Helyes lenne az ésszerűség döntése, csakhogy az élet dolgainak rendbentartása nagyobb mértékben kíván áttekintô képességet és bölcsességet, mint amilyen mértékben fejlôdik az egyén ahhoz való képessége. Valamikor volt a Bölcsek (Vének) Tanácsa. Ma már az élettapasztalat is kevés a feladat számára.

Kitalálták tehát a számszerűséget, a többségi döntést. A gondolkodó ember elveket alkot. A fejlôdés motorja az elvek surlódása, ütközése. Ezek nyomán alakulnak a pártok, amelyek megnyíltak mindenki részére. Széles rétegek élménye részesévé lenni a döntéseknek. Szép és ötletes.

A demokrácia jó találmány, a döntésben való részvétel tudata leköti a kedélyeket. Mindamellett mégis csak az elit uralkodik. Nem volt és nem is lehet olyan társadalom, amelyben az irányítást nem a meglévô vagy a leváltott (kiirtott) helyében azonnal kialakuló elit uralkodna. A társadalom összessége szempontjából a mindenkori elit lehet jó is, rossz is.

Magyarországon a csôdbejutott "szocializmus" botrányos bukása a vétkes elit leváltását indokolta volna. Az igény megvolt rá, állománya színre is lépett, de menyiségi és minôségi ütôképessége a rendszerváltás azonnali végrehajtására gyengének bizonyult. Az ancien régime leválthatatlannak bizonyult, de mellette illetve ellene erôs ellenzékként - ha lassan is, de - alakul az új, amely történelmi feladatul a magyar társadalom védelmét kapta, ami egyúttal népszerűsége emelkedésének biztosítéka is. A régi rezsim közösségellenes alaptermészete miatt feloldhatatlan az ellentét a két elitcsoport között, ami kibékíthetetlen ellentétként lehúzódik a társadalom rétegeibe is.

Egyre inkább nyilvánvalóvá válik a közönség részére, hogy a "továbbszolgáló" rezsim szocialista mivolta "baloldalisága" kérdéses. Ezt a felismerést nagy mértékben táplálja a jelenlegi kormány reformnyomulása, amelynek során kialkudott és megszokott állami gondoskodó szolgálatok szűnnek meg. A kapitalista szisztéma nyilvánvaló elônyei mellett széles rétegeknek hozott nehezebb életet, hátrányt, anyagi lemaradást. Ennek tetejébe jött a Gyurcsány-kormány mindent azonnal átalakítani akaró programja, ami még szélesebb rétegek érdekeibe szántott bele.

Vitathatatlan, hogy az 1989-ben megbukott rendszer teljes egésze reformra szorult, bukása napjától kezdve. A politikai elit neki is látott a változtatásoknak, ami az állami vagyon elprivatizálását illeti, de igencsak elhanyagolta a társadalom beemelését a kapitalista rendszer lehetôségeibe. Az új pezsgésbôl kimaradt az ország szélesebb népessége és területe kétharmada. Amit ma erôltetnek Magyarországon, mint a felzárkózás feltételeit - amit a nyugati polgár vagyoni állapotával és keresetével könnyen elvisel -, azt a magyar polgár nem tudja teljesíteni.

Nagy valószínűséggel az ország uniós tagságával olyan helyzetbe került, amiben teljesíthetetlen követelésekkel áll szemben. Nyugaton nem érzékelik a csatlakozó keleti országok felzárkózási problémáit. Elôírhatják az államháztartás teljesítôképességét, a gazdasági növekedést, az állam kivonulását a gazdasági életbôl és a szociális ellátásból is, de aligha érzékelik az elvárások miatti adózási terhek társadalmi következményeit. Az állam kivonulása a gondoskodás területérôl nem azért probléma, mert az emberek megszokták az állami ellátást a szocializmus idején, hanem azért veszélyes, mert a profitérdekelt biztosításrendszer nem fogja elvállalni a fizetésképtelen százezrek gondozását. Másszóval rossz az ütem, mert elôbbre való lenne a társadalom egészének teljesítôképességre felemelése, és csak azután jöhetne szóba például az egészségügyi ellátás minôségversenyeztetô rendszerének bevezetése. Ha ez húsz év alatt érhetô el, akkor húsz éves tervet kell működésbe hozni, nem pedig hebehurgya módon, szétverve azt, ami mégiscsak működik.

Gyurcsány alkatilag is elfogult és öntelt saját vezetôképességei iránt. "Küldetéstudata van, és úgy gondolja, amit ô vagy a szűk tanácsadói köre kitalál, az jó a népnek, és a képviselôk ebbe ne szóljanak bele. Elképzeléseit a frakcióval csak azután közli, mikor már szétkürtölte a sajtó. Az elhibázott döntéseket is végigviszi" - fogalmazott Karsai József MSZP-képviselô Gyurcsánnyal kapcsolatban. Az sem kizárt, hogy atlantista-globalista feladatvégrehajtást végez, erre utal, ez ad neki önbizalmat, a nemzetközi erôháttér.

Ugró Miklós írja a Magyar Nemzetben (dec. 4.), hogy "egyik nyugati politikai napilap (kár hogy nem említi, melyik...) diadaljelentésében adta hírül, hogy Európa támogatja a magyar reformot. A cikk megemlíti Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnökének ömlengését, aki merészen Gyurcsány Ferenc szemébe mondta, miszerint még soha nem látott olyan bátor reformokat, mint a magyarországiak. Ezeket bankja teljes mellszélességgel támogatja."

Tapasztaljuk, hogy a francia bankvezéren kívül sok nyugati kapzsiság és politikai ármány tartja felszínen - szerte a világban is - a hazájuk érdekeit eláruló komprádorokat, akiket pártjuk bűntársi bandafegyelme és félelme tart a fônöki székében.

A már említett Karsai József nyilatkozta a Békés Megyei Hírlapnak, hogy ô szocialistának, szociáldemokratának tartja magát, de Gyurcsány Ferenc miniszterelnök "már nem ilyen programot képvisel. A szocialista politikus azt is elárulta, hogy a kormányfôvel már nincs is köszönô viszonyban: "Már nem is köszönünk egymásnak. Én néhányszor megtettem ezt, ô nem viszonozta, tovább nem erôlködök." A képviselô szerint ô támogatást élvez a frakcióban, mert társai rendre odasúgják neki: "Józsi, ha te elmész, ki lesz a lelkiismeretünk?" Hozzátette: az a baj, hogy sokan félnek a frakcióban, és csak félrehúzódva merik elmondani: "Jóska, igazad volt".

A Magyar Nemzet írja (dec. 3.) hírként: "Gyurcsány Ferenc bizalmi kérdésnek tekinti az egészségbiztosítási törvény támogatását. Úgy tudjuk, sok MSZP-s képviselô ezért annak ellenére szavazhat igennel december 17-én, hogy ellenzi a tervezetet. ... Aki a szocialisták közül nemmel szavaz, az ellehetetlenülhet az MSZP-ben. Új jelenség, hogy szocialista forrásaink többsége immár telefonon sem mer tájékoztatást adni aggályairól, mert úgy tudja, lehallgatják a készülékét. A Fidesz szerint a szocialista pártvezetés paktumot kötött a szabad demokratákkal. - A paktum lényege, hogy megmaradhat a Gyurcsány-kormány, cserébe viszont az SZDSZ ráteheti a kezét az egészségbiztosításban lévô milliárdokra - jelentette ki Horváth Zsolt, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának ellenzéki tagja."

Ez vegytiszta bolsevista pártdiktatúra. Egypárturalom. Parancsgazdaság. Az ilyen rendszer természete, hogy szétárad belôle a törvényhozási diktatúra és korrupció az egész államszerkezetbe, amely összezáródik egy érdekszövetségbe. Ha a média a kezelésükben van, kimozdíthatatlanok.

Az ellenzék csak a néphez fordulhat. A négyéves választási idôszakon belül a népakarat megnyilvánulásának csak egy módja van, a népszavazás. Nemcsak tandíjfizetésrôl, vizitdíjról, egészségbiztosításról, földvásárlásról van szó, hanem egy nemzet olyan alapvetô jogáról és lehetôségeirôl, hogy saját portáján élhesse saját életét, gazdálkodjon tulajdonaival, kamráját ne hordják szét, zsebében ne mások turkáljanak, ifjait maga nevelje, tehetséges fiataljai jövôjének ne az elvándorlás legyen egyetlen értelmes útja. Rövidebben: meggyökerezni, összekapaszkodni a globális viharban. Mert amit most elragadnak tôle, a vihar múltával már nem kapja vissza.

A Fidesz által az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) benyújtott népszavazási kérdések:

- Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban?" - Egyetért-e Ön azzal, hogy gyógyszereket csak gyógyszertárban lehessen árusítani?"

- Egyetért-e Ön azzal, hogy - a 2002. június 15-i állapot szerint hatályos, termôföldrôl szóló 1994. évi LV. törvény szerinti - családi gazdálkodót elsô helyen illesse meg elôvásárlási jog termôföld vagy tanya vásárlása esetén?"

- Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsôfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?"

- Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követô év január 1-jétôl ne kelljen vizitdíjat fizetni?"

- Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvôbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követô év január 1-jétôl ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?"

Hat kérdés. Egy dologban egybetartoznak: védekezést kívánnak nyújtani a nemzetközi neoliberális nyomulással szemben. Ezt a nyomulást igyekszik megvédeni a filozófus Kis János, aki a magyar-orosz tanítási nyelvű Gorkij Iskolából indult - amelybe egyszerre jártak a kommunista vezetôk privilegizált helyzetű gyermekei - ahonnan olyan késôbb fontos személyiséggé fejlôdô, akrobata-filozófusok csoportjai áradtak szét, akár a nagyvilágba is, akik könnyedén szaltóztak a marxista filozófia trapézeirôl az eurokommunizmus, maoizmus, trockizmus, neoliberalizmus trapézaira, akik gyakran váltak kifejezetten a rendszer ellenségeivé, amit kivételezettekként megúsztak enyhe büntetéssel, akik késôbb a rendszerváltás szakértôiként megalkották azt a sajátos világot, amiben úgy változott a rendszer, hogy maradt a hatalom.

Ennek a megóvott hatalomnak a védelmében hadakozik Kis János, a demokrácia alapelveit is megtámadva, hogy elgáncsolható legyen politikai-filozófiai alapon az a népszavazás, amit a gyűlölt Orbán Viktor talált ki a Gyurcsány-kormány megbuktatására. Fárasztóan terjedelmes tanulmányban azt lúgozza ki, hogy a Fidesz népszavazási kedvezménye "kikezdi a parlamentáris demokrácia alkotmányos alapjait". Ai élvezi a rabulisztika művészetét, olvassa el (Kis János, A népszavazási versenyfutás, Népszabadság 2007. nov. 11.), hogy lesz a közvetlen demokráciából demokrácia-ellenes merénylet.

Körmönfont érvei annyira mesterkéltek, hogy a lap, következô számaiban, vele vitába szálló írásokat is megjelentetett. Fritz Tamás politológus írása (nov. 29.) alaposan helyére teszi a nyakatekert okoskodást. Néhány idézet:

"Országunkban a demokrácia veszélybe került, vis maior állapot alakult ki. Induljunk ki abból, hogy a modern demokráciák működésének és stabilitásának alapvetô követelményét jelentik a szabad és tiszta választások. Magyarországon azonban 2006-ban éppen ezek a követelmények nem teljesültek. Ha pedig nem teljesültek, akkor már nem beszélhetünk nyugodt és kiegyensúlyozott demokráciáról. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ôszödi "vallomásából" ugyanis az derült ki, hogy ô és szocialista társai a 2006-os választások megnyerése érdekében folyamatosan hazudtak a nyilvánosság elôtt, száz apró trükkel verték át a választókat, s nem tárták fel az ország valódi társadalmi-gazdasági helyzetét, pontosabban annak éppen az ellenkezôjét sulykolták az emberekbe. Még súlyosabbá teszi cselekedetüket, hogy a választási gyôzelem érdekében az utolsó években bevallásuk szerint nem tettek semmit a gazdaság állapotának javításáért, helyette olyan intézkedéseket hoztak (ötéves adócsökkentési program, áfacsökkentés), amelyek a választók cinikus megtévesztését szolgálták. Ennek következményeként 2007 végére egyszázalékosra zsugorodott a gazdasági "növekedés", amivel Európában sereghajtók vagyunk.

S ezért fel kell tenni a kérdést: vajon mit ér, mennyire legitim az a választói felhatalmazás, amelyet az alapjaiban megtévesztett és félrevezetett választók adtak a szocialistáknak? Ki kell mondanunk: semmit, mert a választások nem tiszta feltételek között zajlottak le, következésképpen a demokrácia alapjai rendültek meg Magyarországon. Most valóban nem a rendszerváltás, a demokrácia létrehozása a tét, mint 1989-ben, hanem a demokrácia megvédése. Ez azonban legalább olyan fontos. Több mint egy éve elhúzódó politikai válság van Magyarországon, patthelyzet alakult ki, amelyben a kormányzat szinte cselekvésképtelen, az ellenzék pedig szűk mozgásterét sem tudja kellô mértékben kihasználni. Az eredmény látszik, mindannyian érezzük: az ország igen feszült állapotban van, egymást kiölik az akaratok, nincs egyetlen szférában sem elôrelépés, helyette visszaesés mindenütt, stagnálás, depresszió. Az ország pedig sok fontos mutatóban Európa sereghajtójává válik. Mi ez, ha nem rendkívüli helyzet, amit azonnal orvosolni kell, mi ez, ha nem vis maior, aminek kezelésére nem szabad visszariadni a különleges megoldásoktól sem?! Nyilvánvaló, hogy most már Magyarország a tét, s nem a kormányzat vagy az ellenzék melletti "drukkerség".

Azt is látnia kell Kis Jánosnak: a jelenlegi alkotmány - melynek létrehozásában ô is oroszlánrészt vállalt - szinte semmilyen megoldást nem kínál a ciklusok közötti politikai, kormányzati válságok kezelésére. Gyakorlatilag lehetetlen leváltani egy erkölcsileg lejáratódott, legitimációjával küszködô és teljesíteni képtelen kormányzatot. Holott az európai demokráciák döntô többségében ilyen krízis-helyzetekben el lehet jutni az elôre hozott választásokig, vagy az államfô, vagy a kormányfô, vagy az ellenzék és a parlament alkotmányos jogaival. Nálunk ez nincs így. És ami nagyon fontos: ez már nem ellenzéki érdek. A válság mindannyiunkat fenyeget. S ha a népszavazás erre valamilyen megoldást kínálhat, akkor nem szabad elvetni a lehetôségét. ...

Amíg a vezetô baloldali és balliberális közéleti szereplôk a jobboldaltól való félelmük miatt például az ôszödi beszédet igazságbeszédnek és esztétikai élménynek képesek beállítani (lásd Nádas Péter), illetve inkább az alkotmányt is torzítva értelmezik, és lemondanak a közvetlen demokrácia legnemesebb és velejéig demokratikus intézményeirôl, addig nagyon nagy a baj Magyarországon."

Akárhonnan nézzük a mai magyarországi helyzetet, azt kell látnunk, hogy a demokráciát nem ilyen állapotokra találták fel. Normális állapotnak azt tekinthetjük, amikor kormány és ellenzék egyazon célt szolgálja, mondjuk, a haza üdvét, elômenetelét, védelmét, és ellentétek csak ennek a szolgálatnak a módozataiban vannak. Az egypártrendszer rövid megszakítással egy látszólagos jogállamiságban továbbra is jelen van, és most törekszik olyan átalakításokra, amelyek a helyzetet visszafordíthatatlanná, véglegessé tehetik.

Ez már nagyon magyar sors: a szabadságért küzdeni akkor is, amikor külsô ellenség nem fenyeget.

» vissza a HUNSOR honlapjára