alakult ki. Mint emlékezetes, Vona Gábortól egy román újságíró megkérdezte, hogy mi a véleménye a Tőkés László által emlegetett védőhatalmi státuszról. A Jobbik elnöke, nem meglepő módon azt válaszolta, hogy egyetért vele. Jött az újabb kérdés: akkor is, ha ez konfliktusokkal jár? A válasz persze az volt, hogy „akkor is”. Érdekes, hogy e megnyilatkozások sokkal nagyobb súlyt kaptak a román médiában, mint az a kijelentés, miszerint a Jobbik nem mondhat le arról, hogy valamikor minden magyar egy államban éljen.

(Traian Basescu verbális ámokfutása)

Vona Gábor kijelentései kapcsán kerekedett műbalhé, odáig terjedt, hogy Traian Basescu egészen megdöbbentő, a jogállamisággal és az Uniós normákkal élesen ellentétben levő nyilatkozatra ragadtatta magát.

Basescuról tudnivaló, hogy a magyar kérdést bármikor képes a legcinikusabban és kiszámítottabban instrumentalizálni, nem véletlenül fogalmazott úgy Orbán Viktor Tusnádfürdőn néhány évvel ezelőtt, hogy a stratégia partnerség Basescuval őszinte, mert érdekeken nyugszik. Basescu, amíg érdeke, addig barátságosnak mutatkozik, amikor pedig a magyarellenes fröcsögéstől remél bárminemű politikai hasznot, akkor elereszti őszinte énjét. S akkor persze nem számít, hogy a magyarság három ízben is a segítségére volt, 2007-ben, 2009-ben, majd 2011-ben, amikor az ellene irányuló népszavazás érvénytelenségéhez a székelyföldi választóközönség abszenteizmusa jelentősen hozzájárult. A hála, mint tudjuk, nem politikai kategória…

Mint ismeretes, Basescu az instabilitás tűzfészkének nevezte Magyarországot, mi több még azt is kilátásba helyezte, hogy nem lesz több Tusványos s hogy a magyar politikai elit tagjai a továbbiakban nem „sétálhatnak” oly szabadon Erdélyben, mint eddig. Egyben jelentkezett, hogy majd ő élére áll Magyarország megrendszabályozásának. A realitástól elszakadt, gátja vesztett, abszurd elnöki szöveg még az RMDSZ-nél s a korábbi elnöki tanácsadónál, Eckstein Kovács Péternél is kiütötte a biztosítékot, aki rámutatott arra, hogy Basescu nyilatkozata az EU állampolgárainak szabad mozgáshoz való alapvető jogába ütközik1.

Kifejezetten szórakoztató, hogy Ovidiu Nahoi, a magyarbarátsággal aligha vádolható Adevarul, a Román Kommunista Párt központi sajtóorgánuma utódjának publicistája mutat rá2, hogy Basescu fenyegetőzése tartalmatlan, s figyelmeztet arra, hogy az EU-n belül aligha aratna osztatlan sikert egy magyarellenes „kisantant”, mivel - szerinte legalábbis - az EU-n belül ma már nem hoznak létre koalíciókat valaki ellen3, ráadásul az is érdekes lenne, hogy két EU tagország (Románia és Szlovákia) egy harmadik EU-n kívüli országgal (Szerbia) szövetkezzen egy EU-s országgal (Magyarországgal) szemben. Íme milyen gyorsan képesek a román politikai prominensek szerepet cserélni, a „jó rendőr” szerepét mint veszi át a „rossz rendőr” és fordítva. Most Basescu támad, s a posztkommunista pártlap publicistája inti őt mérsékletre.

(Magyar reakció)

A radikális sajtó kemény kiállást vár a magyar külügytől4, mely vonakodik határozott hangot megütni, ami bizonyos mértékig érthető. A helyzet kétségkívül kényelmetlen magyar szempontból. A Tel Aviv - New York tengely nem kezeli rokonszenvvel az Orbán kormányt, a Tom Lantos Intézet, a holokauszt-emléknap s a különböző egyéb tiszteletkörök dacára, a magyarországi antiszemitizmusról tovább folyik a külföldi propaganda (érdekes, hogy ez az „aggasztó” jelenség baloldali kormányok uralmának idején nem kap ekkora hangsúlyt a külföldi tájékoztatásban, innen is látni, hogy az antiszemitizmussal való vádolás fegyverét mennyire szemérmetlenül vetik be egyesek központi utasításra, mert azt ugye senki nem feltételezheti, hogy a magyar társadalom állítólagos antiszemita érzülete egyik pillanatról a másikra megváltozik a kormányváltással együtt), az IMF most takarodott el, miután a hitelt visszafizették neki, de fog még borsot törni az orrunk alá, az EU-n belül a baloldal körbeugatja Magyarországot, de még a néppártiak között is akad olyan biztos – jelesül Vivian Reding – aki személyes ambíciókérdést csinál abból, hogy Magyarországot lejárassa. Mindezen túl még ott vannak a szlovákok, akik példátlan impertinenciával és következetességgel nyomorgatják a felvidéki magyarságot (Benes dekrétumok, nyelvtörvény, a kettős állampolgárság tiltása, az állami támogatások tengerszint feletti magassághoz kötése, amivel a magyarlakta vidékeket kisemmizik az állami és uniós forrásokból), ott a vannak szerbek, akiktől sok jót nem várhatunk, s mindehhez jön a legnagyobb szomszéd első embere, aki stratégiai szövetségesnek mutatkozott s észveszejtő otrombaságokat nyilatkozik.

A magyar külügy ismételten visszafogottan és elvszerűen nyilvánult meg, rámutatva arra, hogy egy ellenzéki politikus nyilatkozataiért nem a kormány a felelős. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Répás Zsuzsa ehhez azt tette még hozzá nagyon helyesen, hogy „nem az okoz instabilitást, ha valaki kisebbségi jogokat véd, hanem az, ha valaki megsérti azokat”.

(Megszólal az RMDSZ)

A Cotidianul nevű napilap részletesen ismerteti Kelemen Hunor RMDSZ elnök nyilatkozatát.5 Kelemen tovább megy, mint a magyar kormány: szélsőségesnek nevezi a Jobbikot, s határozottan elhatárolódik tőle, kihangsúlyozva, hogy az RMDSZ-nek semmilyen intézményes kapcsolata nincs a párttal s annak a véleményének adott hangot, hogy „az EU-n belül az eszmék s az áru szabad áramlásával együtt a butaságok is szabadon terjednek.” Az őt sem zavarja, hogy a Jobbik elnöke a románok vonatkozásában semmi olyat nem mondott, ami ne lenne felvállalható bárki tisztességes magyar politikus számára, mi több, amit ne kellene minden tisztességes magyar politikus felvállaljon.

(Román sajtóvisszhangok)

Az Evenimentul Zilei összeállításában ismerteti Basescu verbális ámokfutását és idéz egy sor román politikust, Bogdan Diaconu szociáldemokrata párti képviselőt (ő javasolta elsőként Vona Gábor kitiltását Romániából), a jobbközép Demokrata Liberális Párt elnökét Vasile Blagat, Mihai Razvan Ungureanut, korábbi Demokrata Liberális miniszterelnököt. Ahány nyilatkozat annyi véletlen vagy szándékos félreértés, annyi rágalmazás és hangulatkeltés.

Az összeállítást egy szociológus, Barbu Mateescu „szakértői” véleménye zárja, aki egy közvéleménykutatásra alapozva azt állítja, hogy a magyarországi baloldal (vélhetően a szavazókat érti ezalatt) nem különösebben érdeklődik a határon kívüli magyarok sorsa iránt ellentétben a jobboldallal (értsd jobboldaliakkal) s Vona Gábor ezt „felismerve” tette meg ominózus nyilatkozatait, szavazatszerzési céllal, mivel ki szeretné használni a jobboldali választói tábor eme affinitását és azt, hogy a Fidesz – legalábbis Mateescu szerint - inaktív ezen a téren. Mintha a Jobbik politikájában s kommunikációjában ne lett volna központi helyen a határon kívüli magyarok problémája a szervezet létrejötte óta6. Az is nyilvánvaló tényismerethiányra vezethető vissza, hogy Mateescu úgy véli, hogy a Fidesz elhanyagolja a határon kívüli magyarok sorsával való törődést, miközben épp ez az a részterület, melyen a Fidesz politikai kockázatot is vállalva mert lépni7.

Dan Marinescu az Adevarul jegyzetírója8, klisékből építkező szövegében gúnyolódik a Jobbikon, a „konfliktus” kifejezést, a többi kommentárorral és politikussal egyetemben háborús konfliktusként értelmezi, az erdélyi magyarság legfőbb problémáját pedig hallatlan empátiával abban látja, hogy az erdélyi magyar embereket szerinte Magyarországon másodrangú magyarokként kezelik, Romániában pedig a nyelvi hátrány miatt nem tudnak érvényesülni. Valahogy nem lep meg, hogy nem a bukaresti elnyomást említi, mint az erdélyi magyarság legfőbb problémáját…

(Választási kampány?)

Vona Gábor helytálló és lényegében kifogásolhatatlan kijelentéseit Marinescu a jövő évi magyar választásokra és a szavazatszerzési igyekezetre vissza, akárcsak Gál Mária a Népszava jegyzetírója9. Egyiket sem zavarja, hogy a Jobbik hagyományos értelemben nem is kampányol. A Jobbik egy olyan politikai szervezet, mely a politikai következményektől nem rettegve megengedi magának a nyílt beszéd luxusát. Tevékenységének egyik fő iránya pedig az, hogy minél több embernek felnyissa a szemét a trianoni határokon innen és túl.

Vona Gábor pedig évről évre elmondja az EMI táborban, hogy miként látja a magyarság sorskérdéseit, attól függetlenül, hogy a választás pár hónappal korábban zajlott-e le vagy éppenséggel a jövő évben esedékes. A szavazatszerzés és a választói bázis megmozgatása pedig nem Vona Gábornak, hanem Traian Basescunak lehetett a motivációja, amikor a célon messze túllövő agresszív kijelentéseit tette.

Basescunak jövőre lejár második mandátuma, s mivel elnök már nem lehet, keresi a helyét a politikai palettán. Pártelnöki ambícióit saját pártján belül meghiúsították, így egy saját politikai szervezet felépítésébe kezdett, Népi Mozgalom Pártja címszó alatt.

A Mandiner egyik szerzője, Tempetőfi helyesen mutat rá arra, hogy „az új pártnak tömegbázist kell teremtenie, mert az eddigi üzeneteik vérszegényre sikeredtek – és ilyen szempontból a magyarellenesség mindig is sikeres volt. B?sescu tehát gyakorlatilag most széljobbról előzi Pontáékat, és learathatja az elmúlt másfél év alatt mesterségesen fenntartott magyarellenes közhangulat gyümölcseit.”10

(Magyar-román stratégiai partnerség a globalizmus ellen?)

A román politikum hangulatkeltésére Vona Gábor nyílt levélben reagált, melyben világossá tette, hogy ő a nyílt párbeszéd híve, hogy szavait sok esetben megmásították, s hogy a távlati cél az lenne, hogy a kisebbségi kérdés megoldása után Magyarország és Románia közösen tartóztassa fel a térség országait „kizsigerelő EU-t és a globális kapitalizmust”.

Kár, hogy e jámbor óhaj megvalósulása éppannyira esélytelen, mint Szabó Dezső és Németh László elképzelése a közép-európai államok erős szövetségéről, mely ellen tud állni mind a szovjet birodalomnak, mind a náci Németországnak. Az a fajta igazságon és igazságosságon alapuló józan önmérséklet ugyanis, mely a magyar politikának alapvetően sajátja, a román politikumot soha nem jellemezte. Trianont megelőzően képesek voltak igényt formálni nemcsak a maguk által fokozatosan a magyar impérium alatt benépesített területekre, de színmagyar régiókra, a Tiszántúlra, a Partium és Székelyföld tömbmagyar vidékeire is. Nem várható, hogy Szőcs Géza örökbecsű megfogalmazásával élve most Vona Gábor levelének olvastán hirtelen ”megdöbbennek és megjavulnak”. A román politikum csak az erőből ért, csak a nyomás hatására hajlandó érdekeink szerint cselekedni. Ezért van szükség most, jobban, mint valaha egységes magyar akaratformálásra és nemzetpolitikára, határokon innen és túl.



___________________ 1 Mediafax: „Nem kell elővenni a korbácsot egy szomszéd állammal szemben”, Nyugati Jelen, 2013. augusztus 13.
2 Ovidiu Nahoi: „Razboiul” presedintelui cu Ungaria: mult zgomot pentru nimic, 2013. augusztus 13. („Az elnök Magyarország elleni „háborúja”: sok hűhó semmiért.”)
3 Egyébként létrejönnek efféle „valami vagy valaki ellen” irányuló ilyen „koalíciós” egyezségek, lásd az Ausztria elleni hangulatkeltést az akkor még Jörg Haider által vezetett Szabadságpárt kormányzati szerepvállalásának idején, vagy a sorozatos magyarellenes körkörös támadást az Európa Parlamentben.
4 Havas Jon: Egy sosemvolt szerelem vége, www.jobbegyenes.blog.hu, 2013. augusztus 12.
5 „Kelemen Hunor despre afirma?iile liderului Jobbik: În secolul XXI, ?i prostiile circul? liber”, Cotidianul, 2013. augusztus 13. (Kelemen Hunor a Jobbik-vezető kijelentéseiről: A XXI. században a hülyeségek is szabadon áramlanak)
6 Emlékezetes, hogy mind a Jobbik elnöksége, mind a Fideszből átigazolt Körömi Attila parlamenti képviselő a kétezres évek első felében az autonómiától a kettős állampolgárságig minden jelentős nemzetpolitikai célkitűzést messzemenően támogatott.
7 A Fidesz részéről kifejezetten elvszerű, a nemzeti érdekek és értékek képviselete irányába mutató lépés volt, hogy ismételten kiálltak az erdélyi autonomista szervezetek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt mellett a sokkal nagyobb szavazóerőt és médiahatalmat képviselő RMDSZ-szel szemben.
8 Dan Marinescu: „Partidul Lolek si Bolek vrea razboi cu Romania”, Adevarul, 2013. augusztus 12. (Magyarul: „A Lolka Bolka párt háborúzni akar Romániával.”)
9 Gál Mária: Édes Erdély, itt vagyunk!, Népszava, 2013. augusztus 12.

» vissza a HUNSOR honlapjára