Azt követôen, hogy az egypárti diktatúrák összeomlottak Európa keletén, a szomszédos államokban élô magyarság részére megnyílt a lehetôség szervezkedni érdekeik védelmére politikai szervezetek létesítése által. A többpártrendszerű parlamenti demokrácia rendszerében ésszerű a kisebbségi nemzetek részére egyetlen pártba tömörülni, és ha az "államalkotó nemzet" több pártra szakadva küzd a parlamenti helyekért, a kisebbség pártja számszerű erejét meghaladó számú képviselôt tud beküldeni a törvényhozás házába, ahol döntô szerepe lehet a törvényhozásban, része lehet a kormányzásban.

A magyarok élnek ezzel a lehetôséggel. Romániában már eleve egyetlen pártot hoztak létre, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, amelyben szervezeti lehetôséget nyitottak a különbözô nézetet képviselô ún. platformoknak. Szlovákiában a magyar pártok egyesültek Magyar Koalíció Pártja néven, hogy bekerüljenek a parlamentbe. Mindkét országban kormányzati pozíciókat is szereztek. Mindkét országban a sikeres magyar politikai részarány kihasználása messze elmaradt a remélt eredménytôl, az adott helyzet lehetôségeitôl. Régi elvtársi kötôdések, korrupció, megalkuvás, alkalmatlanság - megannyi ok miatt. Sokan úgy fogalmaznak, hogy jobban jártak volna, ha ellenzéki pozícióban maradnak, hiszen a kormányon belüli testületi lojalitás légkörében nincs esélye olyan követelésnek, ami a többségiek szemléletében káros, vagy éppen államellenes, mint például az autonómia követelése.

Március 31-én tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Koalíció Pártja, amely 169 : 155 arányban Csáky Pált választotta meg a párt országos elnökének Bugár Béla korábbi elnökkel szemben. Duray Miklóst 211 szavazattal a párt stratégiájáért felelôs alelnökének választották.

Ez a személycsere az elnöki székben önmagában nem sokat jelent, hiszen Csáky Pál alelnökként is részese volt pártja politikájának, Bugár elnöksége alatt. Számottevô változást most az jelent, hogy a jelenlegi szlovák kormány létre tudott jönni pártok olyan koalíciójával, amely nélkülözni tudja a magyar párt részvételét. Ez a feljlemény felmenti a Magyar Koalíció Pártját attól a kötelezvénytôl, ami a kormányzati szerepvállalás feltétele volt, ami szerint a magyar párt kizárta politizálásából a benesi dekrétumok számonkérését, valamint a szlovákiai magyar autonómia igényét.

A másik lényeges szempont pedig az, hogy a magyar párt megszabadult attól az elnöktôl, aki alatt a párt elhanyagolta a magyar érdekek képviseletét, ami miatt csökkent a párt népszerűsége és jelentôsége. Most minden attól függ, hogy az új elnök miként viszonyul a nemzeti érdekű elvárásokhoz, pontosabban ad-e teret és lehetôséget Duray Miklósnak, aki továbbra is alelnöki tisztséget visel, aki elszánt és elkötelezett harcosa a felvidéki magyarság érdekeinek.

A SME és a Pravda elemzôi szerint Csáky Pál gyôzelme elsôsorban Duray Miklós sikere, akinek Bugár Béla gyôzelme esetén gyengébb tisztség jutott volna. A korábbi pártelnök osztja a lapok véleményét, Duray szerint azonban a csere régen érett már, és az esélyt nyújt olyan műhelymunka kibontakozására, amelynek egy jó program kidolgozása lesz az eredménye. "Remélem, az elkövetkezôk-ben sikerül visszaszereznünk választóink bizalmát, amelyet már egyre inkább kezdtünk elveszíteni, és sajnos, nem oktalanul" - nyilatkozta a kongreszszuson stratégiai alelnökké választott Duray.

Az MKP második embere - az elnökhelyettes, aki egyben a külügyi feladatokat is ellátja - az oly gyakran hangoztatott fiatalítási igénynek is megfelelve, a 39 éves Berényi József lett, az Országos Tanácsot a korábbi megbízott elnök, Farkas Iván vezeti. Alelnök - a parlamenti frakció vezetôje Bárdos Gyula lett, további szakelnökök: Zacharias István, Farkas Pál, Miklós László, Szigeti László, Biró Ágnes, Sárközy Klára, Hugyivár Imre.

Felvidéken remélik, hogy az MKP-t alkotó pártok - a Magyar Polgári Párt, az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Párt - közti erôegyensúly, Csáky pódiumra kerülésével s Bugár bukásával, az autonómia-törekvés nyomatékosabb képviseletének kedvez. Ideje is volt a Duray-vezette platform megerôsödésének, hiszen a kormányzati szerepvál-lalás és kisebbségpolitikai feladatok mellett elhanyagolt autonómia-kérdést újból hitelessé kell tenni a szlovákiai magyarság számára.

Bugár Béla nemcsak taktikai okokból mondott le az autonómia-igényrôl, hanem meggyôzôdésbôl is, Duray iránti ellenségeskedése is ebbôl ered. Elôkészített egy tervet a párt alapszabályának megváltoztatására, amivel megszűnt volna Duray Miklós alelnöki posztja, akit - mint mondta - úgy kivág a Magyar Koalíció Pártjából, hogy nyoma sem marad. Nem is az ô ötlete volt, Markó Béláék találták ki, ôk is meg akartak szabadulni Tôkés Lászlótól, aki számukra tehertétel volt.

Duray Miklós most megerôsített alelnöki poziciójában stratégiai vezetôje lett az MKP-nak. Hívei most azt várják tôle, hogy érvényt szerezzen annak a szerepnek, ami elvárható egy népcsoport érdekvédelmi pártjától. Sok minden elmaradt ezen a téren az elmúlt 17 évben, és félô, hogy az emberek belefáradnak a sikertelenségbe, fôleg amikor a gazdasági fejlôdések ellenére a magyarok lakta vidékek továbbra sem fejlôdnek, és ebben Duray politikai szándékosságot lát. Mint mondta: "A magyarok között van a legtöbb munkanélküli, a legtöbb szociálisan rászorult. Néhol a munkaképes lakosság 30-40 százaléka nem dolgozik, mert nincs munkája. Talán azt kell elôször megállapítani, hogy mi az, amire leginkább érzékeny a felvidéki lakosság, mert nem lehet ajtóstul rontani a házba. Részben lélek-tani, részben politikai taktika, részben pedig valódi célok kérdése, hogy mi az, amit mindenek elé kell helyezni. Úgy ítélem meg, hogy a legfontosabb ma azzal kezdeni a párt újjáépítését és programjának a kialakítását, hogy elôtérbe helyezzük a szülôföldön megmaradás, a szülôföldön boldogulás ügyét. 1994-2001 között 47 ezerrel csökkent a felvidéki magyarság lélek-száma. Azóta eltelt hat év, fogalmunk sincs, mennyivel rosszabb a helyzet. Biztos, hogy rosszabb. A romlásnak elsôsorban a társadalmi és a gazdasági körülmények az okozói."

Duray Miklósnak a párttal kapcsolatban is vannak tervei. Errôl szólt az alábbiakban:

"Ennek a pártnak, ennek a közösség-nek stratégiára van szüksége, ennek hiányát sokan kritizálták régóta. Jövôre szeretnék egy pártprogramot el-fogadtatni, amely a 2009-ben és '10-ben esedékes választásokon a választási programok alapját képezhetné. Úgy tervezem, hogy végigjárjuk a régiókat, megszólítjuk, nemcsak a regionális pártvezetôket, de a régiók értelmiségének azt a rétegét, amely hajlandó velünk dialógust folytatni, és ennek alapján fogjuk a közös véleményt kialakítani."

Nem lesz könnyű az elhanyagolt magyar politikai hálózatot önvédelmi feladatokra alkalmassá tenni, amikor már a köznép, a választók igénye, fôleg az autonómia iránti érdeklôdés lelohadt, annak is a megélésével, hogy az Európai Uniós tagság ellenére sem változott a szlovák politika magyarellenessége. A szlovák sajtó olyan amilyen mindig is volt, de az egyetlen magyar napilap sem tekinthetô a nemzeti megmaradás eszközének.

Kaszás Péter tájékoztat a Magyar Nemzet március 31-i számában a Magyar Polgári Párt néven működô balliberális felvidéki pártról, amely csak az 1994-es választásokon tudott mindössze egyetlen képviselôt beküldeni a pozsonyi parlamentbe, és jelentôségre akkor tett szert, amikor a három magyar párt egyesülésébôl létrejött a Magyar Koalíció Pártja. "A Magyar Polgári Párt ugyanis gyakorlatilag hegemóniára tett szert a meglehetôsen behatárolt felvidéki magyar közéletben: a párt egykori vezetôi - kivonulva a politikából - ma fontos tisztségeket töltenek be, intézményeket irányítanak, a médiában korlátlan megszólalási lehetôséggel rendelkeznek, és szinte teljesen uralják a felvidéki magyar nyilvánosságot. A Magyar Polgári Párt számára a legnagyobb befolyást azonban a mai napig az Új Szó, az egyetlen szlovákiai magyar napilap jelenti. Molnár Norbert, a lap fôszerkesztôje, illetve a Magyar Hírlap pozsonyi tudósítója egy idôben a liberálisok szóvivôje volt, míg Barak László, az Új Szó állandó publicistája az elnökségi tagok közt foglalt helyet. Barak cikkeinek sajátos hangulatát - hogy óvatosan fogalmazzunk - a Duray-bírálat adja, de meglehetôsen kritikusan viszonyul Dunaszerdahely rendkívül sikeres, immár negyedszer újraválasztott konzervatív polgármesteréhez, Pázmány Péterhez is. Jórészt Durayt okolja Barak azért is, hogy a Magyar Koalíció Pártja olyan gyengén szerepelt a decemberi önkormányzati választásokon. Bár a felvidéki magyarok az 1990-es évek parlamenti választásain többször is világosan jelét adták, hogy nem igazán fogékonyak a balliberális ideológiára, az Új Szó működését a mai napig ez a szellemiség hatja át. Így működik hát egy virtuális politikai szervezet - melynek egyik fô célja tizenhét éve Duray Miklós félreállítása." Így már érthetô az a vélemény, hogy egy gazdasági érdekcsoport irányítja a magyar pártot, amely Bugár Béla mögé sorakozott fel. Bugár az ô emberük, és ahogy Duray nyilvánosan mondta, hogy a párt élén kezdetek óta álló Bugárt a háttérbôl egy gazdasági lobby irányítja, ô volt a szlovákok által felépítve elsôszámú politikussá, és politikai pályája kezdetétôl fogva az ô eltávolítására törekedett.

A kongresszus által kevés fölénnyel elnökké választott Csáky Pál mindent elkövetett, hogy a belsô viták, személyi és elvi ellentétek ne ártsanak a párt külsô megítélésének. A pártelnökség rendkívüli ülésen foglalkozott Duray Miklós kijelentésével. Határozatban kimondta, hogy nem azonosul Duray Miklós nézeteivel, melyeket a budapesti hetilapnak, a Magyar Fórumnak adott interjújában kifejtett, és azt a nyilatkozó magánvéleményének tekinti.

"Nem hallottam egyetlen olyan hangot sem, a Magyar Koalíció Pártjának vezetôségében, amely egyetértett volna Duray Miklós kijelentésével, aki szerint Bugár Béla politikai karrierjét az egykori kommunista titkosrendôrség (StB) egyik ügynöke indította el" - jelentette ki április 12-én egy sajtóértekezleten Csáky Pál, majd kezet nyújtott mellette ülô elôdjének, Bugár Bélának, s nyilvánosan visszavonta azt a kimondott véleményét is, miszerint a volt pártelnököt gazdasági lobby irányította volna. Ezek után a magyar párt dolgai nem terebélyesedtek tovább a szlovák sajtóban, de Bugár Béla, aki továbbra sem tud napirendre térni veresége fölött, a jobboldali Sme című lap után a baloldali Pravdának nyilatkozta, hogy Duray pozíciójának megerôsödése a pártban, veszélyes lehet, amennyiben ha Csáky nem lesz elég kemény Durayval szemben, nem kizárt, hogy "bekeményít, radikalizálódik a párt".

Új helyzet van tehát a Felvidéken, a magyarok egyetlen pártjában. A Bugár-féle diktatórikus, kész tények és intézkedések elé állított helyzetbôl gyakorolt pártvezetés után csak találgatni lehet, milyen irányítás alá kerül a párt. Csáky Pál higgadt, meggondolt, gyakorlott politikus, aki nyolc éven át volt a szlovák állam miniszterelnök-helyettese, mely szerepében kivívta nemcsak a szlovák, de a külföldi mérvadó körök elismerését is. Elôdjével ellentétben tiszteli Duray Miklóst történelmi kiállása és elvei alapján. Feltehetô, hogy a magyarság szolgálatában elvégzendô feladatok és cselekmények mikéntje terén nézeteik nem azonosak, de a két ember adottsága reményt kelt bennünk, hogy lesz a Felvidéken nemzetmentô politikai tevékenység.

» vissza a HUNSOR honlapjára