A magyar Délvidék, úgy is mint országrész, úgy is mint nemzetrész nagy mértékben zsugorodott a véres XX. század folyamán. Délvidék magyar népe egyaránt megszenvedte Jugoszlávia létrejöttét és szétesését - két alkalommal is. A nemzetközi közösség által elképzelt és létrehozott délszláv állam sikertelen kísérlet volt, a legnépesebb alkotó elemnek, a szerb nemzetnek mindenkori vezetôi mindvégig egy szerb nemzetállam megalkotásán fáradoztak. Végülis a kísérleti állam területének minden nemszerb lakosú tartozéka leszakadt, kivéve az egykori magyar Délvidéket, amely teljes egészében szerb felségterület lett a változás után is.

A délszláv állam utolsó leszakadó darabja Koszovó. Ez a tartomány nem volt egy a délszláv állam létrehozása érdekében valamely szomszédos országból kiszakított terület, mint a Magyar Királyságból a Délvidék. Albán lakosai egyszerűen benépesítették a területet, ma már két millióval önállóságot követelnek. Szerbiának még van elég ereje leverni a leszakadás lázadását, de aligha lenne módja megtartani Koszovót leigázott állapotban. Lehet, hogy ezt a szerbek nem mérlegelik, de a sorsába beleavatkozott nagyhatalmak igen. Rá fognak bólintani a független Koszovóra. A kocka tehát elvettetett - ahogy Julius Cézár mondta, amikor átlépte a Rubikont: Alea iacta est - december 10-én lejárt a határidô, amit az Egyesült Nemzetek Szervezete kiszabott a Koszovóról szóló megállapodás kidolgozására.

Ehhez az idôponthoz kötötte elhatározását az Egyesült Államok is, mondván, ha addig nem lesz megállapodás, elismeri Koszovó elszakadását Szerbiától, akár akarja Belgrád, akár nem. Ez ugyan nem tetszett Moszkva urainak, nem csak a hagyományos szerb barátság miatt, de attól félve is, hogy ha Koszovó egyoldalúan bejelenti függetlenségét - ez Szergej Lavrov orosz külügyminiszter fogalmazása -, az destabilizálná Európát, bár gondolatában bizonyára a FÁK (Független Államok Közössége) volt. (A volt Szovjetunió 12 tagköztársaságából álló laza államszövetség. Orosz-ország, Ukrajna és Fehéroroszország alapította 1991-ben. Még ugyanebben az esztendôben Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldova, Örményország, Tádzsikisztán, Türkménisztán és Üzbégisztán is csatlakozott. 1993-ban Grúzia kérte felvételét. A FÁK központja Minszk, Fehéroroszország.)

A határidô lejártakor Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása ellen foglalt állás a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke Pásztor István. Szerinte a vajdasági magyarok érdeke az, hogy Koszovóról további tárgyalások nyomán olyan döntés szülessen, amely beépül Szerbia jogrendjébe, vagyis, ha marad, ha elszakad, békésen történjen meg.

Izgalmas a kérdés, mert az érvényes szerb alkotmány az ország elszakíthatatlan részének nevezi Koszovót, míg a helyi albán többség vezetôi semmi másról nem akarnak hallani, csak a Szerbiától való teljes különválást jelentô függetlenségrôl.

Az ENSZ Biztonsági Tanács január 19-re tűzte napirendre a koszovói kérdést, ami talán az utolsó alkalom lesz a kiegyezésre, ha a nagyhatalmak is készek összeegyeztetni nyugat-balkáni érdekeiket. Belgrád mindenesetre abban bízik, hogy orosz támogatással sikerül egy újabb tárgyalási ciklust kicsikarnia a pristinai vezetôkkel, amíg meg nem születik a kölcsönösen elfogadható megoldás. Vuk Jeremic külügyminiszter szerint Szerbia kész lemondani szuverenitásának negyvenöt százalékáról Koszovóban, azaz a honvédelem, a külügyek és a határellenôrzés kivételével minden hatalmat a helyi kormánynak engedne át, de a határok nem változtathatók.

Jelenleg Koszovóban az egyik legnagyobb probléma a gazdaság, amely gyakorlatilag nem létezik. Nincsenek gyárak, nincsenek munkahelyek. A lakosság fele munkanélküli, és számuk minden évben legalább harmincezerrel gyarapszik, mert ennyi fiatal jelenik meg évente a munkaerôpiacon, lévén itt a legmagasabb a szaporodási ráta egész Európában. Bár a konfliktust követôen a gazdasági tevékenység újból erôre kapott, Koszovó mégis a gazdasági fejlôdés alacsony szintjén áll. Koszovó nincsen abban a helyzetben, hogy akár a hazai, akár a nemzetközi pénzügyi piacon hitelekhez jusson, ezen kívül jelenlegi jogállása miatt nem lehet tagja nemzetközi pénzügyi intézményeknek. Emiatt nem részesülhet az ezen intézmények programjaihoz kapcsolódó hiteltámogatásokból. Koszovóban a tavalyi GDP alig volt nagyobb, mint az 1999-es háború óta kiutalt nemzetközi segélyek összege. Elképzelhetô, hogy a pénzpiac már alig várja a helyzet ilyen vagy olyan megszilárdulását, hogy Szerbia és Koszovó tízmillió fogyasztója régóta visszafogott igényeit kielégítse, olcsó munkáját kiaknázza.

Csak zárójelben említjük, hogy a koszovói független állam létrejöttével nem jut nyugvópontra a balkánon az albán kérdés, sokkal inkább lendületet kap általa. A Hadtudomány c. folyóiratban olvassuk az alábiakat: "A Nagy-Albánia-elképzelés, a minden albán egy államban való összefogásának elmélete hosszú múltra tekint vissza. Az etnikai alapon szervezôdô államalakulat magában foglalná az anyaországot, Albániát, valamint Koszovót, Montenegró délkeleti részét, Macedónia nyugati területeit, esetleg Görögország egyes északi körzeteit. Az így létrejövô Nagy-Albánia területe 60 ezer négyzetkilométer, lakossága 6 millió fô lenne. Maga az ország méretei nem adnának okot a félelemre, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az albán népszaporulat a 20. században a többi balkáni néphez képest jóval gyorsabban és rohamosabban nôtt, ami Albánia szomszédos országaiban (különösen a jugoszláviai Koszovóban) az etnikai arányok jelentôs módosulását okozta. Ma az albánok közel fele az anyaország határain kívül él. A politikai, gazdasági és társadalmi fejlettség alacsony fokán álló albánság - amelynek száma mára meghaladja a horvátokét, a montenegróiakét és a macedónokét - destabilizáló erô lehet a Balkánon, amennyiben a népesség növekedése a gazdasági teljesítôképesség és a szociális intézményi háttér nélkül folytatódik."

A tartományról szóló - nemzetközi felügyelet alatt tartott - tárgyalások hivatalosan befejezôdtek december 10-én. Egyezség nem született, a két fél álláspontja semmit sem közeledett, tehát valamilyen nemzetközi döntés kell ahhoz, hogy a kérdés nyugvópontra jusson. A szerb kormány nem késlekedik viszonyulni ahhoz a helyzethez, hogy megállapodás híján Koszovó beváltja fenyegetését, deklarálja az elszakadást: ötezer vajdasági hadköteles 30-40 éves férfi kapott katonai idézést az illetékes katonai parancsnokságon való megjelenésre, beosztásuk átvételére. A délvidéki magyarokat aggodalommal tölti el az intézkedés, hiszen még emlékezetben van a tízéves háborúskodás minden veszélye és egyéni tragédiája. Kérdés: miért Vajdaságban mozgósítottak, miért fôleg a magyarok-lakta vidékeken?

A szabadkai katonai ügyosztály közleményben értesítette az 1991-ben született fiatalokat, hogy január folyamán Szabadkán és Topolyán nyilvántartásba veszik ôket. Rajtuk kívül azok jelentkezésére is számítanak, akik eddig valamilyen ok miatt nem kerültek be a katonai nyilvántartásba. A fiataloknak magukkal kell vinniük anyakönyvi kivonatukat, továbbá a szűkebb családtagjaik adatait tartalmazó dokumentumot. Minden érintettnek személyesen kell jelentkeznie, szülô, vagy gyám nem rendezheti a katonaköteles személyek nyilvántartásba vételét.

A Vajdasági Magyar Szövetség határozottan elítélte a katonai idézések kézbesítését, amely nem kizárt, hogy kapcsolatban van a belgrádi kormány azon utasításával, miszerint valamennyi minisztériumnak cselekvési tervet kell kidolgoznia Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása esetére. A VMSZ elnöke fenntartásokkal kezeli Dragan Szutanovacs védelmi miniszter korábbi kijelentését, miszerint a szerb hadsereg nem lép fel az ország déli részén, ha a koszovói albánok zavargásokat robbantanak ki. Pásztor szerint a miniszter ezt megelôzôen félreérthetô nyilatkozatokat is tett, így a szerb katonai fellépés lehetôségét nem lehet kizárni. A vajdasági magyar politikus ugyanakkor úgy látja: a jelenlegi helyzetben "nem túl nagy a veszélye" egy újabb délszláv háború kitörésének, de egy bizonyos helyzetben, bizonyos forgatókönyv alkalmazása esetén ez sem kizárható. "A vajdasági magyar közösség nem kíván semmiféle, akár Koszovó kapcsán kirobbanó katonai konfliktusban részt venni, ezt több ízben is nyomatékosan hangoztattuk" - mondta Pásztor István. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke Pásztor budapesti látogatásán elmondta: a leghatározottabban felszólítják Szerbiát, hogy ne tegyék ki a vajdasági magyarokat ilyen katonai intézkedéseknek.

A katonai mozgósítás nem az egyetlen aggály a Délvidéken. Tényleges és folyamatosan jelenvaló veszély a szerb betelepítés. A szerb vezetôség, minden problémája mellett, módszeresen végzi Vajdaság etnikai arányainak megváltoztatását. Koszovó függetlenségének kikiáltása esetén újabb ömlesztés várható a tartományból elmenekült, elüldözött tízezrekkel. Számottevô a "readmissziós" letelepülô. Ezek olyan szerb álampolgárok, akiket nemkívánatos viselkedésük miatt kiutasítottak az Európai Unió országaiból.

Olvassuk a jelentésekben, hogy ezeknek az embereknek a kezükbe adják a pénzt, az állam nem szabja meg, hogy itt vagy ott fog lakni, hanem anyagi támogatás birtokában maga választja ki a helyet. Továbbá az Európai Uniótól is kapnak bizonyos mértékű anyagi támogatást, hogy visszajöjjenek, és ezt Szerbiában ráadásul meg is toldják titkos alapokból. Egyelôre a bánsági részen jellemzô ez a fajta betelepítés, a hármas határ környékén, Zsombolyától délre, mivel ez egyike az aránylag elnéptelenedett részeknek. Becskereken például mintegy 13 ezer, az Európai Unióból kiutasított cigány telepedett meg a közelmúltban. A betelepítési folyamat, bármerrôl is érkezne, megállíthatatlan mindaddig, míg ilyen polgári formát kap. Ráadásul eltitkolja a szerb állam, amelynek feltett célja, hogy megváltoztassa a nemzetiségi arányokat, és elfogadható formában tálalja mindezt a Uniónak és Magyarországnak.

Magyar szempontból ennél sokkal konkrétabb tett, hogy a Vajdaságban a szerb rendôrség hetek óta összeírja a magyarlakta településeken az üresen álló házakat. Az egyenruhás és civil rendôröknek se írásos parancsuk, se megbízólevelük nincs. Felvilágosítást nem adnak az összeírás céljáról. Pásztor István, a legnagyobb vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kérdôre vonta Dragan Jocsics belügyminisztert, aki kijelentette, hogy nem is tud az összeírásról. A belügyminiszter nemtudomja ellenére nyílt titok, hogy a belgrádi hatóságok két ok miatt keresik az üres házakat. Egyrészt december 10. után Észak-Koszóvóból minden bizonnyal elindul a szerb menekültek áradata, másrészt Belgrád pár hete aláírta a toloncegyezményt az Európai Unióval. Szerbia vállalta, hogy befogadja azokat az illegálisan Nyugat-Európában tartózkodó volt jugoszláv állampolgárokat, akik Szerbia területén áthaladva mentek az EU-ba. Közöttük sok a délszláv háborúkban a szerbekkel kollaboráló cigány. A vajdasági magyarok a korábbi menekülthullámok tapasztalatai alapján attól tartanak, hogy a földönfutókat akarják beköltöztetni a magyar településekre.

Most Koszovóból néhány tízezer szerb menekült várható. A Nyugat-Európából kitoloncolandók a belgrádi hivatalos álláspont szerint pár ezer fôt számlálnak, de a szerb sajtó 150 ezer, a helyi magyarság legalább 200 ezer emberrôl beszél.

"A toloncegyezmény következtében Nyugat-Európából már érkeztek vissza cigány családok, nagy részük Koszovóból származik. Sok család már 10-15 éve külföldre költözött. Az EU, mint a menekültkérdés más vonatkozásaiban is, meglehetôsen farizeus álláspontot képvisel. Nehezen várható el, hogy a Vajdaság kétmillió szerb, magyar és egyéb nemzetiségű lakosa fogja majd a 150 ezer cigány menekültet integrálni az elkövetkezendô években, amikor erre a nyugat-európai országok képtelenek voltak" - véli Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke.

A délvidéki magyarok kettôs állampolgárságát már évekkel ezelôtt megadhatták volna, de botrányos, hogy még azok sem kapták meg, akik a korábbi években áttelepedtek Magyarországra üldöztetésük, katonai kötelezettségeik miatt. Most talán enged a jég, amennyiben érvényesül a jelenlegi hatalom körében is felbukkanó felelôsségérzet. A Magyar Nemzet december 10-i száma "Korrekt rendezés - Kettôs állampolgárság a vajdaságiaknak" cím alatt írja az alábbiakat:

"El kell jutnia oda a magyarországi parlamenti pártoknak, hogy közösen és nemzetközi jogi szempontból korrekten rendezzük a kettôs állampolgárság ügyét, elsôsorban az európai uniós integrációból egyelôre kimaradó magyarok viszonylatában - hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek nyilatkozva Szabó Vilmos, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának szocialista alelnöke. Szili Katalinnak, az Országgyűlés szocialista elnökének november végén egy interjúban felvetettük, hogy Magyarország schengeni csatlakozása nyomán a vajdasági magyarok több okból továbbra is a kettôs állampolgárságban látják a megoldást, amit a szerb vezetés sem utasít el, ám az anyaországi politikai elit különbözô szereplôi egymásra mutogatnak, amikor a kérdés rendezését firtatjuk. Kérdésünkre, hogy miért nem a parlament elnöke nyújtja be a vonatkozó jogszabálytervezetet, a házelnök közölte: nem zárja ki ezt, amennyiben a pártok kompromisszumra jutnak. Hozzáfűzte: a legfontosabbnak most azt tartja, hogy a schengeni csatlakozást és az ehhez kapcsolódó kérdéseket megoldja a politika."

A balkáni helyzet még sok meglepetést okozhat, mindenképpen szükséges lenne magyar részrôl - elsôsorban a délvidéki magyarok biztonsága érdekében, de az ország nyugalma szempontjából is -, egy messzetekintô nemzetpolitika kidolgozása. Ki kell szabadítani a magyar kisebbségi kérdést végre abból a trianonista kommunista gyakorlatból, ami szerint a szomszédos országokban élô magyarok kérdésében leghasznosabb a részvétlenség, a semmittevés. Itt jön be az állami illetékesség - az elvett területekre vonatkozó érdekek tilalmán felül - a magyar kultúrkörbe tartozás alapján gyakorolt gondoskodás kérdésébe. Errôl a jogról Magyarország nem mondhat le. Ennek a ragaszkodásnak elsô kifejezôje kell legyen a kettôs állampolgárság megvalósítása.

» vissza a HUNSOR honlapjára