Gyurcsány az a fajta politikai kreatúra, aki egy ideológiai képzeletvilág társadalomellenes diktatúrában megvalósult hatalmi gépezetébe született bele, abban szocializálódott, akkor volt fiatal, amikor ez az eszmeáramlat ugyan már a hanyatlás állapotában volt, de az uralkodás eszköztárában még jelen volt a terror, vagyis a félelemkeltés, mint a kormányzás biztonságát szavatoló módszer – ha enyhébb alakban is. Ezt vette elô tavaly ôsszel, feltehetôen avatottabb külföldi szakértôk bevonásával, amikor azt verte tudatba karhatalmi gépezetével, hogy az 1956-ban lezajlott szabadságharc a reformkommunisták cselekedete volt, és annak politikai és erkölcsi utódai a mai szocialisták és szabaddemokraták. Az ötvenéves évforduló állami rendezvényeivel és azokat védô rendôri intézkedéseivel figyelmeztette a „fasiszta csôcseléket”, hogy tartsa távol magát, mert legközelebb élessel lônek. Miután azóta már az egész jobboldali ellenzéket fasiszta-szimpatizánsnak hirdették, a fasiszta-veszélyt szétkürtölték a világba, a külügyminiszter utasította a külképviseleteket ennek terjesztésére politikai körökben, a következô ütközeti terep készen áll az idei szabadságharcos évfordulóra: minden hatósági beavatkozás fasisztaellenes intézkedésként igazolható legyen a nagyvilág elôtt.

Ki ez az ember, aki ezt meg meri cselekedni a magyar nemzettel a XXI. században, az Európai Unió keretében?

Apját örök elégedetlenként mutatta be egy interjúban 2003-ban: „...dzsentry származású, a szélsôjobb eszméivel rokonszenvezô ember, aki a felszabadulást összeomlásnak élte meg, akkor is forradalomnak mondta ’56-ot, amikor mindenki ellenforradalomként, vagy sehogysem beszélt róla, és aki pusztította önmagát, a családját és mindenkit, évekre eltűnt, aztán egyszercsak visszajött, és akkor mindenféle baj volt vele.” Anyjáról sokkal jobbat mondott: „hat elemit végzett, nagyon egyszerű és tisztességes asszony, aki mindig forintra tudta, mennyi van a pénztárcájában.”

„Pápán zárkózott, zavart gyerekre emlékeznek, aki borzasztóan hadart – írja róla Franka Tibor (Riport 2005. júl. 15). – Szívesebben volt úttörô, mint jó tanuló. Talán a piros nyakkendô állandó használata miatt egyik tanára elnevezte Fleto Fletovics Jemel-jánnak. Környezetében több volt iránta a szánalom, mint az elismerés, de tévedés azt hinni, Gyurcsány KISZ-titkárnak készült. Miután Pestrôl eltanácsolták, és a pápai Türr István Gimnáziumba került, ugyanúgy szidta az oroszokat, Kádárt és Honeckert, mint osztálytársai. Osztályfônöke szerint nála húsz társa is alkalmasabb lett volna akár miniszterelnöknek is (akkor még sportminiszter volt), ezért érthetetlen számára, Fletót milyen rakéta röpítette idáig.”

„Fletó nagy dumás volt, de állandóan hülyeségeket hordott össze, ezért a lányok menekültek elôle – mondta egy volt iskolatársa –, odaült mellém, kólát ittunk, beszélgettünk vallásról, az Istenrôl. Egy ilyen alkalommal azt mondta nekem: ha van Isten, akkor az ablakról az a nagy függöny szakadjon le, akkor elhiszi, hogy van. Aztán kisvártatva megszólalt – na látod, nem szakadt le. Nincs Isten. Miután Pécsre került a tanárképzôbe, megnôsült, de az sem tartott sokáig, mert a lány apja, aki orvos volt, ki nem állhatta Gyurcsányt, elhajtotta lánya mellôl. Pápaiak, akik ismerték, osztálytársai, tanárai azt mondják, Gyurcsány az apja linkségét örökölte, és hátrányos helyzetét használta ugródeszkának a mozgalmi karrierhez. Az 1979-ben megszerzett érettségi után Gyurcsány a pécsi hároméves tanárképzôbe jelentkezett, oda is a legkönnyebb szakra, biológia-technika tanárnak, ahogy a városban csúfolták: muskátliherélônek. A legjobb barát, aki apja nyomdokaiba lépve szintén ügyvéd, a következôképpen értékelte Gyurcsányt: – Amikor megtudtam, hogy Pécsen felkapott KISZ-vezetônek, megkérdeztem tôle, nem szégyelled magad. Azt válaszolta nem, majd belülrôl bomlasztja a Kádár-rendszert. ... Majd amikor elônyt lehetett szerezni egy bizonyos Dialógus nevű diákcsoport beárulásával, Gyurcsány úgy lépett fel, mint hithű ifjúkommunista, mint aki a magyar ifjúság és a marxista világnézet jegyében száll szembe a Dialógussal. Ez hatalmi és tanári segítséggel működött is, végül 1983-ban a csoportot felszámolták. ”

„Gyurcsány a tanárképzô befejezése után jelentkezett az egyetem közgazdász szakára, levelezô tagozatra. A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) titkári pozíciója jó tanulmányi eredményeket biztosított azoknak, akik ezen az úton törtettek elôre. Feladatuk szerint megfigyelôk és jelentôk voltak, ilyen levelezô tagozatokon váltak diplomás MSZMP-tagokká, pártkatonákká, ami jó állással, gondtalan anyagi jóléttel járt. Egy hasonló elvtársa így nyilatkozott Gyurcsányról: – fellengzôs karrierista, aki a KISZ-t ugródeszkának használta, és aki gátlástalanul nyalt fölfelé és gátlástalanul taposott lefelé.”

„A KISZ vezetô testülete a Központi Bizottság (KB) volt. Aki bekerült a KB-ba, biztos lehetett abban, hogy egy életen át nem lesznek megélhetési gondjai. Ôk voltak ugyanis az MSZMP vezetô rétegének utánpót-lása. Az értelmiségi KB-tagok 1990 után is megtalálták számításukat. A született demokrata Gyurcsány Ferenc 1988 és 1989 között e szervezet központi bizottságának egyetemi-fôiskolai tanácsi elnöke volt. Gyurcsány egy személyben felelt a felsôoktatásban tanuló diákok kommunista »neveléséért«, megrendszabályozásáért. A legnagyobb kiskirály volt a nem is kicsi szemétdombon. A KISZ 1989-ben megszűnt, de Gyurcsány az utódszervezet, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DEMISZ) alelnökévé avanzsált.”

„A KISZ-akol melege most is érzôdik. A DEMISZ 1989–90-ben az elôd milliárdos vagyona fölött rendelkezett. Ez a vagyon egy év alatt egyszerűen felszívódott, pontosabban magánkézbe került. A létrejött rendszerváltoztató kerekasztal tárgyalásokon a DEMISZ nevében Gyurcsány írt alá. Nem sokkal az után, hogy ellátta kézjegyével a kerekasztal tárgyalások megindításáról szóló dokumentumot, búcsút intett a DEMISZ-nek. Új Nemzedék néven, szűk baráti társasággal, rövidéletű mozgalmat alapított. A nemzedéki szervezôdés és a korábbi DEMISZ- és KISZ-tagok évek múlva Gyurcsány cégénél, az Altus Rt-nál fontos szerepet töltöttek be. Most ezek segítik Gyurcsány kormányzati munkáját.”

Ez a kormány tehát exkommunista üzletemberek kormánya. Manapság nemcsak a politikai élet, hanem az állami cégek vezetôi, igazgatósági tagjai is többségében a KISZ hajdani erôs embereibôl kerülnek ki. Az állami vállalatok privatizálói is ôk voltak, és azóta is bôséggel támogatói a két utódpártnak, azok kormányainak. Állami bankból kapott hitelbôl olcsón megvásárolták az általuk leértékelt vállalatokat, tovább eladták külföldi tôkéseknek, sok esetben a bank közbeiktatása sem kellett. Ma már ezeket a dolgokat nem lehet bolygatni, mert elévültek. Véglegesen elrendezett dolog, hogy Magyarország gazdaságilag is és politikailag is egy évtizedeken át szélsôséges politikai bűnszövetség terroruralmának örökösei által konszolidált hatalmi rendjének birtokává lett.

Ha elfogadjuk ideálisnak a parlamenti demokráciáról szóló elméletet, amelyben a törvényhozás, a végrehajtás, a bíráskodás szétválasztott szervei és a nép által közvetlenül választott államelnök személye valósítják meg a hatalom nyitottságát és ellenôrzöttségét, nyugodtan kimondhatjuk, hogy ideális parlamenti demokrácia talán sehol nincs, de amilyenre alakította a kádári politikai elit a magyarországi parlamenti demokráciát, annak talán sehol nincs párja.

A mai magyar politikai élet szerkezetében az állampolgári kívánságok csak négy évenként érvényesülnek – mindössze egy nyomtatványra tett jel által. A választók nem képviselôket választanak, hanem pártokra szavaznak. Hogy melyik a jó párt, annak eldöntésében a médiának van leginkább szerepe. A pártok népszerűségét a média dönti el. A pártok uralják a képviselôi szavazatokat, a gyôztes párt adja a kormányfôt, aki minden posztra (miniszter, államtitkár, stb.) pártja embereit helyezi. Tehát a gyôztes párt vagy pártszövetség adja a kormányfôt, az államfôt, az alkot-mánybíróságot. Ez egypárturalom a javából. Persze ettôl még lehetne az ország érdekei szerint kormányozni.

A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokrata Párt kormánya diktatórikusan, és nem az ország, nem a nemzet érdekében kormányoz. A szocialista párt belsô válságait csak úgy tudta átlépni, hogy a párt hatalmi lépcsôzetében az idôsebb vezetôk félreálltak, és a vezetô pozíciók felé törekvô fiatalok megelégedtek kis pozícióval, és elfogadták az üzleti élet ultimátumát: Gyurcsány Ferenc pártelnöki diktátorságát. Neki már csak két dologra kell figyelnie: Orbán Viktorra és a civil szervezôdésekre. Nagyon jól tudják a baloldalon, hogy a politika, amit követnek, nem népszerű. Ez már talán nem is érdekli ôket, ha a még hátralévô közel három évben végre tudják hajtani a teljes átállást a neoliberalista államszerkezetre, amiben az államnak csak nyilvántartói, adószedôi és rendfenntartói feladatai lesznek. Vagyis teljes privatizálás. Ez most uralkodó elmélet a közgazdaságtudomány terén, és jól tudjuk, hogy a tudományos elméletet valló vagy vállaló politikus érzéketlen a társadalmi következményekre, és mindenre képes. A fasisztaság fogalmát tovább lehet tágítani, és kreált esetekkel jól szigorítható az ellenállás megtorlása. Ez a garnitúra még hasznosíthatja marxista–leninista műveltségét.

Az a gazdasági átalakítás, ami most konvergencia néven haramiálódik, alapvetô változásokat teljesít a társadalom szerkezetében. A szocialista bolsevizmus felemelte annak idején az alsó néposztály gyermekeit, hogy pótolja az értemiségben elvégzett irtást. A liebrális bolsevizmus mindent elkövet, hogy a mai gazdagok még gazdagabbak legyenek, és körüket ne zavarják a feltörekvôk. Ezt célozza a gyurcsányi adópolitika, iskolapolitika, és egészségügyi politika.

Hegedűs Zsuzsa, Párizsban élô (magát baloldalinak valló) szociológust idézzük:

„Az Európai Unió által biztosított fejlesztési összegeket, beleértve a társadalmi regionális felzárkóztatásra talán megnyerhetô pénzeket is, a miniszterelnök maga alá rendelte, ami azt jelenti, hogy rálátásunk sem lesz arra, hogy azok a pénzek, amik a felzárkóztatásra, a legszegényebb, leglecsúszottabb régiók felzárkóztatására, munkateremtéssel, oktatással stb. stb. rendeltettek, ennek a nagyon sok pénznek a hovafordítására annyira nem lesz beleszólása senkinek, hogy azt se lehet tudni, hogy milyen prioritások mellett, ki írja ki a pályázatokat. A miniszterelnök már elmondta, hogy az önkormányzatoknak, a legelesettebbeknek nem is segít pályázni önrészre, tehát azok fognak kiszorulni teljesen a következô 20 évbôl, akik most is csúsznak lefelé. És majd azok fognak mindent megkapni, mindenfajta parlamenti, tár-sadalmi ellenôrzés nélkül, akik ma is bent vannak a hatalomban, a gazdasági hatalomban. Tehát az ország leggazdagabb emberei. És Magyarország elindul egy olyan harmadik világmodell felé, ahol – valóban errôl szól az oktatási reform is – a gazdag emberek gyerekei bejutnak a globális világba, utána lesz egy óriási szakadék, alul lesz 3 millió ember, aki nyomorog és annak a gyerekei, és a kettô között egy egyre lecsúszó és a perifériára szoruló középréteg, amelyiknek esélye se lesz.”

*

A tudás veszélye cím alatt írja Farkas Melinda a Magyar Nemzetben:

„A cél továbbra is az oktatási rendszer szétverése. A rombolás tudatos. Módszeresen, egyenként zárják el a különbözô társadalmi rétegeket a tudás megszerzésétôl. A pusztítást Magyar Bálint kezdte az évtizedek óta jól működô, magas társadalmi presztízzsel bíró érettségi rendszer szétverésével. Négy kemény évébe került, de sikerült neki. Bevezette a kétszintű érettségit, eltörölte a felvételi vizsgát, majd elhitette mindenkivel, hogy az alacsonyabb fokú, szégyenteljesen könnyű matúrával is be lehet kerülni a felsôoktatásba. Azt hangoztatta, most eljött a hátrányos helyzetű gyerekek aranykora, a valóságban azonban ezzel fiatalok tízezrei elôtt zárult be az egyetemek kapuja. A liberális miniszter a kétszintű vizsgával párhuzamosan drasztikusan csökkentetni kezdte az államilag finanszírozott férôhelyeket a felsôoktatásban, így persze az alacsonyabb fokú vizsgával jelentkezôknek esélyük sem volt, hogy bekerüljenek egy jobb iskolába. Hiller ott folytatta, ahol Magyar abbahagyta. A tandíj bevezetése elsôsorban a magas színvonalú gimnáziumokba járó diákokat sújtja. Gondoljunk csak bele: egy vidéki pedagógus házaspár fizetése körülbelül annyit tesz ki, mint két gyerekük – államilag támogatott – taníttatása. Ezzel tehát az alsó középosztályt is elintézték. A roham azonban nem ért véget: az általános iskolák után most a középiskolák körzetesítése következik. A nyilvánvaló szándék: kizárni azt a szűk réteget is az állami elitképzésbôl, ahol a tehetséghez némi pénz is társul. A gimnáziumok tehát a jövôben nem válogathatnak majd tudásszint szerint a diákok között, azokat kell felvenniük, akik az adott körzetben laknak. Mindezt természetesen újfent a hátrányos helyzetű fiatalok érdekeire hivatkozva készül megtenni az oktatási kormányzat a szocialisták álbaloldali demagógiájának »érveit« használva. Ez a károkozás tudatos. Ha az ember tanul, ismer, tapasztal, akkor felismer, leleplez, átlát a felszínen. A jelenlegi elit számára a fiatalok százezrei által megszerezhetô tudás életveszélyes. Ôk tudják, miért.”

*

Navracsics Tibor, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője kifejtette, hogy Gyurcsány Ferenc hadat üzent az egész magyar társadalomnak, a történelmi egyházaknak, a köztársasági elnöknek és az MSZP-nek is annak kapcsán, hogy a kormányfô hiszterizálja az országot a Magyar Gárda ürügyén, miközben az egyetemisták utcára vonulnak a tandíj miatt, az egészségügyi rendszer lényegében nem működik, a közlekedési dolgozók sztrájkolni fognak, a nagycsaládosok nem tudnak megélni. Szerinte a miniszterelnök pontról pontra felrúgta a rendszerváltáskor kialakult társadalmi szerződést, amely a demokráciáról, a szociális piacgazdaságról és a független Magyarországról szól.

*

Dr. Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke kijelentette:

„Ma az emberek jogfosztása és kifosztása folyik. A Gyurcsány-kormány idején az államadóság akkorára nôtt, hogy minden állampolgárnak másfél millió forint adóssága van. Eltüntették az állami vagyont, és már privatizálni akarják a regionális vízműveket is, ami az ország vízkészletének 40 százalékát jelenti.”

*

Kövér László a Fidesz ügyvezetű alelnöke a tôle megszokott nyíltsággal fejtette ki, hogy rothad az államgépezetben valami, mert haramiák és bi-torlók ülnek az államvezetôi székekben. Azok örökösei, akik egykoron arra hivatkozva államosították a magántulajdont, hogy az állam a legjobb tulajdonos, most azt mondják, az állam rossz tulajdonos, ezért meggyengítik az államot. Amit maguk nem tudnak ellopni, azt idegen államok cégeinek birtokába adják. Költségvetési pénzekbôl magáncégeket finanszíroznak. „A haveroknak lehet a lét kifelé folyatni egy újabb csatornán, egy újabb csapon, egy újabb lukon keresztül”. Ha a magyar polgárok hagyják, néhány év múlva olyan állapotban lesz a magyar vidék, mint a tatárjárás, törökdúlás után: „jöhetnek hát az új telepesek, az új bevándorlók, az új honfoglalók”. A Kuruc.info internetállomáson olvassuk:

„A magyar köztereken ismét megjelent a kontroll nélküli, félelemkeltô, diktatórikus rendôrállami mentalitás. Eltűntek az utcákról a magyar nemzet igazi rendôrei! Ezen a vaskordonokkal körbebástyázott háborgó gyarmaton, már csak idegen parancsokat végrehajtó, agyilag sterilizált, szívtelen és lelketlen ôrzô–védô viperák grasszálnak. A törvényes rend ôrei helyett a lakosság szemében ismét megtorló gépezetté aljasultak az emberségükbôl teljesen kivetkôzött szadista karhatalmisták. Az elnyomó, népnyúzó állam politikai utasításait szolgai módon végrehajtók, arctalan háborús gépezetté silányultak.”

Idegen érdekek szolgálatában a helytartóság elfoglalt területként kezeli Magyarországot, leigázott népként a magyar népet, és igás jószágként a magyar munkást. Szomorú, hogy ilyen megvalósítható a demokrácia dísztelezésével. Mert a magyar demokráciából hiányzik a démosz ethosza. De már ébredezik!

» vissza a HUNSOR honlapjára