Trianon létrejöttében Mohácsnak is szerepe van, a török idôkben megfogyatkozott népességet a Magyarországra betelepedett, betelepített, oda menekedett idegenek egészítették ki, ami a magyar etnikum arányát leszorította. A magyar államalkotó géniusz a keresztény felekezetek békés együttélésével hárította el a vallási belháborúk veszélyeit, de mire az európai háborúskodás indokolásában a valláskülönbséget a faji, nemzeti különbözôség váltotta fel, a soknemzetiségűvé vált Magyarország a nacionalizmus terjedésének ütemével mind veszélyeztetettebbé vált. Ennek során 1849 véres figyelmeztetés volt a magyarság számára. Szerencsére a pánszláv eszme akkor még nem fejlôdött politikai erôtényezôvé. Balkánt még féken tartotta a török birodalom, Oroszország - mint a Szent Szövetség tagja akkor még csak uralkodóházi kérésre, nem hódító szándékkal küldte hadait Magyarországra.

Az elkövetkezô bô fél évszázadra a monarchia keretei biztosították a békés fejlôdést, amely idôszakban az ország nagyot fejlôdött, magyarságában is gyarapodott. Mindamellett az ország felelôs vezetôit és gondolkodóit foglalkoztatta az ország sorsa a nemzetiségi mozgolódások miatt. Mai napig is vitatott téma ennek a kornak magyarosító, asszimiláló törekvései, fôként hogy azok mennyiben idézték elô a Trianon utáni idôk magyarüldözéseit. Tény, hogy ezek az évtizedek erôsítették a magyar etnikum országon belüli arányszámát, és az is tény, hogy annak a kornak magyarosító intézkedései meg sem közelítik erôszakosságban a késôbb az utódállamok által a magyarokon végbevitt, idônként tömeggyilkosságba is torkolló, asszimiláló gyakorlatot.

Teljesen igaztalan indokolás tehát azt mondani, hogy a magyar államot azért kellett szétszabdalni, mert rosszul bánt kisebbségeivel. A szétszabdaló nagyhatalmak politikáját egészen más célok vezérelték, amikhez csak jó ürügyként említik a kisebbségi sérelmeket. Ilyen dolgok azóta sem zavarják a nagyhatalmakat. És fôleg, nem a sérelem váltotta ki a nacionalizmust.

A francia forradalom közhasználatú politikai programmá, mozgalmi eszmévé tette a nacionalizmust az addigi államhatalmi rend ellenében. Ugyanezt a szerepet kapta a liberalizmus az értelmesebb réteg eszmei fegyvertáraként. Nemzetek azelôtt is voltak, de nem képezték alanyi önmagukban egy ország vagy állam megvalósulását. A monarchiák és az Egyház rendje ellenében létrehozott eszmei áramlatok egyikeként került elôtérbe a nacionalizmus, mint [és ez már idézet] "a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet alapvetô értéke, amely sokszor meg is elôz minden más szűkebb és tágabb csoporthoz (pl. társadalmi osztály, párt ,vallás ) való tartozást, kötôdést. A nemzetet a területi egység, a közös nyelv, kultúra és szokások, a közös mítoszok és történelem, valamint mindezek tudata jellemzi. A nacionalizmus általában a nemzet és állam egységébôl indul ki, azt hirdeti, hogy a nemzetet a teljes szuverenitás joga illeti meg. A nacionalizmus kiindulópontja, hogy mindenkinek van nemzetisége, a politikai közösség, az állam pedig ezen az alapon nyugszik".

Ennyi elég is az elméletbôl, amihez még annyit fűzhetünk, hogy az 1848-as magyar forradalom magyar nacionalizmusának veszélyes példaadó hatása volt a nemzetiségekre. Bécs még tovább ment, feltüzelte ezeket a magyarok ellen, majd cserbenhagyta ôket a birodalom egysége érdekében.

Trianon árját sok patak táplálta: pánszlávizmus, szabadkôműves tervek, szlovák, román, szerb imperializmus és nacionalizmus, nemzetközi szocialista, internacionalista, kommunista törekvések és mindezek részessége a nagyhatalmi érdekekben. Sok törekvés összegezôdik, amikor megfogalmazzák, majd kihirdetik békeszerzôdésként. Bonyolult történelem. Például Karl Marx még nem láthatta elôre elveinek nászát a pánszláviz mussal, amikor ezt leírta:

"A pánszlávizmus nem csupán a szláv népek függetlenségi törekvése, hanem egy ezeréves történelem le-rombolása is. Ennek a célnak érdeké-ben Törökországot és Németország felét le kell törölni Európa térképérôl. Amikor ezt a pánszlávizmus elérte, hozzáfog majd Európa leigázásához. Európa számára csak két választás van: elfogadni a pánszlávizmust vagy meghódítani Oroszországot és kiirtani az oroszországi pánszláv központot."

"Már a háború elején, az elfogott orosz katonáktól megszerzett értesülések alapján is tudni lehetett, hogy Oroszország mindenáron el akarja foglalni Magyarországot. De tudni lehetett ezt más forrásokból is. A pánszláv mozgalom már az 1830-as évektôl terjedt, mégpedig orosz sugallatra, szláv nacionalista érzelmekre alapozva szították a magyargyűlöletet fôleg a szerb és a cseh, majd a szlovák mozgalmak, a monarchia egynémely szláv népeinek értelmisége csodálta és magasztalta az orosz birodalmat. Mindez nem kerülte el a magyar kor

mányzati körök figyelmét. Arról is tudtak, hogy - fôleg cseh és román részrôl - milyen mértéktelen és ha-zug propagandát folytattak Magyar-ország és a magyarok ellen. A mo-narchia-ellenessé és fôleg magyar-ellenessé vált cseh politizáló értel-miségiek és a francia politika által Magyarország-ellenessé fűtött román politikusok már a háború kitörése elôtt háború-pártiak voltak. Errôl ta-núskodnak Masaryk és Benes visz-szaemlékezései. Várták a háborút, és a hozzá fűzôdô reményeiket az orosz kémszolgálat csak erôsítette." (Duray Miklós: Az elkerülhetetlennek látszó tragédia - Trianon 85. évfordulója).

Nagyhatalmi szövetkezések az elsô világháború elôtt: 1893-ban létrejött egy francia-orosz katonai szerzôdés. 1904-ben Anglia és Franciaország megkötötte az entente cordialet, a szívélyes megegyezés elnevezésű szerzôdést (antant). 1907-ben angol-orosz katonai szerzôdést kötöttek. A háborús szembenállás felállása hosszú elôkészülettel történik, tehát jó elôre létrejöttek az antanthatalmak. A szerzôdés lényege, hogy az egymás elleni konfliktusokat békés úton oldják meg, és háború esetén közösen lépnek fel ellenségeikkel szemben. Ha ránézünk a térképre, ennek a szövetségnek a megcélzottja csakis Közép-Európa lehet, ami akkor Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia.

A szabadkôműves tervekrôl röviden csak annyit, hogy azok mindegyike a monarchiák megszüntetését, helyükben köztársaságok létrehozását szorgalmazta. "Az angol The Truth folyóirat 1890-ben, karácsonyi száma 89-ik oldalán a lap kiadója, Henry Labouchers, Európa jövôbeli térképét közölte. Ezen, amellett hogy Németország és Ausztria már mint köztársaság szerepelt, Magyarország meg sem található, felosztották szomszédai között." (Kollányi Károly, Trianoni boszorkánykonyha.)

"Kelet-Európa átalakításának az a terve lépett elôtérbe, amely a nemzeti törekvések vonalában sok apró népi államot létesít. A nagyhatalmak szívesen léptek erre az útra, ami egyúttal a nemzetközi baloldal tervével is megegyezett. Angliának, Franciaországnak azért felelt meg ez a terv, mert gyengítette a német hatalmat, Oroszországnak pedig azért, mert egy sor kis államot létesített, szláv államokat köztük, amelyek elhárítha-tatlanul esnek majd orosz érdekkör-be. Nyugat-Európa itt vétett utat, mert feldarabolta a németek és oroszok közti területet, amelynek elfoglalása mindkettô részére hatalmi és önvédelmi érdek lett. Európa újjárendezése során délrôl északra haladva megszüntették elôször a török birodalom európai fennhatóságát, majd az osztrák-magyar monarchiát, és végül az egységes Németországot. Ahogy a kapitalizmus nemzetközi jellege erôsödött a nyugat-európai államokban, olyan arányban jelent meg terveikben a nemzetközi szolidaritású köztársasági államforma megkövetelése a létrehozandó kis országokban. Talán elsônek, és kissé szabadon, nevezem köztársasági övezetnek azt a területet, amin egy egész sor kisállam létesült. A török elleni háborúk során Görögország 1863-ban, Románia 1881-ben, Szerbia 1882-ben, és Bulgária 1908-ban lett önálló állam, egyelôre királyság. Az elsô világháború, már messzebbre tekintô titkos tervekkel, felborította Közép-Európa rendjét. A terv itt már köztársaságok létesítése volt, és a szláv érdek messzemenô kiszolgálá-sa." (Csapó Endre: Perzsia a köztársasági övezetben, Magyar Élet, 1979 február 8.)

Tisza István meggyilkolásának háttere is ebbe a kategóriába tartozik. "Háborús bűnösségének vádja Károlyi Mihályék belpolitikájában a néphangulatnak ellene való izgatása cél- át szolgálta, mert ô volt akkor az egyetlen magyar politikus, aki még megállíthatta, fékezhette volna a katasztrófát. Tisza volt az, aki az akkori eseményeket irányító nemzetközi erôk terveit is megzavarhatta volna. Dr. W.W. Gottlieb munkája - Studies in Secret Diplomacy I. World War, London, 1957 - igen fontos adatokat közöl ehhez a kérdéshez. Közli Tisza titkos levélváltását Poincare-ral, Clemenceau-val, Sonnino-val, Carlotti-val. Ha Tisza életben marad, és a béketárgyalásokon felhasználja titkos megegyezéseit, sokban keresztülhúzhatta volna a nagyszláv terveket." (Kollányi K. idézett mű.)

Hosszan lehetne sorolni a Trianon-szakirodalomban ma már feltárt erôket és okokat, amelyek érvényesültek minden józanabb megoldás felett. Nagy erôk működtek, ha nem is mindig a felszínen, kormányszinten, amelyek el tudták érni a gyôztes hatalmak mindegyikénél a valahol, valakik által elôre megírt szerkezeti változtatásokat Európa részére.

A francia forradalom alkotta két eszmerendszer, a nacionalizmus és a liberalizmus mozdította ki a monarchiák és az Egyház európai rendjét az idealizmus eszmevilágából, és mozgatta elôre a materializmus, szocializmus, demokrácia, internacionalizmus mozgalmaival Európa népeit forradalmakba és háborúkba. A nyugati hatalmak liberális és szocialista kormányzatú államai a nagyszláv nacionalizmusban találták meg szövetségeseiket. Magyarország területi veszteségei a szláv szövetségesek szolgálatainak fizetségét képezték.

A két világháborúban egyazon nagyhatalmak által létrehozott mai európai rend olyan megváltoztatására, ami a magyar revíziót szolgálná, nem lehet számítani. Ugyancsak nem lehet arra sem számítani, hogy a kirívó igazságtalanságot, és annak következményét, a milliós létszámú magyar etnikai szigetek üldöztetésének ügyét valamilyen belátás alapján rendezzék. Ez azzal járna, hogy el kellene ismerjék a bűnt, de ilyen a nagyhatalmi politikában nincs, ez már a képzelgés területe.

A magyar nemzeti emigráció hatalmas munkát fektetett bele megismertetni a nyugati világ jeleseivel Tria-non részleteit. Biztos, hogy nem marad nyom nélkül ez a heroikus küzdelem az átlag ismeretek terén. De azt is tudomásul vettük, hogy az igazság megismerése önmagában nem elég valamiféle jóvátételi cselekedetre. A világ rendezôi, szorgalmas átrendezôi csak akkor lépnek, amikor érdekeik diktálják. Közép-Európa szétverése akkor hatalmi érdekük volt. Semmi jel nem mutatkozik azóta sem arra, hogy a két háború által kialakított rend elôtti állapot akár részleges visszaállítása érdekükben állna.

Ez nem azt jelenti, hogy tehetetlenek vagyunk Trianon dolgában. Lehetôség mindig változások idején adódik. Ma változások kora van. Államok, rendszerek omlottak össze a Kárpát-medence körzetében, amik történelmi alkalmat kínáltak a trianoni merevedett állapotok feloldására. Oldódott is, úgy igaz, de az is igaz, hogy nem volt elég erély, találékonyság hivatalos magyar részrôl. Mert ha lett volna határozott és nyíltan, követelésekkel elôálló összmagyar érdekű nemzetpolitika, nem minket vádolnának békétlenséggel, nacionalizmussal.

Ahogy lehet alapon társadalmi szervezetek, egyének, otthon is, emigrációban is szép összegeket gyűjtenek, adnak át kisebbségi magyar iskoláknak, templomoknak, stb. De itt másról van szó. Egy erôs, határozottan kiálló, támogató Magyarország erôt sugározna a magyar szigetek önszer-ezôdése részére. Ennek hiánya si- kertelenségbe fullasztott sok szép erdélyi, felvidéki, délvidéki kezdeményezést.

Most ismét bontakozik egy önálló lépés Erdélyben, e sorok írásakor. Erdély és Magyarország: két oszág, egy nemzet az Európai Unióban címmel tudományos konferencia van folyamatban május 24-25-én Kolozsváron az erdélyi magyarság érdekérvényesítési lehetôségeirôl. Szervezôk: Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány, Erdélyi Magyar Ifjak. Fôvédnök: Gál Kinga európai parlamenti képviselô. A konferencia célja megoldásokat keresni az erdélyi magyarság alapvetô gondjaira (kollektív jogok, területi autonómia, magyar állampolgárság, önálló felsôoktatási rendszer) olyan erdélyi és anyaországi elôadók meghívásával, akiknek szakterületeit képezik e kérdések.

Bölcs döntés volt európai parlamenti képviselôt felkérni fôvédnöknek, hiszen Szlovákia és most már Románia is részállama Magyarországgal együtt az Európai Uniónak. Ennek természetes következménye kellene lennie, hogy a földrész szuverén nemzetállamok rendje alapján keletkezett és legalizálódott, és gyôztes-vesztes jogi megkülönböztetés kettôsségében gyakorolt magyarüldözésnek véget kell vetni. Ha ez nem történik meg, ha a tagországok európai uniós egymásközti viszonyrendszere változatlan marad, a szövetségi eszme - egység a sokféleségben - értelmezhetetlen lesz így, Trianon érvényében: a büntetettség és üldözöttség legalizált jelenlétében.

Az unió egyetlen értelme, hogy az minden csatlakozónak egyaránt jó. és együttesen is jó. Ha folytatható a magyarság jogfosztásos és bántalmazásos, nemzetállamérdekű céltudatos asszimilálása, ha nem válik a magyarüldözô utódállamok vezetôi és közönsége részére korszakváltó élménnyé egy radikális szemléletváltás a velük együttélô másnyelvű polgátársak iránti viselkedésben, akkor az Európai Uniónak nem lesz csereértéke ezen a téren a magyarság számára, a Szovjet Unió ellenében.

Trianon, úgy ahogy létrejött és azóta is fertôz, egy kétszázéves eszmetörténeti korszak egyik gyalázata. Ahogy el lehetett ásni a csatabárdokat az európai béke érdekében a földrész nyugatán, meg kellene teremteni a béke lehetôségeit a keletén is. A jelszó ma is érvényes: Békét! Trianon helyébe!

» vissza a HUNSOR honlapjára