Ilyen az ideális állam, amely mindig megjelenik a ígéretekben, amire törekedni kell, amit követelni kell akkor is, ha reménytelen.

A szép elmélet szerint a hatalom a népé, amit az állam működtetésével gyakorol. Ez az ideális képlet. A realitás talaján a hatalom a döntés képessége, amit a vagyon energiája nyújt. Magánvagyon és közvagyon részvételi aránya képezi egyik vagy másik túlsúlyának érvényesülését, amiből politikai elméletek és eszmék születnek. A XIX. század végén kibontakozó magyar kapitalizmus gazdasági alapjait szétrombolta a világháború, ami alkalmat nyújtott egy bárgyú emberterelő kísérlet megvalósítására. Exaltált világátalakítók elméletét akarták megvalósítani Magyarországon, a szétmart állam helyébe, olyan állam létrehozásával, amelyben nincs magánvagyon, minden az államé. Ennek lesz idén 90-ik évfordulója. A megvalósításhoz bitang, nemzetellenes teoretikusok és, lumpen gazfickók bűnszövetkezése kellett. Akkor még nem egészen sikerült a történelmi magyar államot felszámolni. A kapitalizmus pénzintézetei és országokra szétterülő iparvállalatai túlnőtték az államokat, a legnagyobbakat is. A XX. század az európai államszerkezetre épült hatalmi rendszerek szétzúzásának története. Ezt a célt szolgálta a Szovjetunió létrehozása és átmeneti világhatalmi szerepe is. Közel félévszádon át lehetett vizsgálgatni az európai államokra kényszerített kollektív államforma megvalósítának esélyeit. Nem is a megvalósítás volt a cél, eszközként szolgált a fennálló rend szétrombolására.

Ami a kísérletek során megvalósult, közönséges rendőrállami diktatúra volt. A magántulajdon helyébe tett köztulajdont a párthatalom kezelte. Ez a hatalom olyan társadalomszerkezetet létesített, amelyben a nagy többséget olcsó munkára fogta, és félelemben tartotta egy kisszámú, jólélő tirannus. Ez volt a nagyhatalmi döntésben kijelölt pálya Európa keleti felének, hogy majd megérkezzen a hőn áhított nyugati kapitalizmusba.

A XX. század egyik meghatározó irányzata a keynesi elmélet alapján működött, amiben még volt helye a munkavédelemnek és a szociális ellátásnak. Ezt a nyugati (főleg angolszász) hatalmak kapitalistái elvetették, a ’80-as évektől áttértek a neoliberalizmus nevű gyakorlatra. Azóta sok kritika éri ezt a gyakorlatot, de semmi nem fog rajta, nincs erő ellenében. (Egyesek bizakodnak, hogy most összeomlik.) Valóban nincs összhangban a közgazdaságtan liberális hagyományaival. Legfőképpen kifogásolható, hogy a nemzetközi nagytőke által megkövetelt neoliberális gazdálkodás nem felel meg az állammal szemben fennálló jelenlegi követelményeknek. Egyszerűen nincs tekintettel az állam igazgatása alá tartozó közösség egyéni és összességi érdekeire. Megköveteli az államoktól a globális stratégiába kapcsolódást, csakis ebben a keretben engedi elhelyezni az ország versenyképességi stratégiáját. Egy komprádor kormány eltűri országának ilyen otromba regulázását, polgárai jólétére tekintet nélkül. Eredményeiben pontosan megegyezik a megbukott kollektív állam ‘sok szegény – kevés nagyon gazdag’ osztályképével.

Abban is megegyezik a bolsevik időszak képletével, hogy az állami pénzhez hozzájutók féktelenül lapátolják a milliókat saját és elvtársaik számlájára. A privatizációnak nevezett szétrablás — szemben a kádári dorbézolások szemérmes takartságával — nyíltan, törvényesen és a kapitalizmus elvei szerinti erkölcsösséggel (aki bírja, marja) történt, és történik, amíg lesz mit eladni, széthordani. A ‘minél kisebb állam’ elve főleg a gazdasági tevékenységből zárja ki az államot, szűkíti az állam befolyását a gazdasági életre. Egyébként kell a tőkéseknek az állam, kimondottan kedvelik ha diktatórikus, mert irányíthatóbb, mert korrupt, mert kordában tartja a kapitalista demokrácia ellenségeit. A liberálbolsi kormányok felerősítik az állam adóbeszedő szerveit és a rendőrséget. Félnek a néptől, olyan alakulatokat hoznak létre, esetenként bérelnek külföldről, amelyek „terrorizmus ellenes” harcokra kapnak kiképzést. Erről megbizonyosodhattunk 2006-ban és azt követően. Azóta Magyarországon a félelem uralkodik, ismét a rend őreitől fél a rendre és békére áhító tömeg. Hatalmon maradásukat a hatalmi létesítmények kézben tartásával biztosítják, állami pénzekkel tömik és éltetik a diktatórikus időkből átmentett hírlapokat, rádió- és tévéállomásokat, újságírókat, politikai elemzőket. Olvassuk a Heti Válaszban, hogy: „A kancellária 2008- ban közel hétmilliárd forintot költött külsős megbízási, vállalkozási szerződésekre; ezek döntő részben tanácsadásról, kommunikációról, tanulmányíratásról szólnak. A kedvezményezetti oldalon hemzsegnek a politikusok, elemzők és a visszadolgozó minisztériumi exvezetők.” Bizonyára érzékelik, hogy a jövő évben esedékes képviselőházi választáson jó esetben is csak ellenzéki helyzetben lesznek, ezért még időben minden mozgatható állami pénzt szétosztanak elvtársaiknak, hogy ellenzéki évekre is lekötelezzék őket. Ide sorolható az állami vállalatokhoz delegált pártemberek igazgatósági és felügyelőbizottsági tagsága, akik az ellenzék kormányra kerülése után is helyben maradnak.

Olvassuk a fent említett írásban továbbá, hogy a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) által kötött tanácsadói szerződések kedvezményezettjei között szintén alig akad független szakember. Ezekről a lap tételes listát közölt. „A MEH ötmillió forint alatti és feletti szerződéseinek hatvanoldalas listáját átböngészve arra jutottunk, hogy a kancellária tavaly nettó 6,8 milliárd forintot költött tanácsadási, kommunikációs és tanulmányírási szerződésekre. Ez az összeg a teljes minisztériumi szerkezetre vetítve már a tízmilliárdhoz [tízszer ezermillió forint] közelít — úgy, hogy ebben nincsenek benne a nagyobb értékű tárgyi beszerzések, hiszen azokért a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság áll jót. A kiadások egy része indokolható, ám szinte végtelen a kirívó megbízások száma. Horn Gábor volt koalícióügyi államtitkár például — utolsó hivatali napjaiban — közpénzből vásárolt tanácsadókat »a kialakult kormányválság kezeléséhez« (napi 24 órás rendelkezésre állási idővel), illetve rendelt tanulmányokat »a kisebbségi kormányzati modellek összevetése« címmel, oldalanként 40 ezer forintért. Az igazságügyi államtitkári tisztségből kitett, majd az »Új rend és szabadság program« kormánybiztosi stallumával kárpótolt Kondorosi Ferenc pedig 14 jogcímen helyezett ki pénzt — egyebek mellett hárommillió forintot az Alkotmánybíróság sajtófőnökeként jegyzett Sereg András bt.-jének, hogy a megbízott »alkotmányos szempontú» háttéranyagokat készítsen. Emellett a kancellária olyan titkárnői feladatokra is külsős szerződést kötött, mint Word-sablon készítése a kormányelőterjesztések formátumára vagy PowerPoint-prezentációk előállítása, de jutott 700 ezer forint »A magyar történetírás új útjai« című, húszoldalas tanulmányra is. A felfogadott szakértők között egymást érik a kiszolgált, illetve a karrierjük elején vagy közepén lévő szocialista politikusok — akik a tanácsadóskodás mellett egy-egy állami vállalati tisztség után is jutnak némi betevőhöz.”

Néhány kirívó eset a névsorból: B.J. (MSZP) társadalompolitikai szakértő 9,6 millió + autóhasználat; Cs.Gy. (SZDSZ) társadalompolitikai kutatás 3,2 millió; D.O. (MSZP) területfejlesztési tanácsadás 4,2 millió; K.P. (MSZP) civil tanácsadás 2,4 millió; H.Cs. (MSZP) és M.J. a környezetvédelmi tárca kabinetfőnöke, humán erőforrás tanácsadás 4,4 millió; S.P. (MSZP) kisebbségügyi tanácsadás 2,5 millió; Sz.T.(MSZP) egyházügyi tanácsadás 4,8 millió: H.R. (MSZP) programkoordináció 2,7 millió; K.F.K. (MSZP) fejlesztéspolitikai szakértő 2,1 millió: P.Z. (MSZP) civil koordináció 4,9 millió; Sz.J. projekttanácsadás 6,4 millió; F.T. humorista, a nemzetbiztonsági szolgálatok népszerűsítése 4 millió; L.Z. politológus, politikai tanácsadás; S.A. alkotmányjogi tanácsadás 3 millió; G.L. társadalompolitikai szakértő 6 millió. stb. stb. A Nemzetközi Valutaalap előírta a magyar kormánynak a kiadások csökkentését. A magyar kormány nekiesett a kis magyarok iskoláinak, kórházainak, megszüntetni, összevonni a takarékosság nevében, csökkenteni a családi pótlékot, és így tovább. Veres János pénzügyminiszternek nincsenek anyagi aggályai, igényei annál inkább vannak. Most vásárolt — állami pénzen persze — luxusautót 14,2 millióért, államtitkárának pedig 8 millióért. A korábbi már túl sokat futott — mondta. Messze lehet otthonától a hivatala. Kell neki az Audi A6-os 3 literes. Ugye, tudják, mit cselekszenek: tudatosan rejtegették a vásárlást. És még hány miniszter és exminiszter, államtitkár és egyebek vásárolnak luxus autókat és egyebeket állami kasszából. Megszokták, hogy az állam a javak forrása.

Az ország temelő üzemei, bankjai külföldi nagyvállalatok magyarországi vállalkozásaiként adózási kedvezményeket élveznek, ilyen feltételekkel voltak csak hajlandók az országot bekapcsolni a nyugati gazdasági vérkeringésbe — ami nélkül (állítólag) munkanélküliség és nyomor jött volna az országra. Ezek a vállalatok, a multik (multinational corporations) visszaélnek a helyzettel, a magyar államot igényeik kiszolgálóivá tették: kötelessége biztosítani a vállalkozások jövedelmezőségét, például a bérek alacsonyan tartásával, némely esetben a profit biztosításával. Bankokat „tőkésítettek” fel állami pénzen. A jövedelme jó részétől elesett állam külföldi hitelekkel igyekezett eleget tenni elosztó kötelezettségének, ennek során állandóan újabb és újabb adóterheket rakott a megadóztathatókra. Az áfa (általános forgalmi adó, GST) 20 százalékot meghaladó mértéke, hatásaiban, társadalomellenes bűncselekmény. A multik mellett ott van a fekete kereskedelem, vagyis az adózást elkerülő gazdaság, amely jelentős tétel, így az adórendszer súlyát a bérért dolgozók cipelik. Az állam ezen a rétegen élősködik, ugyanakkor megy a pazarlás, az állami pénz széthordása, a jól begyakorolt elvtársi élősködés.

A Magyar Szocialista Párt a multivircsaft kiszolgálója, sem nem magyar, sem nem szocialista, sem nem párt. Ideje, hogy a szocializmus hívei ráébredjenek. Kádár Jánosnak soha nem volt olyan egyetértő saját egy-pártja, mint Gyurcsánynak, akiben egyesül a miniszterelnöki és a pártelnöki diktatúra. Az MSZP már csak pártkeret, csak a választási propaganda által produkált szavazatok alapján válik legalizált képviselőházi törvényhozó tényezővé, egyszerű többségével gyakorol már nyolcadik éve egypárturalmat — köszönhetően az alkotmányossá tett pártokráciának.

*

Amiként hiányzott a nemzeti összefogás 90 évvel ezelőtt, ami az ország nagyobb részének, színmagyar városoknak elvesztését eredményezte, ma is katasztrófával fenyeget a nemzeti egy akarat hiánya. Most nem kisantanti gyülevész hordák törnek az országra, henem a szabad verseny gazdasági gyarmatosítói nyomulnak. Más a stílus, azonos a foglalás ténye. Azonos a követelmény is: védekezni kell!

A Magyarok Világszövetsége — amikor még volt remény, hogy méltó lesz nevére —, igyekezett pótolni többek között egy nagyon fontos, de elhanyagolt feladatot. A Budapesten megtartott IV. Világkongresszuson (1996) Csoóri Sándor elnök kimondta, hogy „itt a környéken egyetlen népnek sem volt olyan nemzetietlen vezetőrétege, mint Magyarországnak. S ez az ötven év elvégezte a maga szikesítő munkáját. A nemzet, mint történelmi, nyelvi, kulturális egység csupán formailag létezik, és a szándékokban. A valóságban nem. Helyette csak állam van, társadalom, politika s hatalmi organizmusok.” Ennek értelmében hívtak meg a szellemi élet jeleseiből mintegy hetven személyt, megvitatni politikától függetlenül a nemzet legégetőbb kérdéseit „Nemzetstratégia a harmadik évezred küszöbén” címmel, amelynek során értékes előadások hangzottak el az új nemzeteszmény megteremtéséről, a megtámadott életről, a határok nélküli gazdaságról, a magyar kultúra sorskérdéseiről és a kommunikáció jelentőségéről. Az elhangzott előadások megjelentek könyvalakban, 400 oldalon, üzenetként és javaslatként azok részére, akik alakítják az ország sorsát, foglalkoznak a nemzet gondjaival, anyagi és lelki világával.

A legjelentősebb tárgykör „Az új nemzeteszmény megteremtése” volt ezen a nemzetpolitikai tanácskozáson. „A kommunizmus évtizedei alatt a politikai propaganda a tömegkommunikáció csatornáin keresztül azt akarta elhitetni, hogy a nemzet elavult történelmi képződmény, ami át kell hogy adja helyét egy átfogóbb, »haladóbb« önazonossági kategóriának, a proletár internacionalizmusnak. Ma ismét a »korszerűség« jegyében a liberális kozmopolitizmus az, ami rombolóan hat a nemzeti érzésvilágra és a nemzeti tudatra.” Dr. Hódi Sándor klinikus pszichológus, politikai elemző nyilatkozott így a Magyarok Világszövetsége IV. világkongresszusán, rámutatva a magyar nemzet legnagyobb sérültségének okaira. Új nemzeteszményt hirdetett, amely tartalmazza az egységes magyarságban való gondolkodást. Az elnyomott emberek tömegeinek nemzeti közösségüket kell megszervezni. „A magyarság esetében, amely — határon innen és túl — hosszú évtizedek óta mérhetetlen kizsákmányolásnak van kitéve, régen megérett a helyzet a nemzet újjászerveződésére.” Szorgalmazza a „nemzetben való gondolkodást”, Ma nem szólhatunk a nemzetről, mint szuverén kultúrközösségről, mert a magyar alkotmányozás csak állampolgári jogviszonyra épül, és minden harmadik magyar kimarad a magyar jogviszonyból és képviseleti lehetőségből. „Az új alkotmánynak, amely arra lenne hivatott, hogy helyreállítsa az ezeréves magyar alkotmányosságot, olyan értékeket kell tartalmaznia, amelyek nemcsak a magyar állam függetelenségét jelképezik, hanem a magyar történelem folytonosságát és a világ magyarságának összetartozását. Ennek az összetartozásnak, vagyis a világ magyarsága anyaországhoz való kapcsolódásának az országos képviseletben kell érvényesülnie.

A magyar országgyűlés hagyományos kéttáblás rendjének biztosításával — a második kamerában — a különféle társadalmi szervezetek, egyházak, szakmai érdekképviseletek, tudomány stb. mellett biztosítani kell a határon túli magyarság képviseletét.” Sajnos a nemzetstratégia meghirdetése óta eltelt 12 évben nemcsak előrelépés nem volt, hanem a liberálbolsevista diktatúra kiteljesedett, és sodorja az országot a pusztulás felé. A fentebb említett konferencia óta számtalan hasonló előadásban foglalkoznak a nemzeti nagy kérdésekkel avatott hozzáértők, elég csak említeni a Lakiteleken minden évben megtartott Európa Szabadegyetem előadásait, továbbá könyvek sora és megszámolhatatlan újságcikk adna útmutatást bármely kormánynak a tennivalókról.

Szinte minden ami történik, az állam szerepéről szól. A külföldi érdekeltségeket kiszolgáló állam a dolog természeténél fogva képtelen megfelelni a magyar nép várakozásainak és érdekeinek. Az állam rossz kezekben van, amikor annak minden működését pártemberek határozzák meg.

Nehéz Magyarországon magyar érdekeket szolgálni, amikor Magyarország termelőeszközeinek 66 százaléka áll külföldi ellenőrzés alatt, bankrendszerének 80 százaléka külföldi bankok leánybankjaiból áll, exportjának 80 százalékát a betelepedett multinacionális cégek állítják elő — és elviszik a termelés hozamát. Nemzeti ellenállásszerű társadalmi támogatást élvező, magyar érdekek szolgálatára elkötelezett kormány tudna csak szívós elszántsággal magyar vállalkozásokat sikeres pályára tenni, amelyek képesekké válnak a fenti százalékszámokat 50 alá szorítani. Másszóval kivezetni az országot a liberalista kelepcéből.

» vissza a HUNSOR honlapjára