Elgondolkodtató a jelenleg uralkodó porhintés is, ami szerint Nyugat megnyerte a hidegháborút, legyôzte Keletet. A politikai prédikátorok változatlanul demokráciát emlegetnek, ami sokszínűséget, sokféleséget feltételez, de ha jól belenézünk, a nyugati demokráciák politikai pártjait és kormányait épp olyan egyöntetűség jellemzi, mint korábban a vasfüggöny mögötti országok kommunista pártjait és kormányait. A különbség csak annyi, hogy az nem sikerült. Egyre-másra megjelennek az ilyenféle azonosságot érzékeltetô gondolatok magyarországi lapokban, amelyek a fentebb említett szintézist igazolják, amiben úgy változott meg minden, hogy a lényeg megmaradt. A Magyar Hírlapban olvassuk (Máté T. Gyula, Még meddig?) az alábbiakat:

"A múlt rezsim haszonélvezôit egy valami vezérelte: megmaradjon, sôt nôjön a profit. Ezt egy módon lehetett elérni, ha ôk csinálják a rendszerváltást. Nyugat rábólintott, kiszámolták, olcsóbb volt így, mint tankokkal. Az elv ebbôl a szempontból másodlagos. Az alkut gyorsan szentesítették. A szocialista Magyarország irányítói semmi perc alatt felszámoltak mindent, ami Kádár alatt akadályozta a totális meggazdagodást. A lopást. Nagyban. Igazán nagyban. Privatizáltak. Nem a magánosítás a gond, az állami és privát szféra éppúgy hasznot hajt az ország lakóinak. Azonban ez másod-, sôt sokadszoros szempont sem volt. A privatizáció Nyugatnak biztosította, hogy profitált a szocialista vezérekbe való befektetés, ôk meg kaptak a maradékból. Bôven megérte."

Az is változatlan, hogy tájolódni kell. Akkor Moszkva, most New York felé fordulva. Elcsépelt, de igaz mondás, akkor jelen voltak a tankok, most pedig a bankok. A Párt, osztottan is megmaradt. Kissé más néven, néha ellenzékben, de a hatalom gazdasági mezônyében megvolt, és maradt a folyamatosság. Az MSZMP-ben már megvolt kettôsségbôl MSZP és SZDSZ lett, és szépen gyakorolták tovább az egypártdiktatúrát. Most ugyan elváltak, de ezt nem kell komolyan venni.

A Kádár-féle, értékeket herdáló, kölcsönökkel életben tartott szocializmusban összeomló magyar gazdaságot húsz év alatt rendbe lehetett volna hozni. Az ország termelô üzemeit kótyavetyén eladták, vállalkozói lehetôségeit a betelepedett nagyvállalatok folyamatosan elmarják, így az állam gazdaságilag nem tud a saját lábára állni. Nyugati árak, (vad)nyugati adózás, alacsony fizetések miatt ez a türelmes nép már zúgolódik. Az év elején megtartott népszavazás megmutatta a nép megváltozott hangulatát. A kormány látványos vereséget szenvedett, a koalíció felbomlott, a kormányzó pártok népszerűsége alacsony szintre zuhant. Felrémlett a két bolsevista párt vezetô köreiben a hatalomvesztés lehetôsége, a számonkérés veszélye. Ettôl lett izzó a hangulat.

Minden ellenkezô híreszteléssel szemben, az államnak mindenütt növekvô szerepe van a kapitalista rendszerekben. A kommunista állam tulajdonosként csak igazgatója volt az ország termelô vállalatainak, a Párt felügyelete alatt. A jelenlegi rendszerben az államot (államokat) a nemzetközi bankhálózat felügyeli. Politikai pártok és parlamentek beépítkeznek a nemzetközi rendbe és trendbe, ami azt jelenti, hogy egyeztetett törvényalkotással lehetôvé teszik a nemzetközi társulatok érvényesülését országukban. Ez alapvetô feltétele a demokráciák rendjébe sorolásnak. Az adóbevétel tervszerű és folyamatos növekedésével mindenütt nôl az állam pénzügyi szerepe. Magyarországon a jelenlegi politikai hatalmat ellátó, az ország gazdasági forrásain élôsködô pártemberek védekezési érdeke megtartani a hatalmat a lehetôség határáig. Állami intézmények közelében lehet a legkönnyebben nagy pénzekhez jutni. Az állami megrendelések körül van a legnagyobb korrupció. Túl népes az Országgyűlés, sok az államtitkár, napi gyakorlat a magas összeggel díjazott elvtársi szakértôi szolgáltatás. Az államkaptár körül darázsfalkák rajzanak.

Az állami vállalatok, mint régen, a párt támogatóinak jóltartására szolgálnak. "A köztulajdonban lévô cégek vezetô testületeiben mára egymást érik az egykori frontpolitikusok, aki érdemeik elismeréseként (vagy éppen eddigi hallgatásuk jutalmául) a parlamenti képviselôi alapbérhez mérhetô, esetleg azt meg is haladó tiszteletdíjat kapnak az ôket foglalkoztató társaságoktól. A káder-utángondozásra, -megtartásra való hajlam persze nem kizárólag az egypárti MSZP-kormány, illetve a szociálliberális elôdkoalíció sajátossága. Történelmi okok miatt azonban - a rendszerváltozás óta leghosszabb ideig a szocialisták birtokolták a hatalmat - nekik adatott meg, hogy éljenek (visszaéljenek) a lehetôségekkel." - Ezekkel a mondatokkal vezette be a Heti Válasz több oldalas táblázatát, amiben 100 állami kitartott nevét és adatait közli, olyanokét, akik 1990 után miniszterként, országgyűlési képviselôként, politikai államtitkárként, budapesti fôpolgármester-helyettesként működtek, tagjai voltak az MSZP-SZDSZ-kormányzatnak, és ma is állami járadékokból élnek. Ebben a nagy szerzési mértéktelenségben megnövekedett az államadósság, a fizetések és nyugdíjak alacsonyak maradtak, az adómentes nemzetközi vállalatokkal szemben a hazai vállalkozók, ha nem mentek tönkre, nem adóztak eleget ahhoz, hogy az államháztartás egyensúlyba jöhessen. Egyszóval tönkretették az országot. Innentôl nyilvánvaló, hogy a hatalom számukra pióca életük megtartására kell.

Az ország rendbetétele csak úgy képzelhetô el, ha olyan kormány lép hatalomra, amely a nemzet érdekeit mindenek elé helyezi. Ez az állami élôsködés azonnali megszüntetését jelentené, amire a kommunisták képtelenek, de jó kérdés, hogy ilyen radikális változás egyáltalán keresztülvihetô lehet-e. A jelenlegi kisebbségi kormányzási helytetükben egyébként sem tudnának mélyreható átrendezésbe kezdeni. Az általános politikai, gazdasági és erkölcsi válság megkövetelné a kormány leváltását. Ennek alkotmányos végrehajtására Magyarországon kevés esély van. Talán a jövô évi költségvetés vitája az év végefelé alkalmas lesz. Az elôre hozott választásokról értekezett a Magyar Hírlapban Fricz Tamás, aki az SZDSZ viszonyulását így értékelte: "Az SZDSZ számára valójában csak egyetlen törésvonal a fontos, mégpedig a népi-urbánus mai változata, amelyben a népi, jobboldali, "a fasizmussal kokettáló", "antiszemita felhangoktól sem mentes" konzervatív oldal hatalomra jutása tűzzel-vassal megakadályozandó. Ebbôl világossá válik, hogy az ellenzék formális parlamenti eszközökkel gyakorlatilag nem tudja kikényszeríteni az elôre hozott választást, hiszen egy konstruktív bizalmatlansági indítvány képtelen működni." A kommunistáknak érdekük az idôhúzás, ha lehet 2010-ig, a választási idôszak lejártáig.

Van még egy esély, ha végzetes szakadás áll be az MSZP-ben. Ennek ugyan kevés a valószínűsége, de érdemes foglalkozni a párton belül zajló elégedetlenséggel. Az elégedetlenkedôk a pártot féltik. Nem annyira a becstelensége miatt, inkább a népszerűségvesztés aggasztja ôket. Talán kivétel Tóth Károly szocialista parlamenti képviselô, aki - talán egyetlenként - szóvá teszi a politikai bűncselekmények olyan különleges kezelését, hogy azok elkenôdnek vagy meg sem jelennek a törvénykezésben, majd elévülnek, a csend homályában feledésbe mennek: "A rendszerváltás után számtalan gazdasági visszaélést nézett el az épppen aktuális kormány. Annyit sem árultak el, kik voltak a haszonélvezôk. Kialakult az az érzés, hogy a "nagyember" Magyarországon szent és sérthetetlen, s csak a kisembereket érheti baj. Tudomásul vette, amit Antall József mondott, hogy nincs nemzeti burzsoázia, ezért létre kell hozni. Oké, adják oda az elsô milliót annak, akibôl tökést akarnak csinálni. De nem lett volna szabad mindezt törvénytelen módon tenni. A "személyes adatok védelme" miatt nem tudhatjuk meg, ki nem fizette vissza az E-hitelt, amibôl gyárat vásárolt, ki az, aki többször felhasználta ugyanazt a kárpótlási jegyet, vagy hogy ki volt érintett az olajügyekben." (Magyar Hírlap, júl. 25.)

Antall burzsoáziája tehát létrejött, de minden lett, csak nemzeti nem. Innentôl kezdve gazdaság és politika szétválaszthatatlan, ami maga a korrupció. A feledésbe és elévülésbe triblizett olajügyek jelzik, hogy ebben a frigyben a bűnözés alkotja a rendet, a bűnüldözés meg olyan, mint amikor a játékos kiskutya kegeti a saját farkát. Tóth Károly erre is kitér említett nyilatkozatában: "A rendôrség hatékony a gyilkosságok, rablótámadások felderítésében, a közlekedési zéró toleranciában, de a politikai vetületű ügyekben valamiért mindig elakad. A parlamenti olajbizottság tagjaként olyan anyagokat ismerhettem meg, amelyek mentén hamar felderíthették volna, kik robbantottak és kinek a megbízásából. Szigorúan szét kellene választani a gazdaság és a politika szerepét is. Lehet vállalkozó-politikus, de cégén keresztül nem kerülhet kapcsolatba az államgépezettel. Ha kiderül, hogy valamelyik politikus tizenhárom olyan cégben volt benne, amely érintett az olajügyben, akkor legalább azt elérjük, hogy ezek az urak egy kicsit nehezebben szólalnak meg."

Mint ismeretes, a kommunisták utódpártjában szigorú pártfegyelem van. Egy képviselôt súlyos pénzbírságra ítéltek, mert a pártvezetôség utasítása ellenében szavazott. Szili Katalin ismételten olyan nyilatkozatokat tesz, ami kilóg a sorból. Az MSZP egy debreceni csoportjának tagjait kizárták a pártból, mert "élesen bírálták a párt hivatalos irányvonalát". Hajdú-Biharban a szocialisták belsô harcainak újabb állomásaként májusban megalakult az Alternatív Mozgalom, amely elsô nyilvános közleményében éles hangon bírálta a hivatalos szocialista irányvonalat, és radikális változásokat sürgetett. Lamperth Mónika pártelnöki kabinetvezetô meglátogatta a lázadás fészkeinek bizonyuló debreceni és hajdú-bihari MSZP-frakciókat, ahol a bírálókról így nyilatkozott: "...vagy elhallgatnak, vagy ki kell rúgni ôket." A Heti Világgazdaság úgy véli, hogy újraéledôben van az MSZP háttérhálózata.

Az MSZP egyik pécsi alapszervezetének vezetôje, Komáromi István azt javasolta, hogy Gráf József jelenlegi földművelésügyi miniszter vezetésével alakuljon kisebbségi szakértôi kormány. Mint mondta, ha a párton belül ezt nem valósítják meg, megteszi azt késôbb az SZDSZ. Komáromi különbözô fórumokon egy éve küzd azért, hogy Gyurcsány Ferencnél kevésbé megosztó vezetô kerüljön a kormány élére. Indítványozta egy rendkívüli tisztújító közgyűlés összehívását a pártelit megújítására, ami miatt életveszélyes fenyegetést kapott. A kongresszus összehívásához a tagság tíz százalékának támogatása szükséges, de a pártközpontból nem kapott választ arra, hány tagja van jelenleg az MSZP-nek. "Majd meglátják, ha jön az ôsz és az ôszirózsás forradalom" - így reagált Komáromi. Bakos Bánk Levente (Talán még nem késô, Magyar Nemzet) írja: "Gyurcsány Ferenc leváltása a miniszterelnöki pozícióból így is, úgy is elkerülhetetlen. Ez továbbra is elemi érdeke az MSZP-nek, hiszen új, hitelesebbnek tűnô vezérre van szüksége egy nagyarányú vereség elkerülésére, így minden bizonnyal Gyurcsány nélkül fordul rá a szocialista párt a választási kampányra. Nem is feltétlenül azért választanak új elsô embert, mert a jelenlegi nem lenne képes ismét egy, a választók megtévesztésére alapuló populista kampányt levezényelni, sokkal inkább annak következtében, hogy már a szocialista párton belül is túl nagy a bizonytalanság, vajon Gyurcsány kétségtelen népszerűtlensége nem árt-e többet, mint amennyit hatalmon maradása esetleg használhat. Gyurcsány távozni fog, erre felesleges több szót vesztegetni. A gépezet mégis a régi marad, ami viszont komoly dilemmák elé állítja a polgári oldalt a következô két év és a leendô választási kampány tekintetében."

A kampány nem leendô, hanem már két éve folyik a kormányzó pártok részérôl. Megismételnék 2002 és 2006 csodatételét, amikor éppen hogy csak gyôzött a számszerűség, aminek a tisztaságához sok kétség fűzôdött, de hát a csalás ténye jogilag csak akkor valósul meg, amikor a bizonyítást érvényesíteni lehet. Politikai mezônyben az igazság érvényesítése is hatalmi kérdés. A baloldal most attól retteg, hogy a következô választásra megmaradnak a közvélemény-kutatás mai arányai. Ilyen különbséget már aligha lehet ledolgozni a tájékoztató ipar egyébként nagyon hatásos eszközeivel. Ismerve a tét nagyságát, kitelik tôlük bármiféle aljas módszer bevetése. Olyanra gondolunk, ami még nemzetközi beavatkozásra is vezethet.

» vissza a HUNSOR honlapjára