A technológia az anyagtudományok (nanotechnológia) terén folytatja felívelését, ami a komputerekkel már elkezdôdött. A gazdasági globalizáció folyamatában mélyen benne járunk, ami a szovjet táborban átélt kísérletezések utáni korszakban Közép-Európában oly fájdalmas társadalmi sérüléseket okozott. Magyarországon különösen erôsek ezek a fájdalmak a rendszerváltás mélyreható igazságtalanságai és káros hatásai miatt, messzemenôen végrehajtották a kollektivizálást iparban, mezôgazdaságban, kereskedelemben egyaránt. (A megengedett kisipar, háztáji stb. csak a túlzások elfedését szolgálta.) Ennek arányában lett az állami vagyon széthordása igazságtalan és felháborító.

Dr. Csath Magdolna közgazdász írja "Neoliberális átnevelô tábor" c. írásában az alábbiakat:

"Magyarország a globalizáció legutolsó szakaszába, az emberek átnevelésének idôszakába érkezett el az MSZP-SZDSZ koalíció újbóli hatalomra kerülésével. Egy, az ország lakosságához képest szűk, de keményen összetartó, és a nemzetközi tôke teljes támogatását élvezô csapat gátlástalanul és cinikusan, az embereket semmibe véve, hazugságra mindig készen, élvezettel veri szét az ország, rendszerváltás után még megmaradt értékeit, az egészségügyet, az oktatást és a kutatás-fejlesztést.

Nézzünk néhányat az átnevelési példák közül. A liberálisokat vezetô Kóka János kijelenti, hogy a társadalmat rá kell szoktatni az öngondoskodásra. Mit jelent ez? Ez az üzenet annak a szélsôséges, fundamentalista és agresszív neoliberális nézetrendszernek a megnyilvánulása, amely azt mondja az embereknek, hogy egyedül vagytok, ne várjatok senkitôl segítséget, támogatást, ha bajban vagytok. Vagyis, hogy mindenki egyénileg felelôs mindenért; olyan, hogy közösség, társadalom és nemzet tulajdonképpen nem is létezik. Mindenki viselkedjék úgy, mint egy "egyéni vállalkozó", ha meg akar gyógyulni, vegye meg a "szolgáltatást" a piacon, ha tanulni akar, az egyedül az ô magánügye, ezért kerítsen rá pénzt, tôkét, és fektesse be ezt a tôkét saját magába: vagyis vegyen oktatási terméket a piacon."

A tôke szerepe a gazdasági életben vitathatatlan. Amíg az országnak nincs elegendô saját tôkéje a fejlôdés fenntartásához, külföldi tôkét vesz igénybe. De nem mindegy, hogy az mibe kerül, mert ha minden hozadékot elvisz, ha adót sem fizet, vagy csak minimálisat, akkor saját tôke soha nem lesz az országban. Nem lesznek hazai tulajdonú termelô üzemek, idegen kézre kerül a termôföld, és ha a lakásoknak is csak bérlôi lesznek a magyar milliók, akkor a szegénység és kiszolgáltatottság csak növekedni fog. Ma ilyen állapotok vannak Magyarországon. Történelmi okok is közrejátszanak abban, hogy egy rövid hír a múlt hónapban neuralgikus hatást váltott ki a magyar társadalomban.

A Mááriv héber nyelvű izraeli napilap tudósított Simon Peresz államelnök Tel-Avivban, október 10-én a Kereskedelmi Irodák Szervezetének éves közgyűlésén elhangzott felszólalásáról. E szerint a súlyos pangásokat kiheverve, "manapság Izrael precedens nélküli gazdasági eredményeket ért el. Az izraeli gazdaság virágzik"- mondotta Peresz.

Az államelnök ezután kijelentette: "Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendôrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes működésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások. Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek precedens nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot" - mondta Simon Peresz izraeli államelnök. Az idézeteket a Magyar Nemzet október 13-i száma közölte. A Peresz-szöveg hitelességét pár nap múlva megerôsítette Büchler András, Izrael budapesti nagykövetségének szóvivôje, aki "a szóhasználatot azonban ("felvásárlás") egyszerre nevezte szerencsétlennek és korrektnek".

A hír érthetôen felborzolta a kedélyeket Magyarországon. Birodalomépítésrôl van szó, de nem gyarmatosítással, nem hadsereggel, hanem izraeli üzletemberek befektetésével. Kár, hogy 1948-ban nem jutott eszébe a hódítás ilyen módszere, ma már nagy Izrael lenne, békés szomszédsági környezetben. És sokkal olcsóbban. Azért is érthetetlen, mert Izrael mai népe 90 százalékban bevándorlókból állt össze, a világ minden más országából verbuválva, elhagyván békés és legtöbb esetben sikeres civil foglalkozásukat, fegyveres hadi szolgálatra vállalkoztak, és élnek tartósan hadi készültségben, családostól veszélyeztetetten. Bizonyára fontosabb volt a nemzetépítés, ami tudvalevôen harcban, fenyegetettségben, gyôzelemben érlelôdik. Találgathatjuk: egy régi nemzet eddig meg nem élt töténelmi élményre vágyott? Másutt nacionalizmusnak, militarizmusnak nevezik, meg idejét múltnak.

Amire Peresz utal, az a szabadkereskedelem lehetôsége. Megfordítva is értelmes: a kereskedelem szabadsága. Ártatlannak látszó mondat, de ha nem kölcsönös, ha egyoldalú, akkor baj van. Vegyük például az ingatlanok felvásárlását, azon belül a budapesti lakásokat. Alig van jobb kiszámítható befektetés egy uniós külföldi számára, mint kiadó lakást megvenni Magyarországon, ami nemcsak bérjövedelmet hoz, hanem - mert olcsó - ára is emelkedik. Írek és spanyolok és csak harmadsorban izraeli kettôs (magyar) állampolgárok élnek a lehetôséggel. A felvásárlás emeli az árakat, a helyi magyar dolgozó fizetése nem követi a lakásárak emelkedését, így örökre bérlô marad, a bérösszeg kimegy az országból. Járulékosan ez is tartóssá teszi az elszegényedést, épp úgy mint a kádári meg további adósságok végeláthatatlan kamatfizetése.

Mindez természetes következménye az uniós csatlakozásnak, azon belül persze annak a ténynek, hogy az európai egybeolvadással velejáró szabad piaci gazdálkodásban bárki részére eladó bármi az országban. A bukfenc abban van, hogy az alacsony magyar jövedelmekhez viszonyuló ingatlanárak elérhetôvé teszik nyugati akár átlagpolgárok részére is a spekulációs vásárlást. Tôkések részére pedig ott vannak a vállalatok, gyárak részére területek, majd hamarosan a termôföldek, erdôk. Idegen tôkével idegen érdekek telepednek be. A magyar állam feladta szuverenitását, sem az ország természeti kincseibôl, sem az országban létrejött termelvényekbôl eredô haszon feletti rendelkezés nem áll módjában.

Olvasmányos a "Judapest" nevű iternet honlap, abból idézünk egy részt: "Az angolszász ("kapitalista hagyományú") országokban az angolul "buy up", héberül "konim" kifejezések tulajdonképpen annyit jelentenek csak, hogy valaki gazdaságilag magabiztos, és ezt ki akarja (tudja) fejezni. A 90-es évek elején Amerikában pl. mindenki arról beszélt, hogy "a japánok megveszik New Yorkot"; a japán jen "dübörgött" és pl. megvásárolták a Rockefeller Centert, ami Amerika egyik jelképe volt (az egész Rockefeller Group a japán Mitsubishi tulajdonában van, ahogyan a Columbia Pictures is; ettôl még Amerika nem lett "a japánoké").

Peresz azért nyúlt valószínűleg ehhez a kifejezéshez, mert Izraelben jelenleg meglehetôsen pesszimisták és kishitűek az emberek az ország helyzetét illetôen. Peresz ezzel a "szóvirággal" akarta ôket rádöbbenteni arra: nem kell kicsi és törékeny országnak érezniük magukat, hiszen számos sikerük is van. Peresz az izraeli gazdaság dübörgését, életképességét kívánta aláhúzni a fenti mondatokkal.

- Jó. De akkor most Izrael megveszi Magyarországot vagy nem veszi meg?

- Nyugi, nem veszik meg. Ugyanakkor azt is érteni kell, hogy Magyarország - ahogy Izrael is - a szabad, nyitott, demokratikus világ része. Ez azt is jelenti, hogy piacgazdaság van, azaz szabadon vásárolhatunk és adhatunk el dolgokat. Mi, magyar állampolgárok is szabadon "felvásárolhatjuk" pl. a szép fekvésű ingatlanokat Horvátországban, a bankokat Montenegróban és Romániában vagy akár a Gorenje-hűtôszekrényeket Ausztriában. Magyar milliárdos üzletemberek (pl. Csányi Sándor vagy Demján Sándor) is nem csak Magyarországon, hanem számos külföldi oszágban is beruháznak, vásárolnak cégeket és ingatlanokat is. Magyarországra több milliárd dollár külföldi tôke érkezik, de Izrael nincs egyébként a topban. A legnagyobb befek tetô 2000 végén pl. Németország volt, akkor az állomány 37,4%-a német eredetű volt. A második Hollandia volt 14,6%-kal, a harmadik Ausztria 8,9%-kal, míg a negyedik az Egyesült Államok 7,6%-kal. A szélsôjobboldali lapok mégsem csörömpölnek a német vagy holland befektetések hallatán. [www.judapest.org ]"

Meghallgattuk hát a védekezô érveket is, de aligha látjuk kiegyenlítve a magyarok lehetôségeit a külföldiek viszonylatában azzal, hogy Csányi Sándor vagy Demján Sándor épp úgy vásárolhat cégeket és ingatlanokat külföldön. Majd ha az átlag magyar polgár úri passzióból németországi vagy spanyolországi házat vásárol nyugdíjas éveinek megszépítése érdekében, akkor beszéljünk egyenlô esélyekrôl. Az esélyegyenlôségrôl eszünkbe jut egy régi mondás: mindenki egyaránt alhat a híd alatt, vagy vezetheti Rolls-Royce kocsiját. Peresz elnök szóhasználata fókuszba állította az izraeli gazdasági, befektetési részvételt Magyarországon, ami a "Judapest" 7 évvel ezelôtti statisztikáját azóta túlhaladta. Valamilyen tárgyilagos és szakszerű felmérés adna tisztább képet arról, hogy a külföldi tôke terjeszkedése egy ország gazdaságában milyen mértékben kívánatos, mikortól hátrányos.

A Miniszterelnöki Hivatal honlapján olvasható: "Magyarország további izraeli tôkére számít. (MTI, 2005. március 1.) Az izraeli befektetôk a II. Nemzeti Fejlesztési Terv működésében is jelentôs szerepet játszhatnak - mondotta Kiss Péter az izraeli külügyminiszterrel folytatott megbeszélés után. "Kormányzati háttér és garancia biztosításával kívánjuk orientálni az izraeli befektetôket arra, hogy Magyarország déli és délkeleti térségeibe is hozzák el a tôkét a legmodernebb technológiák területén" - hangsúlyozta Kiss Péter. A Mi-niszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter kitért arra, hogy Európában Magyarországon fektettek be legnagyobb mértékben izraeli befektetôk, ami mutatja: Magyarország alkalmas szféra a vállalkozások számára. Kérdésre válaszolva Kiss Péter közölte: a jelenlegi izraeli befektetések az ingalanpiacon túl érintik a termelô szférákat is. "Azt szeretnénk, ha a befektetések irányát a nanotechnológiák közös fejlesztése, a kommunikációs technológiák felé vinnénk, hiszen ezen a területen Izrael rendkívül sikeres" - mondta a kancelláriaminiszter. Izrael eddig csaknem kétmilliárd dollárnyi tôkét fektetett be Magyarországon, "a lehetôségeink óriásiak", mindent megteszünk a kereskedelmi kapcsolatok erôsítésére - mondta az izraeli külügyminiszter újságíróknak a találkozó után. Szilvan Salom és Kiss Péter kancelláriaminiszter megbeszélésén elsôsorban a magyar-izraeli gazdasági kapcsolatokról volt szó. A miniszter-elnökhelyettesi posztot is betöltô Szil-van Salom egy jelentôs üzletember-delegációval érkezett a magyar fô-városba." - Miniszterelnöki Hivatal.

Amint látjuk a jelenlegi magyar kormány keveseli az izraeli befekte-téseket. Az izraeli gazdasági befek-tetések meghaladják a kétmilliárd (2,000 millió) dollárt. A két ország közötti áruforgalom 2004-ben több mint kétszázmillió dollár volt, a magyar kivitel közel kétszerese az Izraelbôl származó importnak. A befektetések megoszlása a következôképpen alakul: ipari beruházások (kb.: 125 millió dollár), távközlés (200 millió dollár), ingatlan (700 millió dollár). Az izraeli befektetôk fôként az úgynevezett "aktív" ingatlanokra koncentrálnak, mint pl. bevásárlóközpontok, (Plaza Centerek Budapesten, Sopron-ban, Székesfehérváron, Csepelen, stb.) irodák, hotelek, parkolók építése.

Általánosságban is, de az uniós keret lényege értelmében is elmúltak azok az idôk, amikor az állam (a nemzetállam) vám- és árpolitikával, azok állandó irányításával védekezô manôverezést gyakorolt az ország érdekeinek védelmében. A történelmi kapitalizmus negyedik szakaszának nevezik a '70-es évek végétôl kialault fejleményt, aminek globális liberál-kapitalizmus a neve. Fô jellemvonása annak ökonomizmusa, vagyis gazdasági alapozottsága, a gazdaság elsôbbsége a társadalmi lét egyéb rendszereivel szemben. Ilyen tulajdonságaival veszélyt jelent az emberiség humán és természeti erôforrásaira. A Politikatörténeti Intézet megfogalmazásában: "A neoliberalizmus a kapitalizmus szociális reformja ellen lépett fel a tiszta megoldásokhoz történô visszatérés érdekében. Kérdés azonban, hogy lehetséges-e egyáltalán "tiszta" globális kapitalizmus. Másképpen fogalmazva: működhet-e úgy centrum-kapitalizmus a világrendszerben, ha maga körül felszámol minden egyéb, nem kapitalista formációt? Hogyan alakul, mitôl függ mindeközben a globalizálódó világrendszer legitimációja? Az 1970-es évek végétôl a tôke már-már levetette a polgári nemzetállami keretekben szervezett államipolitikai közvetítettséget, s a világ-gazdaság szuperstruktúráját elfoglalva közvetlenül uralkodik a gazdasági ágensek és munkatársadalom felett. ... Korunk globalizációjára jellemzô a globális pénzpiac növekvô autonómiája, a gazdasági viszonyok politikai egységeken és kapcsolatokon túlmenô evolúciója, a helyi etikai és esztétikai források csökkenô szerepe."

Csak nagy vonalakkal érzékeltettük a szovjet kísérlet összeomlását követôen megnyílt terjeszkedési lehetôségek gerjesztette féktelen szerzésre, hódításra átálló (negyedik) kapitalista irányzat természetét, aminek nyomuló árja sodorja Magyarországot, és nemcsak Magyarországot, a gazdasági növekedés árnyékában a társadalmi egyenlôtlenség kilátástalanságába. Nagy erôk működnek zabolátlanul, amikben a gyengék a vesztesek. Feltehetôen átmeneti korszakot él meg a világ ezekben az évtizedekben, amikor már jelentkeznek az ellenáramlatok is, de a kérdés, lesz-e elég kitartás a túléléshez. A védekezés a nemzeti és a régiós összefogást kö-veteli, és a komprádor-kalandorok eltávolítását.

» vissza a HUNSOR honlapjára