Érdekes levezetés, de megkockáztathatjuk a tévedés nagyon kis valószínűségével, hogy hallgatósága részére a felhozott történelmi folyamat teljesen ismeretlen, de a szónok maga sem tűnik eléggé tájékozottnak e témában. Ennek oka, hogy magyar nyelvű forrásokból egyáltalán nem lehet megfelelô ismeretekre szert tenni, de angol nyelven elérhetô információkból is nehéz elfogadható feleletet kapni arra a kérdésre, hogy a '60-as, '70-es években mitôl lángoltak fel a neomarxista mozgalmak, a németországi terrorista Rote Armee, az egyetemi véres forrongások Franciaországban, a kommunizmus népszerűsége Olaszországban, és folytathatnánk az Egyesült Államok-beli lázadásokkal a vietnami háború ellen.

Egy rövid áttekintéssel talán rávezethetô a gondolat a kérdés lényegére. A második világháború nemcsak a "bűnös" Közép-Európát verte le, de tönkretette egész Európát, és annak gyôztes hatalmait, gyarmatbirodalmukkal együtt romjai alá temette. Két gyôztes maradt: a háborús hitelezésben meggazdagodott USA, és a háborús szolgálataiban tönkrement USSR. A gazdag szövetséges Európa keleti felével, bôséges anyagiakkal és világhatalmi szereppel jutalmazta kivérzett, hatalom- és zsákmányéhes gyôztestársát. Miért fordultak volna egymás ellen? Ami ilyenként mutatkozott, az a nyugati, fôleg amerikai polgári világ fölháborodásának levezetésére készült "hidegháború" nevű színmű sorozat volt. A Szovjetunió, akárcsak a gyôzelemre segített Vörös Kína, kísérleti telepévé vált a kollektív társadalom tervein évszázada szorgoskodó nyugati egyetemeknek, a társadalom rendje irányítására szakosodott tudományos köröknek. Ugyan, miért viselt volna Amerika háborút a kommunizmus ellen. Vietnam? Hipokrita színjáták - tanulság: a kommunizmus legyôzhetetlen. A világ legnagyobb hadereje is meghátrálni kényszerül akár egy elmaradt ázsiai országban is - tehát el kell fogadni.

Nyugatnak (a nyugati politika irányítóinak) nem a Szovjetunióval, még kevésbé a kommunizmussal volt problémája, hanem Sztalinnal, aki a Nemzetközi Baloldal szándékával szemben orosz birodalmat épített. Hruscsov nagy ígéret volt a sztalini útról letéréshez, de nehézkesen mozdult elôre az US-USSR viszony rendezése. 1968-tól felgyorsult a javulás az atomfegyverek majd a fegyverkezés-csökkentés tárgyalásaival. Moszkvai értekezlet Brezsnyev és Nixon találkozóval, détent, majd Gorbacsov-idôszak javítottak a két szuperhatalom viszonyán, ami a kétpólusú világhatalom szocialista (pártállami) rendjének alapkövetelménye volt.

Közben egy bizonyára türelmetlenebb politikai akarat érvényesült a nyugati baloldal kebelében, meghirdetve az "új marxizmust", az "eurokommunizmust", és nem maradt el a baloldalon elôírásos szélsôséges anarchista, robbantó, maoista mozgalmak "nyomás alulról" szerepe. Az alternatív világuralmi tervek mozgalmi szervei érintkezést találtak a szovjet orbit hasonló szándékú értelmiségi köreivel. Türelmetlenek voltak a nyugati államok kollektív gazdálkodásra való átalakításának kilátástalansága miatt, és ugyancsak elégedetlenek voltak a Szovjetunió liberalizálásának menetével. Ezek a törekvések egyre inkább teret nyertek a Szovjetunió alkalmatlanságának felismerése során, miután a peresztrojka és glasznoszty a remények ellenére nemhogy konszolidálta a szovjet pártállamot, hanem lebénította, és a beérkezett gazdasági összeomlás végzett a Szovjetunióval. A nyugati politika legfôbb gondja az lett, hogy a "szocialista" államokban megmaradjon a hatalmi folyamat, ami a korábbi kölcsönökkel lekötelezett államok irányítását biztosítja. Itt jöttek helyzetbe a '68-as eszmélés magyarországi szamizdatos szalonforradalmárai, Demszky és társai, akik a nyugati politika támogatásával levezették a rendszerváltást.

Ez tehát a mai helyzet, a globális monetáris hatalom leváltotta a kapitalizmus olyan európai gyakorlatát, amely tekintettel volt az állam polgárainak életszükségleteire, szinten tartására. A neoliberális nemzetközi kapitalizmus minden országot hódoltsági területnek tekint. Orbán Viktor arra utalt, hogy Nyugat-Európában ezzel a csak profitszerzô kapitalizmussal szemben alakul már az ellenállás. Úgy gondolja - amit jó lenne hinni -, hogy a francia elnök, Sarkozy, a német Merkel és a holland Balkenende elindította ezen alapon az új európai politikát.

Orbán Viktor keresi a jobboldal - ahogy ô mondja - az új jobboldal nyugat-európai gyökereit. Annak ellenében keresi, hogy a magyarországi komprádor baloldal is onnét eredezteti magát. Ôk a mai magyar baloldal vezetô élcsapata, a nemzetközi baloldal által hatalmi helyzetbe juttatott egykori újmarxista-liberalista úttörôi, akik részére, ha erre hivatkoznak, megnyílnak a szimpátiakapuk Nyugat-szerte, fôleg a világ pénzközpontjában, New Yorkban.

Ezekkel szemben nehéz nemzetérdekű politikát vállalni, különösen azért, mert a neoliberális-monetáris világhatalom nem tűri a nemzeti korlátozásokat, meghirdetett tétele, hogy a nemzeti államok kora lejárt. Ez náluk nemcsak teória, hanem politikai gyakorlat, ami a kifosztatás állapotába nyomorított országokat önvédelemre készteti. Külön magyar tragédia, hogy ennek az önvédelmi küzdelemnek a frontvonalai országon belül futnak, belpolitikai arénában, parlamentben, komunikációban, munkahelyen stb. A nemzet védekezése csak arra vállalkozó politikai párt gyôzelme után indítható el, erôs belsô és külsô erôkkel szemben.

A nemzet érdekeinek védelmét elvállaló politika meghirdetésétôl "felmegy a pumpa" az ex-neomarxista, mai neoliberalista elvtársak agyában. Ennek olvashatjuk szép példányait a fôvárosi lapokban.

A Népszabadságban Nagy N. Péter írja, hogy "Orbánnál a '68-as tételsornál csak a baloldal - és az ügyben hagyományosan maoista múlttal bekavart egykori demokratikus ellenzék, mai liberális alapítók - általában vett lejáratása az egyik fontos motívum. A szegénységnél már nagyobb a tét. Itt már tisztán célkeresztbe kerül a baloldal."

Érdekes, mennyire találva érzik magukat.

A baloldali politizálás legismertebb eszmerendje a szociáldemokrácia nevet viselte, és munkás-szakszervezetek szervezésével váltott ki történelmi érdemeket. Magyarországon, történelmi ismeretek szerint, a XIX. századi gyors iparosodás idején német és zsidó bevándoroltak szervezték a szociáldemokrata szakszervezeteket, amelyekben a nemzetköziség hangsúlyos volt. Késôbbi tapasztalat volt, hogy a szociáldekmokraták a kommunizmus szálláscsinálói lettek. Magyarországon a baloldaliság idegen hatalom szolgálatában magyarellenes jelleget öltött. A profi módon szervezett baloldal ellenében a magyar politikai jobboldal mindig amatôr volt, és osztódással sokasodott számtalan érzelmi alapú mozgalommá. Soha nem tartott, ma sem tart folyamatosságot korábbi jobboldali pártokkal, ellentétben a baloldallal, amely például szégyentelenül vallja magát az 1919-es proletárdiktatúra szellemi örökösének.

Igazán gyűlölni a baloldal tud. Végtelenül türelmetlen az ellenféllel, amikor a történelem alkalmat ad rá, lételeme a diktatúra, a terror. Még emlékszünk a pártállami gyakorlatra, amikor a Párt elôírta a bíróságoknak, hány akasztást, hány börtönbüntetést kell ítélkezniök. Számára az ellenzék ellenség, amit el kell hallgattani. Nagy gyakorlata van a pszichológiai hadviselésben, az ellenfél elrágalmazásában, hiteltelenítésében.

A TelePress hírügynökség közli:

"Orbán Viktor Romániában büntetlenül mocskolódva: Ismét durván rárontott a magyarországi baloldalra! Orbán Viktor immár menetrendszerűen ráront a baloldalra, és kiátkozza a nemzetbôl azokat, akik másként gondolkodnak, mint ô - mondta Daróczi Dávid kormányszóvivô az MTI-nek, reagálva a Fidesz elnökének az erdélyi Tusnádfürdôn zajló XVIII. Bálványosi Szabadegyetemen elhangzott beszédére. Sajnos, így szokott ez történni március 15-én, október 23-án és immár hagyományszerűen minden tusnádfürdôi találkozó alkalmával - mondta a kormányszóvivô, hozzátéve: Orbán Viktor mondatai nem a csöndes többségnek, hanem a nemzeti radikálisoknak szólnak, nekik akar kedveskedni a radikális ellenzék vezére. Éppen ezért tartalmi kommentárt nem a kormányoldalnak, hanem a konzervatívoknak, a mérsékelt konzervatívoknak kell fűzniük hozzá, azoknak, akik például komolyan vették, amikor a Fidesz szélsôjobboldali elnöke azt mondta, hogy alkotó ellenzék lesznek. Ha ez az alkotó ellenzékiség, akkor kérdés, hogy milyen lenne a romboló ellenzékiség - fogalmazott Daróczi Dávid. Alapvetôen a jobboldal belügyérôl van szó, nekik kell eldönteni, hagyják-e, hogy a szélsôjobb mondatok elnémítsák a korszerű nemzeti konzervatív gondolatokat - mondta a kormányszóvivô. Orbán Viktor a romániai Tusnádfürdôn arról beszélt, hogy a mai magyar baloldal internacionalista, számára teljesen lényegtelen a nemzeti dimenzió, e baloldal autoriter gondolkodású, a "szakértôi és modernizációs felsôbbrendűség" nevében nem engedi, hogy az emberek beleszóljanak a hatalmon lévôk reformjaiba. Ez az antiszociális baloldal a monopóliumok, a kiváltságos csoportok barátja. A Fidesz magyarellenességérôl és hazaárulásairól elhíresült elnöke szerint - aki jelenleg is külföldön mocskolja Magyarországot! - történelmi szövetséget kell kötni Magyarországon a középosztály és a baloldal által magukra hagyott szegények világa között, s szerinte a Fidesz küldetése, hogy ezt a szövetséget létrehozza."

Ez ma a stílus kormányoldalon, hiszen a kormányszóvivô hangja a kormány hangja. Ez a pártkormány hangja.

Ahogy Gyurcsány újabban emlegeti, hogy ôk építik fel a polgári Magyarországot, Orbán szavai a szegények felkarolásáról bizonyára, ezt is eszébe juttatja a baloldalnak. Jól jegyzi meg Szeretô Szabolcs a Magyar Nemzetben: "Az MSZP önmagára nemcsak modernizáció-, hanem szegénypártiként is tekint, csakhogy egyre bágyadtabb ellenállást fejt ki az ezzel ellentétes törekvésekkel szemben. Vezére remekül példázza a baloldalisághoz való ambivalens viszonyt: szónokként érzô szívű szocialista, tôketulajdonosként rideg szívű kapitalista, kormányfôként meg inflációt növel, és egyoldalúan befektetôpárti."

A Londonban élô professzor Schöpflin György az ugyan csak külföldön (Párizsban) élô Fejtô Ferencet, Orbán-ellenes kitételeire válaszolva figyelmezteti ekként: "Marx óta az európai baloldal - a magyart beleértve - a nemzetet esetlegesnek tartotta, illetve, ahogyan ezt Marx és Engels kifejtették, a nemzet taktikailag használható szövetséges a kapitalisták és az imperialisták ellen. A nemzeti mivoltot ugyanakkor mindenképpen múlandó kategóriának képzelték, hiszen meggyôzôdésük szerint az egyén legmélyebb identitása nem a kultúrából fakad, hanem a gazdasági tevékenységbôl. Ezt a gondolatmenetet követte Lenin, Sztálin, Hruscsov, illetve Brezsnyev, de a nyugati baloldal sem volt különb... A magyar baloldal, ha nem is teljes egészében, elrugaszkodott a nemzettôl, így nemigen érti meg saját társadalmát, illetve nem tud mit kezdeni a nemzeti mivolttal, legkevésbé a magyar nemzet szétszabdaltságával, s így gyakran úgy viselkedik, mintha számára a nemzeti érzelem egy értelmetlen kolonc lenne. Hol van a baloldal stratégiája, elképzelése a határon túli magyar társadalmakról? A magyarországiak és a határon túliak kapcsolatrendszerérôl? A magyar állam és a határon túliak közötti jogi, politikai, kulturális, illetve gazdasági viszonyról? Ezek a folyamatok, fejlemények nehéz helyzetbe hozzák a mérsékelt baloldalt, ahol a nemzet és a baloldaliság egyensúlyban van, mivel az internacionalisták egyelôre uralják az elképzelések, ötletek piacát. Feladatuk nem könnyű, pótolniuk kell az összbaloldal nagy mulasztását, és el kell dönteniük, hogy melyik fontosabb számukra, melyik hatékonyabb célkitűzéseik fényében - a nemzet vagy a baloldaliság?" (Népszabadság, Baloldaliság és nemzet.)

Ha már említés történt mérsékelt baloldaliakról, álljon itt azon az oldalon gyakran megnyilatkozó, de nem politikus, hanem tudós orientalista Dobrovits Mihály e tárgykörben megjelent írásának néhány mondata:

"Az MSZP pánikba esett... Gyurcsány üstökösszerű felemelkedése Orbán Viktornak, helyesebben az Orbán-fóbiának köszönhetô... Az MSZP önmeghatározásának egyik kulcseleme a "jobboldali veszély" fenyegetô víziója. A jobboldal fenyegetô rémével szembeni összefogás szükségessége ugyanis nemcsak a szocialisták és a szabad demokraták szövetségét magyarázza meg, de egyúttal elfedi a szocialisták utódpárt voltát is. Gyurcsány Ferenc magasba emelkedése a "népfrontosság" újraéledésének is egyik végpontja. Ahogy a jobboldalon Orbán Viktor figurája egyre inkább megkapta a maga karizmatikus színezetét, úgy lett e figura a baloldali diskurzus állandó, negatív vonatkoztatási pontjává. A szocialisták ma Gyurcsány Ferencben vélik megtalálni azt a szocialista Szent Györgyöt, aki képes legyôzni az Orbán által megtestesített jobboldali sárkányt."

"A magántôke kultusza. Ez alatt azt kell értenünk, hogy a modern magyar baloldali politika nem csak támogatja a magántôke jelenlétét (ez mindenképpen érthetô és szükséges), de úgy véli, a magántôke kegyeinek keresésével egy füst alatt letudhatja az ország modernizációját is."

"Gyurcsány sikerének formálisan az az alapja, hogy képes volt, úgymond, vállalhatóan baloldali programot tárni a habozó szocialisták elé. Közelebbrôl nézve megállapíthatjuk, hogy e program, amely az állam által megteremtett "kedvezô politikai környezet", azaz a befektetés-ösztönzések és a munkavállalói jogok zárójelbe tétele útján kíván a "nemzeti kötôdésű gazdaság" esélyein javítani, köszönô viszonyban sincs a baloldalisággal."

"Gyurcsány politikai baloldalisága voltaképpen az új népfront baloldalisága. Ô az a modernizáló tôkés, aki szembeszáll a jobboldali mumussal. Programja máskülönben egy félperiférikus ország etatista tôkéséé, aki az államhatalmat arra akarja felhasználni, hogy legalább a hazai piacon relatív versenyelônybe kerülhessen. Eleve kérdés persze, hogy egy ilyen politikai program végrehajtásához mit szól az az Európai Unió, amely egyszerre tűzi ki céljául a nemzeti keretek lebontását és az összeurópai jogvédelmet. Mielôtt bárki a német jóléti rendszer most tervezett reformjaira mutogatna, érdemes megjegyeznünk, hogy az ott tervezett leépítések olyan jogokat érintenek, amelyekrôl a magyar munkavállalók álmodni sem mernek, s még a tervezett (de nem biztos, hogy kereszülvihetô) reformok után is a magyar munkavállaló jogainak sokszorosa illeti meg ôket. Ezt nem holmi baloldali nosztalgia mondatja velünk, hanem egyszerűen az a felháborító tény, miszerint az úgynevezett magyar baloldal a válságkezelés és az állagmegóvás programja alapján közel negyedszázada adottságnak veszi, hogy a társadalmi szerzôdések betartása, valamint az ezzel járó jogbiztonság feláldozhatók a gazdasági hatékonyság oltárán. Holott emberi s polgári jogaink éppen nem áldozhatók fel semmiféle oltáron, a pacta sunt servanda elve pedig minden jogbiztonságban működô társadalom alapja. Tartós fellendülésre pedig éppen csak egy ilyen keretek között működô társadalomban lehet számítani. A szerzôdéses jogbiztonság hiánya, amely ma a magyar munkavállalókat, illetve legyünk pontosak, a magyarországi lakosság többségét egyedülállóan kiszolgáltatottá teszi Európában, éppen nem a modern társadalom kiépülése irányában hat. A modern társadalom pedig eleve nem tud mit kezdeni egy elvtelen, vezérelvű "baloldallal". Újkeletű politikai mitológiánk éppen ezt a tényt igyekszik elleplezni. Ennek a mitológiának a hátterében pedig nyilvánvalóan ott találjuk azt a kelet-európai önbecsüléshiányt, amely eleve megakadályozza, hogy az általa sújtottak ne megszeppent gyerekekként, hanem felnôtt, szabad emberek módjára nézzenek szembe a kihívásokkal."

Ilyen hangok a mérsékelt, tegyük hozzá, józan baloldal részérôl bizakodást keltenek Orbán Viktor azon fáradozásaihoz, hogy a jobboldal-baloldal kategorizálás mellôzésével a magyarországi valóság politikától mentesített feltárása és az így megismert egyéni és összességi érdekek védelmének felvállalása magyar nemzeti érdek. Kár, hogy ennek össztársadalmi felismeréséhez be kell következnie a jelenlegi baloldali hatalom által elrontott gazdaság nyilvánvalóvá váló összeomlásának.

» vissza a HUNSOR honlapjára