Egy újságcikkel közelítjük írásunk tárgyát:

"A mai USA-ban nem sok vigaszt találna Karl Popper - állítja Gara LaMarche, az OSI, Soros György Open Society Institute-jának az Egyesült Államokat érintô programokért felelôs igazgatója. Állítását arra alapozza, hogy a radikális jobboldal az elmúlt néhány évben ellenôrzése alá vonta a szövetségi kormányt és sok állam kormányát is. A fundamentalista papok és híveik felszámolják a hatvanas évek kulturális, társadalmi és politikai vívmányait, sôt most már - a társadalombiztosítás és a bíróságok körüli küzdelemben - a roosevelti New Dealt veszik célba."

Dörzsölheti szemeit legalább egymillió magyar polgár, akit radikális jobboldalinak bélyegzett a budapesti liberális híripar, mert kiment az utcára politizálni, és most, lám mit olvas, hogy a megbélyegzô honi liberálisok túlszeretett Ámerikájában dúl a radikális jobboldal, mégpedig szövetségi kormányszinten. És dúlnak a fundamentalista papok, akik - láss csodát - nem is muzulmánok. Jó lesz hát megtudni, mit is takar ez a szó, amit az utóbbi évtizedekben csak becsmérlô értelemben hallottunk.

"A fundamentalizmus olyan vallási jelenség, amely mindhárom monoteista vallásban: az izraelitában, a kereszténységben és az iszlámban is fellelhetô. Az is helyes észrevétel, hogy a vallás és a politika mindhárom világvallásban jelentkezô sajátos keveredése és összefonódása is fundamentalizmus. A politikai érzelmekkel és indulatokkal összekeveredett hitvallás félelmetes és veszélyes szellemet engedhet ki a palackból akár a Közel-Keleten, Amerikában vagy Magyarországon. Mindhárom monoteista világvallás a kinyilatkoztatás vallása, s ezért mindegyikben a szent könyvnek (héber biblia, az ó- és újszövetségi Szentírás, Korán) központi szerepe van. A szent iratokhoz való viszony, azoknak isteni tekintélye, inspirációja és értelmezése mindegyik vallásban a hitélet alapjának, "fundamentumának" tekinthetô. A fundamentalizmus ezért elsôsorban hermeneutikai (bibliaértelmezési) kérdés. Az elnevezés egy XX. század eleji észak-amerikai protestáns mozgalomra utal, amelynek képviselôi Fundamentals (Alapelvek) címen traktátusokat jelentettek meg, s a modernizmus ideológiájával szemben védelmükbe vették mindenekelôtt a Biblia tévedhetetlenségét és a hagyományos dogmatikai tételeket." (Evangélikus Élet, 2006/39 - Mi is a fundamentalizmus?)

Nos, ebben a hivatalosnak tekinthetô magyarázatban a fundamentalizmus még nem a bennünk fészkelô ördög, de ha mégis úgy igaz, hogy fundamentalista papok és híveik felszámolják a hatvanas évek kulturális, társadalmi és politikai vívmányait, akkor azért jó lesz odafigyelni erre a veszedelemre.

A fent említett LaMarche úr arról panaszkodik, hogy: "Miközben sok más ország, ahol a Soros-hálózat működik, felszámolta az elnyomást, és most már olyan problémákkal küszködik, mint például az erôszak, korrupció és egyenlôtlenség, amelyek gyakran együtt járnak a demokráciával, az Egyesült Államokban a nyílt társadalom alapintézményeit fenyegeti támadás, alapvetô szabadságjogok forognak veszélyben."

Felmerül a kérdés az Egyesült Államok igazgatásának ilyen szokatlan jelzôkkel illetésekor, hogy: mennyi lehet ezeknek a szavaknak a valóságtartalma? Az amerikai társadalomban fennálló nagy arányú vallásosság? Amit mifelénk klerikális reakcióként osztályoztak? Ebben van is annyi igazság, hogy az Egyesült Államokban nem juthatna vezetô politikai állásba egy magát ateistának valló személy. Bush elnök újraválasztásában nagy szerepe volt az ô vallási buzgósága hírének. Olvassuk, hogy republikánus létére "nemcsak az evangelista-fundamentalista jobboldal szavazatait kapta meg, hanem a hagyományosan inkább demokrata párti katolikusokét is". Kiállt az abortusz és a ferde hajlamúak, meg a klónozási kísérletek ellen - ami Európában egy politikusnak a bukását eredményezné. Michael Novak, az American Enterprise Institute politikai és vallási tanszékének vezetôje írja, hogy: "Amerikában újabban a vallás vált az egyik legfontosabb politikai megosztó tényezôvé. Bárki is akarja vezetni az amerikaiakat, hálát kell mutatnia a Mindenhatónak, és ki kell fejeznie iránta érzett elkötelezettségét. Amerikában el lehet választani egymástól az államot és az egyházakat, de nem lehet elválasztani a vallást a nemzeti élet szövetétôl. Clinton elnök például sokkal gyakrabban beszélt a vallásról, mint George W. Bush... (...) Ez egy normális, és egy elnök számára majdhogynem kötelezô magatartás."

Az persze más kérdés, hogy mit hisz az elnök, lényeg a külcsiny, de az sem baj, ha világmegváltó mániája van, mint volt a trianonos Wilsonnak. Az Egyesült Államok elnökei Roosevelttôl fogva, Reagan elnököt is beleértve nyíltan-titkon a Szovjetunió támogatását űzték, de kénytelenek voltak megjátszani a kommunistaellenességet a közvélemény nyomására, de nem politikai okból, hanem mert a Szovjetunióban üldözték a vallást.

Bush elnök lehet hogy megjátsza magát, de már túlzásba is viszi a vallási mánia felmutatását. "Isten engem választott a nemzet vezetésére" - jelentette ki a dallasi Keresztény Ifjúsági Centrum (CYC) 2003. november 1-i nagygyűlésén, és miközben szónokolt, két zászlót húztak föl mögötte, amelyeken felirat hirdette: "King of Kings, Lord of Lords". A következô év nyarán egy farmerekkel tartott magántalálkozón a pennsylvániai Lancaster megyében ugyancsak megerôsítette: "Biztos vagyok benne, hogy Isten beszél rajtam keresztül".

Az iraki háború "országunk legmagasabb szintű erkölcsi hagyománya" - így rikkantott George Bush 2003 elején - "A hit segítségére számítok a nemzet legkomolyabb problémáinak megoldásában." Majd: "Imádkozom a békéért" - hangoztatta közvetlenül az iraki háború elôtt.

Az amerikai The Progressive februári számában "Bush Messiás-komplexusa" cím alatt megjelent írást közli az Élet és Irodalom, amelynek elsô bekezdése így szól:

"A 2000-es elnökválasztási kampány idején George W. Bush azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak "szerényen" kell viselkednie a világban. Mára a szerénységet felváltotta a küldetéstudat. Megérzéseiben megerôsödve, fundamentalista hitelvektôl felvértezve, a világtörténelem legerôsebb hadseregét maga mögött tudva, és a Kongresszus által állított korlátoktól megszabadult Bush ma úgy érzi, hogy puskacsôvel "kiüldözheti a gonoszt a világból". Az isteni küldetésbe vetett hit szinte sugárzik az elnök nyilvános kijelentéseibôl, és az oly hízelgô írásokból is, mint amilyen Bob Woodward "Bush at War" vagy David Frum "The Right Man" című könyve. Nevezhetjük ezt messianisztikus militarizmusnak. Elutasította a "keresztes hadjárat" kifejezést, de valójában igazi keresztes hadjáratba kezdett. Bush korábbi beszédírója, Frum szerint "a háborúban (...) keresztes lovag lett belôle"."

Tehetünk egy megállapítást: a vallással megigazolt politika táptalaja az engesztelhetetlenségnek, a küldetéses militarizmusnak - ez ma a fundamentalizmus szó jelentése.

A vallás szerepe a politikában, a modernizáció üteme ellenére, nem szűkül, ellenkezôleg sok helyen meglepô növekedést mutat. Az emberi társadalom mintha védekezne a homogenizálódás ellen. Az emberek mintha nem akarnának feloldódni a szuperállamok sokmilliomodik egyedeként, és a nemzetegységek feloldását követôen újra vallási kötôdéseket keresnek. Ez kedvez a szektáknak, nemzeti vallásoknak. A régi nagy egyházakon belül is létrejönnek vallási kisközösségek, növekvô az érdeklôdés a keleti vallások iránt. Legveszélyesebbek a misztikumokra hajlamosakat megcélzó szekták. Az USA déli államaiban burjánzó szekták Jézus második eljövetele vágyából Izrael-kultuszt gerjesztenek.

Ami a fundamentalizmust illeti, minden szellemi irányzatnak megvannak a maga bigottjai, a társadalom néhány százalékára ilyen értelemben biztosra lehet számítani. Jelen korunkban ennek a rétegnek érvényesülési idôszaka van. Az iszlám fundamentalizmust kiprovokálta a nyugati hatalmak ásványolaj-érdeklôdése. A figyelem most az amerikai világrendezôi vállalkozások fundamentalizmusra utaló jegyeire terelôdik. A magyarországi szabaddemokraták, akiknek Mekkája Washington, Medi-nája New York, elgondolkodhatnak a világ folyásáról, amikor olvassák Mészáros István írásait.

Tamás Gáspár Miklós marxista filozófus így mutatja be a Népszabadság olvasóinak nagynevű elvtársát:

"1956-ban - magyarok százezreivel együtt - Mészáros István is elmenekült a szovjet megszállás és a kádári megtorlás elôl. Elôbb Olaszországban, majd Angliában élt és tanított. Azt is mondhatnánk, hogy marxista maradt. Ám inkább újra marxista lett, másképp. Nyugaton volt alkalma '56 tanulságait levonni: ezek a tanulságok távol tartották mind a keleti posztsztálinista, mind a nyugati tôkés rendszerek apológiájától. Évtizedeket töltött Marx és Lukács elmélyült újragondolásával, s ami a lényeges: "a tôkerendszer" módszeres analízisével. Két alapvetô munkával "szakította be az asztalt": az egyik a leginkább misztifikált marxi fogalom, az "elidegenedés" kibontása (Marx's Theory of Alienation, London, 1970, számtalan utánnyomás és fordítás). A másik sokak szerint a fô mű, a méreteiben is hatalmas Beyond Capital (London, 1995). A tôkén túl: ez azt is jelenti, hogy A tôke című könyvön túl."

Mint látjuk, nagy szellemi tekintély, a szovjet fiaskót túlélô, a globalizmusban csak szegény rokonként eltartott marxista tudományosság egyik kiválósága. "A militarizmus és az eljövendô háborúk" című irásából szemelgetünk:

"Eléggé nyilvánvaló, hogy minden olyan próbálkozás, amelyik bármely szinten katonai beavatkozással igyekszik megoldani alapvetô társadalmi problémákat, veszedelmekkel és mérhetetlen szenvedéssel jár. Ha pedig közelebbrôl szemügyre vesszük a katonai kalandok történelmi vonulatát, ijesztôen kiviláglik, hogy ezek egyre nagyobb intenzitással egyre nagyobb méretet öltenek, a helyi összecsapásoktól a huszadik század két szörnyűséges világháborúján át az emberiség potenciális megsemmisítéséig, ha a jelenkorba érkezünk."

Az Egyesült Államok oly nagy mértékben egyedüli gyôztesként került ki a második világháborúból, hogy hatalmában állhatott volna példamutatásával és mérhetetlen gazdasági erejével és fölényével saját országa átrendezésén kívül a világ összes országaival olyan szerkezetet elfogadtatni, ami a további háborúk kizárásával gazdasági, tudományos, művészeti, kulturális versengésekre alapozott, békés, világrendet képezhetett volna, aminek alapján joggal megkövetelheti a világ többi részétôl az emelkedett emberi együttélés elveihez a csatlakozást. És méltó lett volna a jelszóra, amit hirdetett, amikor belépett az elsô világháborúba: War to end War! Nem, a mérhetetlen nagy hatalommal inkább a megízlelt militarizmus útját folytatta, és a háború végére létrejött atombombákat, minden stratégiai kényszer nélkül, infantilis erôfitogtatásból vétlen és védtelen japán városokra ledobta. A háborús gépezet és a nagy haszontermelô hadiipar működtetését biztosító politika műhelyeiben olyan világpolitika készült, amely - a Szovjetunió partnerségében - a háborúk sorozatát eredményezte a XX. század teljes második felére. A XXI. századot a World Trade Centre épületét ért merénylet indította el, mint a világrendezés háborús megoldásának új korszakát.

A cél Mészáros István megfogalmazásában így hangzik:

"Washington 2001. szeptember 11-ét követôen leplezetlen cinizmussal erôszakolja rá agresszív politikáját a világ többi részére. Az állítólagos irányváltásnak a "liberális toleranciától" affelé, amit ma "a szabadság és a demokrácia elszánt védelmezésének" hívnak, az szolgál igazolásul, hogy azon a napon az Egyesült Államok világméretű terrorizmus áldozatául esett, s erre válaszul elengedhetetlen volt megindítani egy meg nem határozott és meghatározhatatlan - ám valójában önkényesen, a legagresszívabb amerikai körök kényének megfelelô úton-módon meghatározott - "háborút a terror ellen"."

Annak a bibliás hiedelmű amerikai nagymesternek, führernek szolgálatára elétárulkozó hitetlen, a Szent Koronát becsmérlô, a hazát kiárusító Gyurcsány Ferenc meglátogatta az amerikai világhatalmi érdekekért Irakba rendelt magyar katonákat, az egyik amerikai támaszponton lefényképeztette magát hadügyminiszterének és katonáinak társaságában, fején rohamsisakkal, kezében géppisztollyal, golyóálló mellényben. Reszkessetek terrorista népek!

Értehetô, hogy nem tetszett a világ-átalakítóknak Orbán Viktor, akit Charles Gati (egykori Gáti Károly) USA elnöki tanácsadó több mint két órán keresztül mindhiába gyôzködött, hogy - akkor mint miniszterelnök - ne vonja ki katonáit Irakból. A szocialista miniszterelnök viszont jövô évre megemelt létszámú katonai részvételt ígért a kapitalista terjeszkedésnek, mégpedig közvetlen harcászati feladatokra. Bush még csak elhiteti USA polgártársaival, hogy a hazát védi Irakban, de Gyurcsányról tudják a magyarok, hogy amerikai nagytôkések üzleti érdekeiért küld meghalni magyar fiatalokat. A jelszó lehetne: Világ fundamentalistái egyesüljetek!

» vissza a HUNSOR honlapjára