Talán ráközelítünk a jelenségre, odafigyelve, hogy milyen vitatéma lett internetezô fiatalok között Trianon. Azt írja egyik: "Miért ne gyászolhatná egy magyar, ha a hazája 2/3-át, nemzete 1/3-át elvették / elveszítette. Trianon nem tabu, mint negyven évig volt, és nemcsak jobb- vagy baloldali embereket érintett. Épp az a baj, hogy ha valaki Nagy-Magyarország térképet rak ki, azt le lehet fasisztázni. Nem lehet gyáván a homokba dugni a fejünket és még akkor sem tűrhetô el semmilyen igazságtalanság, ha 87 éve történt."

Mennyi minden sűrült a három mondatba. Történészi fejtegetések tárgya lehet a baloldaliak szembehelyezkedô alapállása amikor a nemzeti összesség érdekeinek védelmérôl - vagy esetünkben a nemzetet ért sérelmek, veszteségek olyan általános sokaságáról - van szó, amiben tényleg egyaránt részesedett mindenki, akár baloldali, akár jobboldali. Lehetséges, hogy eredendôen a baloldaliak nemzetközi elkötelezettségében keresendô az ok, tény azonban, hogy 1945 elôtt nem nyilvánult meg részükrôl Trianon kapcsán a nemzeti állásponttal ilyen mértékű, szinte zsigeri szembenállás. Pedig a nemzetköziség nem feltételezi a nemzetellenességet, hiszen eredetileg, és talán mindenütt másutt, a nemzetek közötti kapcsolat megjelölése, mint ahogy a katolikus vallás is nemzetközi. Mikor, hogyan és miért lett a magyar baloldali gondolkodásban a nemzetközibôl nemzetellenesség, magyarellenesség? És ha ez a szovjet megszállás terméke, miért nem zavarja a mai baloldaliakat ennek az aberrációnak a fennmaradása? És hogyan tudott ez a valójában önellenes fogalmi eltorzulás annyira mélyen beágyazódni, hogy ma már félnek az emberek nemzeti ünnepen zászlót kitenni, munkahelyen kokárdát viselni, nyilvánosan megnyilatkozni. És ez a tartózkodás szétárad a sajtóra, a színházra, a politikára, a művészetre, a társas életre.

Függetlenül a miérttôl, sajnálatos, hogy Trianonnal, és fôleg annak mai ártalmaival nem pártatlanul és egységesen foglalkoznak Magyarországon, de örvendetes, hogy vannak akik felvállalják ezt a témát - jól vagy kevésbé -, mert nem megoldás az, ha hallgat az ország, és jó ha az ország népe tudja, hogy mi történt, és jó ha együtt érez olyan törekvésekkel, amelyek az ártalmaktól való mentesülést célozzák meg.

Trianon emlékezô közönségére úgy tekint a mai leberál-bolsevista diktatúra, mint rendzavarókra, a rendszer ellenségeire, akik ezt az alkalmat is felhasználják nyilvános ellenkezésre. Olvassuk, hogy a budapesti Wekerle telepen, ahol Dr. Zétényi Zsolt emlékezett és emlékeztetett, nagy rendôri felkészültség várakozott esetleges beavatkozásra. Valószínűleg ez másutt is így volt. Mind a téren, mind az arról kivezetô Hungária úton, sôt az egyik, a térrel párhuzamosan futó utcában is nagy erôkkel vonult fel a rendôrség. Egyik mellékutcában például egy rabomobil és több rendôrautó is várakozott.

A fôváros majd minden kerületében volt nyilvános megemlékezés. Ezek egyike - a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Jobbik közös szervezésében - a demonstrációt követôen a közel kétezer résztvevôvel elsôként a francia, majd a szerb, a román és a szlovák nagykövetség elé vonult, többek között azt skandálva, hogy "Vesszen Trianon!" Petíciókat akartak átadni, de egyik helyen sem vették át. A rendôrség nagy erôkkel vonult fel, mind a négy helyszínt körbekordonozták és rendôrsorfal is vigyázott a külképviseletekre.

A trianoni békeszerzôdés 87-ik évfordulóján háromnapos megemlékezés-sorozatot tartottak országszerte több tucat helyszínen szombattól hétfôig. "1945 óta nem volt még ennyi Trianon-megemlékezés az országban, mint az idén, csak a Jobbik közreműködésével vagy szervezésével országosan mintegy ötven megemlékezés, gyászünnepség volt. A magyarországi rendszereken átívelô hivatalos politikai álláspont, amely a szônyeg alá söpri a kérdéssel való szembenézést, mára tarthatatlanná vált. A Jobbik Magyarországért Mozgalom nagy örömmel támogatja azt az egyre erôsebb társadalmi igényt, amely kiutat keres a trianoni sokkból" - írta a Gondolának eljuttatott közleményében Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke.

A Fidelitas Szegedi Szervezete közös emlékezésre hívta Szeged polgárait és a város ifjúsági szervezeteit, hogy együtt emlékezzenek és emlékeztessenek a trianoni békediktátum elkövetésének napjára. A Fidelitas kezdeményezésére a 87 évvel ezelôtti gyásznaphoz hasonlóan június 4-én, 16 óra 32 perckor ismét megkondultak Csongrád, Békés, Bács-Kiskun, Nógrád és Hajdú-Bihar megye harangjai. A Fidelitas hagyományteremtô szándékkal évrôl-évre egyre több megyét kíván bevonni a közös emlékezésbe. A szegedi megemlékezés helyszíne az Aradi vértanúk tere volt.

Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere a cívisvárosban tartott ünnepi beszédében arról szólt, milyen feladatokat ró a mai magyarokra a diktátum sebeinek gyógyítása. Az egyéves EU-tagság tapasztalatairól szólva Kósa arról beszélt, hogy a várakozások nem teljesültek, számtalan nehézséggel, hátrányos megkülönböztetéssel kell megküzdeni.

"Nem hagyjuk, hogy olyan kormánya legyen az országnak, amely ezeket el-tűri - mondta, hozzátéve -, ha valahol azért bántanak valakit, mert magyarral magyarul beszél, akkor a magyar miniszterelnöknek az ENSZ-ben, a NATO-ban, az EU-ban is vernie kell az asztalt, hogy ez ne történhessék meg. Azonban nem ez történik, a magyar kormány megpróbál jó képet vágni mindehhez, amit nem lehet hagyni" - mondta Kósa Lajos.

Zebegényben, a Kálvária dombon, 1989 óta megtartják az emlékezést, amely minden alkalommal országos fô eseménynek számít. Most is ökumenikus zarándoklattal kezdôdött, egyházi vezetôk és országosan neves személyiségek, képviselôk részvételével zajlott le méltóságteljesen. "Trianon után bizonyíthatóan ketté vált a nemzet, mégpedig úgy, ahogyan az megterveztetett: maradék magyarokra és elcsatoltakra. Úgy, mint a hóviharban, a menedékházban melegedôkre és a kint szorultakra. - Így jellemezte a kialakult helyzet máig ható tanulságait Duray Miklós. - E békeszerzôdések kigondolói a huszadik század igazi háborús bônösei, (...) a kommunisták, fasiszták és nácik által megszervezett, az osztály-, a faj- és a nemzetgyűlöletre alapozott holokausztok okozói is azok, akik az I. világháborúban megtervezték a versaillesi és trianoni világrendet. Megértik-e, hogy Trianon óta nincs hazánk? - tette fel a kérdést, majd így folytatta - A mai Magyarország még az ott lakóknak sem igazi hazája, maradék ország torz lelkű emberekkel, akiknek többsége már felelôs döntésre sem tud jutni, mert a látszat rabjává vált".

Szép példaadás volt Matuska Márton részérôl, amikor Békéscsabán, a trianoni megemlékezésen felemlítette, hogy a Sydneyi Trianon Társaság megjelentette a békediktátumnak Vatikánban ôrzött francia-magyar példányát annak felmutatására, hogy a távoli földrészen milyen behatóan foglalkoznak a részletekkel is. A határmenti településen, Bernecebarátiban a helyi katolikus templom udvarán álló világháborús emlékműnél emlékeztek meg a trianoni döntésrôl. Gyalog jöttek át határon a felvidéki ipolyviskiek, hogy Tésán együtt emlékezzenek, és közös misén vegyenek részt. Tésa és Ipolyvisk között tavaly október óta nyílt meg a határ, elôtte csak 40 kilométeres kerülôvel tudták egymást meglátogatni.

Trianoni emlékművet lepleztek le a veresegyházi Margitán. Az életfát szimbolizáló emlékművet - amely alkotója szerint a múlt fájdalmát hordozza, de benne van a jövôbe vetett hit is - Harrach Péter az Országgyűlés alelnöke és Pásztor Béla polgármester leplezte le. Várpalotán van - az országban egyetlenként - a Trianon Múzeum (www.trianonmuzeum.hu), amely magánkezdeményezésbôl áll fenn, ahol Duray Miklós és Böjte Csaba mondott beszédet.

Sajtóbeszámolót olvastunk az alábbi városok megemlékezésérôl: Békéscsaba, Agárd, Vasas, Nagykanizsa, Sárospatak, Vésztô, Székesfehérvár, Baja, Gyôr, Gödöllô, Hódmezôvásárhely, Sopron, Szekszárd, Kôszeg, Pécs. Balatonalmádi, Balatongyörök, Dunakeszi, Tiszafüred és Zirc, de bizonyára ennél sokkal több megemlékezés volt országszerte.

Az Erdélyi Magyar Ifjak idén is Trianon-megemlékezéseket szervezett Erdély-szerte. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson került sor rendezvényekre. Délvidék, Felvidék, Kárpátalja sem maradt le, ami jelzi, hogy a nemzet egy akar lenni.

*

Sem az Országgyűlés elnöke, sem a közjogi méltóságok, sem a kormánytagok nem emlékeztek meg június 4-én a magyar törvényhozás házában a 87 évvel ezelôtti trianoni döntésrôl. Napirend elôtt viszont Simicskó István KDNP-képviselô beszélt Magyarország történelmének egyik legnagyobb tragédiájáról. "Milyen igazság volt ez?" - kérdezte. Felsorolta a veszteséget területben, népességben, és emlékeztetett: három és félmillió magyar került a szomszédos államokhoz. Ennek szellemében jelentette be: határozati javaslatban kezdeményezték, hogy ezentúl a nemzeti összetartozás napja legyen június 4. Arra szólított fel: tegyünk meg mindent azért, hogy területi és kulturális autonómiával rendelkezhessenek a magyarok, és adjuk meg végre az állampolgárságot a határon túli nemzettársaknak.

Németh Zsolt (Fidesz) azt mondta: ha az Országgyűlés elfogadná indítványukat, kedvezôen befolyásolhatná Magyarország és a szomszédos országok kapcsolatát. Kifejtette: "ebben az ellentmondásos helyzetben meg kell értetnünk az európai és nemzetközi közvéleménnyel, hogy Trianonnal végsô soron senki sem járt jól, még a látszólagos gyôztesek sem, ezért ideje, hogy közösen számoljuk fel a máig ható káros következményeket". Úgy fogalmazott, hogy "a magukat 1920 óta nemzetállamként jelölô, valójában azonban nagyon is soknemzetiségű országokban a kisebbségi kérdés megoldatlansága és a politikai akarat hiánya minden bizonnyal a mai napig hátráltatja a demokrácia és a jogállamiság kialakulását". Véleménye szerint az utódállamokban a magyarok "másodrendű állampolgároknak érzik ma is magukat" , Magyarországon pedig "másodrendű magyarnak", sôt 2004. december 5-e óta "nem csak másodrendűnek, hanem egyenesen feleslegesnek is érezhetik magukat". Németh szerint Magyarországnak nem lenne más teendôje, mint hogy a nemzetközi és európai fórumokon, a kétoldalú viszonylatokban minden erejével támogassa a határon túli magyarok autonómia-törekvését.

És hangsúlyozta, a magyarországi politikai szereplôknek nem egyes határon túli magyar személyeket, politikai csoportosulásokat, hanem "közösen vallott értékeket és egyetértésben rögzített célokat kellene támogatnia". A konszenzus kialakítására pedig működtetni kellene újra a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) és annak szakbizottságait. Hiller István oktatási és kulturális miniszter válaszolt, fejtegette az ismert adatokat, majd kijelentette: "A rendszerváltás után Magyarország kétoldalú alapszerzôdésekben ismerte el újból a szomszédos országokkal fennálló közös határait, megerôsítve a Párizsi Békeszerzôdésben foglaltakat." Vagyis ezzel el van rendezve minden.

Az SZDSZ-nek még kevésbé tetszett a javaslat, Gadus István, az SZDSZ hajdú-bihari elnöke így kérdezett: "Miért ünneplik Trianont Debrecenben? A liberálisok mélységesen elítélik a Trianon-szindrómát, ami kezd kibontakozni az országban, így Debrecenben is" - mondta. Az SZDSZ-es politikus abban nem lát kivetnivalót, hogy például a Jobbik megemlékezést tartott Debrecenben, de abban már igen, hogy az önkormányzat szervez hivatalos ünneplést, koszorúzást. Gadus István szerint Trianon borzalmas emlék a magyar történelemben, de jelenleg nem nemzeti ünnep, s június 4-e nem is emléknap. Ezért kezdeményezi, hogy az önkormányzat etikai bizottsága vizsgálja ki, mi alapján rendez ünnepséget a város. Levélben fordul a honvédelmi miniszterhez arra várva választ: a honvédség helyôrségei milyen rendszer alapján vesznek részt különbözô városi rendezvényeken.

Ebbôl kitűnik, hogy zavarja a liberálisokat, hogy a magyarok még nem törôdtek bele a sorsukba, és megtiltanák, hogy városi, állami szervek résztvegyenek trianoni megemlékezésen. Nekik ez rendszerpolitikai kérdés, amit rendôrséggel akarnának kezelni, és ehhez külhatalmi jóváhagyást és elismerést remélnek "a béke és európai rend értelmében". * Az ünneppé tétellel legyünk óvatosabbak. Innét, a távolból, úgy látjuk, hogy ha kijelöljük az év egy napját, az csak annyira szép, hogy egyszer egy évben foglalkozunk a témával. A baj ott van, ha azt gondoljuk, hogy ezzel megtettük a magunkét, elvégeztük Trianon iránti kötelességünket. Ne emlékünnep legyen, hanem nemzeti gyász és egyúttal fogadalom napja, amikor megfogadjuk újabb egy évre, hogy tovább küzdünk Trianon ártalmai ellen. Ha valaki felveti, hogy van már nemzeti gyásznap, október 6-a, akkor gondolkozzunk el az arányokról. És akkor lehet szégyenkezni is, hiszen Trianonnal nem tizenhárom, de - a közvetlen áldozatokon felül legalábbis tízmilló magyarral van kevesebb a természetes asszimiláció ellenünk fordultával. Október 6-ával kapcsolatban mégegy súlyos mulasztás is terheli a nemzetet, mert megfeledkezik a XX. század sokkal nagyobb számban, sokkal csúnyább módon kivégzett további hôs katonákról és derék magyar vezetôkrôl.

Összehasonlításként érdemes felidézni, hogyan ünnepelték három évvel ezelôtt bolsevistáink az ôszirózsás forradalom napját. Hiller István pártalelnök és kulturális miniszter emlékeztetett rá, hogy 86 évvel ezelôtt gyôzött az ôszirózsás forradalom, majd megszületett a köztársaság. "Nem a rövid életű elsô, nem a szét-ert második, nem a harmadik, amelyben ma élünk, hanem a respublika. A magyar köztársaság eszménye". Álljunk csak meg egy szóra, ennél az érdekes felsorolásnál. A rövid életű "elsô" ugye a Károlyi Mihály-féle lázadás az ezeréves magyar királyság ellen. A "szétvert második" amit érdemesít, a Kun Béla-féle terrorista proletárforradalom. A "harmadik, amelyben ma élünk"...

Hé elvtárs, hova lett a Rákosi-Kádár-féle népköztársaság? Taláncsak nem megtagadják azt a 45 évet, amelynek hatalmi rendszere folytatódik vérében, szellemében és lopott javaiban abban a két pártban, ami ma Hiller pártja, és az a másik, a véresszájúbb? Mint mondta Hiller: "ami 86 évvel ezelôtt még elbukott, az mára kétségbevonhatatlanná vált. Ezt semmi sem jelzi jobban, mint az, hogy a köztársaság ügye gyôzelemre jutott". Hogy is van ez a gyôzelem? A köztársaság volt a tét? Valakik ott megnyerték az elsô világháborút? Valamint a másodikat? Azt mondja Hiller, a harmadik köztársaság sorsát is befolyásolja az Európai Alkotmány, amelyet Magyarország is aláírt. Az aláírás "lezár egy korszakot, az egymásnak feszülô nemzetállamok korszakát. És megnyit egy újat, az alkotmányosan is együttműködô európai demokráciák korát". Az egymásnak feszülô nemzetállamok korszakát, jól emlékezünk, a XIX. században a francia forradalom nyomában Európát elárasztó liberalista eszmék gerjesztették, és ezek hajszolták bele Európa népeit egymást pusztító két világháborúba. Ez vetette szét a magyar államot, és hozta létre azt az állapotot, ami békétlenséget zúdított a Kárpát-medencére. A nagyon féloldalas "egymásnakfeszülés" magyarüldözô gyakorlata - amely szabadjára engedve dúlt az US-USSR-igazgatta európai rendben, amely visszaállította Trianont, és amely idôszakban a határokon túlra taszított magyar nemzetrészek vészes létszám- és térveszteséget szenvedtek -, számunkra nem gyôzelem, és nem engedhetô, hogy igazolt eleme legyen az Európai Unió alkotmányának.

Amit Hiller mond, az ugyanaz, amit a magyarüldözô Szlovák Nacionalista Párt (SNS) véresszájú elnöke, Slota hirdet. Mint a Hospodárské Noviny című szlovák gazdasági napilap írta, Ján Slota szerint a trianoni egyezmény megkérdôjelezése az Európai Uniót és a közép-európai békét egyként veszélyezteti, ezért Brüsszelnek lépnie kellene. Az SNS ezért kezdeményezni fogja, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban bejegyzett, az SNS-hez hasonló nacionalista pártok üljenek asztalhoz, és tegyék meg az elsô lépést. Ennek nyomán az érintett kormányok felléphetnének Brüsszelben a trianoni döntés rendelkezéseinek betartatása érdekében. A lap a budapesti megmozdulások kapcsán megszólaltatta Boris Zalát, a vezetô szlovák kormánypárt, az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) alelnökét, a parlament külügyi bizottságának elnökét, aki úgy látja: ha az Európai Unió és az Európai Bizottság is állásfoglalásban mondaná ki, hogy etnikai követelések alapján a határok nem módosíthatók, akkor azzal "nyugalmat teremtene Európa légkörében". Zala azonban emlékeztetett arra, hogy a trianoni revízió gondolatát egyetlen európai politikai párt sem vetette fel.

*

Trianon ügye elválaszthatatlan a határon túliak autonómia-ügyétôl. A szlovákiai magyar politológus, Öllôs László úgy vélekedik, hogy a trianoni kérdés, a hozzá tartozó feszültség mindaddig nem múlik el, "amíg a következményeit nem kezelik". Szerinte "kezelés" alatt elsôdlegesen "a ki-sebbségek jogállásának megnyugtató rendezését" kell érteni, mégpedig oly módon, ahogy arra több európai ország, így Olaszország és Belgium is példaadó modellt kínál. Tabajdi Csaba, az Európai Parlament egyik magyar képviselôje, a mérsékeltebb MSZP-sek egyike, is megnyilatkozott: "A határon túli magyarok ügyében korszakhatárhoz érkeztünk. Több tényezô következtében a teljes nemzetstratégia újragondolására, szembenézésre van szükség".

Hosszú fejtegetésébôl itt csak az alábbival foglalkozunk. Szerinte: "Az Európai Unió nagy esély, de önmagában nem garancia a határon túli magyarok Kárpát-medencei túlélésére, méltó megélhetésére. Az Európai Uniónak ugyanis nincs közvetlen kisebbségvédelmi rendszere, nincsenek jogi erôvel bíró normái, sem megfelelô ellenôrzô mechanizmusai. Kiáltó ellentmondás az, hogy az unió sokkal erôteljesebben hat a kisebbségi helyzet javítására a csatlakozás elôtt, mint azt követôen." Másszóval az eddigi magyar kormányok elkéstek. Úgy látszik, mi magyarok mindig elkésünk a tettek mezejérôl. Pedig nincs kitérô, lépni kell. Minél késôbb, annál nehezebb. De a feladat nem múlik el, és a nemzet életbenmaradásának kényszere helytállást követel. Vajon ezt érezték meg a trianoni gyásznapra országosan felvonuló lelkes fiatalok?

» vissza a HUNSOR honlapjára